Esztergom és Vidéke, 1900

1900-05-10 / 36.szám

XXII. évfolyam. 36. szám.

Csütörtök, május 10.

1900.

ESZTIM

es

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET“ HIVATALOS LAPJA.

M^eleiiik Vasárnap és csütörtökön.

Előfizetési árak :

Egész évre — — — — 12 kor. — fii.

Fel évre — — — — •— 6 kor. — fii.

Negyed évre — — — 3 kor. — fii.

Egyes szám ára: 14 fii.

Felelős a szerkesztésért:

MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért :

DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal:

(hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők)

Szcctyepyi-ter, 330. szám.-jM Kéziratot nem adunk vissza. ,<•KRUPLANICZ KÁLMÁN.

— AZ ARANY JUBILEUMHOZ. —

(S.) Ez a mi szükebb hazánk, ez a tizenkilenc négyszög mértföld, melyet még Esztergom vármegyének liivnak a közigazgatás térképén, betek óta ünnepre készül, hogy az elismerés koszorúját nyújtsa egy derék fiának, aki immár egy félszázadot tölt be a közügyek szolgálatában s ennek a hosszú pályának . minden változatában, szerencséje minden for- gandóságában, őszinte szeretettel, jóakarattal karolta föl e vármegyének minden közhasznú dolgát s önerejéből kivivta azt a díszes méltóságot, melyben legfőbb kormányzatát vette kezébe.

Mi szerény munkások, akik a közélet egy-egy kis részét műveljük, tiszteletteljes érzéssel tekintünk ma a jubilánsra, mert boldog lehet, hogy ezt az ünnepet azon a magaslaton és kortársainak elismerő nyilatkozása mellett ünnepelheti. Hosszas, fáradságos és sokszor küzdelmes pályafutásának munkája nem veszett feledésbe, nem mosódott el nyomtalanul s legszebb jutalma ez a nap, mely nem csupán az Ő egyéni érdemeinek ünnepe, de az egész vármegyéé, mely annak tere és két emberöltőé, mely annak tanúja volt.

Kruplanicz Kálmán nevét és emlékét a vármegye ma legjelentősebb hagyományai közé igtatja, külön lapot szentel történetében az Ő nevének és az ünneplővel együtt tekint vissza öt ven év eseményeire, mely majdnem teljes egészében, napról- napra, évről-évre erős szálakkal van egybefűzve fejlődésével, múltjával. Mint a vármegye alispánja, egy negyedszázadon át mozgató ereje, vezető szelleme volt e közönségnek, amelyért nemcsak lelkesedni, de dolgozni is tudott.

Ötven év! Boldog az, aki elmondhatja, hogy ebben a sorozatban nincsenek kiesett esztendők, meddő idők,

de mind. mind, változó hatáskörben, kis és nagy eszközökkel, egyaránt a közjónak szentelvék s bár nem gyűjtött földi javakat küzdő hosszú életén, annak szelíd, derült alkonyán, polgártársai szeretetében és elismerésében oly kincset talál, melyet a derék soha sem cserélne el számlált pénzekért, amelyet venni nem, — csak megtalálni lehet! A közélet embere úgy gyűjti ezt magának ön- tudatlanul és észrevétlenül; az önzetlen, a köznek szolgáló munka közben egy-egy szemerrel rakja össze; a köznapi élet dulakodásaiban sokszor meg sem látszanak a kicsiny aranyszemek, valami titkos kéz mégis Arója egyre, a közvélemény láthatatlan keze s alkalom- adtán megbecsülhetetlen aranyként adja vissza.

És a város, a megye központja, mely beolvasztva is a maga színét viseli a nemes ércben s régi egyéniségének faj súlya mindenha kitetszik, ezen a napon kétszeresen ünnepel, mert nemcsak az érdemekben megőszült köztisztviselő örömnapját üli s a vármegye érzelmeiben osztozik, de természetes büszkeséggel tekint a maga fiára, aki ezt a ritka, keveseknek megadott félszázados emlékezést Esztergom vármegye főispáoi székében üli meg. Nemcsak a hiva- vatalos szálak fűzik e város polgárait az ünnepekhez, de a közös szülőföld varázsos erejéből támadó szeretet érzése is, amelyet ő soha nem csakhogy meg nem tagadott, de mindenkor örömmel, készséggel vallott és tanúsított.

Üdvözöljük Kruplanicz Kálmánt mint a közpálya emberét, mint me- j gyénk főispánját, de mint városunk fiát is és szívből óhajtjuk, hogy ez I az ünnep életének csak nagy napja, fénypontja legyeD, amelyen túl még sokáig, sikerrel és dicsőséggel folytathassa nemes munkáját.

Curriculum * *

* ■ * * * vitae.

Nemes Kruplanicz Kálmán 1830. szeptember 13-án városunkban született. Szülei: Kruplanicz Simon hercegprimási jószágkormányzó, jogtanácsos és Somogyi Fanni voltak. Középiskoláit a helybeli ésa pozsonyi főgimnáziumban végezte, a jogi tanulmányokat a budapesti egyetemen absolválta. 1848/9-ben választatott meg megyei esküdtté s mint elnöki aljegyző működött 1849. május 1-ig, amikor belépett a bonvédő hadseregbe, ahol mint Bátori Schulcz Bódog tábornok hadnagy- segéde nevezetes pozíciót foglalt el.

