Esztergom és Vidéke, 1899

1899-12-10 / 99.szám

rikai fajták egyes vidékek telepeiben sikeresen beváltak. A kényes és sok igényű amerikai fajták ilyen szerencsés körülmények közé jutottak például Arad-Hegyalján, ahol ismét boldoggá tették annak népét, újból visszavarázsolhatták az elmúlt szép időket, újólag virulóvá változtatva a kitűnő fekvésű, már-már elkopárodott hegyoldalakat. Sajnos, hogy ugyanazon fajták Esztergom város hegyeiben, nekik csak nagyon kevéssé megfelelő viszonyok közé kerülve, pusztulásnak indultak, miáltal hosszú időre elvették a kedvét a birtokosságnak a hegyek betelepítésétől. Ennek oka, pedig, amint azt az ehhez hasonló eredmények tanulmányozása által azóta szerzett tapasztalatok immár érthetővé teszik, az itteni telepek nagy részének túlságos szénsavas mésztartalmában rejlik. Ez okozta tehát az annak idejében ámbár a legnagyobb jóhiszeműséggel ajánlott, jóságára nézve külömben is vegyes minőségű Ripáriák kipusztulását. Ennek következtében kerültek le azután a szőlők az immúnis homoktalajokra s csak helyenként maradtak fel régi állapotukban in :

g mai napig*is, hogy mintegy útmutatók lehessenek a további tennivalókra nézve. Ezek azok a szénkéneggel feltartott szőlők, amelyek szinte természetszerűleg kínálkoznak követésreméltó példának, vagyis arra nézve, hogy mit kell tennünk, ha ezt akarjuk elérni, hogy ismét felújulva láthassuk az esztergomi szőlőhegyeket. Legkevésbbé sem célunk a homoki szőlőket talán értékükben kisebbíteni, de az általánosan ismert külömbségek közül, melyek a homok és a hegy között vannak, a szőlősgazdákra nézve csak azon annyira veszedelmes fagyokat említve, kérdjük : vájjon nem volna-e nagyon kívánatos a hegyi szőlők mielőbbi betelepítése ? Azt hisszük, csakis egy válasz lehet ^ erre s ha igen, úgy lássunk hozzá a munkához s állítsuk vissza újra jövedelmező tökévé azt a tönkrement vagyont, ván egyéb hátra, mint kopár, kietlen letarlott fenyér, —- a te fejed fölé még majd ezután vonul derű, a te életed kertjét még ezután fogják behinteni jó angyalaid verőfénynyel s virágfakadással. A te boldogságodat a Jövő hajnalhasadása hozza meg, — az ő boldogságuk a jelen alkonyatával leáldozik! Nem jobb-e várni az üdvöt-adó boldogságot, mintsem bízva azt a jelenben, folyton rettegni clrőppenése miatt ?! . . . Ügy van ez. Ha nem voltunk boldogok, — leszünk. Amennyit viseltünk el a szenvedésekből, ugyanannyit fogunk élvezni az örömökből. Isten egyenlő mértékkel mér, azt sohase felejtsük. Asután meg vigasztaljon meg bennünKet ama tudat is, hogy a Gondviselés nem készíti folyton a jó emberek számára a Golgotha kínjait. Az egek lakában nincsen káröröm, nincsen harag, nincsen boszú ; ott mindennek létforrása a szeretet, jóság és engesztelődés ! Sorsunk reményekkel áraszt el bennünket, hogy tűrni tanuljunk. A reményekre valóban nagy szükségünk is van. Nélkülök e fáradalmas földi lét nehezen lenne elviselhető A remény-alkotta álmok hatása pedig jótékony, üditő s bizodalmat keltő. Frissítő volta sokat megment a lelki szárazság és kétségbeeséstől, miként Csak a nyári regg harmata megmenti a hervadástól a mezők tikkadt növényzetét. A reménység tehát a csüggedt léleknek gyógyító forrása és e mellett sűrű mely a volt szőlőterületek kipusztulásával elveszett. És amint mindenütt ott, ahol már a legnagyobb arányban megindult a szőlők rekonstrukciója, a szőlőbirtokosság intelligenciája volt a