Esztergom és Vidéke, 1900

1900-01-21 / 5.szám

h „Farsangi naptárihoz. — Es a bálrendezö urakhoz is. — Esztergom, január 19. Figyelemmel kísérjük a >Farsangi naptár «-t a lapokban. Denikve : Esztergom nyög a pótadó alatt, csődöt akar mondani, de azért tud is még és szeret is még mulatni. Egyre szaporodnak a dátumok. Katonatiszti estélyek, Kaszinó, Kat. Kör, Legényegylet, Ipartestület, Polgári Kör, álarcos bál stb. stb. Nincs oly hosszú farsang, hogy egy szombatján, vagy vasárnapján a >Fürdő* nagy terme üresen maradna. Igy lesz az idei ötvenkétnapos farsangban is ; úgy lesz ez és minden úgy lesz, ahogy eddig volt. Es ép ez a konzervativizmus az, amiért szót emelni bátorkodunk. Ré^gi véleményünket, régi óhajtásunkat mondjuk ki, amelyet •— ismerve a kisvárosi érzékenységet — eddig nem mertünk. De hogy egy tekintélyes fővárosi napilap — a Budapesti Napló — szóvá tette, bátorságot veszünk mi is magunknak. Sőt szégyenkezünk is immár, hogy megelőzni engedtük magunkat. Hogy két évvel ezelőtt a »Tor-í naegyesület* és a főgimnáziumi ifjúság mulatságán táncolni láttuk a | körmagyart, soha nem tudtuk fe-; ledni, hogy a mi mulatságunknak minden jellege van, csak magyar \ nincs. Ezek a piknikek, estélyek,: tánckoszoruk, bálok -— a Fürdőben i és a Kaszinó-ban,Kat. Kör-ben ép úgy, mint a Polgári Kor-ben, vagy a Le-I gényegylet-ben — olyanok, hogy Südtirolban, vagy Teheránban is éppen úgy lefolyhattak volna. Keringőznek, tipegnek, járják a mazurkát, sétálják a francia négyest a banális figurákkal, ellejtik az affektált és émelygős pas de quatre-t, | elrugdossák a hetyke kreutzpolkát ; szóval lateinerek, polgárok, kereskedők, iparosok mind-mind mulatnak nemzetk'özi módon. Tudjuk, tudjuk : van csárdás is.! De magyarrá ez sem teszi a mulatságainkat. A mai csárdásról rég lehámlott a nemzeti jelleg. A lassúja nem az a csábító andalgás többé, ami volt sdyempruszlikos anyáink idejében s a frissében sem ragyog többé a magyar szívnek szűziesen; bájos vidámsága. Eléktelenedett, elérzékült, sőt eldurvult valahogy ez az egykor oly nemes, büszke, tiszta | tánc. A párok most valahol a de rék táján megragadják egymást s mintha srófokkal volna a lábuk a padlóba rögzítve, veszteg állanak és egyre jobban kimeredő szemmel — rezegnek. Rezegnek hol lomhán, hol izgatottabban, de testük egyebet sem tesz, csak remeg, mint a kocsonya. Ezt az esztetikátlan vonaglást olykor tarkítja egy-egy rekedt kurjantás, egy-egy keszkenő-lebegtetés, meg a fejeknek ide-oda kapkodása. Az egészet pedig körülte Hegi valami gomolygó pára, a ím érzéki mámorból és verejtékből szűrődött. Hol van ebben az ízléstelen, fura kavargásban a magyar elem ? Ehhez az orgaisztikus egyveleghez a magyar nép délceg és szemérmes táncának semmi köze. Nem kételkedem : az idei farsangban etitemulatságának rendezői — nehogy Esztergom elmaradjon a nagy világtól — behozzák a legújabb táncokat is : az olasz Graciosát, az amerikai Tom-Tittet. És mikor ezt megteszik, ugyan nem fogja-e szégyeneim magát becsületes magyar lábuk ? . . Hát elyan hosszú az út a szivektől a talpakig, hogy mire odaér a táncinger, lehámlik róla minden nemzeti vonás ? Ha már kiveszett gondolkozásunkból, érzésünkből, beszédünkből a tőrülmetzett, igaz zamatú magyarosság: legalább