Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-21 / 5.szám

h „Farsangi naptárihoz. — Es a bálrendezö urakhoz is. — Esztergom, január 19. Figyelemmel kísérjük a >Farsangi naptár «-t a lapokban. Denikve : Esz­tergom nyög a pótadó alatt, cső­döt akar mondani, de azért tud is még és szeret is még mulatni. Egyre szaporodnak a dátumok. Katona­tiszti estélyek, Kaszinó, Kat. Kör, Legényegylet, Ipartestület, Polgári Kör, álarcos bál stb. stb. Nincs oly hosszú farsang, hogy egy szom­batján, vagy vasárnapján a >Fürdő* nagy terme üresen maradna. Igy lesz az idei ötvenkétnapos farsangban is ; úgy lesz ez és minden úgy lesz, ahogy eddig volt. Es ép ez a konzervativizmus az, amiért szót emelni bátorkodunk. Ré^gi véleményünket, régi óhajtásunkat mondjuk ki, amelyet •— ismerve a kisvárosi érzékenységet — eddig nem mertünk. De hogy egy tekin­télyes fővárosi napilap — a Buda­pesti Napló — szóvá tette, bátor­ságot veszünk mi is magunknak. Sőt szégyenkezünk is immár, hogy megelőzni engedtük magunkat. Hogy két évvel ezelőtt a »Tor-í naegyesület* és a főgimnáziumi ifjú­ság mulatságán táncolni láttuk a | körmagyart, soha nem tudtuk fe-; ledni, hogy a mi mulatságunknak minden jellege van, csak magyar \ nincs. Ezek a piknikek, estélyek,: tánckoszoruk, bálok -— a Fürdőben i és a Kaszinó-ban,Kat. Kör-ben ép úgy, mint a Polgári Kor-ben, vagy a Le-I gényegylet-ben — olyanok, hogy Süd­tirolban, vagy Teheránban is ép­pen úgy lefolyhattak volna. Kerin­gőznek, tipegnek, járják a mazur­kát, sétálják a francia négyest a banális figurákkal, ellejtik az af­fektált és émelygős pas de quatre-t, | elrugdossák a hetyke kreutzpolkát ; szóval lateinerek, polgárok, keres­kedők, iparosok mind-mind mulat­nak nemzetk'özi módon. Tudjuk, tudjuk : van csárdás is.! De magyarrá ez sem teszi a mu­latságainkat. A mai csárdásról rég lehámlott a nemzeti jelleg. A lassúja nem az a csábító andalgás többé, ami volt sdyempruszlikos anyáink idejében s a frissében sem ragyog többé a magyar szívnek szűziesen; bájos vidámsága. Eléktelenedett, elérzékült, sőt eldurvult valahogy ez az egykor oly nemes, büszke, tiszta | tánc. A párok most valahol a de rék táján megragadják egymást s mintha srófokkal volna a lábuk a padlóba rögzítve, veszteg állanak és egyre jobban kimeredő szemmel — rezegnek. Rezegnek hol lomhán, hol izgatottabban, de testük egye­bet sem tesz, csak remeg, mint a kocsonya. Ezt az esztetikátlan vonag­lást olykor tarkítja egy-egy rekedt kurjantás, egy-egy keszkenő-lebeg­tetés, meg a fejeknek ide-oda kap­kodása. Az egészet pedig kö­rülte Hegi valami gomolygó pára, a ím érzéki mámorból és verejték­ből szűrődött. Hol van ebben az ízléstelen, fura kavargásban a magyar elem ? Ehhez az orgaisztikus egyveleghez a magyar nép délceg és szemérmes táncának semmi köze. Nem kételkedem : az idei far­sangban etitemulatságának rende­zői — nehogy Esztergom elma­radjon a nagy világtól — behoz­zák a legújabb táncokat is : az olasz Graciosát, az amerikai Tom-Tittet. És mikor ezt megteszik, ugyan nem fogja-e szégyeneim magát becsü­letes magyar lábuk ? . . Hát elyan hosszú az út a szivektől a talpakig, hogy mire odaér a táncinger, lehám­lik róla minden nemzeti vonás ? Ha már kiveszett gondolkozásunkból, érzésünkből, beszédünkből a tőrülmet­zett, igaz zamatú magyarosság: