Esztergom és Vidéke, 1900
1900-05-10 / 36.szám
2 ESZTERGOM és VIDÉKÉ. (36 szám.) 1900. május 10. hez hiven — bármikor ne teljesítette volna; földi javakat nem gyűjtött ma gának, sőt szegényebb lett. De gyűjtött maradandóbb kincseket: érdemeket és elismerést. Elvette jutalmát Királyunk ő felségétől, amidőn vármegyénk főispáni székére méltónak találtatott és mi, a vármegye törvényhatósága se feledkezünk meg róla oly hosszú időnek a csúcspontján, amire az emberi élet rövidségé folytán visszatekinteni nem sok embernek adatott. És jóllehet Méltóságodnak ez idő idő szerint megrongált egészsége, másrészt anyagi erőink csekélysége gátol is abban, hogy örömünnepünket Méltóságod érdeméhez méltóan ünnepelhessük meg, mégis kedves kötelességünknek tartjuk, tisztikarunk nevében is, már most hálás köszönetünket tolmácsolni, kívánva, hogy egészségi álla- lapota hathatós működésében tovább ne akadályozza. Kik egyébként stb. * Nagyságos Királyi tanácsos Alispán Úr ! Esztergom vármegye közönsége nevében közszolgálatom ötvenedik évfordulója alkalmából Nagyságod által e folyó hó n-én 535. szám alatt hozzám intézett nagybecsű feliratra, mindenekelőtt mélyen érzett hálámnak adok kifejezést azon kitüntető elismerésükért, hogy ezen, reám nézve oly nevezetes évfordulóról szintén megemlékezni kegyeskedtek. Igazi alapját ezen aktusnak, nyilatkozatuknak leginkább abban hiszen feltalálhatni, hogy a közpályán eltöltött munkásságomból a legnagyobb részt, vagyis több mint negyven évet közvetlenül, vagyis közvetve a vármegye szolgálatában töltöttem el, főispáni minőségemben annak kormányzását még ma is szerethetem : s igy a vármegye közönségeit velem együttesen intéző bizottság és annak jeles tisztikara egyenes megfigyelésből ítélhették meg a vármegyének tett hosszas szolgálataim haszonosságát. Hajlott koromban s megfogyatkozott egészségem mellett tehát reám nézve nagy megnyugvásul szolgál az, hogy éppen azok, akik eddigi hivatalos és társadalmi magatartásom fölött ítélkezni a legjogosultabbak: rólam lelkiismeretesen teljesített iparkodásomért még dicsérőleg is megemlékezni szíveskedtek. De sokat is végeztünk azon hosszú idő alatt együtt, szeretett hazánk, nemzetiségünk, vármegyénk és városunk közös érdekében. Ha tehát volt ezen közös ténykedésünkben üdvös eredmény, a köszönet elsősorban a vármegye közönségét és annak tisztikarát illesse, amelynek vagy csak szerény munkása, vagy mint Isten kegyelméből még ma is, annak vezetője lehettem. A mily jól esett tehát szivemnek az irántam tanúsított bizalom, s múltamra nézve édes megnyugvást keltett, ép úgy vezércsillagom marad az a jövőre is s ünnepélyesen biztosítom Nagyságodat és a Tekintetes vármegyei bizottságot, hogy mindaddig, míg az Isten jóság megengedi, hogy munkásságomat folytathassam, főtörekvésem mindig csak az leend, hogy szeretett vármegyém javát úgy a magas kormánynál és felsőbb hatóságoknál, valamint közéletünk egyéb tényezőiné is, legjobb tudása szerint és kitartó szorgalommal előmozdíthassam. Fogadja Nagyságod és a vármegye közönsége legőszintébb mély tiszteletem kijelencését —• maradván Nagyságodnak és a Tekintetes vár- megyei bizottságnak Esztergom, 1899. december 18-án alázatos szolgája Kruplanicz Kálmán főispán. A város. Méltóságos kir. tanácsos Főispán ur ! Midőn Méltóságod igaz tisztelői a haza és közügy terén kifejtett érdemteljes munkásságának félszázadát ünnepük, Esztergom szab. kir. város közönsége örömével a