Esztergom és Vidéke, 1899

1899-02-05 / 11.szám

maton 85, Győrött 83, Nagy Vára­don 82 kr stb. Az előadottakból, azt hisszük, eléggé világos, hogy az építéshez szükséges kölcsön a napi ápolási dijak terhére egész biztosan és ké­nyelmesen felvehető lesz. Igy állván a dolog, immár semmi akadálya sincs az épitkezés megkezdésének s fel is hívjuk a polgármester urat, hogy a bizottsági ülésben tett ab­beli igéretét (mint sok egyéb Ígé­retével) tette, hogy ezt az ügyet a leg­közelebbi ülés tárgysorozatába fel­veszi, beváltani el ne mulaszsza. Spectator. Névtelen levelek. (Unatkozó gyávaság.) Esztergom, február 3. Mikor a gyávaság unatkozik, név­telen leveleket ir. Kiönti szenynyes mérgét biztos rejtekhelyéről, az ismeretlenségből védtelen nőkre, boldog családokra, köztiszteletben álló polgárokra és hízik pokoli le­veleinek hatásától, amit kiszínez képzeletében. És a város kezd megint megtelni az ilyen névtelen levelekkel. Valami agylágyult gyáva banda gyártja ezeket a leveleket és kül­dözgeti szét a város legszámottevőbb családjainak, hogy megmérgezze a templom után a legszentebb szen­tély : a család levegőjét. Igazán kegyetlen, himpellér idő­töltés ez, a melyre csak a legsze­menszedettebb gonoszság és a leg­sápadtabb gyávaság képes vete­medni. Kegyetlen, mert hiszen bár­mennyire megvesse is a társadalom a névtelen leveleket, akad itt-ott egy érzékenyebb kedély, a mely minden megvetés dacára, a melyet a névtelen levelek irói iránt érez, mégis gyanút táplál magában meg­rágalmazott szerettei iránt és zakla­tott életet él az ilyen ember, amig meggyőződik, hogy az a rágalmazó nyár rajok pazarolja mind azt a fényt, a mely még megmaradt a virulásból; s mint piros és sárga virágokból font könnyed füzérek csüngenek itt még egy ideig, az ősz méla pompájával ékesítvén a kertet. Köröskörül hervadt levelek borítják a földet s éppen a lugas előtt a legszeb­bet közülök csinos kis kerek dombbá hordta össze a szél szorgalmasan. A fák már lombtalanul állnak s egy csupasz ágon a vörös-barnamellü kerti dalnok ül — maga is hervadt levélként — s fáradhatatlanul zengi újra azt a nó­tát, a melyre még tavaszi énekéből em­lékszik. Az egész képen egyedül a borostyán duzzad az élettől, mert a borostyán, mint a gond, télen és nyáron friss. Lágy indáival kúszik Össze-vissza, bele­fekszik a legkisebb hasadékba, átszorul a legparányibb nyilasokon. S ha egyszer nagy és erős lett, kiirthatatlan s kérlel­hetetlenül halad előre, mig az egész épü­letet el nem pusztítja. De a borostyán olyan, mint a jól ne­velt gond ; rombolását szép, fényes leve­lekkel takarja el. S az emberek sugárzó tekintettel mosolyognak, mintha nem tudnák, hogy borostyánfödte romok közt vándorolnak. László Sándor. (Vége köv.) névtelen levélíró bohózatot játsza­tott vele. De mikor már meggyő­ződött az ilyen gyanúra hajló ke­dély megrágalmazott hitvese, mát­kája, édesanyja, sőt gyermekei ár­tatlanságáról : akkor már beszeny­nyezte bizalmát azzal, hogy leske­lődött, kémkedett utánuk. Szeretné megfojtani a névtelen levél íróját, de kezének görcsös szorítása elől biztos rejtekhelyén védve van az a gazember, aki a névtelen leveleket gyártja és aki ujabb és ujabb ilyen bombát vet a társadalomba, mialatt ennek, vagy annak a családnak fel­dúlta a nyugalmát. Ezért gyáva a névtelen levél irója, ezért utálatos. Bombavető haramia a névtelen levelek gyártója, aki utálatosabb az anarkia szédült ripőkjeinél is, mert amig azok egy agyrém szolgálatá­ban bizonyos pokoli célt igyeksze­nek előmozdítani és elérni, addig a névtelen levelek bombavetői céltala­nul pusztítanak el sziveket, fagyasz­tanak meg érzelmeket, piszkolnak be tisztességet és hírnevet. A rendőrség meginditja a név­telen levelek íróinak kiderítése cél­jából a vizsgálatot. Ettől a vizsgá­lattól azonban nem sok eredményt várhatnak azok, akik ilyen anonym leveleket kaptak. Biztos odúból ve­tik bombáikat ezek a bitangok és nincs rá egy sértő szó, hogy azzal az elégtételadás mezejére lehetne őket kihurcolni. Érdekesek lehetnek az ilyen anonym levelek és pletykák, de hogy becsü­letesek is lennének, azt talán azok