legalább tudjunk még magyarul mulatni !. Ezért fordulok egy kérelemmel a mulatságnk rendezőihez, látogatói­hoz. Ha megcsömörlöttek a kerin­gőt és kitipegték magukat, reak­tiválják bájos nemzeti táncunkat, a körmagyart, amely — ugy-eb ár ? — két év előtt is oly frenetikus tetszést és lelkesedést keltett valamennyiünk­ben, akik láttuk. Lelkesedtünk, tap­soltunk s walcerezünk, tipegünk tovább. Pedig az a körmagyar nem is tánc, henem költemény, csakhogy nem verslábakra, hanem emberlá­bakra szedve. Remek valamennyi strófája ! A lejtő csodálatos harmó­niája, az eltáncolt mélabú : az an­dalgó, a felpezsdítő, bájosan szilaj toborzó, a csalfa igéző melódiája... Ki tudná megmondani, melyik rész bajosabb, elegánsabb, delibb és magyarosabb ! Es mi akadálya volna, hogy a táncrendekbe újra felvegyük ? Ta­lán, hogy kevesen tudják. Ha min­den mulatság programmjába bele­veszik, hogy sietui fog minden tán­cos és táncosnő megtanulni ! S ha meg tudják tanulni a divatos idegen táncokat, csak éppen a magyar tánc megtanulása esnék nehezükre, amikor annak minden fordulata, minden figurája kell, hogy pezsgésbe hozza magyar vérünket. És ugy-e bár a tornaegyesület, a deákmu­latságra pár nap alatt meg is tud­tuk tanulni! Tisztelt mulató közönség, tisztelt bálrendező urak : tegyük emlékeze­tessé az új század első évét azzal : hogy mulatságainknak is kissé ma­gyar jelleget adjunk. Nem kételkedünk, hogy a csár­dástáncosnők és táncosok, a bál­rendező urak kissé neheztelni fog­nak reánk, ahogy nehezteltek a •Budapesti Napló* bátor cikkéért is, haragudni fognak, de csak azért, mert tg ázunk van. Ha pedig kiharagudták magukat, bizonyosra vesszük: ők is igazat fognak adni nekünk. Öreg ember nem vén ember. KRÓNIKA­Csízió ezen esztendőre. — Hófúvás miatt késett. — Esztergomi népek, fiatalok, vének ! Megszólal dudámon a csiziős ének, Százesztendős szemmel a jövőbe látok, Mi van ott, elmondom, ha meghallgatjátok. Tél. Többet jársz a sárban, mint hóban a télen Ne maradj soha tul tehát az éjfélen, Mert veszedelembe sodor — semmi kétség — Esztergomi sár és & Dőczy-sötétség. Keveset viheted ideálod jégre, A »Tornakert« zárva, a pályának vége . . Nem akar befagyni, — sajnosán kell látnod, Hiába váltottad ki téli kabátod. Hanem vigasztalódj, mert hosszú a farsang, Pali muzsikája immáron megharsant, Ki házasodni, férjhez menni óhajt, Szilaj kedvvel táncol és nagyokat sóhajt . . . Minden »Fürdő«-bálban nagy a zaj és hőség, Ajtóban ácsorog a nagy rendezőség, No dc azért a révbe mégis elére, Aki nem hág kedvese kicsi tyúkszemére, Leszen részed gyakran jő disznótorokban, Kesztölc-csévi jó bor csúszik a torokban, Kedvelt lesz a »május« kivált Schalkász-féle, F>e azért a kolbász se lesz félretéve. (Gazdasági teendők : A téli kabát ki­váltandó Oblath-tól, mert hátha szükség lesz rá. A frakk hiányosságai tintával eligazitandók, a klakk kivasalandó. Egy gallér beszerzendő; a fehér keztyü meg­varrandó.) Tavasz. Kék ibolya nyilík, az erdő kizöldül, . . A szerkesztőség nem látszik ki a zöldbül, Jönnek a zöld versek, együtt a fecskékkel, Legények cicáznak barna menyecskékkel. Sok bájos leányka sétál Lőrinc-utcán A sok kirakatban frufráit bámulván. Városház tövében százával mozogva, Svábbogár sütkérez tubák szinü rokkba. (Gazdasági teendők : A téli kabát ismét