Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-05 / 2.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. j^LŐFIZETÉSI ÁRAK \ Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes sü&m ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIrMÁNLaptulafőonos kiadókért:: DR- PROKOPP GYULA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések 'küldendők Széchenyi-tér, 330. száip. ~$H Kéziratot nem adunk viasza. Megyebeli községeinkhez. Ess&ergom, január 4. • Enyhén köszöntött be bár, de •mégis itt a tél. Itt van élvezeteivel, .gondjaival, követelményeivel és nyomorával egyaránt. Nemsokára majd lesznek bő mennyiségben hópelyhek i$St; gazdag és szegény egyaránt szobájába húzódik, amaz, hogy körriil menyeihez képest kellemes téli szezont teremtsen, emez, hogy kimerült erejét visszaszerezze és a természet várva vart rügyfakadásakor ismét terhes munkához fogjon. "Nem akarom a jobb módúak tisztes szórakozásait megzavarni, — távol legyen tőlem — de azt még sem !tehetem, hogy a népbarátok figyelmét ez utóbbi osztályra, a szegényebb osztályra, fel ne shivjam, mert -ezeknél a tél sok esetben igazán ,a test és lélek pusztulása is egyszersmind. De lássuk hogyan köszönt be, milyen is nálunk a tél ? Meglehetős tapasztalataim vannak e téren, ismerem többé kevésbbé Esztergom-vármegye minden községét s tudom, hogy a viszonyok azokban körülbelül egyformák, hasonlók. íme : adag szük szobáinknak falai alacsonyak, padlózata 80%-ának, különösen a magyar községekben hiányzik, pótolni z>a» hivatva a myírkos, nedves anyaföld^ mely nagyobb gondozást szintén csak egy részénél nyer. Ez különben így van egész éven át. A tél kezdetén aztán a féltettebb házieszközök, sőt talán — ami, aránylag műveltebb megyénkben is mindig divatozik még — a házi asszonynak egy-két kedveltebb tyúkja is bekerül az amúgy is túlzsúfolt szobába. Ablakait földdel, vagy zsákokba mért fövénynyel zárják el a hidegtől, hogy jobban gazdálkodhassanak a drága fűtenivalóval; a naponkinti szellőztetés is elmarad ugyanezen hasznossági szempontból. j Az étkezés is gyengébb ; hiába, náluk még mindig szomorú törvény, hogy a ki keveset dolgozik, kevesebbet is egyék. S minthogy leg- j többnyire szobában vannak, a láb! beli nem egy helyen fölösleges, akár csak nyáron, különösen a kis porontyoknál, kik szabad levegőt sokszor egész télen át sem élveznek. A szellőzetlen szoba megdohosíult és párával telt levegőjét naprólnapra, estéről-estére jó sógorok, komák és szomszédok erős pipafüstje fűszerezi, hogy a szoba levegője éjjelre még nyomasztóbb, még fojtóbb legyen. 1 A víg pi-paíüst, vagy egyéb esti foglalkozás közt kezdetüket veszik aztán a lidércek és egyéb szörnyalakok rémséges meséi; közben komikus elemként, sikamlós, trágár dolgok a kicsinyek okulására, lelki épülésére, Igy szüli a tél a nép közt azokat a félelmes nyavalyákat; közben aztán felnőtt és a gyermek ki-ki szalad, ha tovább nem, az udvarra, nem is sejtvén azt, hogy minden lépése egy-egy lépés a sirba ; beszélnek a felnőttek, hallgatják a gyermekek, igy lesznek már zsenge korukban férgezett liliomok 5 a szoba bűzös levegőjével nemcsak testükbe, de lelkükbe is beszívják a mérget. Ilyen a falusi élet általános képe. Boldogok, kik kivétetnek, de tekintsen csak körül az emberbarát és szomoran tapasztalhatja, hogy csakugyan igy van. Hiába, ilyen a szegény, a tudatlan nép ? Tudatlan ? De honnan is tudjon ? Kitől tanulAz .Esztergom és léte" tárcája, (Jsak álom * , * Hogyha nem is szeretnélek, Még is fájna szivem érted. Az fájna az én szivemnek

t Hogy a szived elcserélted. Elcserélted a szivedet; Másnak adtad szép lelkedet. Pedig néha hosszú estén, Boldogságról merengtem én S merengésem közben láttam, Szép szemeid sugarában : Menyországom, boldogságom. De kár, hogy ez mind . . . csak álom, 1898. december 19. K. K. Bolondok. — Az »Esztergom és Vidéke* eredeti közleménye. — Irta: RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) I. Belerogyott a karosszékbe, karjai csüggedten ereszkedtek alá, feje pedig a súlyos gondolatoktól hanyatlott-hanyatlott, míg végül rajta nyugodott az előtte fekvő papiroson, . . . nem tudott irni. A gondolatok nem birtak szavakká válni az érzések végtelen tengerében és mikor már ugy vélte, hogy megtalálta a biztos szót, mely lángoljon, mint lelke, fölzudult bensejében az érzéstömeg, megfullasztotta, megsemmisítette a gyönge szót, szomorodottan tette le a tollat, rányugtatta fejét a papirosra, mintha ugy akarta volna odafektetni mindazt, ami agyában