Esztergom és Vidéke, 1900

1900-06-14 / 46.szám

ESZTERGOM és TIBIKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. egjClei)ik Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: . B . . MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések köldendok) tLLOFIZETESI ARAK I ' fíftvre- ~ - ~~ - ~ - ~" — l

í kor' - fii' Laptulajdonos kiadókért: SZCCt^CI>yÍ-téP, 330. SZálO. Negyedévre ^- ft 3 kor! - fii! D R- PROKOPP G YULcA- iratot „ea, ad«n

k vlsssa. ^ Űrnapjai). Rózsa arcú kis fiúcskák l Keljetek fel, itt a hajnal A nap is kel, az eget már Hinti arany sugarakkal; Keljetek fel ti is, édes Arany szivü kis leányok \ Hozzatok az Ur útjára Lágy füveket, szép virágot. Erre jön majd, ide azt a Kékszemű kis nefelejtset, Jó lesz, ha a piros pipacs Leveleit közbe ejted; Jó lesz oda a kakukfü Illatos kis levelével, Mellé sárga violát hints S búzavirág szirmát tépdelj. A mi szép, jó, szent a szívben, S ami áldás, ami hála, Vegyítsétek bele szépen A virágok illatába, S a mi lángot hord a lélek, S ott ragyog most szemetekben, Világítsa meg az uíját Ezer napnál fémesebben. Kemenes. Óvónőképzőnk érdekében. ii. Esxíergom, június II. Az elmúlt század derekán még csak kezdetén volt az a törekvés hogy a nőnek is meg kell adni a módot, hogy ne csupán kézügyességével, a háztartásban nyilvánuló készültségével alkosson magának jövőt, hanem értelmi erejével is tudjon magának kenyeret keresni. A viszonyok változtak azóta s lassan odajutottunk, hogy mai napság a nőknek szintén alkalom adatik a kenyérkereső, a létföntartó pályák elérésére. Akadnak azomban még elegen, akik ezen állapot bekövetkezését rossz szemmel nézik, s a nőknek térfoglalásáról kedvezőtlenül nyilatkoznak. Persze, akik ezt teszik, vagy nőtlen férfiak, vagy mint családapák, jó módban élnek és leánygyermeket sohasem neveltek. A nőtlenség állapotának emelkedése okozza első sorban, hogy a nő vagyontalanul egymagára hagyva : nem férj oldala mellett, hanem valamelyes közkereseti pályán kénytelen érvényesíteni értelmi erejét, a kétes jövő bizonytalanságától kenyérszerző pályaválasztásával menekülve. A mult század közepe előtt a nők —abiz^os férjhezmenetel reményében — alig gondoltak ily pályaválasztásra s ma is észre vehetjük, — hogy a vagyonos családok leánygyermekei — akiknél a férjhezmenetel bizonyossága szinte meg van, vajmi kevesen fognak bele a hoszszabb, praktikus stúdiumokba. Ezek a körülmények népesitették be az esztergomi kisdedovónő képzőt is, melyet az erre vonatkozó törvény hézagos rendelkezése, s végrehajtásának még mindig fönforgó késedelmessége folytán — bár szerintünk nem elfogadható alapon — létszámkevesbedésre (egyik tanfolyam beszüntetésére) szorítottak. Már legutóbb bebizonyítottuk, hogy ez az összevonási eljárás a magyar kultúra bástyáján ütött rést, melyet az intézet-föntartó kegyes főpásztorunk kiapadhatlan jóakaratából ismét helyre lehetne hozni, ha a főtanfelügyelői tanács ily értelemben megnyilatkoznék. Az a hazafias érzés, mely a lokalpatriotismussal egyesülve : a jelenlegi főegyházmegyei főtanfelügye[lőben lakozik, szinte kétségtelenné teszi, hogy szülővárosának hálájára méltóan megcselekszi azt, hogy a helybeli kisdedovó teljességében való visszaállítása és leendő kiegészítése tárgyában beható tanácsaival jóltevő érsekatyánk elé járul. Minden ellenkező hirleléssei szemben tudjuk, hogy oda fenn személyi okok nem fogják a jóra* célzó tanács megadását hátráltatni, egyebektől eltekintve azértis,mertaz intézmény létesítése nem személyi motívumokból eredt, amennyiben keletkezése alkalmával csak az intézet hasznossága, nemes célja lebei gett szem előtt, s mikor az elhatá• rozás meg volt, akkor kerestek hoz! závaló alkalmas erőket. I A jelenlegi erők pedig kifogástalanul megálltak eddigelé helyüket, ! az intézet felvirágoztatásában lankadatlan buzgalmat fejtettek ki, ; s mint ilyenek elismerésre s további j bizalomra érdemesek. • Jeleztük a mult izben azt is, hogy az állam két helyen már akként szervezte óvónőképzőjét, hogy az ab| ból kikerült növendékek egyúttal (ter] mészetesen a megfelelő továbbtanu| lássál) a tanítónői pályán is működi lásssenek. | Erre nézve megszereztük az eperjesi intézet igazgatója által egybeállított tervezetet, melynek részletei világosan körvonalozzák: mennyi j ismeretet és mily terjedelemben kell az intézeti növendékeknek elsajátitaniok, hogy akár mint leendő óvónők, akár mint tanítónők sikerrel működhessenek. A tanitásterv fejezetei alatt igen elmésen és paedagogiai otthonossággal vannak csoportosítva, illetve kontaktusba hozva azok a tárgyak, melyek az egy uton haladó kétrendbeli intézet szervezetét egyesitik. S Nálunk is igy kellene berendezni is a jövő évi tanfolyamra az esztergomi óvóképzőt az eperjesi állami ovó- és tanitónőképzővel egy ni] vóra helyezni. Ezt Esztergom érde1 kéltsége a leghálásabb örömmel venIné, s ez mindenbandériumnál, diszi szónoklatnál és kivilágításnál maraídandóbb emlékéül szolgálna a kilencszázéves jubileumnak. | A diáktartó közönség is nyerne általa, amennyiben Esztergom amúgy ' is szűkölködik oly diákokban, akik : vidékről jőve, az itteni ellátásért t tisztességes díjat fizetnek. A reáliskola 4

