Esztergom és Vidéke, 1899
1899-09-10 / 73.szám
ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDEKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. \]eg]elei)ik Vasárnap és csütörtökön. |l,LÓFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — Fél évre — - — 12 kor. — fii. — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUbA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (&«» a kézíratok,előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széctjeoyi-tcr, 380. szálig. Kéziratot nem adunk vi««za. Erzsébet királyné. Esztergom, szeptember 9, Meghaltegy hosszú éve már ! Meghalt a nemzet őrző angyala, aki át tudta*érezni a mi szenvedésein ket, aki megtudta érteni a mi reményeinket, aki a mienk volt s akit mi rajongással szerettünk magyar szivünk szerint. Egy éve, hogy ott a bűbájos swájci ég alatt, a csöndes tóparton tőr, gyilkos tőr fúrta át nemes szivét. S meghalt Erzsébet, aki fényes koronája mellett a fájdalmas anyasziv tövis-koronáját hordta, aki setét bánattal lelkében bolyongott; eltűnt. Meghalt! Egy hosszú éve már. . Alakja nemzetünk szent legendáiban él s beleszövődik minden nemzedékek hálás szivébe, amig a magyar nemzet élni fog. S ma •-— mint egy évvel ezelőtt — nem a bánat, de a vigasztalás igéit kell keresnünk. Forduljunk ahhoz, akinek nem szűnő fájdalmát csak népeinek hűséges szeretete enyheit meg. Hogy imáinkat az elhuny t nagy, nemes lelkeért elrebegtük, gondoljunk ami felséges urunkra, akinek szivére Isten a nehiz'megpróbáltatások szenvedését méríe. Szálljon az égbe valamennyink fohásza, hogy a Mindenható adjon neki továbbra is erőt elviselni mélységes fájdalmát. Imádkozzunk e napon újra a nagy nemes lélekért és szálljon fohászunk az égbe, hogy a Mindenható a megboldogultnak— trónusa közelében — engedje meg, hogy a haza és a nemzet boldogságát és dicsőségét szemlélhesse. I Imádkozzunk ! Hí .Esztergom %\ Vidéke" tárcája. Mért nem Vagy . . . Mért nem vagy te büszke, hóditó király [lány, Olyan, hogy ragyogóbb ne is legyen nálad; Akkor leborulnék zsámolyod elébe S úgy imádhatnálak ! Mért nem vagy mindentől elhagyatott árva, Szegény, szerencsétlen sorsüldözte lélek, Én meg nemes, gazdag, — hogy téged [magamhoz Fölemelhetnélek l Varságh János. A módi. a — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Ezen pár sor Írásomat intézem pedig Édes Gergely poéta-tisztelendő úrhoz, ki anno 1802-ben a csoóri parochia szeretetnek örvendő gazdája volt s aki e hívságos világról immáron régóta jobb hasában elmélkedik. Istenben boldogult Tisztelendőséged ! A csoóri parochia csöndes udvarán még suttognak a vadgesztenyék, a langyos fuvalom neszére még felzizzennek a vékonypénzü akácok. A kis kertben, a méhes tőszomszédságában a szerény török szekfü mellett még hivalkodik az égő szerelem és lenézi a mentát, a rozmaringot, meg a többi efajta zsollérét a virágok birodalmának. Éppenséggel akként, mint ennek előtte körülbelül kilencven egynéhány esztendővel, mikoron tisztelendőséged rímekben csengő >Enyelgéseic viditottáK föl a búba merült magyart. És ha bár meglett férfi korában adta is ki tiszteléhdőséged eme enyelgéseit, nem ütközhetett meg ebben sénkisem, mert hiszen : ^hasznosan enyelegni inkább dicséretes, mint nem.« Mondom, a parochia udvarán még suttog a vadgesztenye, jaj, de már nem az, amelyik a fehér-fürtös virágait a tisztelendőséged gondterhelt fejére hullajtá. Nem az az akác zizeg, nem az az égő szerelem hivalkodik már ott! Elpusztultak a vén fák ; törzsökükbe a szu kéredzkedett, végső minutáíkban pediglen a halál kaszája gyanánt a fejsze szegődött hozzájuk, amelynek foka beretvaélesre vált a köszörükőnek szerelmetes csókolózásától. A virágok sorsa pedig a tisztelendőséged idejében is csak a hervadás vala ! De nem akarok nagy feneket keríteni a dolognak. Egyben idevágom ama latin mondást, hogy tempóra mutantur et nos mütamur in illis; aminek elzengése után elmondhatom magyarán