Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-10 / 99.szám

es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlíASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratod, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) SzécfyeQyi-tér, 330. szánj. -ÍM Kéziratot nem adunk vissza. Az uj bűnvádi eljárás. Esztergom, december 8. 1900. január 1. nevezetes nap a magyar igazságszolgáltatás életében. E naptól kezdve a ! ünösök sorsa nem egyedül és kizárólag a bírói kar kezébe van letéve s nem egyedül a Btkv. §-aitól függ, de lényeges faktor lett a döntésnél, a bűnösség kimondásánál a független polgárság élő lelkiismerete. Nem volt és nem lehetett a magyar bírói kar ellen ezideig sem kifogás ; pártatlanság, igazságszeretet jellemezte mindenkor őket, de mégis, mivel a bűnösség kimondásánál első szempont mindenkor az volt, hogy mit mond a Btvkv ?, nem volt és nem lehetett az alaki és anyagi igazságnak mindenkor érvényesülni. Ugy mondják, hogy az igazság abszolút mindenkor, egy és ugyanaz, viszont azonban — ha valahol, ugy ép a bün elkövetésénél, helyesebben annak megítélésénél igen előtérbe lép az >Si duo faciunt idem, non est idem* — vagyis ketten egy b .Esztergom i\ Vidéke" tárcája. Húr nem pattai) ... A húr nem pattan ketté a lanton, Csak foszladozva lassankint szakad, Az évek szegik szárnyát a dalnak És nem gy étlen fájó pillanat! Lassan hanyatlik mélyebbre szárnya, Halála csöndes, fájó, szomorú, Ugy vész el színe,, miut a virágé, Mikor közeleg az őszi boru. Ugy pártolnak el a rím, a dallam Mint az álmok, ábrándok csendesen, Mint a hogy a szivet cserbe hagyja A tavasz, a mámor, a szerelem . . . Vészeiéi Károly. Vigasztalás. — Az (Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — A női kebel szerfelett érzékeny a külhatások iránt; érzékeny, akár a nyárfalevél, mely m grezdül a szellő leglanyhább fuvallatára ; érzékeny, akár a lepke, himes szárnya, melynek porát letörli a leggyöngébb érintés is. Nem csoda, ha ilykép számtalan hatásnak villanása és számtalan viszhang zsongása tölti be a kebel rejtekét. A női kebel a legcsodásabb hangszer; húrjain rokon-, és ellenszenv, öröm és és ugyanazon bünt követik el, a büntetésnek nem kell és nem szabad egyformának lenni, hiszen a büntettek iditó oka sohasem volt és lehetett ugyanaz. Igaz, eddig is figyelembe vették >az előzmények* cim alatt, de ez csak a büntetés kiszabásánál és nem a bűnösség kiszabásánál jött tekintetbe. A jövőben minden bűntett fölött esküdtek ítélnek. Esküdt lesz minden feddhetlen jellemű, büntetlen előéletű polgár, a kiknek ítéletét nem kormányozandja semmiféle §., jogszabály — az ő ítéletük kimondásában tehát az igazság alaki és anyagi tekintetben érvényre jut — mert ítéletük egyetlen korlátozója : a lelkiismeret. ítéletüket nem tartoznak megindokolni s nem vonhatók érette felelősségre. Igaz, hogy az esküdtbirói kötelesség ujabb terheket ró az illető polgárok vállára, de ez a kötelezettség, vagy áldozat olyan elenyésző ahhoz az erkölcsi haszonhoz képest, mely a közre háramol, hogy aligha akad egyetlen magyar polgár, ki ne Örülne — e miatt — az uj bűnvádi eljárásnak ! Ha valaki veszít vele, — az talán a magyar sajtó, — mert az uj eljárás folytán egy s némely megszorítást fog érezni és mégis a magyar sajtó üdvözli az uj eljárás életbeléptetését és nem múlik el nap, hogy egyik másik ne referálna [örömmel az életbeléptetést megelőző iutézkedésekről. Üdvözöljük mi is és örömmel konstatáljuk, hogy az esztergommegyei esküdtek közül egy sem léit kifogási jogával. Memor. Szőlőhegyeink betelepítéséhez. Esztergom, november 29. | Városunk határának egy jó része szőílőterület, hegyei pedig legnagyobb részt ! lehető legkedvezőbb körülményekkel bir! nak a szőlőkultúra számára. | Hogy mennyire alkalmasak e célra, I azt bebizonyították az elmúlt idők bő \ szüretei, amelyek — sajnos — oly hirtelen letűntek akkor, midőn a hihetetlen gyorsasággal terjedő phyloxera-vész romboló útjában feltarrózhatatlanul rohanva végig Európán, hazánkban is tönkretette ugy ezen, mint más kitűnő, sőt világhírű borokat termő hegyek szőleit, csaknem lehetetlenné téve az által sok ezer családnak megélhetését. Evek multával végre, amidőn ezen kiszámithatlan veszteséget okozó pusztulás nyomasztó hatása alol felocsudoti az ország szőlőbirtokossága, tudatában annak, hogy megsemmisült vagyonát viszaállitani igy a saját maga, mint családja, de hazája érdekében is kötelessége, hozzáfogott a szőlők rekonstrukciójához. És minden nevezetesebb borvidéken voltak lelkes férfiak, kik áldozatoktól vissza nem riadva, melylyel pedig tagadhatlanul össze