Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-21 / 5.szám

valósággal érdemes ily nagyösszegü kiadásra Csakis a tűzoltó intézmény iránti rokonszenvükből kifolyólag, mint olyan iránt, melyre a város egyetemének szüksége van, vetjük fel a kérdést, vájjon ez idő szerint oly tűzoltó egyesülettel állunk-e szemben, amely valójában azt az erőt képviseli, mely minden körülmények közt, a legnagyobb veszedelemmel szemben is, képes a követelményeknek megfelni ? Sajnos, a tapasztalat azt igazolja, hogy az esztergomi tűzoltó-egyesület tagjainak száma ezidőszerint nagon is kevés. Nem óhajtunk ezen sajnos állapot okával bővebben foglalkozni, személyi kérdéseket abszolúte nem kívánunk belevegyiteni, annál inkább nem, mert mi az idők folyásának, a tagoknál előálló élemedettebb kortermészetes következményének tartjuk azon állapotot, mely szerint az egyesület kevés működő tagot számlál kebelében. Mig más egyesületnél a kor nem képez akadályt arra, hogy az fel ne virágozzék, addig a tűzoltó intézmény, a tűzoltó egyesületek csakis úgy lesznek és maradnak életképesek, ha abban a vérkeringés felfrissül, ha folytonosan fiatalabb generáció lép ki a küzdtérre. Mi éppen abban látjuk a hibát, hogy tüzoltóegyesületünk — mely oly szép múlttal és maradandó érdemekkel dicsekedhetik — már hosszabb idő óta fiatalabb nemzedékkel felrissitve, kiegészítve nem lett, pedig a család, a gyermekek szaporodása, a mindennapi kenyér megkeresésének nagy gondja az öregebb egyesületi tagokat nemcsak elvonja, hanem egyenesen fel[Megmondanám a királynak, A királynak magának : / Lányokat is, lányokat is, Sorozzon be huszárnak.] Országosan elterjedt szegedvidéki nóta az is, amelyben a magyar regruta azon panaszkodik, hogy : Októbernek elsején be kő rukkóni, és hogy: Majd fújja a Ferencz József rezes-bandája. Azonban valamennyi eddig fölsorolt szemelvényen túltesz vonzóan kedves naivititásában és ártatlan humorában ez a palóc népdal, amelyet Eger-vidéken ismernek : Ferenc József v Mezítláb mént sétány! A csizmáját Otthole hagyta patekónyi (Hej de) kilencz kovács Nem merte fővádónyí : Mert nem tudtak Gyémánt patekót Csinányi ! De ki győzné mind fölsorolni a népdalköltészet királynótáit! Nincs vidék, ahol legalább egyet ne tudnánk. Érdemes dolog volna ezeket a dalokat (nem egy zenei gyöngy is van köztük) mind összegyűjteni és pedig nem csak azért, mert ez az érdekes és értékes füzet becses irodalmi különlegesség volna, de mert együtt becsülhetnők meg mindazt, amit a magyar dalos sziv királyáról hagy az utódokra, akikra király himnuszt nem hagy, mert nem tetszik neki, amit a műdalköltők rendeletre fabrikáltak Össze a védtelen nemzetközi hanglétrán. Liptai Károly. menti azon polgári kötelezettség alól, hogy egészsége, sőt nem ritkán élete veszélyeztetésével járó tűzoltásban részt vegyen, s innen ered, hogy még azok is, kik a tagok sorában ott szerepelnek, tényleg a mentésben részt nem vesznek. Mi tehát első sorban a város képviselő-testületének, a város polgármesterének kötelessége ? Kötelessége egy jól szervezett a szükségnek megfelelő számból álló önkénytes tűzoltó egyesületet szervezni. Igenis, ha a város közönsége azt látja, hogy van egy tűzoltó testület, mely szellemben, erőben a követelményeknek megfelel, úgy hajlandó lesz áldozatokra is, de ellenkező esetben ha nem látja a célt, a