Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-14 / 100.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. MeSÖetercik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre r— ' — — B kor. — fii. Egyes snánt ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN Laptulajdonos kiadókért DR. PROKOPP GYÜlíA Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Szccljertyi-tcr, 330. szán* Kéziratot nem adunk vissza. I főispán jubileuma. Esztergom, december 13. A legnagyobb tiszteletben tartva szeretve tisztelt főispánunk amaz óhajtását, hogy az egész vármegyének mai igazi örömnapja a legteljesebb csendben múljék el, csak arra veszünk bátorságot magunknak, hogy röviden jelezni bátorkodjunk, mily igaz, mélységes lelki örömmel és vágygyal összpontosul a mai napon minden óhajtásunk abban az egyben, hogy áldásos, közhasznú munkában eltelt élete minél hosszabbra terjedjen. De mint az idők krónikásai, el nem mulaszthatjuk, hogy a közönségnek tudomásul ne adjuk a szeretet, tisztelet és ragaszkodás főbb megnyilványulásait, amelyek ékesszólóan elmondják az ünnepelt ?gész múltját, (A vármegye.) A vármegye törvényhatósága, ahogy előre jeleztük, hétfői ülésén B. Szabó Mihály főjegyző indítványára elhatározta, -hogy szeretett főispánja : Kruplanicz Kálmán Ötven éves közpályán való működését megünnepli. Nagy lelkesedéssel határozták el, hogy a jubilánst már e közgyűlésből feliratban üdvözlik, továbbá, hogy a tanácskozó terem részére alkalmas miivészszel még e tél folyamán megfestetik az arcképét, amelyet a jövő évi tavaszi közgyűlésben ünnepiesen lelepleznek, e napot használván fel egyúttal a jubileum napjául, A leleplezési ünnepség előkészítésére s az arckép megrendelésére: Boltizár József elnöklete alatt Frey Ferenc, Heya Tivadar, dr. Hulényi Győző, Kobek István,, dr. Komlóssy Ferenc és Thuránszky Lajosból álló bizottságot küldöttek ki, akiknek az arckép megrendelésében, mint ismert műértő: B. Szabó Mihály főjegyző is segítségükre lesz. A törvényhatóság feirata, amely holnap lesz átnyújtva, kővetkezőképen hangzik : Méltóságos kir. tanácsos, mélyen tisztelt Főispán ur! Tegnap telt be ötvenedik esztendeje annak, hogy Méltóságod a közügyeknek s a jelzett idő legnagyobb részében, törvényhatóságunk közigazgatásának több tövissel, mint rózsával szegélyezett ösvényére lépett. Félszázad az idők végtelenségében számot sem tevő pillanat, de nagy idő az ember életében, amely alatt alkalom nyílik igaz érzelmeket szerezni, embertársai szeretetét és háláját, e két legnagyobb kincset, mit az emberi sziv nyújthat, halomra gyűjteni. Hálás szeretettel emlékezünk meg e nevezetes évfordulóról, visszagondolva azokra az érdemekre, melyeket Méltóságod, különösen, mint hosszú időn át szeretett első tisztviselőnk közszolgálata alatt szerzett, szolgálva a törvényhatóság, hazánk és királyunk igazságos ügyét. Méltányolva ismerjük el, hogy az igazság szolgálata nem mindenkor könnyű, sőt gyakran, igen gyakran az emberi gyöngeségek útvesztőjében nagyon nehéz megtalálni az utat, mely az igazsághoz vezet. Méltóságod megtalálta. Tudjuk, hogy nem egy heves összecsapása volt ez időszakban a politikai s a személyi ellentétekkel, amelyekből Méltóságod is kivette a maga részét, sőt amikor ezt a vármegye igazságos érdeke úgy kívánta, annak a diszes széknek megingásától sem riadt vissza, amelyet most betölt. És mégis olyan ember, akinek