Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-05 / 11.szám

maton 85, Győrött 83, Nagy Váradon 82 kr stb. Az előadottakból, azt hisszük, eléggé világos, hogy az építéshez szükséges kölcsön a napi ápolási dijak terhére egész biztosan és kényelmesen felvehető lesz. Igy állván a dolog, immár semmi akadálya sincs az épitkezés megkezdésének s fel is hívjuk a polgármester urat, hogy a bizottsági ülésben tett abbeli igéretét (mint sok egyéb Ígéretével) tette, hogy ezt az ügyet a legközelebbi ülés tárgysorozatába felveszi, beváltani el ne mulaszsza. Spectator. Névtelen levelek. (Unatkozó gyávaság.) Esztergom, február 3. Mikor a gyávaság unatkozik, névtelen leveleket ir. Kiönti szenynyes mérgét biztos rejtekhelyéről, az ismeretlenségből védtelen nőkre, boldog családokra, köztiszteletben álló polgárokra és hízik pokoli leveleinek hatásától, amit kiszínez képzeletében. És a város kezd megint megtelni az ilyen névtelen levelekkel. Valami agylágyult gyáva banda gyártja ezeket a leveleket és küldözgeti szét a város legszámottevőbb családjainak, hogy megmérgezze a templom után a legszentebb szentély : a család levegőjét. Igazán kegyetlen, himpellér időtöltés ez, a melyre csak a legszemenszedettebb gonoszság és a legsápadtabb gyávaság képes vetemedni. Kegyetlen, mert hiszen bármennyire megvesse is a társadalom a névtelen leveleket, akad itt-ott egy érzékenyebb kedély, a mely minden megvetés dacára, a melyet a névtelen levelek irói iránt érez, mégis gyanút táplál magában megrágalmazott szerettei iránt és zaklatott életet él az ilyen ember, amig meggyőződik, hogy az a rágalmazó nyár rajok pazarolja mind azt a fényt, a mely még megmaradt a virulásból; s mint piros és sárga virágokból font könnyed füzérek csüngenek itt még egy ideig, az ősz méla pompájával ékesítvén a kertet. Köröskörül hervadt levelek borítják a földet s éppen a lugas előtt a legszebbet közülök csinos kis kerek dombbá hordta össze a szél szorgalmasan. A fák már lombtalanul állnak s egy csupasz ágon a vörös-barnamellü kerti dalnok ül — maga is hervadt levélként — s fáradhatatlanul zengi újra azt a nótát, a melyre még tavaszi énekéből emlékszik. Az egész képen egyedül a borostyán duzzad az élettől, mert a borostyán, mint a gond, télen és nyáron friss. Lágy indáival kúszik Össze-vissza, belefekszik a legkisebb hasadékba, átszorul a legparányibb nyilasokon. S ha egyszer nagy és erős lett, kiirthatatlan s kérlelhetetlenül halad előre, mig az egész épületet el nem pusztítja. De a borostyán olyan, mint a jól nevelt gond ; rombolását szép, fényes levelekkel takarja el. S az emberek sugárzó tekintettel mosolyognak, mintha nem tudnák, hogy borostyánfödte romok közt vándorolnak. László Sándor. (Vége köv.) névtelen levélíró bohózatot játszatott vele. De mikor már meggyőződött az ilyen gyanúra hajló kedély megrágalmazott hitvese, mátkája, édesanyja, sőt gyermekei ártatlanságáról : akkor már beszenynyezte bizalmát azzal, hogy leskelődött, kémkedett utánuk. Szeretné megfojtani a névtelen levél íróját, de kezének görcsös szorítása elől biztos rejtekhelyén védve van az a gazember, aki a névtelen leveleket gyártja és aki ujabb és ujabb ilyen bombát vet a társadalomba, mialatt ennek, vagy annak a családnak feldúlta a nyugalmát. Ezért gyáva a névtelen levél irója, ezért utálatos. Bombavető haramia a névtelen levelek gyártója, aki utálatosabb az anarkia szédült ripőkjeinél is, mert amig azok egy agyrém szolgálatában bizonyos pokoli célt igyekszenek előmozdítani és elérni, addig a névtelen levelek bombavetői céltalanul pusztítanak el sziveket, fagyasztanak meg érzelmeket, piszkolnak be tisztességet és hírnevet. A rendőrség meginditja a névtelen levelek íróinak kiderítése céljából a vizsgálatot. Ettől a vizsgálattól azonban nem sok eredményt várhatnak azok, akik ilyen anonym leveleket kaptak. Biztos odúból vetik bombáikat ezek a bitangok és nincs rá egy sértő szó, hogy azzal az elégtételadás mezejére lehetne őket kihurcolni. Érdekesek lehetnek az ilyen anonym levelek és pletykák, de hogy becsületesek is lennének, azt