voltak kötve az első s inkább kísérletezés számba menő telepítések : gyakorlati tudásuk és az elméleti útmutatások egybevetésével újra ültették elpusztult szőlJeiket, példát mutatva vidékünk szőlőbirtokosságának. Hogy mennyire sikerült az igy megindult rekonstrukció, az amint most már megbírálható, vidékenkint változó s pedig aszerint, ahogyan az egyes telepitőknek, csaknem a véletlen folytán, bevált — e az ajánlott felújítási mód, vagy sem ? Csakis a véletletlennek nevezhető ugyanis az, hogy annak idejében országszerte ajánlott s hazai szőloszetünk egyedüli megmentőjének nevezett amefájdalom, szeretet és gyűlölet, elégültség éS kétségbeesés egyaránt megrezdülnek. A hangszernek nyugta soha sincsen. Az érzelmek tömkelege folytonosan vibrál a húrokon, melyek rezegnek szakadatlanul ; csupán a halál képes őket elnémítani. Egyszer az öröm, szeretet és elégültség szelíded, vidám hangjai andalít-j ák kedélyedet, olykor a fájdalom ko-j mor, nehézkes, dübörgő moraja kongbong lelkednek mélyén, máskor meg a gyűlölet és kétségbeesés vihara tombol keresztül kebled húrjain. I A kedélyálíapot eme folyton változó' s egyszersmind ellentétes áramlatai oly-; kor disharmoniát, zűrzavart eredményez1 nek. — Vájjon lehetséges-e elsimítani a feltörő hullámokat, lecsendesíteni a szenvedélylyé vált érzelmek kavargó áramatait, továbbá nyugalmas, vonzó Összhangzatba olvasztani a különféle indulatok ellentétes elemeit ? | Igen, lehetséges. Van egy istenadta, drágaságos érzelem, melyet minden emberi erény koronájának nevezhetünk: a szeretet — ez képes visszaadni a kebel nyugalmát, ez képes elringatni a kedélyt | mennyei harmóniában. A szeretet meleg napja ugyanis üdítőn szórja áldott suga- j rait a szívre, megoltalmazva azt a közöny hidegétől és a kétségbeesés örvényétől. Ha kebelünk a mindentadó szeretet sugaraiban fürödhetik, ugy áldott az, mert hiszen a világ féktelen orgia csöndes nyugalmát nem háborítják. Már pedig egyik legfőbb vágyunk az, hogy megszerezzük és állandóvá tegyük lelkünk nyugodalmát. A lélek-nyugalom ugyanis csodatevő forrás. Környületében a boldog megelégedés rózsái teremnek s a legédesebb hangulatok ébrednek. Méltán szomjúhozunk e forrás égi cseppjei után ! . . . Mi az orvossága a zaklatott, feldúlt kebelnek ? Mely balzsam áraszt biztos gyógyulást a szív fájó sebére ? Mi képes megszerezni a lélek állandó nyugalmát ? Az én résztvevő, emberbaráti szeretetem ezt mondatja velem: Igyekezzél szivednek tavaszkertjében ápolni, fejleszteni a »szeretet« örökzöld csemetéjét! Ennek gyógybalzsamára visszatér kebled nyugalma, megenyhül a tépő fájdalom és a seb gyógyul, heged ... Ez legigazabb tanácsom s követése nyomán üdv kél számodra s enyhület. A szeretet magasztos érzelmének ápolása és fejlesztése — ami t. i. alapja lelkünk nyugalmának, mely nélkül boldogság képzelhetetlen — nem oly nehéz dolog. Ki kell csak lelkünket vonnunk a világ sivár zajából; ennek utánna pedig a mindennapiság porától megtisztult érzéseinkkel és gondolatainkkal a szent természet anyakeblére térnünk, hol az idealizmus teremtő szelleme honol. Ott künn, a természet édes ölében, ahol minden tünemény a teremtés nagyszerűségét, fennségét magasztalja, kezd szivünk melegedni, majd meg hevülni, forrni a szeretet ünnepi érzelmétől. Itt tanuljuk meg szeretni, ünnepelni, imádni Istent, >kit a bölcs lángesze föl nem ér, csak titkon érző lelke óhajtva sejt* — itt tanuljuk meg szeretni az anyatermészetet, mely még szebbnél szebb tüneményeivel varázslatba ejt, addig kimerithetlen javaival dúsan ellát bennünket — innen merítünk továbbá ihletést ama szeretetre nézve, melyet Örömeinket és fájdalmainkat egykép megosztó felebarátaink iránt tanúsítunk. Isten, anyatermészet és felebarátaink iránt való hármas szeretet lelkünknek legszebb ékességét képezi. Ha ezt a maga teljes épségében bírjuk, megnyerjük általa boldogságunk alapföltételét .. . Ha nyomasztó gondjaid HÖ fttt csüggedés szállna meg, avagy sanda szemekkel tekintene feléd a kétségbeesés kísértete, ne feledkezzél meg Róla, ki e világra hinti kegysugárait. Az Ég Ura egyformán áld mindenkit és egyformán küldi a fájdalmakat mindnyájunkra. Korántse ejtsen tévedésbe, és korántse okozzon keserűségeket, ha látod, - hogy mások elégülten, vigan és boldogan élnek : te pedig vergődöl a fájdalmak dagályán, veszítve minden jelt, csillagot . . . Éz csupán látszat mindkét részről. Hidd meg, hogy ők semmivel sem szerencsésebbek és kegyeltebbek nálad. Ok már szedegetik, tépik a gyönyörök virágait, olyannyira, hogy már nemsokára lehullnak a szirmok s az illat el* száll egy végső lehelletben, nem marad