becsapható. Beszerzendő egy szecessziós gummiköpeny, mely szárazon és vízen egyaránt hordható.) Nyár. Meleg nyarunk lészen, a nap tüze éget, Tikkadva keresünk egy kis hűvösséget, Miller és Szatzlauer örülnek is ennek, Örvend most a fagylalt roppant keresletnek. A pazar menyecskék gyógyfürdőre mennek, A szalmaözvegyek nagyokat pihennek, Unják a dijnokok hivatali más'lást, Inkább kedvelik a kenderesi máslást. Peng a kasza ott künn a buzatengerben, Megzavart fürj-család ide-oda rebben. Nem soká repülhet, Stüssink lepuffantja, Szigeteken pusztul a foglyok csapatja. Itt benn a városban, bizony nincsen semmi, Üres a kirakat s cssk a por tengernyi, Városház tövében még a svábbogár is Pőrén vetközödbe ásítja: banális, (Gazdasági teendők : Fehér flanell­ruha beszerzendő. S ha szalma-özvegy vagy, ugy oszd be jövedelmedet, hogy feleségednek a fürdőre is jusson, de még egy-egy Schleífer-murira neked is ma­radjon. Képes levelezőlapot muszáj kül­deni ! Legszebbek kaphatók a »HunnÍac könyvnyomdában!) Ősz. Hervad már a sziget, hosszabb lesz az éjjel, Városház előtt a lombok hullnak szerteszéjjel. Kncklánder felett köd; a napok lehűlnek. A atyai gondok nagyon összegyűlnek. Kivált mikor nyitják majd az iskolákot, A bencés urakhoz visznek sok diákot, Eljő a szüret is, de vidámság nem lesz, Hozzá kell szokni a pécsi keverékhez, Fillokszera van a kusztosi dűlőbe, :— Szénkénegzéssel se szabadulunk tőle — Bárhogy tiltakozik jó Hegedűs bácsi Mondják a Kifferék: »Jóbban tudjuk már mi!...« (Gazdasági teendők: A szabónál ren­delhetsz egy őszi szmokingot, ha még hitelez. Éjjeli zenét is adhatsz, ha telik.) Krónikás. iinftwi »Jhr —' A — w WIMIIIIW il •xmmrn^m 1 Esztergom, janáár 20. Farsangi naptár­január 21. Az ev. ref. hitközség táncestélye. Január 21. A párkányi Ipartestület táncvigalma. Január 27. Műkedvelő előadás a Kaszinóban. Január 28. A belvárosi jPolgári 01vasókör« tánc­mulatsága. Február I. A helyőrségi tisztikar tánczmulatsága. Február 1. Álarcos bál az ^Esztergom városához« címzett vendéglőben a »Tüzoltó Egyesülete javára. Febmár 2. A Kaszinó műkedvelő előadásának meg­ismétlése. Február 3. Tánczestély a Kaszinóban. Február 4: A »Kereskedő Ifjak Önképző Körié­nek mulatsága dr. Walter Gyula felolvasá­sával. Február 10, A Katolikus Kör bálja a »Fürdő« szál­lodában. Február 17. Kaszinóbál. Február 21, Táncestély a ^Katolikus Kör«-ben. Február 24. A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal Február 27. Tréfás férfiestély a »Katolikus Kör«-ben. — Lapunk szerkesztőjével —- a szer­kesztőségen kivül — mindennap délelőtt 8—9, délután 2—3 óra között beszél­hetni a lakásán: Széchenyi-tér, Taka rékpénztár-épület, I. emelet. — A kultuszminiszter köszönete. Wlas­sics Gyula vallás- és közoktatásügyi m, kir. miniszter f. évi január hó 8-án 98317/99. sz. alatt özv. Luczenbacher Istvánné őnagyságához a következő kö­szönő levelet intézte: Esztergomvár megye kir. taníelügye­lőségének m. é. december hó i8án 1623. sz. a. kelt jelentéséből ölömmel értesültem, hogy Nagyságod Kis­Muzsla pusztán elemi iskolát és kis­dedovodát állítani, azok mintaszerű felszereléséről és fentartásáról gondos­kodni méltóztatott. Kedves kötelességet teljesítek, mi­dőn Nagyságodnak a népoktatás ér­dekében tanúsított ezen nagylelkű ha­zafias áldozatkészségéért