Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-05 / 2.szám

tént és a szomszéd külföldön : Ausztriában, Svájczban általános ? Bizonyára nem lehetetlen, csak akarni kell. Hova vezethetne, mily kiszámíthatatlan jó eredményeket szülhetne az ilyesmi népünk művelődése és felvilágosodása terén! Igy gondolkodhatnátok a felnőttekről; a fiatal nemzedékre nézve pedig már úgyis kezetekben a fegyver, — hisz egyesülni törekesztek — hogy egyéb áldásos vívmány mellett az egészségtani előadásokat is nagyobb mérvben foganatosítsátok. Sokat lehet tenni jó szóval és észszel ebben a tekintetben, igazán annyit, mint pénzzel. De a lelkészek és tanítók mellett ott van még mindig a községnek egy kis intelligensebb eleme is ; ők is sokat tehetnek ama szép neveléstani elvnek, hogy ép testben ép lélek lakozik. A nép gyermekei közül az értelmesebbnek adott felvilágosítás és oktatás, miként az Ur szava, hat a legalsóbb rétegekig. Példeképül állhatnak a városok idevonatkozó rendszabályai is. Ámbár ti ezrekkel nem dolgoztok — ezt jó tudom — de azért már nálunk is törvényben állhatna, vagy ha úgyis törvény, nagyobb mérvben foganatosítandó, hogy az ujjonnan épülő házak legalább normális magasságúak legyenek. Fél méterrel magasabb, vagy alacsonyabb — földből, vagy téglából; — ez nem oly nehezen valósitható. Hisz sok helyt inkább a szokás, az átkozott divat szüli az alacsony szobákat és kicsiny ablakokat, mintsem a szegénység, a nyomor. Megyei és községi hatóságok, vegyétek figyelembe a jövőre nézve, amit mondok ! Tán mégis lehetséges ily törvények foganatosítása. Ha ma-holnap kötelező vagyon — és állatbiztosítás is lesz — mi megyénkre nézve különösen áldásos lenne — ugy miért nem lehetne az emberi egészség biztosítása érdekében is az egészségtani oktatások mellett, idevágó szigorú rendszabályokat is hozni. Addig, míg a nép saját tudatában és meggyőződésében nem bírja az egészségtani főbb elveket, hiába lesz minden óvintézkedéstek a veszélyes nyavalyák idején, mert rendszabályaitok, melyek a hivatalos papíron tündökölnek, hajótörést szenvednek az érdekeltek családi körében. Rendszabálynak és oktatásnak itt együtt kell haladnia, hogy a nép ne csak törvényt lásson, hanem lássa annak hasznos és szükséges voltát is. Dr. K. megtagadására izgatnak, a városokat és megyéket fenyegetik elsősorban anyagi zavarokkal, végeredményben pedig az adózó polgárságnak okoznak kellemetlenségeket. §. Adófizetés é8 exISX. Esztergom polgársága hamarosan megfelelt az exlex mumusának. A hét folyamán ugyanis a városi pénztárnál és a kir. adóhivatalban annyi adófizető jelentkezett, mint újév első napjain még sohasem. Igy történik ez az egész országban mindenütt, mert a polgárság, amely súlyos helyzetekben vagyoni és véráldozatokat lelkesedéssel rakott a haza oltárára, legegyszerűbb kötelességét a magyar nemzet háztartásának fedezésére hazafiasán lerójja. Ezt konstatálva, itt jegyezzük meg, hogy az ellenzék csüricsavarja az általa előidézett törvényen kivüli állapot következményeit, írván, hogy a városokat és a községeket nem érinti az, hogy az állam költségvetés nélkül maradt, mert azok helyi költségvetései megszavazvák. Ez nem igy van. A városok kivétel nélkül, a vármegyék legnagyobbrészben pótadóval dolgoznak, amelynek alapját az állami egyenes adó képezi. A mikor tehát esetleg az adófizetés szonyok szemében a harag villámlása, a férfiak arcán az elszántság kifejezése. Egy asszony föltárta ládáit, az asztalfiókot és ugy mutatta heves gesztusaival, hogy nincs egy darab kenyér a háznál. Az egyik asszony elveszítve szemérmét, odamutatott mellére és siránkozva kesergett, meghal a gyermek és ő nem tud annyit a csecsemőnek adni, amennyit egy becsületes anyának adnia kell. Rozoga viskók, odúk, melyben tiz-tizenkét ember lakik együtt, a gyönge gyermek er.nek a fulladt levegőjében nyugoszsza az erőtadó álmait, a robotból hazakerülő munkás itt üdül. És hol az életcél, a munka jutalma, mikor százszorosan átérzi nyomorult életét, ha a családhoz hazajön ? A pálinka! ez az ő igazi barátjuk, ha ez van a háznál, felejtve minden. Milyen gondos egy ital ez ! A korgó gyomrot megtelíti, simogató meleget bocsájt