leglelkesebb üdvözlők közé sorakozni nem késhetik. A visszatekintő emlékezet egy pillanat alatt befuthatja ugyan ötven év történetét, de aki félszázadig épített s rakta napról-napra, kőről-kőre azt az épületet, melynek tetőzetéről a hiven teljesített kötelességek világitó nyomdokai áttekinthetők, az tudja, mivel szolgált rá a lélekemelő visszapillantás nemes jutalmára. S ha Méltóságod szerény öntudata nem lehet fokmérője azon értéknek, melyet nemes egyéniségéből kifejlesztett, hálás közönségének osztályrészül jutott az Ítéletet szivében megalkotni, s a vele megtelt szív örömét hirdetni! Igaz, hogy Méltóságod hosszú és üdvös közszolgálatának e váres közönsége nem volt mindenkor közvetlen hálás élvezője, de a város mindenkor szive volt Méltóságod megyéjének, melynek közepén foglalja el helyét, s a megyének Méltóságod által irányított testvéries vérkeringése e várost akkor is üdítően csörgedezte körül, midőn sziget volt annak partjai között. Mikor pedig a kiváltságos szigetkúria némely előjogaival a közös határba tagosittatott, megint Méltóságod tapintos keze és szeretetteljes {elsőbbsége alatt vált neki könyebbé függetlensége maradványai közt megvonulhatnia. Méltóságod félszázados érdemeibeu ragyogó köztevékenységének e város közönsége által is teljes egészében felismert és becsült alapján vegyitjük tehát lelkes üdvözletünket mindazok hozsannájának viszhangjába, kik az Égtől kérik, hogy Méltóságodat közéletünknek, mint szivébe zárt családjának igen soká tartsa meg és boldogan élni engedje ! Kik egyébbként magunkat kegyes hajlandóságába ajánlva, szokott mély tiszteletünkkel vagyunk Esztergom szab. kir. város közönsége és tanácsa nevében Méltóságodnak Esztergom sz. kir. város 1899. évi deczember hó n-én tartott tanácsüléséből készséges hívei és alázatos szolgái: Vimmer Imre polgármester Rothnagel Fcrencz főjegyző. * Tekintetes Polgármester ur ! Esztergom szab. kir. város közönsége és annak tanácsa nevében köz- szolgálatom ötvenedik évfordulója alkalmából hozzám intézett nagybecsű felterjesztésükre válaszolva: mindenekelőtt szivem legmélyebb hálájának és őszinte köszönetemnek adok kifejezést azon kitüntető bizalomért és jóakaratért, amelyet említett felterjesztésükben irántam tanúsítani szíveskedtek. — Teljes készséggel kijelentem egyúttal, hogy valamint hosszú vármegyei hivatalos pályámon eddig, úgy ezentúl is mindaddig, mig az isteni gondviselés megengedi, hogy hivataloskodásomat folytathassam — legkiválóbb kötelességemnek fogom ismerni ezen nemes város szellemi és anyagi felvirágzásának előmozdítására, úgy hivatali hatáskörömben, valamint társadalmi utón is folytonosan buzgón közreműködni. Jóakaratu szándékaim keresztülvitelénél eddig tapasztalt nagybecsű támogatásukat a jövőre is kikérve kiváló tisztelettel maradtam tekintetes polgármester urnák és a mélyen tisztelt szabad királyi város közönségének hivatalból kész szolgája és mindig jóakaratu barátja Kruplanicz Kálmán királyi tanácsos, főispán. A Kaszinó. Méltóságos Urunk ! Szeretett Elnökünk! Azon a ritka örömünnepen, náely Isten kedvező kegyelméből Méltóságodnak osztályrészült adatott, midőn hálás szívvel, de egyben a jól teljesített kötelesség felemelő önérzetével tekinthet vissza egy félszázad egymásba fonódó eseményeire, örömeire és harcaira: engedje meg, hogy a mi szerény egyesületünk, mely mindenkor büszke arra, hogy Méltóságodat elnökének tisztelheti, — a legbensőbb örömérzettel ödvözölhesse. Sokat