kezdeményező, úgy Esztergomban is attól várható el, hogy jó példával járjon előre. Hogy pedig a szénkénegezéssel, amely módot az esztergomi hegyek beültetésére, mint azok talajának leginkább megfelelőt, ajánljuk, — nem fogunk kudarcot vallani, azt reményelni merjük azokból a tapasztalatokból, amelyeket e téren eddigelé szereztünk. Két évtized alatt ugyanis kitanulmányozhatok voltak minden oldalról azon külömböző szőlőtelepitési módok, melyek közül tudva van, hogy egyik, vagy másik hol és mily körülmények között ajánlható a siker biztos reményében. Ma már több ezer holdra menő s termő állapotban levő szőlőre mutathatok reá, mint olyanokra, amelyek egyik, vagy másik telepítési mód szerint készülvén, a kívánalmaknak teljesen megfelelnek. Okulva tehát a közelmúltban szerzett tapasztalatokon, fogadjuk el helyes irányadásul az esztergomi hegyek betelepítésénél a szénkénegezést s akkor csak akarat kell ahhoz, hogy (megállapítva a jobb fajokat és megadva a szőlőnek az általa nagyon is megkívánt, de azt nagyon is megháláló hel/es és intenzív munkát) dicsérhető legyen az, hogy több és jobb bór teremjen a hegyeken, mint annakelőtte, ahogy ez más vidékeken is bebizonyult. Legfőképpen akarat szükséges, mondjuk, mert aki talán az anyagiakban szűkölködnék, s nem rendelkeznék a megkívánt pénzzel, annak az 1896. évi V. t. c. értelmében azt is módjában áll megkaphatni. Árgus. Városi közgyűlés. — December 7. — A városatyák előrelátható nagy érdeklődése mellett folyt le a csütörtöki városi közgyűlés, az első, Vimmer Imre vezetése alatt. S ez az egy közlombsátor, mely alatt enyhet, oltalmat talál a sajgó kebel a meghasonlás zivatara ellen. Szegény, beteg kis szív, örömtől áradva dobogj és buzogj hévteljesen, ha az élet sivatag pusztáján feléd zöldéinek ama lombsátor áldott levelei! . . . Van egy eszme, mely legnagyobb jóltevője az emberiségnek. Ez az Örökkévalóság. Ki benne szilárdan bizik, ki érzi a közte és önlelke közötti kapcsolatos viszonyt, szoros összeköttetést: az ideális emberi szempontból leginkább boldogul. Lelkünk örökkévalóságának tudata felemel bennünket mintegy a menyországig, üdvöt áraszt érzeményeinkbe és gondolatainkba egyaránt. Itt csakis itt, az idealizmus véghetetlen űrében, hol önként fogamzik a lélek öröklétének eszméje, itt kínálkozik számunkra a vigasztalás édes csöppekkel áradt serlege ! I Törekedj szerény buzgalommal, hogy az ajkaid, mint kicsinyke méh A virágkehely porát, szüntelenül szívják ama varázscseppeket! Napjaink a síron tul is hajnalodnak ; a lét örök ! ... Ez a legszebb religió. Követésre legkivált méltó. Élet nem alhat ki. A vizsgálódó lélek jól tudja ezt, mégis olykor feltámad benne a kétkedés és tagadás szelleme. Feledi ő ilyenkor a nagy igazságot, hogy t. i. a halál nem egyéb, mint csupán változás, nem pedig teljes megsemmisülés. Élet nem alhat ki, — hanem más körbe lép. Elfonnyad gyűlés is elegendő volt arra, hogy bizonyítékát nyújtsa, miszerint végre férfi, komoly férfi ül az elnöki székben, akinek nem egyetlen fegyvere és erőssége — a csengetyü. A maga, a tanácskozás, a hely tekintélyét és dekórumát meg fogja őrizni, teljes higgadtság és tárgyilagosság mellett. A mucsai állapotoknak immár vége. Amibe, ugy látszik, nehezen tud belenyugodni az úgynevezett >hegy«, amely ez alkalommal is tüntetően kisétált és sztrájkolt. Majd visszajönnek kéretlenül azon «z ajtón, amelyen távoztak s ha nem, — még akkor