Esztergom és Vidéke, 1900

1900-04-05 / 26.szám

ESZTERGOM és VíüEKE. (26 szám.) 1900. április 5. ugyanis a szerződés meghosszabbításának ellenértékéül monarhiánkból az iparcikkek s különösen a sör kivitelének (ami első sorban Ausztria érdeke) már is a legmesszebb menő vámkedvezményeket akarja biztosítani. Az olaszországi borszerződés meghosszabbítása tekintetében tehát az ipar, s első sorban az osztrák ipar erősen van érdekelve. Szőlősgazda-közönségünk tehát a saját jólfelfogott érdekében cselekszik, a midőn a külföldi borok beözönlésének meggátlása céljából népgyűlés formájában emeli fel szavát s ily gyűlésből kifolyólag járul azon illetékes tényezők elé, a kik hivatva vannak e hanyatlásnak indult nemzetgazdasági ág föllendülését előmozdítani. Ily értelem en üdvözöljük a Vimmer Ferencz és Brutsy János urak által egybehívandó népgyűlést, azon óhajunk kifejezésével, vajha az utolsó évtized oly sok megpróbáltatásán keresztül ment szőlőmivelő népünkre jobb napok következnének. Árgus. Az állami szolotelep. Esztergom, április 4. Az »Esztergomi Lapok t f. hó i-én megjelent számában Vezekényí Zoltán úr cikkére, melyben a helybeni állami szőlőteleppel foglalkozik, okvetlenül szükségesnek tartom a válaszolást, egyrészt sz ügy iránt érdeklődök, másrészt cikkíró úr megnyugtatása végett. Röviden ugyanis az a foglalata Vezekényi úr közleményének, hogy >kötözni nőtlen. Ez igen alkalmas vőlegény lesz. Berendez majd neki egy olcsó boltot — helyben — stb. Csakugyan irt a rokonnak, s ez egy hét múlva megérkezett egy rongyos utazó táskával. Margit kisasszony nyájasan fogadta a rokont; ámbár a rokonnak olyan nagy ötszögletű feje, olyan hosszú karja, és olyan alacsony termete volt hogy Margit kisasszony bizony bizony nem nyájasságbói nevetett. No, de mindegy. A rokon beleegyesett Simon uram tervébe, s másnap már úgy szerepelt, mint Margit kisasszony vőlegénye. A legjobb barátnő kicsúfolta ugyan a vőlegény nem daliás alakját, mégis önmagának bevallotta, hogy hozzá menne esetleg és valósággal majd szétpukkadt az irigységtől. Történt aztán, hogy egy alkalommal a legjobb barátnő és a vőlegény négyszem közt beszélhettek. A legjobb barátnő titokban megsúgta a rokonnak is, hogy a városban kellemetlen dolgokat mesélnek Margit kisass7onyról és Simon Gábor uramról. A vőlegény rokon tőle kitelhető szelídséggel mosolygott, de nem az történt mégsem, a mit most várni lehetne, s várt is a legjobb barátnő. A nagyfejű vőlegény nem kérte meg a legjobb barátnő kezét, hanem úgy nyilatkozott, hogy az emberek sok mindenfélét beszélnek. A legjobb barátnő majd elpukkadt, a nagyfejű vőlegény pedig csak mosolygott. Végre közelgett a lakodalom napja. *A nagyfejű vőlegény Simon Gábor uram elé lépett, és azt mondta, hogy addig való stb.« az, aki még ma napság is amerikai szőlőt ültet. Mivel pedig a kérdéses szőlőtelepet, melynek >közgazdaságí fontosságát már régen kétségbe vonta* cikkíró úr, a földmivelésügyi kormányunk mindezek dacára is létesiti, *bűnt követ*, el szerinte; áva inti az esztergomi szőlősgazdákat, hogy messzire kerüljék el azon > bélpoklos tanyát.* Azután egy másik előrelátó jó tanácscsal is szolgál V. Z. úr, hogy tulajdonképen mit tegyünk, azaz hogy európai fajtákkal szénkénegezés alá rendezzük be a telepet. Sietek kinyilatkozni, hogy részben ez is meg fog történni s részemről egy és fél év óta tervezve van. Nagyobbrészben azonban a telep amerikai vesszőkkel ültettetik be, mivel arra, mint az az alábbiakból kitetszik, szükségünk van. Mert legyen bár kétségbevonhatatlanul tény az, hogy az esztergommegyei és városi talajok 8