forr, mit érző lelke diktál, mire szó nincs, mi egy dacos, édes fájdaipmba olvadt össze. "valami titokzatos óriásnak életreébredését érezte meg lelkében, egy különös rettegés uralkodott rajta, olyan mint mikor a lázas képzelet egy uj, ismeretlen világba helyezi át az embert. Es az a világ szines. Komor szürkület feküdte meg a tájat, sivár nehéz volt rajta átnézni, belefájdult a szív — e fájdalom panasz volt, a szürkületre megjött a derengés, fátyolosan beléláttatott a tájba, milyen világ nyílott meg előtte ! Más, részegítő a levegő, hívó, bűbájos a vidék és az emberek ? nem látta őket tisztán, de hinni tudott róluk, hogy igazak, jók, míg egyszerre kigyúlt a világosság a táj fölött, a levegőben, az emberek között és mit lelke megsejtett, im' megdöbbentve előtte hullámzott, előtte élt . . . Ismét ott járt a nyomorult, elkeseredett emberek között. Belevetette magát iszapos ügyükbe, nem félt, hogy a szenn y bepiszkítja, nem, hogy mocsok esik rajta. Amint a lapok teleharangozták az országot a dargóvölgyi veszedelemmel, őt ! küldték ki helyszíni tudósítónak és a vészkiáltás, a mi szerte hangzott széles : e hazában, sokszoros viszhangot támasztott lelkében; sietett, szállt, látni okulni. Költőember volt, kinek ajka nem a szerelmes bugásra termett, hanem ha nem is tudott magába szállt perceiben számot adni a bensejében lappangó tulajdonairól, ritkán-néha ugy érezte, hogy valami forradalmi erővel vonult át egyéniségén és ilyenkor ajka harsány, égő szavakat szült. Talán azért is lett újságíró, mert egy belső szükség hajtotta erre. Lehetett volna földesúr, gazdálkodó — ott terült el a Bakony alján 2000 hold becsületes szántóföldje és az a sűrű erdők közé beszorult kis faluja, amelyben pedig cukorgyár tartotta fenn a népet — jólétet szerezhetett volna magának ugy is, ha a két kezét ölébe teszi és testét hízásra bocsátja; de másra termett a véralkata, mik fölnyitva tartották szemeit és látott nyugtalanító képeket, a mik kihajszolták csöndes fészkéből és a földbirtokos ur beállt újságírónak. A havas, téli hónapok egyszer már arra is bírták, hogy regényt irjon — de nem nyomatta ki, hanem a becsvágy helyett megelégedett a lelki nyugalommal, mit egyidőre nyert azzal, hogy jon ? Tőletek, ti jobbmódúak, műveltebbek és okosabbak ? Első sorban is a nép hivatottabb nevelőitől: a lelkészektői és néptanítóktól, kik igen sok községben nemcsak a nép nevelői, de orvos hiányában, vagy e mellett, a nép doktorai is lehetnek. Községeink még eléggé patriárkálisak ; a nép meghallgatja a jó tanácsot, különösen meghallgatja tőlük ; áldozzatok jó szóval, hisz szivéhez, életéhez legközelebb álltok! De hathattok máskép is. Azt a kárt, a mit a még mindig hiányos és gyarló népiskolai tanterv az egészségtannak majdnem teljes mellőzésével tesz, helyrehozhatjátok legalább némileg, ha könyvtáraitokba — minők ma már a legtöbb községben vannak — a vallásos és szépirodalmi müvek mellett világosabb, értelmesebb egészségtani könyveket is szereztek, a nép különösen hisz a nyomtatott betűben és ha könyv hasznos, hiszékenysége nagy javára szolgálhat. De meg lehetetlen-e egyáltalában vasárnapokon ilynemű felolvasásokat tartani az iskolateremben, mi már tudtommal egy-két községben meg is törmegtelt agyán, lelkén könyitett. Ez a í regény azután — mikor a nyugodt napok elmultak, fölkeltette benne az öntudatot, látköre kiszélesbült, látása biztosabb lett és mire megjött a másik tél .és megindult ünnepélyesen a december | nagy pelyhű havazása, itt volt a fővárosban és ő is feszült figyelemmel neszelt az »emberiség szívverésére«. Egy napon — rövid időre rá, hogy újságíró lett — a mint az utcán végighaladt és igyekezett a szerkesztőségbe, riongás, pattogás, recsegés zaja közben előtte omlott le egy épülő magas háznak az állványa és agyonütött hét munkást. Most már sietett a redakcióba, leült az íróasztala mellé és megírta az esetet. , Másnap a történt dologról alig beszéltek, j de amit az esetről megírtak, arról sokat. ! Egy pár melegen érdeklődő levelet is menesztett a laphoz, hogy ki a cikk irója és innentől Bolyay volt az, aki ilyes komoran — fájdalmas dolgokban a lap hasábjain megszólalt. A véletlen, vagy természetes vonzódás juttatta-e ebbe a helyzetbe, azon nem gondolkozott, hanem azt érezte, hogy mentül többet szánt a papiroson ezekről a nehéz ügyekről, ugy foszladozik-foszlad lelkéről egy ködös fátyol, mely alól ed! dig csak ki-kivillogott egy hevesebb indulat, egy haragos kitörés és most lassanként teljes világosságra nyílik