Esztergom és Vidéke, 1900
1900-04-05 / 26.szám
ESZTERGOM és VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MegjCleqík Vásárpap CS CSÜtÖrtÖkÖn. I Felelős » szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: u , , \ MUNKÁCSY KÁlrMÁ N- (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) tl-L.Oí* IZEXESl ÁRAK • \ftim- ~ - ~~ - ~ - ~~ - '<( kor' - fü Lapmlajdonos kUdíkírt: S Z éC^epyÍ-téP, 330. SZáfl). EejKiira:T4íl _ 8k »' :-«i-' DR. PRO KOPP GYULcA- *...» Az olasz bor ellen. — A tervezett népgyűléshez. -+ Esztergom, április 4. Nemcsak Esztergom vidéke, de hazánk sok más borvidéke népének úgyszólván kizárólagos megélhetési forrása volt a szőlőművelés. Magyarország emez egyik legfontosabb közgazdasági ágát a lefolyt évtized alatt a csaknem megsemmisítő csapások egész sora érte s sújtotta a szőíőmüvelő népet a végsőig. Részben a kormány jóakaratú intézkedéseivel, részben a szőlősgazdáknak a létfentartás ösztönéből merített erejével s a szőlőmüvelés iránti hajlamával le tudják ugyan küzdeni a filoxera, peronospora, lisztharmat és szőlőmoly csapásait, úgyannyira, hogy bortermelésünk föllendülését remélhetnők, de nem tudjuk leküzdeni az utolsó s egyik legnagyobb csapást: a rosz értékesítést. Ez a csapás visszariasztja szőlősgazdáinkat az uj szőlők telepítésétől s a meglevők szorgalmas mű| velésétől. E csapások szülőoka az jóleső olasz borok módnélküli be: özönlése. i I Szőlősgazdáink körében az ország különböző borvidékein mozgalom indult meg az olaszbornak olcsó vámtételek mellett leendő I ezutáni behozatala ellen s e mozjg lom oly népgyülésekben nyer ; kifejezést, amelyek feladata a korjmány figyelmének feltűnő módon ;való felhívása, e bajok orvoslása j szempontjából. Ily népgyűlést előkészítő értekezj letett tartottak a közelmúltban szőlősgazdáink is. A kívánalmak veleje az, hogy a kormány az 1891. év december 6-án Olaszországgal 1903-ig kötött azon szerződést, amely az addig métermázsánkint 20 irtot tett borvámot 3 frt 20 krra szállítja le, a lejártakor ily alacsony vámtétellel ne újítsa meg, tehát az előző 20 frtos vámtételeket állítsa vissza, 1 vagy a mostanit legalább oly mértékben emelje fel, hogy a nagyobb vám mellett bekerülő olasz bor, a magyar bornak itthon veszélyes [ konkurrense ne lehessen, más szóval, hogy az olasz borok a mi borainknál olcsóbban ne legyenek kaphatók. Szőlősgazdáink mozgalmának szükségszerűségét mi- sem igazolja jobban, mint az a statisztikai összeállítás, amely kimutatja, hogy 1890-ig nem volt számbavehető olaszborimport, 1891-iben már ezer q-t hoztak be, 1892-ben e szám már 283 ezerre, 1893-ban 632 ezerre s a mult évben 887 ezerre emelkedett. Igaz, hogy, különösen 1891. és 92-ben, a íilloxéra és peronospora nagy arányú pusztításai miatt hazánk bortermelése nem volt képes a belső szükségletet sem fedezni, ezen években tehát meg volt, a fogyasztók szempontjából, az olcsó behozatal indoka ; most már azonban, a szőlők felújítása s rengeteg kiterjedésű homoki szőlők telepítése következtében alapos kilátásunk van arra, hogy 1903-ban, a szerződés lejártakor, fedezhetjük a beiszükségletet s nélkülözhetjük a külföldi olcsó borokat. Az olaszborok jelenlegi behozatali vámja többféle, sőt merőben j ellentétes érdekeket érint; a terme| löket nagyon érzékenyen sújtja, a | borkereskedők érdekeit elősegíti, j A fent jelzett statisztikai adatokkan ! kimutatott olasz — továbbá az e jcimen becsempészett görög és töj rökországi — borok, mint 13—15% [szesztartalmu erős borok jöttek be a legutóbbi időkig, a minőt a közfogyasztás alig használt, ellenben kiválóan alkalmas volt a törkölyborral való keverésre, s ily módon | százezer hektoliter számra gyártották a 8—9%-os szesztartalmu s még mindig iható bort. A mióta a műbor-torvény életbe lépett, az erős borok behozatala is megszűnt s most Olaszországból szállítják be a |8—9°/ 0-os erősségű bort, a melyek | előállításához cisternákban felfogott, 1 tehát salétrommentes vizet használj nak s igy ennek összetételéből a | kémiai vizsgálat sem bizonyíthat be I borhamisítást. Az Olaszországgal való borvámszerződésnek egyelőre legalább 1907-ig való meghosszabbításán mind olasz, mind pedig osztrák részről erősen dolgoznak. Olaszország Íz .Esztergom is lie" tárcája. Emlékkönyvbe. Minden költő szegény. Uh, de ne hidd, Hogy szive is olyan. Oh, nem ; az 0 Szivében égi kincs rejtőzködik /.','... Muló