ajkáról egy durva szót elröppenni, avagy keze aloi egy selejtes fogalmazványt kikerülni hallott, vagy látott volna, nincsen a vármegyében, nincs olyan ember, aki vádolhatná, hogy kötelességét — meggyőződéséhez hiven — bármikor ne teljesítette volna; földi javakat nem gyűjtött magának, sőt szegényebb lett. De gyűjtött maradandóbb kincseket: érdemeket és elismerést. Elvette jutalmát Királyunk ő felségétől, amidőn, vármegyénk főispáni székére méltónak találtatott és mi, a vármegye törvényhatósága se feledkezünk meg róla, oly hosszú időnek a csúcspontján, amire az emberi élet rövidsége folytán visszatekinteni nem sok embernek adatott. És jóllehet Méltóságodnak ez idő szerint megrongált egészsége, másrészt anyagi erőink csekélysége gátol is abba, hogy örömünnepünket Méltóságod érdeméhez méltóan ünnepelhessük meg, mégis kedves kötelességünknek tartjuk, tisztikarunk nevében is, már most hálás köszönetünket tolmácsolni, kívánva, hogy egészségi állapota hathatós működésében tovább ne akadályozza. ' Kik egyébként stb. (A város.) A város tanácsa, a polgármester előkelő, szingazdag tollából a következő felirattal üdvövölte a jubilánst: >Méltóságos kir. tanácsos Főispán ur! Midőn Méltóságod igaz tisztelői a haza és közügy terén kifejtett érdemteljes munkásságának félszázadát ünneplik, Esztergom szab. kir. város közönsége örömével a leglelkesebb üdvözlők közé sorakozni nem késhetik. A visszatekintő emlékezet egy pillanat alatt befuthatja ugyan ötven év történetét; de aki félszázadig épített s rakta napról-napra, kőrői-kőre azt az épületet, melynek tetőzetéről a hiven teljesített kötelességek világító nyomdokai áttekinthetők, az tudja, mivel szolgált rá a lélekemelő visszapillantás nemes jutalmára. S ha Méltóságod szerény öntudata nem lehet fokmérője azon értéknek, melyet nemes egyéniségéből kifejlesztett, hálás közönségének osztályrészéül jutott az Ítéletet szivében megalkotni, s a vele megtelt sziv örömét hirdetni ! Igaz, hogy Méltóságod hosszú és üdvös közszolgálatának e város közönsége nem volt mindenkor közvetlen hálás élvezője, de a város mindenkor szive volt Méltóságod megyéjének, melynek közepén foglalja el helyét, s a megyének Méltóságod által irányított testvéries vérkeringése e várost akkor is üdítően csörgedezte körül, midőn sziget volt annak partjai között. Mikor pedig a kiváltságos szigetkuria némely előjogaival a közös határba tagosittatott, megint Méltóságod tapintos keze és szeretetteljes felsőbbsége alatt vált neki könyebbé függetlensége maradványai közt megvonulhatnia. Méltóságod félszázados érdemeiben ragyogó köztevékenységének e város közönsége által is telje*, egészében felismert és becsült alapján vesszük tehát lelkes üdvözletünk mindazok hozsannájának viszhangj|ba, kik az Égtól kérik, hogy Méltóságodat közéletünknek, mint szivébe zárt családjának igen soká tartsa meg és boldogan élni engedje! Kik egébbként maguukat kegyes hajlandóságába ajánlva, szokott mély tiszteletünkkel vagyunk Ezstergom szab. kir. város közönsége és tanácsa nevében Méltóságodnak Esztergom sz. kir. város 1899 évi deczember hó 11-én tartott tanácsüléséből. Készséges hivei és alázatos szolgái: Vimmer Imre polgármester. Rothnagel Ferenc főjegyző. (A Kaszinó.) A •»Kaszinó* választmányának ez évben uiolsó, hétfői ülésén, amelyen a tagok teljes számmal jelentek meg, dr. Földváry István igazgató fölszólalására