a pettyhüdt erőkbe és rózsafátyolt borít a nehezen működő agyvelőre és ekkor barátságos enyelgő szavakat is motyognak egymásnak. A kis gyermeket is belenevelik a jó barát megbecsülésére; köhög, prüszköl ugyan tőle, de ezen legalább mulatnak is. Hanem furfangos ital is a pálinka! Megízlelve borzongató meleget ad, hörpintve jókedvet, de a ki iszsza, annak mindkettőt odakölcsönzí, hozzáadva még a jámbor lélek számára a merészséget is. (Folyt, köv.) Újévi tisztelgések. Esztergom, január 4> Az idei hivatalos újévi gratulációknak nem volt meg a szokott meleg, derűs karakterük. Az az árnyék, amely az egész országra, minden jó hazafi szivére reáborul, belefeketéllett az üdvözlőbeszédek, az üdvözlő szónokok, az üdvözlöttek beszédeibe is. A rút, áldatlan, sivár politikai helyzet által előidézett s minden komolyan gondolkozó polgár lelkét betöltő nagy elaggódás általlengette Andrássy János hatalmas, erőtől duzzadó beszédét is, amelylyel a vármegyei tisztikar élén Kruplanicz Kálmán főispánt üdvözölte, de imponáló, mély hatású jelenet volt, amikor a kormány képviselőjét a tisztikar teljes odaadásáról és kitartásáról biztosítván, a jelenvoltak, mint egy ember, egy hang csatlakoztak kijelentéséhez. A főispán megindultan válaszolt, köszönte a bizalmat és ragaszkodást s reményét fejezte ki, hogy azokac a felhőket, melyek az ország egét az év első napján annyira elhomályosítják, az elmaradhatlan időváltozás győzedelmesen szerte fogja kergetni. A vármegye első emberénél a tisztviselői kar B. Szabó Mihály főjegyző vezetése mellett tisztelgett s azok a komoly, aggodalmas hangok, amelyek a főispánnál, itt is felhangzottak, de a reménységé is, hogy amit az elvakultak bosszuérzésükkel, féktelenségükkel, makacsságukkal a nemzetnek ártottak, az igazi hazafiak összetartása, elvhüsége, szilárdsága jóvá fogja tudni tenni. A városi tisztviselők tisztelgése sem volt olyan lefolyású, mint más években. E napon tudták meg, hogy a belügyminiszter az ugyancsak zavaros városi viszonyokba erélyes kézzel avatkozott be s a legszigorúbb eljárást kívánja. A főispán is, az alispán is felemlítették a tisztelgőknek, hogy Esztergom város magistrátusára nézve nem a legjobb auspíciumok között kezdődik az új év s kijelentették, hogy bár szeretik szülővárosukat, sőt éppen ezért, mindent el fognak követni annak érdekében, hogy az ujabb pellengérre az egész ország szine előtt ne tétessék. A tisztikar komoly intelmekben részesült s a polgármester töredelmesen ismerte be ^némely szabálytalanság* elkövetését. Tisztelgett a vármegyei és a városi tisztikar B. Szabó Mihály megyei főjegyzőnél is; a városiból azonban a tanácstagok feltűnően hiányoztak. A városi tisztviselők Malifia polgármesternél nem testületileg, csak egyenkint gratuláltak. Nevükben Nozdroviczky Miklós erdőmester mondott köszönetet a tisztviselői nyűg díjszabályzat létesítésének előmozdításáért. A herczegprimást a vármegye, a város, az érsekuradalmi tisztség feliratban üdvözölte. Az udvari papság — dr. Walter Gyula apátkanonok, irodaigazgatóval élén — személyesen fejezte ki jókívánságait az egyházfő előtt. Boltizsár József püspök, érseki vikáriust gyengélkedése akadályozta meg a leutazásban. A primási palotában kitett gratuláló ivet száznegyvennél többen irták alá. — Igen sokan tisztelegtek az érseki helynöknél s a főkáptalan tagjainál is. Az érsekuradalmi tisztség testületileg üdvözölte rövid idő alatt igazán közkedveltté vált főnökét: Vaszary László gazdasági tanácsost. A tisztség őszinte érzelmeinek lendületes szavakban Fiedler Ferenc uradalmi ügyész adott kifejezést. Hanny Béla jószáaigazgatónál — annak gyengélkedése miatt — a testületi tisztelgés elmaradt. Adja Isten,, hogy a legközelebbii évfordulón a gratulációkban szokatlan és kirívó fekete tónus újra a megelégedés és nyugalom enyhe színeinek adhasson helyet! Riporter. ÜH3ZZE J^JüjZE^ZEsztergom,, jawiár 4.. Szylveszteri mulatság. Az idén a hagyományos katonatiszti mulatság elmaradván, az év utolsó estéjén az előkelő közönséget a ^Kaszinó"^ termei fogadták be s ezúttal is bebizonyosodott, mily szüksége van az egyletnek uj tágasabb helyiségre, mert a jelenlegiben a nagy és