sem fog összedőlni a világ. A napirend eiött Brutsy János szólalt fel, hogy megtudakolja : » vájjon a napirend előtti felszólalás, interpelláció mikor teendő, a napirend előtt, vagy után. Az elnök és a főügyész felvilágosítják, hogy úzus, parlamenti gyakorlat szerint — napirend előtt. De a felszólalás előzetesen bejelentendő és vita tárgyát nem képezheti. Haller Ferenc a gazdasági tanácsost interpellálja meg, mi az oka annak, hogy az idén a mezőrendőri kiadások 50 százalékos pótadója terheli a földesgazdát. Kollár Károly megadta a felvilágosítást. E pótadó két évre: 1898-ra és 1899 re szól. A vármegye ugyanis az 1898-iki költségvetésbe e címen egy Összegben felvett tételt nem fogadta el s az igy 1898-ban beszedhető nem volt. Felvették tehát a 99-évbe, elkülöpitve. Arra a kérdésre, hogy hova fordították, csak azt felelheti, hogy a házipénztárnak adták, amely a külső kiadásokat előlegezte. Egy felszólalásra dr. Földváry felvilágosítja, hogy a város a maga részéről — törvény értelmében — e pótadót nem fizetheti. De adott a földmüvességuek bonifikációt, amikor a szóbanforgó költségek részbeni fedezésére nagyobb segélyösszeget szavazott meg. A földművesek még egyre beszélni akartak, de az elnök, azzal, hogy az 1899 évi költségvetés szabályszerűen le^árgyaltatott, a felsőbb hatóságoktól jóváhagyva vissza is érkezett, áttért a napirendre. Ennek első tárgya a kultuszminiszter általunk ismertetett leirata volt a reáliskola államosítása tárgyában. A tanács javasolta, hogy a miniszternek a város hálás köszönetét nyilyányitsa s magát az ügyet — pénzügyi előkészítés végett — a p. ü. bizottsághoz utasítsa. E javaslatot — némi ellenkezés után — el is fogadták, amikor az elnök megvilágította, hogy egy régi óhajtás teljesüléséről van szó s a mai anyagi helyzetben alig-alig vagyunk képesek az intézet fentartására, amely az államsegély mellett 5200 frtba kerül, dacára, hogy a a vizi rózsa is, aláhullatja nagy, fehér szirmait s ezek leüllepednek a tó fenekén : de vájjon megszűnt a vizi rózsa többé növény lenni ?! — Korántsem. Lesz belőle legalább is hínár. Eltűnnek olykor csillagzatok is, de alkotó elemeik azért valahol együttesen, avagy szétszórtan bizonyára megvannak. Lehet pl., hogy pályájuk uj űr felé vezette őket. Nem hal el semmi: csak változik. Nem vesz el a legkisebb porszem se : csupán helyet cserél, költözik. Az élet fogalmában benn rejlik az örökkévalóság, de benn rejlik egyszersmind a szakadatlan változás, vándorlás. Ez alapon mondja a költő : » Örökös vándorlás, Ez az ember sorsa« . . . Gyakorold hát csak a szeretet erényét s fogadd magadba a lélek öröklétének eszméjét! Cselekvéseidet, melyek e forrásokból nyerik sugalmazásukat, a jó Isten jegyezni fogja és megjutalmazza. Minél több jót tégy 1 Ekkor betöltöd hivatásodat, azt a gyönyörű hivatást, melyet számodra e teremtés kijelölt. Nem nehéz ezt betöltened, mert hiszen eredetileg angyalnak teremtettél, mint aki az emberi élet fölé égi fényt, virányt, örömöt, boldogságot, továbbá magasztos költészetet deríteni egykép hivatva van ! . . . Dallos Sándor. város helyiséget is ad, azt fentartja, fűti és világítja. Az uti bizottság tagjai — a polgármester indítványára: Tiefenthal Gyula, Nozdroviczky Miklós, Dóczy Antal, Nagy Pál és dr. Prokopp Gyula lettek. Tudomásul vették, hogy az Iparbank virílis képviselői jogának gyakorlásával id. Kaán Jánost, a Szent Ferencrendi székház