miért áldozzon, természetesnek fogja találni mindenki, hogy ily körülmények mellett, különösen a jelenlegi nyomott pénzügyi viszonyok közt, az illetékes tényezők közül is nagyon sokan úgy fognak gondolkozni, hogy minek szavazzák meg a tűztoronyra szükséges összeget, a mikor pang az egyesület. És már most áttérünk a hely kérdésére, s ezzel kapcsolatosan annak; megvitatására, vájjon a helyi viszonyok figyelembe vétele mellett a tűzveszedelem elleni védekezés mily irányban volna a leghathatósabban biztositható. Nem kenyerünk a városok egyesítésének feszegetése, régi szükség teljesült akkor, midőn a városok egyesittettek, s habár ma még annak a közönségre háruló előnyei és hasznai nem is nyilvánulnak, de lelkemből meg vagyok győződve, hogy elfog jönni az az idő, midőn mindanuyian örvendeni fognak azon, hogy egymással kezet fogtunk, egymással egyesültünk. És ha tekintjük a helyet, a hova a víztorony építése terveztetik, önkénytelenül is felébred bennünk az a gondolat, hogy az, á ki ezt a helyet kiválasztotta, az még mindig abban az időben él, mikor még a városok egyesítve nem voltak. Hogyan, hát a plébániatemplom előtt megvett ház volna az a központ, mely a város minden részéhez lehetőleg egyenlő távolságra fekszik ? A honnan a városrészekbe veszedelem esetén egyidőben lehet megjelenni ? Nevetséges volna az ellenkezőjét bizonyítgatni, s igy e kérdésnél nem is óhajtnnk tovább időzni, pedig nagyon fontos kérdés a hely megállapítása akkor, midőn egy oly épületet kívánunk létesíteni, — a mely, eltekintve a nagy költségtől, — talán ötven, vagy száz évre kívánja a kérdést megoldottnak látni. Tapasztalatból tudjuk továbbá, hogy a kijelelt hely árterület, oly magasra emelni az épületet, hogy az árból kiemeltessék, lehetetlen, avagy ha lehetséges, úgy a környezet oly formációt venne fel, melyet a dunautcaiak egyhamar meg nem köszönnének. Már most, — figyelmen kívül hagyva azt, hogy árviz esetén a tűzi szerek — és eszközökkel, még magával a »József-főherceg* géppel is, elhurcolkodni kellenék, — de mit csinálnának magával a motoros vizhuzó gépezettel, a mely mindenestül néhány hétre víz alá kerül ? Ez tehát a második ok, mely az említett helyet tűzoltó őrtanyára nem minősiti, Tudjuk azt, hogy Esztergomot a folytonos árvizveszedelemnek kitenni nem szabad, nem pedig azért, mert hova tovább mindinkább elszegényedik ez a város, ha az állandó árvizvnszedelemtől meg nem mentetik. Be kell tehát nem sok ido múlva következni, — ha másként nem, az állam terhére, — hogy a védelem foganatba vétessék, és pedig a Kisdunaparton végig a >Kolos — hídtól fel, egészen a táthi határig úgy, hogy a Dunaparton a védelem szükségelte magasságig védtöltéseket emeljenek. Ez esetben, feltéve, de meg nem engedve, hogy a víztorony csakugyan a szóbanforgó helyen épülne fel, mi történnék ezzel a drága épülettel, — mely egy hosszú emberi életre Van szánva ? . . Elsülylyesztetnék úgy, hogy egy részének csak a teteje látszanék ki, a másik részt pedig le kellene rombolni. Mely mód tehát, a melynek figyelembe vételével a tűzelleni védekezés a leghathatósabban volna biztosítható ? Az a helyes gondolkozás, a melyet a tűzoltó-egyesület érdemes parancsnoka akkor követett, midőn a a Simor János utcában a görög nem egyesültek telkét tüzi-szertár céljaira megvásárolta, s azt kontemplálta, hogy