/io részben körülbelül első sorban szénkénegezés alá valók, s hogy az amerikai oltványokkal való telepítés ezen vidéken nagyon kétséges, — mindamellett is nem szabad ezen helyi tapasztalatok után az egész ország oltvány-kultúráját egyszerűen agyoncsapni kívánni, mert tessék csak megpróbálni szénkéneggel feltartani a szőlőket akár Arad Hegyalja veresszinü, vasban gazdag kötött földjeiben, akár Tokaj-Hegyalja köves nyirokjában, vagy Somlyó, Badacsony bozaltmálladék alkotta talajaiban. Miután pedig ez nem vezetne célhoz, ennélfogva a földmivelésügyi kormánynak ezen emiitett s azonkívül több más hasonló természetű talajokkal biró vidékekről is gondoskodnia kell, s azok számára szükséges amerikai vessző, — illetve oltványok előállítását is elősegíteni, mert nem hogy bűnt kívánna elkövetni, de éppen azt akarja elérni az ily telepek fokozatos létesítésével, hogy bár nem veszi el Margit kisasszonyt, raig a bácsi le nem olvas öt ezer forintot. A bácsi savanyúan mosolygott, s azzal mentegetőzött, hogy nincs annyi pénz keze ügyében. A vőlegény menni készült. A savanyú bácsi visszahívta, s alkudozni próbált. Részletüzletbe akart bocsátkozni. A vőlegény hivatkozva kereskedő mivoltára, kinyilatkoztatta, hogy a részletüzlet igen rossx üzlet, s ő semmi körülmények között sem alkuszik. A savanyú bácsi gondolkodási időt kért, s közölte Margittal a vőlegény kívánságát. Margit azt mondta, hogy az ő becsülete többet ér öt ezer forintnál. Simon uram köhögött, és visszament szobájába, hol várta őt a vőle gény. Még egyszer megkísérelte a részletüzletet, de a nagyfejű ember hajthatatlan volt. Simon Gábor uram kihúzta hát az asztalfiókot és leolvasta az ötezer forintot. A lakodalom napja is elérkezett. Még csak a nagyfejű ember hiányzott, mert két nappal előbb el kellett utaznia, hogy adósságait rendezze. A lakodalom napja el is mult, de lakodalom nélkül. A nagyfejű ember nem jött meg. Margit kisasszony bánatában a haját tépte, a legjobb barátnő majdnem megpukkadt Örömében, Simon Gábor uram pedig csak azt mormogta : — Jaj, de nagy bolondot cselekedtem. Körülbelül egy év mult el, mikor a nagyfejű ember hirt adott magáról Amerikából. Egy amerikai hölgygyei való eljegyzését tudatta aranyos szegélyű kártyán. Horti Béla. annyi kifogástalan amerikai vesszőt tudjon produkálni, melyből minden hozzá folyamodó szegény szőlőbirtokost, szükségletéhez képest teljes mértékben és a lehetőségig olcsó árért, esetleg díjtalanul kielégíthessen, S hogy megyénként létesít ily amerikai telepeket, mint éppen az itt készülőt is, dacára annak, hogy éppen azon megyében az amerikai vesszőkre nagyon kis mértékben lehet szükség, annak is megvan a maga oka. Nem bizonyulna ugyanis célszerűnek az így elszórva lévő s több száz holdat kitevő telepeket egy határban koncentrálni, mert hát a munkás viszonyok, elemi csapások stb. nagyon megnehezítenék annak kezelését és veszélyeztetnék termését. Ne tessék tehát megijedni az amerikai telepünktől s annak elkerülését ajánlgatni, fog ott találni a szőlősgazda, mint fentebb említem, európai szőlőt is, mely hivatva lesz az okszerű művelést terjeszteni. De, hogy az európai szőlő modernebb kezelésének bemutatását kényelmesebben is megközelíthetővé tehessük, mint a távol eső őrhegyen lévő állami telepen, részemről oda törekedem, hogy a helybeli ev. ref. egyház 2