sem hiszik, a kik az ilyesmit gyári­lag csinálják. Ez talán még legártatlanabb passziója volna a névtelen levél­íróknak — a kik azonban legtöbb­ször ilyen apró tüszurások helyett mérgezett nyilakkal sebesitik meg kiszemelt áldozataikat leshelyeikből. Ha egyszer ezeket a leshelyeket felfedezhetné valaki, — nagy há­lára kötelezné az esztergomi tár­sadalmat, melynek annyi kellemet­lenséget és bosszúságot okoztak már ezek a névtelen orvtámadók. Veridicus. Esztergom, február 4. Farsangi naptár. Február 5. A mészáros és hentes iparosok tánc­vigalma. Február 9. Katonatiszti estély. Február 11. Fiatal urak bálja. Február 11. A tanitőképző intézet növendékeinek táncestélye. Február 12. Polgári bal. Február 12. A bátorkeszi izr. nőegylet estélye. Február 13. A »Kat. Legényegylet* batyubálja. Február 13. Férfiestély a Kat. Körben. Február 14. A Tarkaság jux-estélye. Or. Rédly Sándor búcsúja. Az az osztatlan, igaz baráti szeretet, amely dr. Rédly Sándor törvényszéki birót közöttünk való egész tartózkodása ideje alatt környezte s amely csak nőtt, erősbödött a haladó idővel, igazán im­pozánsan és spontán módon nyilatkozott meg a szombat esti baráti összejövetelen. Ezt a bucsulakomát sem kellett rendezni, nem kellettek ívek, kapacitálások hozzá, azt hisszük, az igazán előkelő, városunk vezető személyiségeikből összejött társa­ságot ez alkalomból egy óra alatt is össze lehetett volna hozni. A szeplőte­len karakter, a buzgó, önzetlen munkás­ság, az igaz érdem előtt való meghajo­lás volt ez összejövetel, amely fényesen megcáfolja a századvégi peszszimi&ták ama vélekedését, hogy manapság nincs még erkölcsi elismerése sem az érde­meknek. A » Fürdő* vendéglő kis termében oly nagy társaság jött össze, amilynek a nagy terem se lett volna tágas s ugyancsak harsogott az éljenzés, amikor Környei Imre kir. járásbiró és Pongrác Zsigmond megérkeztek az ünnepelttel, aki természetesen az asztalfőn foglalt helyet. Az ünnepi szónok ami páratlan ünnepi szónokunk: dr. Földváry István volt, aki ezúttal megint egyikét tartotta legelok­vensebb, legtartalmasabb beszédjeinek s az érzések hangját, azt, amit a jelenvol­tak mind szerettek volna elmondani, oly szépen tudta kifejezni, hogy a könny nem egy férfiszemben megcsillant. Azzal kezdette, hogy az érzés, amely bensejé­ben elfogja, két húrt hoz zsongásba. Az örömét, hogy kedves barátunk fáradhat­lan buzgalma és törekvése elismerésre talált s a sajnálkozásét, hogy elveszítjük igaz barátunkat. Az életben eleget ta­pasztalhattuk : minél jobban szeretünk valakit, annál nehezebb az elválás tőle. Igy nem csoda, ha ma a sajnálkozás érzése áll előtérben. Búcsúzunk, a sajnál­kozás húrjának rezgése ma méltóbb mér­téke az érdemek, a nagyrabecsülésnek. A biró olyan, mint az öreg ember, aki a könyvet távol tartja, hogy jobban ki­formálódjanak az öreg betűk. S ebben nem a betű, de a szem a hibás. Mi is most látjuk igazán, hogy az ünnepeltben mily jó barátot s kitűnő, erős birót ve­szítünk el. A fény árnynyal jár. A fény amely barátunk jövőjét bevilágítja, reánk árnyként borul. Lehetetlen, hogy ez alkalommal szóba ne kerüljön a biró és ügyvéd közötti viszony. E viszonyt paragrafusokkal megnemesiteni nem lehet, csak a két pálya kölcsönös mél­tánylásával. Erre pedig nem képesek a paragrafusok, csak az egyének. A tá­vozó azok közé tartozik, kik a szükséges harmóniát a két pálya között létrehoz­ták, megerősítették, éltették. Azért egy vótumot tesz a kinevezési mellé : a he­lyi egész jogászközönség elismerésének vótumát. Ezt könyv, vizsga nem adja meg ; ez az élet bizonyítványa: a férfi diplomája. De hozzájárul még egy másik vótum is, nem az ügyvédeké, hanem a jogkereső, szegény feleké. Ha a távozó hű marad az eszményekhez, amelyekkel e vótumokat kivívta, mindenütt új vó­tumokat arat. Pályája szép lesz s ma­gasra visz, amit teljes szívből kívá­nunk. Dr. Rédly Sándor nagy megindultságá­ban csak rövid szavakban tudott vála­szolni, különösen hangsúlyozva, hogy ha vannak némi érdemei, annak az igaz szeretetnek kifolyásai, amely itt hiva­talbaléptekor fogadta s azóta mindig kisérte. Ez tette buzgóvá, ez