Esztergom és Vidéke, 1899
1899-02-16 / 14.szám
Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 14. szám. Csütörtök, február 16. es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeáJ e l ei *ik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — HL Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szánj. "^•t Kéziratot nem adunk vissza. Hamvazó szerdán. Farsang zaja zúg még, — zümmög [a nóta, Még füstöl a mécs tövig égve, A hur szava cseng a szivbe' megóva, Még ringat a tánc heve, kéje ; S már porba lehullva, sarokba ii[porva Hevernek: a csipke, virág, És könnyibe fúlva, térdre borulva Könyörög, vezekel a világ. Farsang zaja zúg, — tombol az [élet, Még lüktet a sziv, forr a vére, Csók csattan a csókra, a láz heve léget, S nem érhet a kéj fenekére, És már a szivekben sajdul a bánat, Emlék csak a csipke, virág. A láz heve bágyad, a sziv belefá[radt, S könyörög, vezekel a világ. J. Virág Béla. Iparos-osztályunk érdekében.*) ni. Esztergom, február 14. Eddig a bajokat, a bajok forrásait ismertettük. Ha a részletekre kiterjeszkedni akarnánk: sorolhatnánk fel még többet is. Ámde nem tanulmány irása, csak a figyelem felkeltése volt a célunk. A bajokat ugy is ismerjük. Súlyát érzi is az iparos-osztály. A fődolog a kibontakozás, a helyzet szanálásának, vagy legalább javításának kérdése. Nagy és sokoldalú munkát igényel az. Nem lehet elvégezni máról holnapra. A kérdés megoldásának kulcsa nincsen letéve. Több tényező vál vetett, egy célra törő munkásságától várhatunk csak eredményt. A feladat oroszlánrésze az államra nehezül. De a társadalomnak, törvényhatóságoknak és maguknak az iparosoknak is ki kell venni abból a maguk részét. Égetően sürgős, teljesen megérett az ipartörvény korszerű és az *) Lásd lapunk folyó évi 6-ik és io-ik számát. ' gV^n E tekintetben céltudatos, terv;szerű és nagy arányú programm : megállapítása elsőrendű kormányjzati és törvényhozási feladat. \ Tagadhatatlanul erősen kihat kisj iparunk helyzetére Ausztria fejlett [ipara és a közgazdasági viszony, melyben mi Ausztriával élünk. Nagy tévedés azonban, az iparosztálynak az az úgyszólván általános közhie' delme, hogy az önálló vámterület \ létesítése egy csapásra aranykor) szakot derítene kisiparunkra. Hogy az önálló vámterület ipa• runk fellendülésére kedvező kiha1 tással lenne : az kétségtelen ; de ez | a fellendülés csakis a nagy ipar és .gyáripar terén várható. Nem akarunk e tekintetben hoszszas fejtegetésekbe bocsátkozni; csak egy közismert tényre mutatunk rá. Abból levonhatja mindenki, maga az iparososztály is az állitá'sunk mellett szóló tanúságot. Váljon Ausztria kisiparosainak j versenyével kell megküzdeniük kis, iparosainknak ? Váljon kisipari termeivény ékkel árasztja el Ausztria a magyar piacot ? Egyáltalán nem. A j szomszéd állam kifejtett hatalmas gyá'riparával vivja a mi kisiparunk az , élethalál küzdelmet. Az önálló vámterület létesüléséjvel e helyzet annyiban változnék, ! no gy a na gy és gyáripar idehaza j indulna hatalmas fejlődésnek és kisj iparunk nem a külföldi, de e hazai | gyárakkal találná szembe magát. • Küzdelme, megélhetése tehát nemcsak nem lenne könnyebb ; de bizonyos tekintetben megnehezittetnék. Szóval a gyáripar hatalmas verí senyével igy is, ugy is számolni j kell a kisiparnak. Az pedig fantaz| magoriának is bolond, hogy e ver| senytől megmentsük a kisipart. Ez i kívánságnak is abszurdum. A gyáraI kat a kisipar boldogulása érdeké• ben be nem zárhatjuk. Azokkal és , azok mellett kell a kisiparnak megélni. És meg is élhet. Bizonyság rá a külföldi államok példája. Azzal azonban tisztában kell lennünk, hogy egyikmásik iparág el fog menthetlenül pusztulni a gyáripar mellett. Nem menthetjük még azokat semmiféle mesterséges dédelgetéssel. Hiába is törekednénk reá. Kidobott