x

j

3 holdas előhegyi szőlője legyen oly gondozásban, mely megfelelel majd a mai kívánalmaknak. Legyen tehát szerencsém akár itt, akár amott, s cikkíró úr aggályait szívesen igyekszem eloszlatni. Hegedűs Sándor kerületi borászati felügyelő. Kaszinó-est. — Március 31. — »A kacagás jegyében.* — Mindenesetre ez a legtalálóbb karakterisztikonja a Kaszinó szombati és vasárnapesti képének. A mindkét alkalommal nagyszámban összegyűlt, előkelő közönség elkezdette a kacagást, hogy először kettévált a piros függöny s kacagott még azután is szívből, jóizüen, hogy a plüss ssárnyak utószor csapódtak össze. Minden nevetett; elmosolyodott talán a komoly Széchenyi-szobor is s hogy bemegyünk ma a barrokterembe, minha még mindég hallanánk a legigazabb derült| ség visszhangját. Nem csoda! Thomas Bradhon, a »Charley nénje* szerzője a helyzetkomikum ideálját alkotta meg e darabban. Menten minden frivol ságtói, a modern francia bohózatok bakakáplárt elpiritó cochonerie-jától három felvonáson keresztül a legzseniálisabb, leghatásosabb jelenetek sorozatát adja. A rendkívüli sikert természetesen nagyban előmozdította a szereplők pattogó, összevágó, dilettantizmust feltétlenül jóval felülmúló játéka, de főleg a főszereplőnek, akinek kezében van a darab sorsa : az ál-Charley néninek {Berán Károly) tökéletes alakítása és a gondos, ízléses, minuciózus íigyelmességü, az egészen meiningeni mise en scéne ; egyszóval a főrendezők : Büttner Róbert és B. Szabó Mihály urak rendezői talentumát, de eredményét is, megirigyelhetné sok professzionátus kollégájuk. A sárga-fekete szint még aligha tapsolták annyira, mint abban a pongyolában, amelyben Berán Károly a megkésett nénikét helyettesitette. A szerep hálás, de rendkívül nagy, fárasztó ; ugyszóllván az egész három óra alatt a színpadon kell lenni, mozogni, alakoskodni s a végén meg az ideális prlmó amorozo szerepének húrjain is játszani. Berán megpirkózott a szerep minden nehézségével ; nem ejtett el egyetlen jelenetet, nem hagyott kiaknázatlanul egyetlen helyzetet sem. Ha emlékezetünkbe idézzük csak legutóbbi szereplését az >Apród* szentimentális, lágy, poétikus szerepében és összehasonlítjuk az álnénike groteszk, bizarr, igazi bohózatalakjával: csodálkoznunk keli az amatör-szinész színjátszó tehetsége nagy terjedelmén. Az első felvonás vacsora-jelenete, a »kukucs* a zongora alól, kigyógyította volna a legschoppenhaneribb kedélyű melankolikust, nem fogjuk elfeledni azt a hatalmas komikumot, amely a két édes, rózsaszínű leány vallomása jelenetében érvényre jutott. Annié, Kitty, Belle {Hajas Olga, Schönbeck Márta, Mezey Margitka) > bájos, édes, szerelmes* leánykák bájosak, édesek és szerelmesek valának ; micsoda poétikus trifólium; üdék, pajkosak, szentimentálisak, de mindég kecsesek, természetesek, jellegzetesek, ahogy szerepük kívánta. A7 első kettőnek pillangós cippellői, kicsi lábacskái már többször diadalmasan taposták azokat a bizonyos deszkákat, amelyek világot jelentenek, Mezey Mancika ellenben most először figyelte a legbuzgóbb ügyelőt (Etter Ödönt) a kulisszák mögött. A közönség azonban ezt nem vehette észre. Minden lámpaláz nélkül állott a lámpák, a rejtelmes súgólyuk előtt, amelyből kikicsillant egy aranyzvikker üvegének refieksze; megkapott mindenkit alakításának bensősége, melegsége, egyszerű természetessége. Igen, ilyenek a nagyon szerelmes, nagyon érzelmes ifjú lányok !;.-.•''. teljesen megérdemelték mind a hárman, hogy az ál-Cherley-néni csalafintasága/ az igazi néni jólelküsége diadalra segítette Ámor Istenkét. Az igazi Cherley néni a műkedvelő gárda egyik legkiválóbb erőssége : Pethes Maca volt. Őszhaju, fekete ruhás, lorgnonos, — de fiatal szivü, derült kedélyű brazíliai nénike, Megkapóan elegáns megjelenés; az, minden szavában és mozdulatában. Sok méltósággal, bájosan ügyes graciozitással adta a szerepét ; olyannak gonduljuk, amilyennek őt láttuk és hallottuk: a gyermekmesék legkedvesebb, örökifjú ezüstfürtű nagymamáit. Fekete Géza egy nyugalmazott indiai ezredest személyesített, akinek ' szive azonban még mindig fiatal s ép ugy vágyik szerelem után, mint Jack fiáé. Konstatálnunk kell, hogy amióta először láttuk a színpadon, nagyon haladt. A deresedő, fehér kamaslia, gardéniavirágos világfi szerepét szimpatikussá, elevenné tudta tenni s meg találta, el is találta az érzelem igaz hangját, amikor régi szerelmesét felismeri. Kabinetalakítást produkált Kelemen Béla Spittig oxfordi ügyvéd kitűnő szerepében. Az est folyamán a legnagyobb, legzajosabb hatást az a jelenet keltette, amikor a vén gavallér az álnénit szenvedélyesen üldözi. Hangja, mozdulatai, mimikája egyarást mulatságos, az igazi kommíkum erejétől duzzadó volt. Istvánffy Elemér és Helly Béla játszották a két szerelmes oxfordi jogászt, akik az ál-Charley-nénjét kieszelték, hogy szerelmeseikhez juthassanak. A legkülönfélébb szerepekben láttuk már Istvánffyt, aki a színpadon is, mint as életben, minden téren otthon van, ügyes, helyénvaló, sokoldalú, mégis az a véleményük, hogy a szombatihoz hasonló perfekt, kidolgozott alakítást még nem produkált. Új ember a színpadon Helly Béla, Erős társaságba került s minden elismerés illeti, hogy szépen beleillett az ensemblebe. Uj ember volt Serényi Zoltán is a kotnyeles, bizalmaskodó inas szerepében. Uj ember és nagy nyeressége a gárdának. Ahogy feltűnt pazar libériája, impozáns szakálla a színpadon, már mosolygott a közönség. Minden jelenete csatant.