szorította a kötelességteljesitésre, ez teszi nagyon fájdalmassá búcsúját. Nem tud többet mondani, mint megköszönni e nagy szeretetet, amely örök, kedves emléke lesz. Dr. Horn Károly humoros színezetű felköszöntőben az ügyvédi kar hites tár­sára : a bírói karra, amelynek minden egyes tagja nemcsak a fehér, de a zöld asztalnál is garanczia a két testület jó viszonyának fennmaradására : emeli po­harát. Szenttamási Béla szintén tréfás bekezdéssel kezdi. O ha akarja se ügy­véd, se biró: lévén bírósági hites tol­mács. Mint ilyen, az ügyvéd és a klien­sek elhangzott vótumához egy harmadi­kat csatol: a nagy közönségét. Az az előlegezett szeretet, amely Rédlyt fogadta, annak a nemes családi tradiczióknak szólott, amelyeket a közbecsülésben része­sült Rédly-család képviselt. Liépshitz József az ügyvédi kart, Kabina Sándor az ügyvédjelöltek nevében a bírósági jegyzőket, aljegyzőket és joggyakornoko­kat éltette. Volt még később több toaszt, hogy a hangulat egyszer vidámabbá vált S csak olyankor csendesedett meg, amikor az ünnepelt sorra búcsút vett megjelent barátaitól. Helybeli állásától már mult hó 26-án felmentetett, holnap távozik vég­kép új állomás helyére. A banketten, amelyet dr Goldner Fü­löp ügyvéd igen ügyesen és lelkesedés­sel rendezett, a birói és majdnem teljes ügyvédi karon kivül az intelligenczía minden osztálya képviselve volt. (- cz.) — Az Oltáregyesület nyilvános isten­tiszteletét folyó hó 12-én tartja a vízivá­rosi plébánia templomban. Előtte való napon délután 4 órakor litánia van, mely alatt gyónni lehet. Az imádási napon reggel 7 órakor tétetik ki a legméltósá­gosabb Oltáriszentség. Szent Mise min­den órában hallgatható. Délután 5 óra­kor beszéd és litánia. — Személyi hir. Dr, Komlóssy Ferenc kanonok, országgyűlési képviselő vasár­nap Budapesről, hosszabb tartózkodás után, hazaérkezett. — Dr. Niedermann Gyula miniszteri tanácsos, a lipótmezet tébolyda igazgatója ma reggel váro­sunkba érkezett. ­— Közigazgatási bejárás. A Dorogh vasútállomástól a dorogi altárnáíg veze­tendő szárnyvasut közigazgatási bejárása tegnap történt meg. Hogy a vasút villa­mos erőre fog-e épülni, avagy gőzmozdo­nyu lesz, a miniszteri döntéstől függ. — Rószvétnyilványitás. Szeged város tanácsa a vármegyei törvényhatóságnak részvétét nyilvánította Szabó Iván árva­széki elnök elhunyta alkalmából. — Gyertyaszentelő. Ha gyertyaszen­telő Boldogasszony napján szép idő van, negyven napig hóra-fagyra várjunk. Ezt tartja a néphit. A babona meg hozzá­teszi, hogy ezen a napon dugja ki a fejét a medve s ha csak egy árva nap­sugarat is lát, menten visszafekszik és folytatja téli álmát. Elmegy a kedve, hogy levegőre vigye a lompos bőrét . . No, ha ebben a jövendelésben van va­lami igazság, akkor megkapjuk az elké­sett telelünket, mert reggelre derűs, szép napra virradtunk s délig olyan időnk volt, hogy a szerdai lucsok után szinte öröm volt künn sétálni. Az utca népes lett és a sárcipő helyett mindenki fölvehette akár a lakktopánját is. Az a csöpp hó, ami az este leesett, otc csillo­gott a házak födelén. Azonban nem nem sokáig, mert délután megint pocsékká lett az egész, de a babona mégis csak beteljesedhetik s negyven napig áldhat­juk még a tél elmaradt örömeit. Ami az ünnepet illeti, az ájtatos gyertyaszen­telést, azt minden templomban a meg­szokott buzgósággal ülték meg a hivők. — A Kaszinó ma esti előadása iránt még a szokottnál is nagyobb érdeklődés mutatkozik, úgy hogy az ülőhelyek már tegnap mind elő voltak jegyezve. A fő­próbát tegnap este 8 órakor tartották meg és akik hallották, szép sikert jósol­nak mind a két darabnak: a komoly kis színműnek és az eleven, ötletes dialógnak. A szereplök játékán, bár közöttük homo­novus-ok is vannak, meglátszik, hogy Re­viczky Győző főszolgabíró nagy buzgó­sággal és szakértelemmel fáradozott a betanításon. Az igen élvezetesnek Ígér­kező esetről csütörtökön referálunk. — A Katholikus Kör farsang hétfői táncestélye, tekintettel a fiatalság szom­bati báljára, elmarad. Igy f. hó 13-án csupán humoros férfiestély lesz az egye­sületi helyiségekben.

Next

/
Thumbnails
Contents