Esztergom és Vidéke, 1900
1900-01-21 / 5.szám
r ESZTERGOM és TIBIKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjeleqik Vasárnap és Csütörtökön. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: pcóFiz^É^ ARAIC- MUNKÁCSY KÁÍrMÁN- (hofaaUilratok,alőlkxetések,nyiUtorékésbMetésekUldenAtt) fítton- "~ - ~ - ~ - ~ — l \ kor* - flí' Laptölajdonos kiadókért: S^écl} CQy í-tér, 830. SZáíI>. Ne^íém ^„^-ü^ 8 ^-": DR. PROKOPP GYUlrA- ^^^^^^.^ ^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^^ Víztorony. Esztergom, január 19. Hosszú szünetelés után ismét életre kelt a víztorony kérdése. A helyi lapokat újból az a hir járta be, hogy a város pénzügyi bizottsága nemrég foglalkozott azzal a kérdéssel: mi történjék a Bohátka és társaitól megvett, a plébánia templom átellenében lévő házzal s ennek tárgyalása során állítólag azt a véleményét nyilvánították, hogyj ezen a szűkes telkén építtessék fel j a tüzőrtanya és a víztorony körül-1 belül 24,000 kor. költséggel, a mely intézkedéssel állítólag biztos alapra fektettetnék egyrészt az önkénytes tűzoltó intézmény, másrészt ezzel; az utcaöntözés kérdése is tökéle- ] tes megoldást nyerne, a mennyiben ! a víztoronyban folyton készletben levő vízzel az Öntözés könnyű szerrel s minden ujabbi költség nélkül foganatosítható benne. A mikor ezen oly sokat megvitatott kérdésben álláspontunkat a nyilvánosság orgánumában közrebocsátjuk, előre is kijelentjük, hogy ezen ténykedésünkben az önkéntes tűzoltó egylet iránti rokonszenv, nem pedig az ellenszenv vezeti tollúnkat, nem pedig azért, mert el kelt ismerni mindenkinek, hogy egy jól organizált, a védelem követelményének megfelelő önkéntes tűzoltó testület a társadalmi életnek egyik nagyon is szükséges kiegészítő részét képezi. Másrészt a város pénzügyi érdekét véve figyelembe, különösen a mostani közülmények közt a költség szempontjából sokkal előnyösebb, ha egy önkénytes tűzoltó testület áll fenn, melyre a városnak mégis csak kevesebb kiadása van, mintha a mentést tisztán fizetett tüzőrökkel kellene foganatosítani, mert ez esetben vita tárgyát sem képezheti, hogy a város pénztárára tetemesen nagyobb kiadás háramolna. Örülünk annak is, hogy ezen kérdés ismét napirendre került, mert meg vagyunk győződve, hogy a város polgármestere, de maga a város közönsége, képviselő-testülete is azon lesz, hogy ezen valóságos tengeri kigyó egyszer már vagy jobbra, vagy balra, de véglegesen dűlőre jusson. A mi már most a kérdés pénzügyi oldalát illeti, az bizonyos, hogy a víztorony építése nem a legalkalmasabb időre esik. Úgy maga a város, mint erkölcsi testület, valamint az adózó polgárság sehogy sincs abban a helyzetben, hogy a talán tizenötévre is felosztott költséget, mint ujabb kiadást a költségvetésbe felvehesse. Száz százalékos pótadó mellett ujabb költségemelést proponálni lehetetlen, A mindenáron megvalósítás esetén tehát módját kell találni arra, hogy más nem oly égető szükséget képező kiadások a költségvetésből — ha ugyan ez lehetséges — kimaradjanak. Ily nagy összegű kiadásnál, ily építkezés foganatosításánál nem árt, ha a kérdés minden részlete lehető legszélesebb alapon megvitattatik s ennek folytán mindenekelőtt azt a kérdést vetjük fel, valljon a víztorony kérdésének a felvetett formában való megoldásával a tűzoltó egye| sülét oly állapotba helyeztetik-e, a melyben feladatának teljesítésére képesítve lesz ? Mi azt tartjuk, hogy két különböző követelmény szükséges ahhoz, hogy az egyesület életképes legyen. Egyik az, hogy valósággal egy oly testület létezzék, a melynek nem csak neve legyen meg, hanem hogy az annyi tagot számláljon kebelében, a mennyivel feladatának egész•ben képes legyen megfelelni. Akkor, midőn a város ily nagy öszszegre rugó kiadásba készül belemenni, a közönség a melynek terhére esik ezen kiadás, méltán elvárhatja nemcsak, hanem meg is köveiheti, hogy az önkénytes tűzoltó testületben számban és erőben oly egyesületet lásson maga előtt, mely k .Esztergom és Mfer tárcája. Végrendelet, Utolsó csőkomat Ha már elcsókoltam S emlék marad minden Édes rendez-vous : Jöjj a halotthoz is ' A halottak napján, Ha nem is lesz lelked Aznap szomorú. Láng ott ne lobogjon ! Ha már én nem égek, Sötét sírnál legyen Ez a rendez-vous. S ne rózsalevélből, Szerelmes levélből jusson a síromra Emlék-koszorú. Révész Tivadar. K király