tudjunk még magyarul mulatni !. Ezért fordulok egy kérelemmel a mulatságnk rendezőihez, látogatóihoz. Ha megcsömörlöttek a keringőt és kitipegték magukat, reaktiválják bájos nemzeti táncunkat, a körmagyart, amely — ugy-eb ár ? — két év előtt is oly frenetikus tetszést és lelkesedést keltett valamennyiünkben, akik láttuk. Lelkesedtünk, tapsoltunk s walcerezünk, tipegünk tovább. Pedig az a körmagyar nem is tánc, henem költemény, csakhogy nem verslábakra, hanem emberlábakra szedve. Remek valamennyi strófája ! A lejtő csodálatos harmóniája, az eltáncolt mélabú : az andalgó, a felpezsdítő, bájosan szilaj toborzó, a csalfa igéző melódiája... Ki tudná megmondani, melyik rész bajosabb, elegánsabb, delibb és magyarosabb ! Es mi akadálya volna, hogy a táncrendekbe újra felvegyük ? Talán, hogy kevesen tudják. Ha minden mulatság programmjába beleveszik, hogy sietui fog minden táncos és táncosnő megtanulni ! S ha meg tudják tanulni a divatos idegen táncokat, csak éppen a magyar tánc megtanulása esnék nehezükre, amikor annak minden fordulata, minden figurája kell, hogy pezsgésbe hozza magyar vérünket. És ugy-e bár a tornaegyesület, a deákmulatságra pár nap alatt meg is tudtuk tanulni! Tisztelt mulató közönség, tisztelt bálrendező urak : tegyük emlékezetessé az új század első évét azzal : hogy mulatságainknak is kissé magyar jelleget adjunk. Nem kételkedünk, hogy a csárdástáncosnők és táncosok, a bálrendező urak kissé neheztelni fognak reánk, ahogy nehezteltek a •Budapesti Napló* bátor cikkéért is, haragudni fognak, de csak azért, mert tg ázunk van. Ha pedig kiharagudták magukat, bizonyosra vesszük: ők is igazat fognak adni nekünk. Öreg ember nem vén ember. KRÓNIKACsízió ezen esztendőre. — Hófúvás miatt késett. — Esztergomi népek, fiatalok, vének ! Megszólal dudámon a csiziős ének, Százesztendős szemmel a jövőbe látok, Mi van ott, elmondom, ha meghallgatjátok. Tél. Többet jársz a sárban, mint hóban a télen Ne maradj soha tul tehát az éjfélen, Mert veszedelembe sodor — semmi kétség — Esztergomi sár és & Dőczy-sötétség. Keveset viheted ideálod jégre, A »Tornakert« zárva, a pályának vége . . Nem akar befagyni, — sajnosán kell látnod, Hiába váltottad ki téli kabátod. Hanem vigasztalódj, mert hosszú a farsang, Pali muzsikája immáron megharsant, Ki házasodni, férjhez menni óhajt, Szilaj kedvvel táncol és nagyokat sóhajt . . . Minden »Fürdő«-bálban nagy a zaj és hőség, Ajtóban ácsorog a nagy rendezőség, No dc azért a révbe mégis elére, Aki nem hág kedvese kicsi tyúkszemére, Leszen részed gyakran jő disznótorokban, Kesztölc-csévi jó bor csúszik a torokban, Kedvelt lesz a »május« kivált Schalkász-féle, F>e azért a kolbász se lesz félretéve. (Gazdasági teendők : A téli kabát kiváltandó Oblath-tól, mert hátha szükség lesz rá. A frakk hiányosságai tintával eligazitandók, a klakk kivasalandó. Egy gallér beszerzendő; a fehér keztyü megvarrandó.) Tavasz. Kék ibolya nyilík, az erdő kizöldül, . . A szerkesztőség nem látszik ki a zöldbül, Jönnek a zöld versek, együtt a fecskékkel, Legények cicáznak barna menyecskékkel. Sok bájos leányka sétál Lőrinc-utcán A sok kirakatban frufráit bámulván. Városház tövében százával mozogva, Svábbogár sütkérez tubák szinü rokkba. (Gazdasági teendők : A téli kabát ismét