a szükséges számú tűzőrségen kivül oda kell helyezni a rendőrőrsöt, oda kell helyezni az utcaseprőket. Nem centralizálni, hanem a mi városunk hepe-hupás fekvésénél fogva, a védelmi eszközöket decentralizálni kell. A tűzfészkekbe kell elhelyezni az eszközöket, hogy a védelem necsak gyors, hanem hathatós is legyen, Az a házbérösszeg, melyet most a Szél-utcában elhelyezett rendőrségre kiad a város, az erre alapított kölcsön, tökéletesen elégséges arra, hogy úgy Szentgyörgymezőn a volt városházán, mely egyszersmind rendőri őrstanyául szolgál, valamint a Simor-János utcában birt telken oly berendezés foganatosittassék, hogy ezeken a helyeken a tűzoltóeszközök célszerűen, a gyors segélynyújtás kívánalmainak megfelelőleg elhelyeztessenek. Alkalmasabb, a célnak megfelelőbb módon be sem rendezkedhetnek, s az érdemes főparancsnok csak elégülve fogja látni, hogy azon rég óhajtott terve, amelyet már évtizedekkel ezelőtt felvetett, teljesedésbe megy. Az a kérdés már most, hogy mi történjék a >József főherceg* géppel, hova állittassék, hol helyeztessék az el, hogy hivatásának kellőleg megfelelhessen s ezzel kapcsolatosan az utcák és terek öntözésének kérdése megoldást nyerjen ? A gyakortat igazolja, — mintahogy ezt Budapesten látjuk, — hogy az ily géppel való védekezés ott válik be teljesen, a hol vízvezeték van. Nálunk a gépet a vész helyszínére vinni két okból nem lehet. Nem lehet először azért, mert a város kövezete rossz, a gép tovavitele roppant fáradságos, de meg a város egy jó részének hegyen való fekvésénél fogva, ily géppel a vész színhelye meg sem közelíthető. 1 Nem lehet másodszor a veszede! lem helyére vinni azért, mert nincs j oly nagymennyiségű viz a helyszij nén, hogy abból a szükségletet fejdezni tudnák. A gőzfecskendő tehát nálunk, — j a mi helyi viszonyaink mellett — j csakis a Dunából, bő forrásból me\ ritett víznek tömlők utján való szálíitáUára szolgálhat, és e részben na| gyon hasznos szolgálatra van hijvatva, ha tekintetbe vesszük azt, Ihogy a Kisdunára lejárás a város j egész hosszában nincs. i A városnak, mielőtt a víztorony épiI tésével foglalkoznék, kezébe kellene | vennie a vízvezeték kérdését, nem | ugyan abban az irányban, hogy a I vízvezetéket saját rezsijében létesítse, jmert erre anyagi ereje nincsen, de | igenis, oly formában, hogy az váljlalat utján létesíttessék. | Az a jó akarat, melylyel e kérdés ! iránt úgy O Eminenciája, a Bíboros Hercegprímás, valamint a íőkáptalan viseltetik, teljes garanciát nyújt arra, hogy egy kis fáradsággal a cél megvalósítható volna. Az ország pénzügyi viszonyai ezidőszerint ugyan nem alkalmasak a vállalatokra, ennek dacára abban a meggyőződésben élünk, hogy egy kis mozgalommal, egy kis életrevalósággal : találkoznának pénzes emberek, a kik ily jövedelmes vállalatba szívesen belemennének. Ezzel pedig nemcsak a víztorony, de az utcaöntözés kérdése is meg lenne oldva. Addig is azonban, mig ez a kérjdés életre kel, a városnak a nyilvános közkutak szaporítására kellene gondolnia. A Széchényi-téren beföldelt kutat — melyre oly sok százakat költöttek — sürgősen megnyitni, a gőzfecskendő részére pedig a vízivárosi mángoló táján oly helyiséget olcsó pénzen létesíteni, a melyben az célszerűen elhelyezhető, s tűz esetén a Duna vizének szállítására azonnal alkalmas helyzetbe hozható legyen. Senex.