A vitéz és nagy tábornok egy saját- kezezű diplómája szerint, Kruplanicz résztvett Budavár bevételében, Sopor- n3Ta és Sente vidékén bárom kisebb ütközetben, a július 13-iki komáromi és julius 16-iki váci nagyobb ütközetekben Ugyané bizonyítvány elmondja, hogy honvéd katonáskodása alatt vitézségének és bátorságának kiváló jeleit adta.

A szabadságharc elnyomása után a Kruplanicz család nagytekintélyű barátai, hogy nagyobb baj ne érje, a császári hadseregbe juttatták be, ahol 1849. december 22-től 1858. márczius 1-ig, előbb a csász. kir. 7-ik könnyű lovas, később a 11-ik dzsidás ezredben mint hadnagy és főhadnagy szolgált, mig hűséges szolgálatáért ő F elségének elismerésével, a tiszti rang és katonai kiváltságok adományozása mellett, a hadseregből saját kérelmére elbocsáttatott.

1860. december havában vármegyei jegyzővé neveztetett ki, 1861-ben főjegyző lett, 1867-ben árvaszéki ülnök és helyettes törvényszéki elnök, 1868-ban újra főjegyző, 1871. december havában alispán.

Mint ilyen működött 1894. május 10-ikéig, mely napon C) Felsége által Esztergom vármegye főispánjává neveztetett ki, mely állását a közügy nagy és maradandó hasznára ma is betölti.

A közigazgatás terén szerzett kiváló érdemei elismeréséül a király még 1879- ben tanácsosává nevezte ki. A társadalmi életben állandóan vezető, első szerepet játszott, támogatója volt mindenüdvös, hasznos, hazafias mozgalomnak, intézménynek, egyesületnek.

Jelenleg is elnöke legelőkelőbb társas egyesületünknek, a Kaszinónak, osztályelnöke az Esztergom-vidéki Régészeti és Történelmi Társulat-nak, elnöke az Esztergom-vidéki Gazdasági Egyesületnek stb.

1862. november 20-án lépett házasságra nejével, született beretei Mártott Herminnel, akivel a legboldogabb házaséletben él, melyet az ég bárom gyermekkel áldott meg. Leányai : Lajka,

Deseő Leó m. kir. hadbiztos, — Szeréna, dr. Hulényi Győző ügyvéd, országgyűlési képviselő és Aranka, dr. Etter Dezső budapesti kir. alügyész neje.

Feliratok * * *

* * * válaszok.

A jubileum napjának küszöbén a jubiláns betegeskedvén, tisztelgőket, küldöttségeket nem fogadhatott, amire a hatóságok, egyesületek, testületek december 13-án írásban tolmácsolták kivá- nataikat. E feliratok közül itt adjuk a törvényhatóságét, a városét s a Kaszinóét, mint társadalmi életünk első egyesületének megnyilatkozását, a jubiláns válaszával együtt; adjuk, mert mig a diszszénokok szózatát halljuk, e feliratok mutatják legjobb képét félszázados munkásságának, a válaszok önérzetes szerénységének épugy, mint hozzánk, megyénkbez, városunkhoz való nagy ragaszkodásának.

A törvényhatóság.

Méltóságos kir. tanácsos,

mélyen tisztelt Főispán ur !

Tegnap telt be ötvenedik esztendeje annak, hogy Méltóságod a közügyeknek s a jelzett idő legnagyobb részében törvényhatóságunk közigazgatásának több tövissel, mint rózsával szegélyezett ösvényére lépett.

b élszázad az idők végtelenségében számot sem tevő pillanat, de nagy idő az ember életében, amely alatt alkalom nyílik igaz érzelmeket szerezni, embertársai szeretetét és háláját, e két legnagyobb kincset, mit az emberi szív nyújthat, halomra gyűjteni.

Hálás szeretettel emlékezünk meg e nevezetes évfordulóról, visszagondolva azokra az érdemekre, melyeket Méltóságod, különösen, mint hosszú időn át szeretett első tisztviselőnk, közszolgálata alatt szerzett, szolgálva a törvényhatóság, hazánk és királyunk igazságos ügyét.

Méltányolva ismeriük el, hogy az igazság szolgálata nem mindenkor könnyű, sőt gyakran, igen gyakran az emberi gyöngeségek útvesztőjében nagyon nehéz megtalálni az utat, mely az igazsághoz vezet.

Méltóságod megtalálta. Tudjuk, hogy nem egy heves összecsapása volt egy időszakban a politikai s a személyi ellentétekkel, amelyekből Méltóságod is kivette a maga részét, sőt amikor azt a vármegye igazságos érdeke úgy kívánta, annak a díszes széknek megingásától sem riadt vissza, amelyet most oetölt. És mégis olyan ember, akinek ajkáról egy durva szót elröppenni, avagy keze alól egy selejtes fogalmazványt kikerülni hallott, vágy látott volna, nincsen a vármegyében, nincs olyan ember, aki vádolhatná, hogy Kötelességét — meggyőződésé-