ugyancsak foglalkoztak a főispánnak, egyszersmind a veterán egyesület érdemes elnökének küszöbön álló jubileumával s miként a törvényhatóság, ugyanúgy határozták, hogy a jubiláns, jelenlegi gyöngélkedő állapotára való tekintettel, a nagyobb ünneplést az enyhe tavaszra hagyják, amikor a törvényhatóság s a közönség együtt ünnepelhet. De már most jegyzőkönyvbe veszik az egyesület hálás köszönetét faoszlopa iránt s ezt levélben tudatják a főispánnal. E levél következőképpen hangzik : Méltóságos Urunk ! Szeretett Elnökünk ! Azon a ritka örömünnepen, mely Isten kedvező, kegyelméből Méltóságodnak osztályrészül adatott, midőn hálás szívvel, de egyben a jól teljesített kötelesség felemelő önérzetével tekinthet vissza egy félszázad egymásba fonódó eseményeire, örömeire és harcaira: engedje meg, hogy a mi szerény egyesületünk, mely mindenkor büszke arra, hogy Méltóságodat elnökének tisztelheti, — a legbensőbb örömérzettei üdvözölhesse. Sokat kivívhat a férfi az élet harcaiban, s kinek siker és szerencse fénye ragyogja be útját, az könnyen ér magasba; de nem érzi azt a gyönyört, melyet a küzdés szenvedése érlel, — melyet az akadályok legyőzése nyújt s csak új szerencse napját látja ünnepében is: mig Méltóságod ki a szakadatlan munka s a haza és vármegyénk közjaváért megvívott hoszszas életpálya után, mint önnön erejéből és a maga érdeméből lett vezére közéletünknek, magas méltóságában édes megnyugvással és örömmel tekinthet vissza e napon 50 év lezajlott eseményeire: megélénkülő, kirajzolódó emlékeire. Méltóságod erős szálakkal szőtte be nevét Esztergom vármegye és város történetébe, és intézményeinek és társadalmi életének fejlődésébe s azért ez az ünnep nemcsak Méltóságodé, de mindnyájunké: azé a közönségé, melynek azt az eltűnt félszázadot első sorban szentelte, melynek javáért végig küzdötte. Es ami szerény egyesületünk büszkén áll az ünneplők sorában, mert magunkénak vallhatjuk s mint nemes céljaink és törekvéseink vezérét, hálás szívvel és örömmel köszöntjük e napon. Fogadja szeretett Elnökünk, az évtizedek óta vezetése alatt álló »Esztergomi Kaszinóc őszinte szerencsekivánatainak kifejezését, — minden egyes tagjának örömüdvözletét. Kelt az Esztergomi Kaszinó választmányának 1899. évi december 9-én tartott ülésében. Méltóságos Elnök urnák mély tisztelettel [•az »Esztergomi Kaszinót Dr. Földváry István igazgató. Istvánffy Elemér titkár. Az áprilisi jubileum igy egyre fényesebbnek, általánosabbnak, nagyszerűbbnek ígérkezik, ahogy nem is lehetséges másképen. Tűzrendészet a vármegyében. Esztergom, december 8. A szokásos simasággal lepergett hétfői megyegyülésnek volt egy tárgya, amely mégis hosszabb vitát keltett s amelyet a referens maga, mint a zöld asztal tengeri kígyóját mutatott be. Hogy vitát keltett az, amikor egy paragrafusának módosítása került szóba, valaminthogy már sok szó esett miatta, legkevésbbé sem csodáljuk, lévén az ügy a legközvetlenebb érdekekben mélyen gyökeredző. Sok szó esett fölötte már e lapok hasábjain ugy pro, mint kontra. A jelenleg érvényben levő szabályrendelet helyességét, bár szigorúságát elismerték az ellenesei is, de a megyebeli viszonyok között kivihetetlennek, a falusi népre nagy mértékben megkárosítónak tartották, mig a szabályrendelet védői éppen az ellen emeltek kifogást, hogy a hatóság csak meghozta, szankcionálta, de meg sem kísérelte, hogy a maga