őszinte elis­merésemet és köszönetemet nyilvá­nítom. Budapest, 1900. január hó 8-án. Wlassics Gyula. — Személyi hirek. Szabó Gyula szeg­szárdi törvényszéki bíró néhány napot városunkban töltött. — Vargha Imre szőlészeti és borászati főfelügyelő ma városunkba érkezett, hogy a létesítendő állami szőlőtelep ügyében a befejező in­tézkedéseket megtegye. — Dr. Walter Gyula boteqsóge. Igaz részvéttel halljuk, hogy dr. Walter Gyula primási irodaigazgató szembaja még min­dig tart. Nem fogadhat senkit és olvasni sem képes. Őszintén óhajtjuk mielőbbi felépülését. — A mi betegeink. A közkórházból csütörtökön szállitotották haza Szabó László nyug. óvót, kí a doroghi vonat összeütközésnél súlyos nyilttörést szen­vedett. Szabó óvón egy ujabb műtétet fog kelleni, végrehajtani, minthogy azon­ban családja már nem lakik többé Esztergomban s Szabó személyes viszo­nyai nem engedték, hogy a műtét ide­jét itt távol családjától várja be, Uj­Pesten lauó családja körébe távozott s ott fog tartózkodni addig, mig a mű­téti beavatkozás ideje elérkezik, mikor is egy elhaló csontdarabot kell majd lábából eltávolítani. Dr. Freudi Antal bírósági aljegyző állapotában, ki évek ót* súlyos térdizületi bajban szenvedett, s jeges talajon való elcsúszás következtében nemrég izületében sú­lyos roncsolódást szenvedett, már lé­nyeges javulás állott be, s kezelő orvosai nagy fáradozásának sikerült öt meg­menteni attól, hogy lábát amputálják. Szlávy Elemér sérülése már teljesen begyógyúit, állapota állandóan javul, s igen kedvező reményekre jogosít. | A »Kaszinó" műkedvelő gárdája \ jótékony célra a nagy közönség részére \ február hó 2-án j | megismétli a január 27-iki műkedvelő j előadást. Sőt meg is toldja ! — Új oltár. A dr. Fehér Gyula ki­váló gondozása alatt álló kir. városi plébániatemplomban lesz már maradandó emléke a szent évnek. Még pedig egy művészi új főoltár. Egészen fehér már­ványból fog készülni s kisebb méretek­ben pendantja lesz a főszékesegyház re­mek főoltárának. Felszentelése a temp­lom védőszentjeinek: Péter és Pálnak napjára van tervezve, együttesen az egész templom felszentelésével, ami ed­dig meg nem történhetett, mert fából való a jelenlegi főoltár. Az új oltár ter­vét Sinka Ferenc épitő-vállalkozó készíti s így az a legarravalóbb kézben van. Sinka a verebélyi románstilü remek új templommal is megmutatta, hogy iga­zán kiváló a templomépítés terén. Oly harmonikus, oly impozáns, oly sikerült az új templom, hogy nem csodáljuk, hogy hamar leképeslevelezőlapozták, — Vadászatok. A bátorkeszi vadásztár­saságnak, mint levelezőnk irja, e hó 16-án tartott erdei hajtó vadászata alkalmával 32 nyul került teritékre. Deczember 27-én r^rsdezett nagy körvadászatán 97 nyul teríttetett le. Valamint az utóbbi vadászatot néhány vidéki vendég tisz­teletére kedélyes vacsora követte, ugy az előbbinek nem annyira a csekély va­dászeredmény, mint az erdőben improvi­zált zsiványtanya és annak a megfelelő lakoma kölcsönözte a testben edződött és lélekben felüdült kis társaságnak a saisou berekesztéséhez, iletve elbúcsúztatásához a vidám kedvet. — Tegnap a libád-bélai vadásztársulat iparkodott a nyulsaison utolsó idejét kihasználni, a rendkívül alkalmatlan időjárás dacára is szép eredménynyel. —Vasárnap Gerenday Jó-

Next

/
Thumbnails
Contents