becsapható. Beszerzendő egy szecessziós gummiköpeny, mely szárazon és vízen egyaránt hordható.) Nyár. Meleg nyarunk lészen, a nap tüze éget, Tikkadva keresünk egy kis hűvösséget, Miller és Szatzlauer örülnek is ennek, Örvend most a fagylalt roppant keresletnek. A pazar menyecskék gyógyfürdőre mennek, A szalmaözvegyek nagyokat pihennek, Unják a dijnokok hivatali más'lást, Inkább kedvelik a kenderesi máslást. Peng a kasza ott künn a buzatengerben, Megzavart fürj-család ide-oda rebben. Nem soká repülhet, Stüssink lepuffantja, Szigeteken pusztul a foglyok csapatja. Itt benn a városban, bizony nincsen semmi, Üres a kirakat s cssk a por tengernyi, Városház tövében még a svábbogár is Pőrén vetközödbe ásítja: banális, (Gazdasági teendők : Fehér flanellruha beszerzendő. S ha szalma-özvegy vagy, ugy oszd be jövedelmedet, hogy feleségednek a fürdőre is jusson, de még egy-egy Schleífer-murira neked is maradjon. Képes levelezőlapot muszáj küldeni ! Legszebbek kaphatók a »HunnÍac könyvnyomdában!) Ősz. Hervad már a sziget, hosszabb lesz az éjjel, Városház előtt a lombok hullnak szerteszéjjel. Kncklánder felett köd; a napok lehűlnek. A atyai gondok nagyon összegyűlnek. Kivált mikor nyitják majd az iskolákot, A bencés urakhoz visznek sok diákot, Eljő a szüret is, de vidámság nem lesz, Hozzá kell szokni a pécsi keverékhez, Fillokszera van a kusztosi dűlőbe, :— Szénkénegzéssel se szabadulunk tőle — Bárhogy tiltakozik jó Hegedűs bácsi Mondják a Kifferék: »Jóbban tudjuk már mi!...« (Gazdasági teendők: A szabónál rendelhetsz egy őszi szmokingot, ha még hitelez. Éjjeli zenét is adhatsz, ha telik.) Krónikás. iinftwi »Jhr —' A

— w WIMIIIIW il •xmmrn^m 1 Esztergom, janáár 20. Farsangi naptárjanuár 21. Az ev. ref. hitközség táncestélye. Január 21. A párkányi Ipartestület táncvigalma. Január 27. Műkedvelő előadás a Kaszinóban. Január 28. A belvárosi jPolgári 01vasókör« táncmulatsága. Február I. A helyőrségi tisztikar tánczmulatsága. Február 1. Álarcos bál az ^Esztergom városához« címzett vendéglőben a »Tüzoltó Egyesülete javára. Febmár 2. A Kaszinó műkedvelő előadásának megismétlése. Február 3. Tánczestély a Kaszinóban. Február 4: A »Kereskedő Ifjak Önképző Köriének mulatsága dr. Walter Gyula felolvasásával. Február 10, A Katolikus Kör bálja a »Fürdő« szállodában. Február 17. Kaszinóbál. Február 21, Táncestély a ^Katolikus Kör«-ben. Február 24. A helyőrségi tisztikar társas estélye tréfás előadásokkal Február 27. Tréfás férfiestély a »Katolikus Kör«-ben. — Lapunk szerkesztőjével —- a szerkesztőségen kivül — mindennap délelőtt 8—9, délután 2—3 óra között beszélhetni a lakásán: Széchenyi-tér, Taka rékpénztár-épület, I. emelet. — A kultuszminiszter köszönete. Wlassics Gyula vallás- és közoktatásügyi m, kir. miniszter f. évi január hó 8-án 98317/99. sz. alatt özv. Luczenbacher Istvánné őnagyságához a következő köszönő levelet intézte: Esztergomvár megye kir. taníelügyelőségének m. é. december hó i8án 1623. sz. a. kelt jelentéséből ölömmel értesültem, hogy Nagyságod KisMuzsla pusztán elemi iskolát és kisdedovodát állítani, azok mintaszerű felszereléséről és fentartásáról gondoskodni méltóztatott. Kedves kötelességet teljesítek, midőn Nagyságodnak a népoktatás érdekében tanúsított ezen nagylelkű