Esztergom és Vidéke, 1900

1900-06-07 / 44.szám

ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDBKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelemik Vasárnap és csütörtökön. FelelŐB a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: _ * . I MUNKÁCSY KÁLcMÁN- (hava a kéziratok, előfizetőse^ nyiltterek ós hirdetések küldendői) TLLOFIZETÉSI ÁRAK '• Egésíévre— — — — 12 k«r. — fii. Laptulajdonos kiadókért: ^Zéc\\et\yl"tér

9 830. SZálI). Fvl évr© _ — p

.. -. _ £ fcor " fii IhBy,4é

™ E

CT

««4«ri«:T4«L

5k

"

_li: DR. PROKOPP GYULA- -*«-*.«....-.*»* A jubiláris évben. — Utcakereezteles, házszámolás. — Es%tergom^ június 5. A városházán már tanácsot ültek a felett, hogy honnan szerezzék meg az elrendelt éj népszámlálás költségeit, illetve hogyan kerülhessék el azokat, a Saskaszárnya külön helyiségében pedig már javában dolgozik a betétszerkesztő, hogy a városi telekkönyv megszerkesztéséhez szükséges előmunkálatokkal mielőbb elkészüljön. Egyszóval a népszámlálás küszöbön, a betétszerkesztés pedig már folyamatban is van. £ két körülmény következtében hívtuk fel városunk vezetőségének figyelmét ugyané helyen már jó néhány hónappal azelőtt az utcák rendszeresítésének, a házszámok rendezésinek szükségességére, amelyet úgy a betétszerkesztés, mint a népszámlálás nemcsak alkalomszerűvé tesz, de határozottan előtérbe is tol. Elmondottuk akkor azt is, miért vannak, vagy legalább lehetnek szerves összefüggésben e különféle munkálatok. Minthogy azonban sajnálattal tapasztaltuk, hogy akiket illetett, nem hallották meg szavunkat, most a tizenkettedik órában még megismételjük azt. Bis repetita — talán ez esetben — magis placebunt. Azt hisszük ugyanis, hogy a népszámlálás pontosságát, könnyebb kivihetőségét mindannyian óhajtjuk s a hiteles statisztikát valamennyien kíváncsian várjuk. Egészében úgy, mint részleteiben. Valaminthogy a jelenlegi lehetetlenül zavaros telekkönyvi állapotok megszűnését is komolyan vágyjuk. Minderre pedig nincs kellő biztonság mindaddig, amíg a négy városrészben a házszámok négyszer kezdődnek s e mellett külömböző városrészekben több egyenlő nevü s több egyáltalán névtelen utca van, akárcsak valamelyik mármarosmegyei falucskában. Van Nadrág-utca, Zsák-utca, Szagos-köz, de olyan, amelynek neve e nagy, sok százados multu városban helyi, vagy országos történeti vonatkozású volna, vajmi kevés akad. S ezt különösen szégyenelnünk kell most,- a kilencszázados jubileum évében, egyre jobban közeledve a nagy napokhoz, amelyeken aa egész ország szeme, és figyelme felénk lesz irányítva, amikor nemzetünk legelsőbbjeit és legjelesebbjeit van reményünk falaink közötl üdvözölhetni, akik bizonyára hamar tisztába lennének történelmi érzékünkkel, amikor mint az ország legrégibb városa, első királyi székhelye, állandó rezidenciája az elsc főpapnak, még két legforgalmasabb utunk: a Kispiac, a Buda-utca részére sem találunk más nevet. Mindez okoknál fogva még egyszer indítványozzuk a városi tanácsnak, hogy küldjön ki sürgősen egy ad hoc bizottságot, amely az utcák s terek megfelelő elnevezésére vonatkozólag javaslatot dolgozzon ki s azt oly időben terjeszsze a közgyűlés elé, hogy az új utcanevek és házszámok még a népszámlálás előtt kiszegezhetők legyenek. E bizottságban nem kellene természetesen megvárni valamennyi tagtól a városi képviselőséget; ezeken kivül nagyon is helye volna ott városunk néhány történészének, a régi idők alapos ismerőjének. Ami a házszámokat illeti, mi már nem vagyunk annyira kis város hogy szükségünk volna eldicsekedhetni azzal, hogy íme, a mi házszámaink 4—500-ig mennek, a szomszédos Piripócsé 300-ig sem. Itt a számok minden utcában újra kezjdődhetnek, joboldalon a páros, bal[ oldalon a páratlan számok. Odal való minden számtáblácskára az utcanév is. A táblácska költsége természetesen a háztulajdonost terhelné. Az utcanevek megváltoztatásnál és azok újból való választásánál mindekelőtt az egész haza történetében nagy, azután városunk szürkébb históriájában nevezetesebb szerepet vitt férfiak, esetleg események volnának figyelembe veendők. Ezek közül, mint most hozzánk legközelebb állóról, min1 denekelőtt az idei nagy év eseményének megörökítéséről nem szabad megfeledkeznünk, E tekintetben tervet a hivatott bizottságnak keli adnia s hogy | ez nagyobb nehézség nélkül adhatna, Hí .Esztergom és Vidéke* tárcája. Feledni l?