Esztergom és Vidéke, 1899
1899-02-05 / 11.szám
Esztergom, 1899. XXL évfolyam. 11 szám. es VIDÉKI AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 44 HIVATALOS LAPJA. \jegjeleitlk Vasárnap és £SÜtÖl4Öfc*m* Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: xr x > MUNKÁCSY KÁLMÁN- (feeva a feliratok, előfizetések, nyiltterefe és hirdetések küldendői) tLLXMFílXBTESI ÁRAK . * F<5 é évwT— " - " - ~ - ~~ - ^lor' -fii' Laptukyíonos kiadókért: ^7AQ\\ZX\J\^éV', 330. SZálIJ. lWr<TO M^^^u**^--* I DR- PROKOPP GYULA. —»-• Az új közkorbáz ügye. Esztergom, február 3. A legutóbbi, többször emiitett kórház-épitőbizottsági ülésén örömmel vették tudomásul, hogy 65,000 frt. biztosított adomány már együtt van s remélhető, hogy az ágyalapitványok tételére kibocsátandó felhívás sem fog eredménytelen maradni. Az új kórház építési költsége 105,000 frtra rúgván, az immár a fő kérdés, hogy a hiányzó 30—40,000 írt. mely uton módon volna legolcsóbban és a legrövieebb idő alatt ^megszerezhető. A kórház igazgató főorvosa ez összeget a napi ápolási dijak terhére felvett kölcsönből óhajtja fedezni, ahogy ezt az épitőbizottság előtt terjedelmesebb javaslatban igen érdekesen és behatóan kifejtette. Mi ^s azt hisszük : a bizottság is, teljesen helyeseljük a főorvos úr terveit, mert nagyon jól tudjuk, hogy az ujabb vidéki kórházak létesítésénél ez a mód általános szokasban van. Igy például a nyitramegyei közkórház is 100,000 frtos kölcsönt vett igénybe s évenkint közel etezer forinttal amortizálja ] ápolási nap azt, amiraek lehetőségét a kórház nagyobb betegforgalma adja meg. A helybeli közkórház betegforgalma évek óta állandóan növekszik fi egy 3©—40,000 frtos kölcsön felvételét szintén lehetővé teszi. Mig 1896-ban 492 beteg volt, 97-ben már 700, 98-ban 794. És mig 1896-ban huszonnégy ápolási nap esett egy betegre, addig 189^-ban csak 19'7 nap, amely körülményt az okozta, hogy a kórháznak csak 48 ágya lévén, a betegeket már teljes gyógyulásuk előtt ki kell bocsátani, hogy az újonnan jelentkezők elhelyezhetők legyenek. A főorvos jelentésében érdekes összehasonlító statisztikát olvasunk arról, hogy más kórházakban az ápolási nap átlag mindenütt nagyobb, igy a miskolci kórházban . . 21*5 napi a csíkmegyeiben . . . 237 > a nagytapolcsányiban . . 23*8 > a temesváriban .... 23^5 > a marosvásárhelyiben . . 25.28* a máramarosiban . . . 32*5 > a gömörmegyeiben . . . 37.5 » Ebből kétségtelen, hogy a helybeli kórházban is egy betegre több eshetnék, ha az több betegre lenne berendezve. Ha már most tekintetbe vesszük, hogy az új kórházban sok oly beteg keresne gyógyulást, akiket a jelenleginek kezdetleges külseje tart távol, ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyára lesznek olyanok, akik magasabb ápolási osztályba vétetik fel magukat s ezzel jelentékeny hasznot hajtanak majd az új kórItáznak, ha még tekintetbe vesszük, ha az uj kórházban természetszerűleg nagyobb eredmények lesznek elérhetők, aminek következménye a környék betegeinek nagyobb forgalma lesz, ha tekintetbe vesszük, hogy bizonyos betegek, akiket a betegsegélyző pénztárak eddig csak mint ambulánsokat kezeltettek, most hogy ápolásuk az országos betegápolási alap terhére fog esni, szintén az uj kórházba fogják felvétetni magukat, biztosan reményeihetünk 950 —1000 átlagos beteglétszámot 22—24 napi átlaggal. De ha amint a főorvos teszi, a nagyobb biztonság kedveért csak 950 beteget veszünk fel 22 nappal, előáll 20900 ápolási nap, ezt megHz íÉm i lile* tárcája. » 0 j Hervadt levelek. Blanche. (1896) Ne zavarjatok meg imámban : Egy halottért imádkozom. Egy édes, drága, szép halottért, Ki mindenem volt egykoron. Oh, nem nyugszik a temetőben, El s szebb lett annyi év után . . . £n gyászolom őt egyedül csak, Számomra halt meg ő csupán — Mikor az oltárhoz letérdelt, Hogy 'örökké másé legyen : Akkor volt az én szivrepesztő Bus temetési ünnepem. Most már a másé. Az enyém csak Egy kinos, szép emlékezet, Es egy fájó seb a szivemben, Amely soha be nem heged. Másé a csókja, ölelése, Másnak szemébe mosolyog . . . Nekem csupán csak egy jogom van, Hogy érte imádkozhatok. Mezarthim. — Az >Esztergom és Vidéke? eredeti tárcája. — Az ember elfáradhat, ha sokáig néz I e gy képet; de