/

5-e helybeli, avagy párkányi 1 illetőségű, a gymnasium 1

/

s-ada. nö!

vendék-pap, a megmaradt 2

febó\ jalig találunk 25—30 diákot, akik némi kis hasznot engednek a kosztJ adó-gazdának, mert a többi havi 20—24—30 korona mellett el is fogyasztja azt, amit fizet, főleg Esz1 tergomban, ahol a piac drágasága 'a fővároséval csaknem egyenlő, j Fölötte kívánatos tehát, hogy éri sekatyánknak az óvónőképző felállításakor előlegezett jóakaratát sikerüljön visszanyerni s bízunk is benne, hogy ha a főegyházmegyei főtanfelügyelőség hathatós közbenjárása j azt elősegíti, illetve előkészíti, Esztergom a kultúrának általunk kért és körvonalazott áldásában mielőbb részesülni fog. Egy veterán polgár. A Bátorkeszi Takarékpénztár. — Az alakuló közgyűlés. — Bátorkesziről és a szomszédos községekből néhányan egy Batorkesziben alapitandó takarékpénztár érdekében ez év március hó 4-ikről keltezett aláirási felhivást bocsájtottak a nagy közönség megbirálása alá. A válasz erre az volt, hogy a jegyzések minden várakozást felülmúló túljegyzésekkel záródtak. Ezek alapján az alakuló közgyűlés e hó 10kén lelkes szavakban megalakultnak nyilványitotta a takarékpénztárt. Bátorság kellett hozzá, hogy az alapítók mostanában, a bizonytalan és drága pénzviszonyok nyomasztó állapotában, tehát akkor, mikor az érzékeny pénzszekrényeket a bizonytalan helyzet okozta bizalmatlanság zárva tartja, hazafias lelkesedéssel szembe szálljanak a legnagyobb nehézséggel: a pénzpiac közömbösségével, hogy vidékünk gazdaságát, iparát és kereskedelmét bénító megakadt pénzforgalmunkat uj források nyitásával felvillanyozzák. Csakis a helyzet alapos ismeretéből kifolyó önbizalom lelkesíthette a néhány előbarcost, hogy az ilyen vállalkozással szemben álló nehézségeket ismerve és tudatában annak, hogy a takarékpénztárak népszerűségét itt-ott történt visszaélések komolyan fenyegetik, de még a pesszimisták hlolószava dacára, kitűzött eéljuk után való törekvésükben el ne tántorodjanak. Hogy valamely takarékpénztár ténylegesen nemes feladatának szolgálatában fejtse ki működését, ahhoz első sorban szükség van a nép, a nagy réteg bizalmára. Mert a takarékpénztárnak az a főfeladata, hogy a számos kis emberek, gazdák és iparosok, kik szorgalmasak, takarékossak, szakmájukban derék férfiak, gondos családapák, de pénzt forgatni, értékesíteni már azért sem képesek, mert ilyesmit megkockáztatni a néhány forintocskával nem lehet — ezek pénzét gyűjtse és kamatoztassa. Azért szükséges, hogy a nép bizalommal legyen a takarékpénztárak irányában, nyugodtan adhassa át kamatoztatásra néhány verejtékesen összegyűjtött forintocskáját, hogy az ilyen apró pénzekből nagyobb összegekre szaporodott kapitálist a pénzintézet közvetítése olyanok rendelkezésére engedje át, kik hivatva vannak nagyobb összegekkel nemzetgazdászati gépezetünknek — vidékünkön — erősebb lendületet adni, kölcsönözni. Az ilyen jól kezelt forgalomban a kis ember, a gazda és iparos a takarékpénztárra bízott néhány fillérje után tisztességes kamatot élvez és ráadásul azt is, hogy a forintocskákból vált nagyobb összegek okos felhasználása által nyerendő keres* kedelmi lendületből mindenki a maga részéhez jut, nem is tudva, hogyan. Valamint a csermelyek, patakocskák és kis folyók beleömlése a Tisza és Duna nagy mély medreibe, teszik lehetővé, hogy a különféle gőz- és folyam hajózási vállalatok Önjavukat keresve nemzetgazdaságunk szolgálatában kifejthetikhatalmas tevékenységüket, — ép ugy a forintocskákból összegyűjtött Összegek segítségévéi ébresztjük és növeljük nagygyá nemzeti gyarapodásunk tényezőit. Kisebb-nagyobb folyóink szabályozása és hajózhatása céljaira óriási milliókat költenek, mit az illetők, kikre ezek a terhek súlyosodnak, ugy nyernek vissza, hogy a kicsapongó, szeszélyes vizeket biztos medrekbe szorítva, nagy terjedelmű földterületek kerülnek hasznot hajtó mivelés alá, mig a medrekbe szorított pusztító vizek kereskedelmünk legolcsóbb és leghívebb igavonói lesznek. Mindenhez kell mozgató erő. Az órának rugója, vagy súlya kell hogy legyen amely mozgásba hozza és tartsa. A vizek szabályozásához temérdek milliók kellenek, hogy ne szeszélyük, hanem céltudatosság szolgálatában álljon helyi és tengeren tuli forgalmunknak. A takarékpénztár mozgató erejét a betétek, a nép bizalma képezi. Mert a betett fillérek, kisebb-nagyobb összegek csoportosítása képezi ott azt a kereskedelmi ha