pénz volna reá minden áldozat ; ámde a kisipari ágak túlnyomó része igenis megélhet, sőt felvirágozhat a gyáripar mellett is. Persze nem a régi keretben mozogva és nem az elavult eszközökkel dolgozva. Meg kell szerezni és biztosítani a kisiparnak és a maga számára a tömeges és olcsóbb termelés előnyeit. Akkor a versenyt bátran felveheti. Ennnk két utja van : a szövetkezés és a kisipari műhelyek kisebb munkagépekkel való ellátása. Legjobban megvilágítja ezt egy példa. Váljon nem ugyanazon eredményt érheti el például 50 külön műhelyben dolgozó, de kellő munkagépekkel ellátott és egymással szövetkezett cipész iparos, mint egy 50 munkássai dolgozó cipőgyár ? Nem szerezhet be az a szövetkezett 50 kisiparos épen ugy közvetlenül, tehát olcsón nyers munkaanyagot és nem tarthat fenn közös áruraktárt épen ugy, mint a gyártulajdonosnak jutott nagy nyereséget is maga vágja zsebre. Valóban a szövetkezés az a hatalmas emeltyű, mely kisiparunkat mai válságos helyzetéből kiemelheti. A külföldi, sőt néhány hazai ipari szövetkezetnek vonzó példája igazolja ezt. Es ez a tér szabad, nyitva áll ma is iparosaink előtt. ,Sőt az állami támogatás is biztosítva van számunkra. Hála a jobb és kisiparunkra kedvezőbb kormányzati irányzatnak, százezerek állanak állami költségvetésünkben , e célból rendelkezésre. Csak ki kell nyújtani kezünket a bennünket abból megillető rész után. De — sajnos! — nem nyújtjuk ki. Valóban érthetetlen az az idegenkedés, melylyel kis iparosaink a szövetkezeti eszme ellenében viseltetnek. Nálunk Esztergomban például egyetlen ipari szövetkezet sincs. Sem nyersanyag beszerző, sem áruraktári, sem közös termelő szövetkezet. Itt kell a hatóságnak és a társadalom vezérférfiainak a kisiparosok támogatására, jobban mondva felí iparososztály jogos kívánalmait ki- j j elégitó reformja. Az ujabb ipartör-; I vényben lerakott helyes alapon to-. i vább kell építeni, j . I Nem lehet czélunk az iparos kö- j I röknek e törvény reformjára vonat- j | kozó kívánalmait részletesen és kri- j | tikailag ismertetni. Túllőnénk czélun- j j kon s meghaladná az egy hírlapi I vitatás keretét. Az ipar- és keres- í | kedelmi kamarák, de különösen az ipartestületek országos kongresszu-! sai elég világosan feltárták már az , ipartörvény hiányait. A tapasztalat! í melettük bizonyít. Teljesen érthe- j | tétlen tehát a reform további haló-1 ! gatása. í E kívánalmak három irányban j | csoportosíthatók. Szigorítani kell az ipari képesítés előfeltételeit és ezzel összhangban' szaporítani a képesítéshez kötött iparágak számát. Az ipartestületi intézmény létesítését kötelezővé kell tenni és annak autonómiáját teljesenki kell építeni, Az ipartestület mai alakjában és ' szervezetében kezdetnek jó volt, • Tovább kell fejleszteni. Nagyobb• jogkörrel és önállósággal ellátni. Az iparos osztály szakbéli és ál- , talános műveltségi szinvonalat tör-, vényes intézkedésekkel kell emelni.' A mostani nehéz viszonyok között! csak a szakmájában alaposan ki- j képzett és az általános műveltség 1 bizony mértékével biró iparos áll- j hatja meg helyét. Ez a condició sine j qua non-ja iparunk fejlődésének és; az iparos osztály előkelőbb társa1 dalmi positiója kivívásának. Amig sem irni, sem olvasni nem tudó teljesen műveletlen egyének is léphetnek ipari pályára a mig — a ta-1 nonc és segédévek ily szokásos • lemorzsolása után hiányos szakkép- j zettségü egyének alapithatnak önálló j műhelyt, addig minden az ipar fel-; lendítésére irányzott törekvés és' intézkedés, ha nem is teljesen kár! baveszett, de nagy részben hiába' való és a kivánt eredményre vezetni • nem fog. Az ipartörvény reformjával tehát ilyen existentiákat egyenesen el kell ütni az ipari pályától. Közigazdasági politikánk egyik főczélja : a kisipar támogatása ler!