Lengyel Fláviánt és özvegy Steyszkál Károlyné dr. Prokopp Gyulát bizta meg. Nagyobb vita volt a következő pontnál, vájjon a vasúti fűtőház céljaira felhasznált területet átengedjék-e • ölenként 50 krajcárért. A főügyész mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy az ügy egy évikésedelemmel hozatott a közgyűlés elé, bár külömben a kedvezményes árt helyesnek találja, mert ha meg nem adjuk, a fűtőház Doroghon épült volna, odamegy a személyzete is, de meg a vasúttársaság jóindulatát — különösen a menetrend alkalmassága érdekében — okos dolog biztosítani. Igy vélekedik Pach Antal is, legfeljebb 1 forintra szabná a vételárat. Brutsy János 2 forintos árat ajánl, mert semmi okuk sincs gavalléroskodni a vasúttársasággal szemben, amelynek részvényeit megvettük, osztalékot még sem láttunk. Végül elrendeltetvén a névszerinti szavazás, a tanácsi javaslat 38 szóval 31 ellen el lett fogadva. A kultuszminiszter kifogásolta, hogy a reáliskola tornatanára a megnagyobbított államsegélyből nem részesült. A közgyűlés úgy határozott, hogy mivel a tornatanár dotáczióját elég magasnak tartja, az idén ad 50 forint jutalomdijat, de csak azért, mert a helyettes tanárok alkalmaztatása folytán e tanévben a jutalmazás lehetséges. Következett Kiffer János és társának indítványa a kéményseprési szabályrendelet módosítása tárgyában. Tátus János beadványa még reáduplázott az előbbire s csiszolatlan, személyeskedő, izgató hangjával általános visszatetszést szült, minden higgadt képviselő előtt világossá téve, hogy a Schutler Pál kerületi kéményseprőmester iránt való speciális ellenszenv kifolyása. Az egész, szenvedélyes vita külömben meddő volt, mert az indítványozók főóhajtása: hogy évenkint kevesebbszer sepertessenek kéményeik, törvénybe ütközik. Hát legfeljebb — és méltányossággal — a törvény revízióját lehet kérelmezni. A tanács javaslatát a napirendre térés felett* a többség elfogadta. Határozottan kivehető nagy többség s így érthetetlen volt Tátus és társának kételkedése az elnöki enunciáció alaposságában. Mivel pedig a határozat kimondása után — nagyon helyesen — a további vita nem lett megengedve, a Schuller-haragosok ott hagyták a közgyűlést. A szenttamási piac 10,000 frtos vételárának törlesztésére 1000 frtot kiutalva1

" nyoztak, a vételár többi részét az ottani helypénz-jövedelemből fedezendik. Ott ugyanis a tarifa a régi marad, vagyis a helybeliek is fizetnek. Bár többen ellenkeztek, elfogadták e javaslatot, mert amikor a megvételt kimondották, a főérv az volt, hogy az illető piac oly objektum, amely önmagát fogja kifizetni. A Zöld tó lecsapolása céljából megvett kenderíöld 520 frt vételárát a homokföldek alapjából fedezik. özvegy Fekete Gézáné a lakbérnegyed idejének megállapítását kérte, ahogy emiitettük lapunkban. A közgyűlés a kérelmet nem teljesíthette, ily bizonyítványok kiállítására — felelősség terhe mellet — a polgármester lévén hivatott. De általánosan hangzott az óhajtás, hogy a lakbérszabályzat módosításával foglalkozni szükséges. Az 2iv&?/ű!számadásoknál Brutsy János kifogásolta, hogy sok a tandíjmentesség. Természetesen nem lehettek vele egy véleményben azok, akik a kulturáldozatok fontosságát és hasznát ismerik. Több törlés eszközlése ut-ín, acceptálták a tisztviselők nyugdíjjárulékainak megállapítására vonatkozó tanácsi javaslatot. Rothnagel főjegyző gondos, szép re> ferádájáért különös elismerést aratott.. —er.