népünk dalaiban. Nincs a dalnál szebb, fenségesebb, Isten lényéhez közelebb álló emberi alkotás. A dal fenségesebb az imádságnál, mert olyan szabad, olyan független, mint a gondolat, amely ott is szabadon csapong, ahol a gondolkodó ember maga elvész holmi éleny hiánya miatt. Nem azt a dalt értem, amelyet ütemről ütemre, hangjegytől hangjegyig, verejtékezve gyárt a kenyérkereső műihlet, hanem a népdalt, amelynek szerzője nem egy ember, hanem a nép. Ott születik ez a dal, ahol a délibáb, onnan röppen fel, ahol a kalásztenger hullámzik, ahol muskátli nyilik a fehér tanyaház apró ablakaiban, ahol a gémeskút meredező nyakkal bámul át egyik határból a másikba . . . Ez a dal a legbüszkébb, legszentebb, terméke az érző emberi léleknek. Rajta csillog a hamisítatlan érzések harmatja, lüktetve lüktet benne az igazi szabadság, amelynek nem irott papiros a kottája, hanem a nagy mindenség. Efféle dalba nem kerül hamishang. Szövegében aranyért sem találsz udvarlást az élet bohóckodásával szemben ; afféle dalban nem találsz egyebet zengő igazságnál. Csak az kerülhet hát bele az efféle dalokba, akit a nép parancs nélkül, igaz szeretetből, rajongásból a szivébe zárt. Királyunk: I. Ferencz József benne van a magyar nép dalköltészetben. Igazabban és fényesebben van benne áz ő alakja a népdalaiban, mint ahogy valaha is képes lesz a történetíró mester visszaadni. Ha a szivárványba mártaná a tollát Momsen, Cantu Caesar és a többiek, hogy jellemzetesség dolgában fényesebb, hivebb képét adják ennek, vagy annak a nemzet uralkodójának: messze túlszárnyalná ezt a szivárványos történeti jellemzést egy rövid, sokszor darabos nyelvű » paraszt nótac, amely a haute crém szabályai szerint talán nem is parquette-képes, a zenei ellenpontoz a t tanai szerint botrányos, de őserejü érzések halmazata. Rafael szinei a hanghullámokban és egy Tacitus tömörsége fésületlen verssoraiban. De minek is ezt bővebben bizonyítgatni. Mátyást, az igazságost, jobban ismerjük a korabeli népdalokból, mint a hogy a történelemből megismerhetnők. Elmond a történelem róla mindent és pedig sokkalta bővebben, szógazdagabban, mint a népdalköltészet, de a nagy király reliefje teljes azokban a darabokban, a történelem csak színtelen sorok halmozata a Mátyás korabeli népdalok nélkül. És Mátyás királytól i-ső Ferencz Józsefig nem volt a magyarnak olyan j királya, akit a nép, a búsongó, vigadó,; nótázó magyar nép dalra becsült volna. ! I. Ferencz József benne van a magyar j sziv kellő közepében, ott, ahonnan a [ nóták, meg az imádságok fakadnak. | Nem is imádkozik a magyar ember anél- j kül, hogy királyáról is meg ne emlékez- j zék és ha egy sor nótát elfúj, egy-egy : nótát közte^közte a királyáról is énekel. t \ Csodálatosképpen a király-nótában császárnak titulálja a magyar a királyt, j amit nézetem szerint inkább a szövegnek a dallamhoz való kedvezőbb alkalmazkodásával, . mint egyéb okkal lehet megfejteni. Császár (két hosszú szótag), király (egy rövid, egy hosszú). A spondeus versláb inkább megfelel a plasztikus magyar zene természetének, (különösen a sorok végén) amely annyira tiszteletet parancsoló valami a nótázó nép előtt, hogy a királyt is megteszi császárnak, ha a nóta úgy kivánja. Egyébként az is közrehat a király és császár nótabeli közjogi háborúskodásában, hogy katonák, akik a kaszárnyában addig tanulják a császár családfáját, mig egyszer csak elfelejtik, hogy annak a családfának legszebb ékessége a magyar király. De nézzünk végig a király nótákon. Van ezek között mindenféle kedélyes, pajzán, tréfás, naiv, de valamennyiben ott csillog az igazi szeretet zománca és a karakterisztikus erő. Ki ne ismerné a rigóról, meg a biróról kezdődő nótát ? íme: Hármat rikkantott már, Hármat rikkantott már A rigó, a rigó, a rigó; Nem parancsol nékem, Nem parancsol nékem A biró, a bíró, a bíró. [Majd parancsol Ferencz József a császár, Kinek execirozKinek prezentiroz— Ni muszáj, —ni muszáj, — ni muszáj! Ez a nóta borsodmegyei eredetű, de ismerik az egész országban. Kedves ez a győrvidéki bakanota is : Ferencz József vasládája, Vasládája, Abba van az Abba van az Én obsitom belezárva. Elveszett a Elveszett a Láda kulcsa, Ki nem szabaDúlok soha! Dúlok soha! Ez is általánosan ismert nóta. Ha én egyszer, ha én egyszer A királylyal beszélnék, Szobájába, szobájába, Valahorv be mehetnék