kivívhat a férfi az élet harcaiban s kinek siker és szerencse fénye ragyogja be útját, az könnyen ér magasba ; de nem érzi azt a gyönyört, melyet a küzdés szenvedése érlel, — melyet az akadályok legyőzése nyújt s csak új szerencse napját látja ünnepében is: mig Méltóságod, ki a szakadatlan munka s a haza és vármegyénk közjaváért megvívott hosz- szas életpálya után, mint önnön erejéből és a maga erejéből lett vezére közéletünknek, magas méltóságában édes megnyugvással és örömmel tekinthet vissza e napon 50 év lezajlott eseményeire: megélénkülő, kirajzolódó emlékeire. Méltóságod erős szálakkal szőtte be nevét Esztergom vármegye és város történetébe és intézményeinek és társadalmi életének fejlődésébe s azért ez az ünnep nemcsak Méltóságodé, de mindnyájunké: azé a közönségé melynek azt az eltűnt félszázadot első sorban szentelte, melynek javáért végigküzdölte És ami szerény egyesületünk büszkén áll az ünneplők sorában, mert magunkénak vallhatjuk s mint nemes céljaink és törekvéseink vezérét, hálás szívvel és örömmel köszöntjük e napon. Fogadja szeretett Elnökünk, az évtizedek óta vezetése alatt álló »Esztergomi Kaszinó« őszinte szerencseki- vánatainak kifejezését, — minden egyes tagjának örömüdvözletét. Kelt az Esztergomi Kaszinó választmányának 1899. évi december 9-én tartottülésében. Méltóságos Elnök urnák mély tisztelettel az »Esztergomi Kaszinó« : dr. Földváry István igazgató. Istvánffy Elemér titkár. * Tekintetes Kaszinó Igazgató úr! Az Esztergomi Kaszinó nevében e folyó hó 12-én átnyújtott nagybecsű üdvözlő feliratuk, amelyet közszolgálatom ötvenedik évfordulója alkalmából hozzám intézni szíveskedtek, — őszinte örömömre szolgált, mert meggyőződtem abból, hogy azon közel két évtized alatt, amelyet az Esztergomi Kaszinó élén, mint annak jelenleg is elnöke, eltölthcttem; ezen közhasznú culturális intézet érdemes tagjainak megelégedését is szerencsés voltam kiérdemelni. Ezen hosszú idő alatt intézetünk vajmi sok viszontagságon ment keresztül! Voltak idők: midőn az országos politikai hullámzások áthuzódoztak kizárólag a közművelődésnek szánt ezen kedves otthonunkba is ; volt idő, midőn a felekezeti türelmetlenség meg- ritkilotta tagjainknak számát úgy, hogy a kislelkück már-már aggódni kezdtek egyesületünk további fennáll- hatása fölött! De az esztergomi polgárság conservativ józansága, a kik minden igazán szépet, jót és hasznosat a mi városunk közművelődését előmozditja, szívós kitartással és a legnagyobb áldozatkészséggel is képesek megvédeni, — lehetővé tette azt, hogy kedves Kaszinónk mindezen kellemetlenségekkel szerencsésen meg- küzdhetett; sőt eme kemény harcok után többnyire ujult erővel és még kényelmesebb berendezéssel ismét visszahódította a városi és vármegyei közönség színe — javát! Megnyugvással tekinthetek tehát én is vissza ezen hosszú idő alatt kifejtett munkásságomra, amelyet sok oldalú egyéb elfoglaltságom mellett ezen intézet vezetésére szentelhettem s azért, mig egyrészről őszinte hálával köszönöm szives megemlékezésüket: egyúttal biztosi tóm arról is, hogy mindaddig, mig erőm és egészségem azt megengedik, szívesen fogok ezentúl is arra törekedni, hogy városunk ezen legrégibb culturális intézménye jövőre is minél szebben és jobban virágozzék s kitűzött nemes feladatát minél tökéletesebben teljesíthesse. Fogadják mély tiszteletem őszinte nyilvánítását. Esztergom, 1899. december 20-án. Kruplanicz Kálmán. A holnapi ***** * * * * ünnepnap. Ahogy a múlt év folyamán a nevezetes dátum valahogyan kitudódott: azonnal s minden oldalról impozánsan nyilatkozott meg a közönség egyértelmű óhajtása, hogy e kiváló napot tisztelete és hálája ünnepies kinyilványitása nélkül elmúlni ne engedje. Közbe jött azomban a szeretve tisztelt férfiú őszi betegsége, amelynek folyamán kezelő orvosai hónapokra eltiltották minden zajtól, izgalomtól, még a téli levegőtől is. így a közönség meghajolva a kényszerűség előtt: december L3-ika teljes külső csendben múlt el. A törvényhatóság ugyanis tekintettel a főispán betegségére, úgy határozott, hogy december 13-án csak felirattal üdvözli a jubilánst, mig a nyilványos ünnepséget a tavaszra halasztja. Addig megfesteti a kormányképviselő arcképét a közgyűlési terem részére s azt diszközgyülésben leplezi le. Az ünnep előkészítésére Boltizsár József püspök érseki helynök elnöklete alatt rendezőbizottságöt küldött ki, amely Heya Tivadar kir. tanácsosból, Frey Ferenc, dr. Hnlényi Győző dr. Komlóssy Fereuc, Kobek István országgyűlési képviselőkből s Thuránszky Lajos aljegyzőből állott s amely feladatának nagy buzgó- sággal és szeretettel felelt meg. A törvényhatóság ez elhatározásának hire elterjedvén, az összes testületek, intézetek, egyesületek megegyeztek, hogy ünnepi üdvözlésüket a törvényhatóságéval egy időre halasztják. A bizottság érintkezésbe lépett a jubilánssal s az ünnepség napját egyértelműig május 10-ikében állapították meg. amely nap évfordulója ama hat év előttinek, amelyen a Felség főispánná való kinevezési okirata kelt. Nem lesz a holnapi nap sem zajos; csillogó, de üres külső pompával eltakart, ám mindenesetre benső, őszinte és általános. Meleg és közvetlen, amilyen közönségünk ragaszkodása az érdemes férfiúhoz. Maga a hivatalos programm a következőképpen hangzik: I. Reggeli 9 órakor hálaadó istentisztelet a belvárosi plébánia templomban. Gyülekezés fél 9-kor a vármegyebáz tanácstermében. II. Délelőtt 10 órakor ünnepi díszközgyűlés a vármegye székházának tanácstermében, a következő sorozattal : 1. Egyházpakai Andrássy János kir tanácsos, alispán az ülést megnyitja és az ünnepeltet meghívandó küldöttséget kijeleli. 2. Az ünuepelt megérkezte után Boltisár József érseki helytartó, niklasi felszentelt püspök, stb. bizottsági tag az ünnepeltet a vármegye közönségének nevében köszönti s az ünnep alkalmára festett arcképét a vármegye alispánjának átadja. , 3. Egyházpakai Ardrássy János kir. tanácsos alispán a leleplezett arcképet a vármegye tulajdonába átveszi. 4. Bessenyői és tepélyi Szabó Mihály vármegyei főjegyző a vármegyei tisztikar háláját és szeretetét, amíg 5. Vimmer Imre sz. kir. városi polgármester a város közönségének szerencsekivánatait tolmácsolja. 6. Elnöki zárszó. III. Délelőtt 11 órakor a különbózó hatóságok fejei s egyletek és társulatok fogadtatása a várni egy eházban levő főispáni hivatal os helyiségben. IV. Délután fél 2 órakor diszebéd a »Fürdő* szálloda nagytermében. A jubiláns arcképét a rendező-bizottság Vastagh György gyei, egyik legkiválóbb arcképfestonkkel festette meg s az meglepően sikerült. Magyar díszruhában ábrázolja a főispánt s élethüség, plaszticitas, művészi befejezettség tekintetében telette áll gróf Majláth György, az előd-főispán arcképének, amelyet ugyancsak Vastagh s ugyancsak sikerültén alkotott meg. A holnapi bankettre kibocsátott aláírási iveket eddig körülbelül kétszázan írták alá. A bejelentett tisztelgöök