el kell fáradnia ha sok j képet néz. Nagy képcsarnokban azért nehezednek ugy meg szempilláink s azért ülnek oly szorosan a piros pamlagokon, mint vasárnap az omnibuszokon. Szerencsés az, akinek elég önuralma van ahhoz, hogy a nagy csomóból egy ! pár képet kiválaszon, a melyekhez naI ponta elzarándokolhat. | Ily módon — a nélkül, hogy az őrök j észrevennék — szerezhetünk egy kis j magánképtárat, amely egyedül a mienk, j bár el van osztva a nagy termekben. [ Ami nem tartozik ehhez a magángyűjteményhez, az mind puszta aranyozássá és vászonná sülyed, díszletté, amely mellett utunk elhalad, amely azonban szemünket nem fárasztja ki. Néha-néha azután felfedezünk egy képet, amely eddig kikerülte figyelmünket s behatóbb szemlélet után felvesszük a kiválasztottak közé. Igy növekszik a gyűjtemény folytonosan s ily módon, ha rendszeresen járunk el, nagy képgyűjteményre tehetünk szert. Rendszeresen azonban nincs elég időnk hozzá. Gyorsan kell tájékozódni. Kérészit et teszünk katalógusban azok mellé a képek mellé, a melyeket gyűjteményünkhöz akarunk csatolni, mint az erdész megkeresztezi fáit, ha az erdőn megy keresztül. Ezek a magángyűjtemények természetesen nagyon különböző természetűek. Gyakran hiába keressük bennök a hatalmas, nagyhirü mesterműveket, mig jelentéktelen kis képecskét nem egyszer találunk az első helyen. Legjobban megértjük az ily gyűjteményekben észlelhető csodálatos elrendezéseket, ha attól kérdezősködünk, aki a képeket összeválogatta. Ez is egy kép valamelyik afféle magán gyűjteményből. Az 1878-ik »Sálon« egyik szögletében volt egy képe Sainsbury angol festőnek. Nem igen ébresztett figyelmet. Sem elég nagy, sem elég kicsiny nem volt ahhoz, hogy a banális kíváncsiságot lekösse s a modern különcködésnek sem volt nyoma rajta, sem szinében, sem modorában. Elhaladva mellette, sokan vetettek rá egy jóakaró pillantást, mert harmonikus benyomást keltett s tárgya egyszerű és könnyen érthető volt. Két szeralmes, akik valamin egy kissé összezörrentek. S a közönség mosolygott, miközben mindenki elmélázva azokra a bájos, apró civódásokra gondolt, ameszorozva a jelenlegi napi ápolási díjjal, várható 17,556 frt. Az idei költségvetésben a szükséglet, ha jól emlékezünk, közel 13,000 frtot tesz ki, ami a jövőben természetesen szaporodni fog és pedig (egy betegnek napi gyógyszerszükségletét 8, étkezését pedig 32, a beteg egy napi szükségletét tehát 40 krra számítván, s azt a 6900 ápolási naptöbblettel megszorozva,) e cimen 2400 frttal, egyéb kiadások cimén pedig tegyük fel 900 frttal, úgy h °gy 17556 frttal szemben a szükséglet 15408 frt lenne s felesleg maradna 2148 frt, mit egy 40,000 frtos kölcsön amortizálására lehetne fordítani. S e számadás megbízhatóságát még emelhetjük, ha a jelenlegi napi ápolási dij 1—2 krajcárral emeltetnék. Mert téves az a felfogás, hogy a mi kórházunk legdrágább az egész országban. Hisz ott ahol uj kórházak épültek, mindenütt jelentékenyen magasabb az ápolási dij, igy Debrecenben 98, Nagy Becskereken 100, Szabadkán 95, Szolnokon 93 kr., de a régebbi kórházakban is, pl. Balassa Gyarlyek oly szenvedélyesek és oly rövidek ; a Ieghitetlenebb és legkülönfélébb okokból erednek, de minden körülmények között a végük — egy csók. S a kép lassacskán mégis maga köré gyűjtött egy kis csoportot; nyilvánvaló volt, hogy már több magángyűjteménybe belekerült. S az ismert szöglet felé közeledve gyakran találtunk már ott valakit, aki mély gondolatokba merülve állt a kép előtt. A legkülömbözőbb emberek voltak, de e helyen, mintha mindannyiuk arca egyforma kifejezést öltött volna. Mintha fakó, sárgás visszfénye lett volna a képnek. Ha közelebb lépünk, a szemlélő rendesen távozott; mintha egyszerre csak egy ember élvezhetné ezt a képet, mintha mindenki legszívesebben egyedül volna csak vele. A kert egyik zugában, magas fal tövében nyilt lugas van. Egyszerű, zöld lécekből van Összerakva, a melyek nagy ivben hajolnak a hátsó falra. Az egész lugast vadszőlő futja be, a mely balról a boltos tetőre húzódik s hosszú lengő ágakban csüng le a jobboldalon. Késő ősz van : a lugas elhullatta már sürü lombtetejét. A vadszőlőnek csak legvégső finom szárain vannak még levelek. S mielőtt lehullanának, a búcsúzó