javat sok nyer onnan felül, Hiú gyönyör megannyinak kijut — De ő keblében az örök Isten Mindentadó lehelletét hordja. Boldog is ő, mint senki más, ezért : Szivének húrjait a fájdalom Marokkal tépheti, Van ott mit tépnie ! Dallos Sándor. A vőlegény. Kurüttyó városában élt egy agglegény. Emberek közé nem igen járt, s csak ritkán lehetett őt látni az utcán, vagy valamely sétahelyen. Nem is volt valami kivánatos látvány hosszú, vékony alakja, savanyú ráncos ábrázata, hosszú, lelógó vörös bajusza, s ruhájának zöldre fakult szine. A városban nem sokat törődtek vele ; azt tudták róla, hogy gazdag, meg hogy van egy igen csinos rokona. Hogy leánya, unokája, vagy unokahuga-e a csinos rokon, arról senki sem tudott bizonyosat. A leánynak sem igen voltak ismerősei, legfollebb négy-öt barátnője, a kik nem tartoztak az úgynevezett előkelő világhoz. Ezek a barátnők úgy voltak értesülve, hogy Margit unokahuga a savanyú arcú Simon Gábornak, a ki csupa részvétből vette magához a szegény gyermeket, hogy fölnevelje, aztán férjhez adja valami becsületes derék ifjúhoz. Ezek a barátnők elhitték Simon Gábor uram magyarázatait, mégis egyik, legjobb barátnő megsúgta Margitnak, (csupa baráti jóindulatból), hogy a városban kellemetlen hirek szállingóznak az ő rokonságáról. Margit kisasszony bájosan mosolygott a hirre, mintha csak egy virágcsokorról lenne szó, aztán úgy nyilatkozott, hogy hiszen sok mindenfélét beszélnek az emberek. A legjobb barátnőt meglepte ez a nyugalom, s nem kis irigység és boszszankodás támadt szivében arra a gondolatra, hogy Margit csakugyan unokahuga Simon Gábor uramnak. Margit kisasszony ellenben barátnője távozása után a leghevesebb indulattal rántotta föl Simon Gábor uram szobájának ajtaját, és fuldokló zokogással mondta el a hírt, a mit a legjobb barátnő hozott. Végre pedig elégtételt követelt. Simon Gábor uram pedig fölkelt székéről és savanyúan mosolygott; majd Margit mellé lépett s megcirógatta a dühös kisasszonyt. — Lelkem Margitom, mondta Simon uram, nem kell olyan hamar kétségbe esni. „ — És nem akarok igy tovább élni, kiáltott Margit kisasszony. Nem elég a gyalázat; még meg is tudják ... — Jó, jó édes gyermekem, hebegett az öreg úr; meguntál már ugy-e ? — Nem. Nem untalak meg. De akarom, hogy ne tartsanak tisztességtelennek. Akarom. — Jól van Margit. Én értelek. Férjhez adlak, hanem csak egy föltétel mellett. — És az ... ? — Hogy asszony korodban is szeretni fogsz. Margit kisasszony hangja egyszerre megváltozott, könnyei fölszáradtak, s leült a diványra. — És ki lenne a férjem ? kérdezte. — Majd szerzünk egyet, vélte Simon uram. Remélem, nem szükséges, hogy gróf legyen. — Oh nem. De lehetőleg úri ember legyen. — Jól van Margit. Margit kisasszony azonnal szaladt a legjobb barátnőhöz, s csak úgy mellesleg megemlitette, hogy nemsokára férjhez fog menni. A vőlegényről egyelőre nem nyilatkozott, mert a dolog titkos, de mihelyt bizonyossá válik az eljegyzés, meg fogja mondani. Simon Gábor uram pedig érintkezésbe lépett Kuruttyó városának egyik alakjával, a ki lovat, bútort, pénzt, házassáj got és egyebeket szokott közvetíteni. Magára vállalta Margit kisasszony elközvetitését is. Természetesen megfelelő percent fejében. Azomban a közvetítő igen lassan dolgozott ; Margit kisasszony már kezdett türelmetlen lenni annál is inkább, mert a legjobb barátnő iolytonosan érdeklődött a vőlegény iránt. És még mindig nem lehetect bizonyosat mondani. Margit kisasszony most már azt gondolta, hogy még a verebek is róla csiripelnek, hogy a szél is az ő szégyenét dúdolja, hogy a kakas is róla kukorékol. Nem csodálható tehát, ha olykor-olykor igen hevesen támadta meg Simon Gábor uramat, az állítólagos bácsit. Pedig hát a bácsi nem tehetett róla. A közvetitő fölhajszolt egy urat, a ki keveselte a hozományt; a másik úr vállalkozott volna, de kiderült róla, hogy borhamisitás miatt be volt csukva egy hónapig. Ez Margit kisasszonynak nem kellett. A harmadik úr azt kívánta, hogy Margit kisasszony térjen at a zsidó vallásra. A kisasszony megtette volna, de a bácsi hallani sem akart felőle. És a legjobb barátnő folytonosan érdeklődött. A csinos Margit türelmetlenkedett, a bácsi pedig ideges lett. Anynyira' ideges lett, hogy a közvetivővel megszakított miden Összeköttetést, Hanem támadt egy remek eszméje, eszébe jutott, hogy van neki egy valóságos rokona, egy kereskedő segéd, a ki még