hazafias áldozatkészségéért őszinte elismerésemet és köszönetemet nyilvánítom. Budapest, 1900. január hó 8-án. Wlassics Gyula. — Személyi hirek. Szabó Gyula szegszárdi törvényszéki bíró néhány napot városunkban töltött. — Vargha Imre szőlészeti és borászati főfelügyelő ma városunkba érkezett, hogy a létesítendő állami szőlőtelep ügyében a befejező intézkedéseket megtegye. — Dr. Walter Gyula boteqsóge. Igaz részvéttel halljuk, hogy dr. Walter Gyula primási irodaigazgató szembaja még mindig tart. Nem fogadhat senkit és olvasni sem képes. Őszintén óhajtjuk mielőbbi felépülését. — A mi betegeink. A közkórházból csütörtökön szállitotották haza Szabó László nyug. óvót, kí a doroghi vonat összeütközésnél súlyos nyilttörést szenvedett. Szabó óvón egy ujabb műtétet fog kelleni, végrehajtani, minthogy azonban családja már nem lakik többé Esztergomban s Szabó személyes viszonyai nem engedték, hogy a műtét idejét itt távol családjától várja be, UjPesten lauó családja körébe távozott s ott fog tartózkodni addig, mig a műtéti beavatkozás ideje elérkezik, mikor is egy elhaló csontdarabot kell majd lábából eltávolítani. Dr. Freudi Antal bírósági aljegyző állapotában, ki évek ót* súlyos térdizületi bajban szenvedett, s jeges talajon való elcsúszás következtében nemrég izületében súlyos roncsolódást szenvedett, már lényeges javulás állott be, s kezelő orvosai nagy fáradozásának sikerült öt megmenteni attól, hogy lábát amputálják. Szlávy Elemér sérülése már teljesen begyógyúit, állapota állandóan javul, s igen kedvező reményekre jogosít. | A »Kaszinó" műkedvelő gárdája \ jótékony célra a nagy közönség részére \ február hó 2-án j | megismétli a január 27-iki műkedvelő j előadást. Sőt meg is toldja ! — Új oltár. A dr. Fehér Gyula kiváló gondozása alatt álló kir. városi plébániatemplomban lesz már maradandó emléke a szent évnek. Még pedig egy művészi új főoltár. Egészen fehér márványból fog készülni s kisebb méretekben pendantja lesz a főszékesegyház remek főoltárának. Felszentelése a templom védőszentjeinek: Péter és Pálnak napjára van tervezve, együttesen az egész templom felszentelésével, ami eddig meg nem történhetett, mert fából való a jelenlegi főoltár. Az új oltár tervét Sinka Ferenc épitő-vállalkozó készíti s így az a legarravalóbb kézben van. Sinka a verebélyi románstilü remek új templommal is megmutatta, hogy igazán kiváló a templomépítés terén. Oly harmonikus, oly impozáns, oly sikerült az új templom, hogy nem csodáljuk, hogy hamar leképeslevelezőlapozták, — Vadászatok. A bátorkeszi vadásztársaságnak, mint levelezőnk irja, e hó 16-án tartott erdei hajtó vadászata alkalmával 32 nyul került teritékre. Deczember 27-én r^rsdezett nagy körvadászatán 97 nyul teríttetett le. Valamint az utóbbi vadászatot néhány vidéki vendég tiszteletére kedélyes vacsora követte, ugy az előbbinek nem annyira a csekély vadászeredmény, mint az erdőben improvizált zsiványtanya és annak a megfelelő lakoma kölcsönözte a testben edződött és lélekben felüdült kis társaságnak a saisou berekesztéséhez, iletve elbúcsúztatásához a vidám kedvet. — Tegnap a libád-bélai vadásztársulat iparkodott a nyulsaison utolsó idejét kihasználni, a rendkívül alkalmatlan időjárás dacára is szép eredménynyel. —Vasárnap Gerenday Jó-