talán azok sem hiszik, a kik az ilyesmit gyárilag csinálják. Ez talán még legártatlanabb passziója volna a névtelen levélíróknak — a kik azonban legtöbbször ilyen apró tüszurások helyett mérgezett nyilakkal sebesitik meg kiszemelt áldozataikat leshelyeikből. Ha egyszer ezeket a leshelyeket felfedezhetné valaki, — nagy hálára kötelezné az esztergomi társadalmat, melynek annyi kellemetlenséget és bosszúságot okoztak már ezek a névtelen orvtámadók. Veridicus. Esztergom, február 4. Farsangi naptár. Február 5. A mészáros és hentes iparosok táncvigalma. Február 9. Katonatiszti estély. Február 11. Fiatal urak bálja. Február 11. A tanitőképző intézet növendékeinek táncestélye. Február 12. Polgári bal. Február 12. A bátorkeszi izr. nőegylet estélye. Február 13. A »Kat. Legényegylet* batyubálja. Február 13. Férfiestély a Kat. Körben. Február 14. A Tarkaság jux-estélye. Or. Rédly Sándor búcsúja. Az az osztatlan, igaz baráti szeretet, amely dr. Rédly Sándor törvényszéki birót közöttünk való egész tartózkodása ideje alatt környezte s amely csak nőtt, erősbödött a haladó idővel, igazán impozánsan és spontán módon nyilatkozott meg a szombat esti baráti összejövetelen. Ezt a bucsulakomát sem kellett rendezni, nem kellettek ívek, kapacitálások hozzá, azt hisszük, az igazán előkelő, városunk vezető személyiségeikből összejött társaságot ez alkalomból egy óra alatt is össze lehetett volna hozni. A szeplőtelen karakter, a buzgó, önzetlen munkásság, az igaz érdem előtt való meghajolás volt ez összejövetel, amely fényesen megcáfolja a századvégi peszszimi&ták ama vélekedését, hogy manapság nincs még erkölcsi elismerése sem az érdemeknek. A » Fürdő* vendéglő kis termében oly nagy társaság jött össze, amilynek a nagy terem se lett volna tágas s ugyancsak harsogott az éljenzés, amikor Környei Imre kir. járásbiró és Pongrác Zsigmond megérkeztek az ünnepelttel, aki természetesen az asztalfőn foglalt helyet. Az ünnepi szónok ami páratlan ünnepi szónokunk: dr. Földváry István volt, aki ezúttal megint egyikét tartotta legelokvensebb, legtartalmasabb beszédjeinek s az érzések hangját, azt, amit a jelenvoltak mind szerettek volna elmondani, oly szépen tudta kifejezni, hogy a könny nem egy férfiszemben megcsillant. Azzal kezdette, hogy az érzés, amely bensejében elfogja, két húrt hoz zsongásba. Az örömét, hogy kedves barátunk fáradhatlan buzgalma és törekvése elismerésre talált s a sajnálkozásét, hogy elveszítjük igaz barátunkat. Az életben eleget tapasztalhattuk : minél jobban szeretünk valakit, annál nehezebb az elválás tőle. Igy nem csoda, ha ma a sajnálkozás érzése áll előtérben. Búcsúzunk, a sajnálkozás húrjának rezgése ma méltóbb mértéke az érdemek, a nagyrabecsülésnek. A biró olyan, mint az öreg ember, aki a könyvet távol tartja, hogy jobban kiformálódjanak az öreg betűk. S ebben nem a betű, de a szem a hibás. Mi is most látjuk igazán, hogy az ünnepeltben mily jó barátot s kitűnő, erős birót veszítünk el. A fény árnynyal jár. A fény amely barátunk jövőjét bevilágítja, reánk árnyként borul. Lehetetlen, hogy ez alkalommal szóba ne kerüljön a biró és ügyvéd közötti viszony. E viszonyt paragrafusokkal megnemesiteni nem lehet, csak a két pálya kölcsönös méltánylásával. Erre pedig nem képesek a paragrafusok, csak az egyének. A távozó azok közé tartozik, kik a szükséges harmóniát a két pálya között létrehozták, megerősítették, éltették. Azért egy vótumot tesz a kinevezési mellé : a helyi egész jogászközönség elismerésének vótumát. Ezt könyv, vizsga nem adja meg ; ez az élet bizonyítványa: a férfi diplomája. De hozzájárul még egy másik vótum is, nem az ügyvédeké, hanem a jogkereső, szegény feleké. Ha a távozó hű marad az eszményekhez, amelyekkel e vótumokat kivívta, mindenütt új vótumokat arat. Pályája szép lesz s magasra visz, amit teljes szívből kívánunk. Dr. Rédly Sándor nagy megindultságában csak rövid szavakban tudott válaszolni, különösen hangsúlyozva, hogy ha vannak némi érdemei, annak az igaz szeretetnek kifolyásai, amely itt hivatalbaléptekor fogadta s azóta mindig