előkelő közönség bizony jóformán szorongott. Ez estén kezdette meg a műkedvelő gárda idei saisonját egy ötletes, jóizu egyfelvonásossal, amely a műkedvelő színpadok egyik régibb, de mindig kedvelt műsordarabja. Az %ő nem féltéi kényt ment Büttner Róbert szakavatott, körültekintő, kipróbált rendezésével. A darabban igen nagy sikere volt Perényi Irma kisasszonynak (Falusi orvos neje). Hisz a siker az ő nevétől elválaszthatatlan, de bár ismételten és lelkesen megtapsoltuk már őt a kedves kis színpadon, alakítása ily kerek, perfekt, minden kis részében kidolgozott még alig volt. Amennyi szeretetreméltóságot, életet, elevenséget szerepébe öntött, abban túltett akárhány profeszszionátus színésznőn. A közönség, lelkes tapsain kívül, szép bokrétával hálálkodott a nyert élvezetért. Méltó partnere volt a. műkedvelő gárda lelke: Büttner Róbert (Szántay földbirtokos), akinek ezúttal annál nehezebb volt a helyzete, mert egy Öreg, rusztikus nagybácsit kellett ábrázolnia. De amint maszkirozása teljesen sikerült, ugy sikerült neki pompásan beleélnie magát az atilláján épugy, mint gondolkozásában és szavaiban sujtásos jólelkű Öreg ur hálás, de sok tanulmányt és kidolgozást igénylő szerepébe. A legkülönfélébb egyenruha — részletekből komplikált eredeti uniformisa is óriás derültséget keltett. Berán Károly (Falusi Endre orvos), ha jól emlékszünk, ezúttal másodszor szerepelt a színpadon s bár mindjárt első fellépése alkalmával a gárda szerencsés akvizíciójának mutatta be magát, ezúttal még legszigorúbb kritikusait is meglepte haladásával. Különösen szerencsés temperamentuma abban, hogy a legkomolyabb drámai hangok ép ugy meg vannak benne, mint a komikusak s ez előnyeit e szerepében igen jól érvényesíthette, de érvényesítette is. A negyedik szereplő : ifjabb Brenner József (Tamás szolga), egy hűséges, öreg, ragaszkodó szolga nem nagy szerepében lépett fel, de e fellépése után óhajtjuk, hogy nagyobb feladatokra is vállalkozzék. Bebizonyította, hogy meg van hozzá a tehetsége, ügyessége és hajlandósága. Egyes, igen sikerült mozzanataiból azt következtetjük, hogy kivált komikus sze repekben lesz otthon. A programm által igért magánjelenet: A Desperát ur ur hirtelen közbejött berekedése folytán, mint azt a fekete táblán olvashattuk, elmaradt. Az előadás fél 10 órakor végződött, amikor a közönség a szellemi táplálék után egy kissé az anyagit kereste, amely Dresdner Albert vendéglős konyhájából került ki s a konyhának — a szakértő hölgyközönség körében — egyszerre megszerezte a jó renomét, a teljes elismerést. Az italok is mind megfelelők voltak, Vacsora után természetesen táncra perdült a fiatalság és járta a hajnali órákig. Pont éjfélkor azonban egyszerre abba maradt a keringő ; a zene a »Hymnuszba« kezdett s a közönség érzéssel énekelte az uj év első perceiben : — Isten áldd meg a Magyart! lelke. És ha eddig érző krónikása volt' a nép bajainak, most már mélyebb gondolatok foglalták el. A nyomor, keservek egymásutánjában logikus láncolatot látott, a bajok természetéből intő szavak szálltak feléje és érlelődött benne a tudat, hogy százezrek tömege küzd és hiába küzd a kenyérért, hogy látva ez a gomolygó áradat a mindenektől való elhagyatást: elhagyni készül az is Istent, hazát; ezen segíteni kell. Mint a sötét ismeretlenben bolygó alakot megkapja, megragadja a feketeség méhéből egyszerre elészüremlő világosság és kettőztetett lépéssel siet a kibocsájtott sugarak utján a világosság méhéhez: Bolyay is kereste, sokszor idegesen kutatta az eseményeket, a helyzetet bírálgatva, a biztos utat a nép lelkéhez, hogy annak háborgását szelídíthesse, elcsendesítse, mely majd égető, pusztító lávát hullatott magából, majd gyöngéd, színes képeit tárta elé. És most itt áll előtte a nagy ügy: és belőle kétségbeesett felkiáltások, gyötrő kérdések hangzanak fel. Szertelenségükben elvonultak előtte a képek, gyors kavargással tolultak tolla alá a szavak és nem tudta visszás érzelmeit rendezni. Újra átélte a lázongás izgató óráit, újra figyelte a nép haragjának fenyegető erejét és járta a fekete hegyek lakóinak viskóit. Csenevész, beteges alakok jöttek elibe, a gyermek ajkán panasz, az asz-