át ? , . . Feledni hált Kibékülni a végzettéit ... Eltemetni A szivet, mig nem vérzett el f Azt mondád: ez Édes kin közt szenvedőre Boruljon az Elmúlásnak szemfedője. Halott lepel Alatt ez a láng, ez élet, Az hiszed, tán Elenyészett, semmivé lettt . . Jön a tavasz, Szemednek egy hó' sugara : Virágerdőt Borit a tél holt arcára . , . Háhn Izidor. A kakasdi tanité. Irta: HORTI BEL A. (Folytatás.) Tényleg úgy állott a dolog, hogy a kaszinóbálon még a szolgabíró is táncolt vele. Ez pedig ritka polgári származású hölgygyei történt meg. A kereskedősegédek társas összejövetelekor Cicelle kiasszony kapta a legtöbb csokrot. Az iparotifjak tombolás táncestélyén rendezett a világposta alkalmával hozzá címezték a legtöbb levelezőlapot. A »Kakasd és Vidéket báli tudósítója kövér betűkkel szedette ki nevét. A tárcarovatban hozzáírták a legtöbb verset; és ha a helyi sajtó nyilt-terében lovagias ügy fordult elő, az a legnagyobb valószínűség szerint Kovács Cicelle kisasszonyért volt. Minden csak ő érte. A. Szeder Ambrus úr bomlása is. És A. Szeder Ambrus úr meg volt győződve, hogy ez a »hötgy világ egén tündöklő csillag< (mint egy »Hozzá* irt versben lehetett olvasni) az övé lesz. Mert A. Szeder Ambrus úr érezte, hogy ő épen olyan szépsége a kakasdi férfitársaságnak, mint a milyen szép Cicelle kisaszszony a hölgyek között. Nem is töprenkedett soká, hanem egy hideg vacsora utáni időben első látogatás céljából megjelent Cicelle kisasszonyok egyszobás lakásában, mely három ágyat, két tömérdek papirvirággal feldíszített szekrényt, egy asztalt és négy széket tartalmazott az álló ruhafogason kivül, melyen annyi szoknya és egyéb ruhanemű lógott, hogy lehetetlen volt Kovácsék rendezett anyagi viszonyaira nem gondolni. A látogatásnál természetesen a legpirosabb nyakkendő szerepeltt. Cicelle kisasszony papája éppen vetköződni készült, de egy ásítás kíséretében mégis kijelentette, hogy a tanár úr kedj véért hajlandó még egy órahosszat fön-] . maradni. Cicelle kisasszony is Örült a 1 látogatásnak és a kávéőrlést mamájáraj bízta, a ki nem túlságosan tiszta kezével szemét törülgetve egy sarokba vonult,' J és ott addig forgatta a kávéőrlőt, mig végre is elszenderült. Nem is ébredt föl j addig, mig Kovács úr, egy vonitáshoz hasonló ásítást nem eresztett ki bajsza alatt, a mely meglepően olyan volt, I mint az orra alá alkalmazott két mókusfarok. A. Szeder Ambrus úr ís jónak • látta elkészülődni, de súlysó lökésekhez hasonló mozdulatok kíséretében, bátor ' volt háromszor megígérni, hogy többször is fogja tiszteletét tenni. Cicelle kisasz. szony nem minden meghatottság nélkül vonogatta vállát. i És csakugyan A. Szeder Ambrus úr J beváltotta igéretét, lehetőleg a vacsora utáni órákban, mikor Kovács urat bor ! mellett szokta találni. Igaz bár, hogy Cicelle kisasszony a kelleténél gyakrab' ban őrölt kávét a konyhában, de ezt j A. Szeder Ambrus úr sehogysem akarta egyébnek tulajdonítani, mint Cicelle kisasszony gazdasszonyi buzgólkodásának. És ebbeli örömének kifejezésére apró ajándékokat kezdett küldözgetni a hölgyvilág egén tündöklő csillagnak. Néha virágot is vett, de cserépben, ' hogy hosszabb ideig virítsanak emlékezetére. Egy alkalommal mátyásmadarat küldött, melyet egy iskolásfiú hozott ajándékul. Máskor egy féltucat zsebkendővel kedveskedett; ezeket Ambrus úr tombolán nyerte az iparosi íjak bálján. Kapott egy két forint ötven krajcáros ébresztő órát is egyik tanítványának apjától, a ki órás volt; ezt is Cicelle kisasszonynak ajándékozta. Más alkalommal két kappant kapott, a mit szintén Cicellének küldött >hódolata jeléül, t Neve napjára pedig egy pár sárga keztyűt szerzett, a melylyel az a szerencsétlenség történt, hogy kicsinek bizonyult, és hogy Cicelle kisasszony visszaküldte azzal az üzenettel, hogy többé semminemű ajándékot nem fogad el. Visszaküldené a kappanokat is, de már megették, a mátyásmadár kimúlt, a virágokat pedig lecsipkedték a szomszédok tyúkjai. A zsebkendőkről és az ébresztő óráról nem szólt az üzenet. Ez a váratlan esemény szerfölött kellemetlenül érintette A. Szeder Ambrus urat. Szivében valami rettenetes féltékenység támadt, s az iskolás gyerekéket irgalmatlanul megrakta minden megmagyarázható ok nélkül. Mikor dolgát elvégezte, Cíceiléék felé indult. Cipőinek talpát dühösen csapkodta a kövezethez, s most teljes mértékben lehetett szemlélni járásának azt a sajátosságát, a melyet a katonák taglalt menetnek szoktak nevezni. Marcangoló féltékenységében arról sem feledkezett meg, hogy kis ujjaival gyöngéden ne tartsa elŐ-elő-