kisérte. Ez tette buzgóvá, ez szorította a kötelességteljesitésre, ez teszi nagyon fájdalmassá búcsúját. Nem tud többet mondani, mint megköszönni e nagy szeretetet, amely örök, kedves emléke lesz. Dr. Horn Károly humoros színezetű felköszöntőben az ügyvédi kar hites társára : a bírói karra, amelynek minden egyes tagja nemcsak a fehér, de a zöld asztalnál is garanczia a két testület jó viszonyának fennmaradására : emeli poharát. Szenttamási Béla szintén tréfás bekezdéssel kezdi. O ha akarja se ügyvéd, se biró: lévén bírósági hites tolmács. Mint ilyen, az ügyvéd és a kliensek elhangzott vótumához egy harmadikat csatol: a nagy közönségét. Az az előlegezett szeretet, amely Rédlyt fogadta, annak a nemes családi tradiczióknak szólott, amelyeket a közbecsülésben részesült Rédly-család képviselt. Liépshitz József az ügyvédi kart, Kabina Sándor az ügyvédjelöltek nevében a bírósági jegyzőket, aljegyzőket és joggyakornokokat éltette. Volt még később több toaszt, hogy a hangulat egyszer vidámabbá vált S csak olyankor csendesedett meg, amikor az ünnepelt sorra búcsút vett megjelent barátaitól. Helybeli állásától már mult hó 26-án felmentetett, holnap távozik végkép új állomás helyére. A banketten, amelyet dr Goldner Fülöp ügyvéd igen ügyesen és lelkesedéssel rendezett, a birói és majdnem teljes ügyvédi karon kivül az intelligenczía minden osztálya képviselve volt. (- cz.) — Az Oltáregyesület nyilvános istentiszteletét folyó hó 12-én tartja a vízivárosi plébánia templomban. Előtte való napon délután 4 órakor litánia van, mely alatt gyónni lehet. Az imádási napon reggel 7 órakor tétetik ki a legméltóságosabb Oltáriszentség. Szent Mise minden órában hallgatható. Délután 5 órakor beszéd és litánia. — Személyi hir. Dr, Komlóssy Ferenc kanonok, országgyűlési képviselő vasárnap Budapesről, hosszabb tartózkodás után, hazaérkezett. — Dr. Niedermann Gyula miniszteri tanácsos, a lipótmezet tébolyda igazgatója ma reggel városunkba érkezett. — Közigazgatási bejárás. A Dorogh vasútállomástól a dorogi altárnáíg vezetendő szárnyvasut közigazgatási bejárása tegnap történt meg. Hogy a vasút villamos erőre fog-e épülni, avagy gőzmozdonyu lesz, a miniszteri döntéstől függ. — Rószvétnyilványitás. Szeged város tanácsa a vármegyei törvényhatóságnak részvétét nyilvánította Szabó Iván árvaszéki elnök elhunyta alkalmából. — Gyertyaszentelő. Ha gyertyaszentelő Boldogasszony napján szép idő van, negyven napig hóra-fagyra várjunk. Ezt tartja a néphit. A babona meg hozzáteszi, hogy ezen a napon dugja ki a fejét a medve s ha csak egy árva napsugarat is lát, menten visszafekszik és folytatja téli álmát. Elmegy a kedve, hogy levegőre vigye a lompos bőrét . . No, ha ebben a jövendelésben van valami igazság, akkor megkapjuk az elkésett telelünket, mert reggelre derűs, szép napra virradtunk s délig olyan időnk volt, hogy a szerdai lucsok után szinte öröm volt künn sétálni. Az utca népes lett és a sárcipő helyett mindenki fölvehette akár a lakktopánját is. Az a csöpp hó, ami az este leesett, otc csillogott a házak födelén. Azonban nem nem sokáig, mert délután megint pocsékká lett az egész, de a babona mégis csak beteljesedhetik s negyven napig áldhatjuk még a tél elmaradt örömeit. Ami az ünnepet illeti, az ájtatos gyertyaszentelést, azt minden templomban a megszokott buzgósággal ülték meg a hivők. — A Kaszinó ma esti előadása iránt még a szokottnál is nagyobb érdeklődés mutatkozik, úgy hogy az ülőhelyek már tegnap mind elő voltak jegyezve. A főpróbát tegnap este 8 órakor tartották meg és akik hallották, szép sikert jósolnak mind a két darabnak: a komoly kis színműnek és az eleven, ötletes dialógnak. A szereplök játékán, bár közöttük homonovus-ok is vannak, meglátszik, hogy Reviczky Győző főszolgabíró nagy buzgósággal és szakértelemmel fáradozott a betanításon. Az igen élvezetesnek Ígérkező esetről csütörtökön referálunk. — A Katholikus Kör farsang hétfői táncestélye, tekintettel a fiatalság szombati báljára, elmarad. Igy f. hó 13-án csupán humoros férfiestély lesz az egyesületi helyiségekben.