is, hogy változik minden! Csupán csak egyet nem tud változás alá vetni az idő forgandósága, Városi költségvetés 1900-ra. Esztergom, szeptember 8. A városi számvevő, mint ahogy azt a szervezési szabályzat 54. §-ának 2-ik pontja rendeli, beterjesztette az 1900 ik évi költségelőirányzat tervezetét, melyben 1. a kiadás 226,546 frt 78 kr. 2. a bevétel 127,565 frt 94V2 krban s igy a pótadó utján fedezendő hiányt 98,980 frt 8^/ 2 krban javasolta megállapítani. Viszont a város tanácsa és a pénzügyi bizottság, mely a költségelőirányzatot augusztus hó 16, 17, 21, 22, 24 és 25-én tárgyalta együttesen tartott ülésben 1. a kiadást 225,977 frt 28 krban 2. a bevételt 137^74 frt 33V2 krban, a pótadó utján fedezendő hiányt 88,903 frt 041/3 krban állapítja meg. Úgy az egyik, mint a másik javaslat elég okot szolgáltat arra, hogy e városnak nemcsak képviselői, hanem minden egyes adózó polgára komolyan foglalkozzék a város háztartásával, annak pénzügyi állapotával, mert — mielőtt még az előttünk fekvő költségelőirányzat részleteinek bírálatába bocsájtkoznánk, : — határozottan ki merjük nyilvánítani, hogy ily horribilis Összegű — az asszonyi természet kedvtelését a módiban. Századvégi jámbor poétatekintetemmel sem másért merészkedem felkérezkedni tisztelendőségedhez, ki annak idején az asszonyi módi elfajulását ostorozta hévvel és kitartással, — mint ama kérdésre való válaszkérés végett, ami e pár sor írásom utolsó részében — mint írva Vagyon — megolvasható. Ide s tova egyszáz esztendeje lesz annak, hogy eme sorokat adta nyomtatás alá tisztelendőséged: Ma a fejérnépnek nagyon Dinnye tulajdona vagyon ; Ötvent kell bennek fölszelnünk, Mig lehet egy jóra lelnünk. Az idő kerekének gyors fordulása folytán azóta kimondhatatlanul sok minden történt. Koronák hulltak porba fölkent királyok fejéről; országok talapzata ingadozott s a szabadság éltetadó szellőjének egy gyönge legyintésére le is dölt s a régi kövek szétmállött részeiből uj birodalmak keletkezének. De mindeme korszakalkotó változás nem törhette meg a tisztelendőséged mondásának igazságát : Ma a fejérnépnek nagyon dinnye tulajdona vagyon . . . Az asszony az ősasszony marad időtlen időkig : szeszélyes, kényes, a módira éhes ! I Hátat fordítva a jelennek, eltemetkezve hiánynak pótadó utján való fedezése, vagyis a közönségnek ily nagymérvű megadóztatása, nemcsak hogy hosszú éveken keresztül nem, de még egy-két évig sem folytatható a nélkül, hogy az adózó közönség végleg és teljesen tönkre ne tétessék. Pedig a költségelőirányzat bevételi tételeinek csakúgy szórványosan való áttekintése után azt a tapasztalatot merítettük, hogy a tanács és pénzügyi bizottság által megállapított jövedelemből, valamint a folyó évben, úgy jövő évben is, meglehetős összeg el fog maradni és igy abban a nem kellemes helyzetben találja magát a város adózó közönsége, hogy a 88,903 frt 04Y 2 krnak még föle is lesz. Általánosságban tekintve a költségelőirányzatot, azon szomorú tapasztalatra jutunk, hogy abból a jövő javulásának egy szikrája sem csillámlik ki, hiányzik belőle egy egészséges gondolat. Új eszme, új irány, akár pénzügyi akár gazdasági kérdésben, abban ugyan fel nem található. Es ez az állapot annál szánalmasabb a jelenben, a mikor, mint a magyar ember mondja, a csizma nagyon is szorítja már a lábakat. A súlyos pénzügyi állapotokból a porlepett kádenciás könyvek közé, nyugalmas édes órákban mikor visszaálmodja az ember a régi jó időket, szinte zavarólag hatnak rá az ilyenfajta passzusok : Jaj ; de ki az, aki azt mind fölszámlálja, Amiben a kedvét egy asszony találja? Pedig meg kell lenni, csak az erszény állja, Különben szoros lesz az udvarnak tája. Tegnup köntösével a pávát követte, De, hogy ma nem módi már az, észrevette. Meglátott egy tarka pulykát, megszerette Módiját és azért emezt megvetette. Hanem még ez ugyan mind tűrhető volna, Ha ily csudákkal csak pénzes ur bájolna; Vagy egy fösvény, kivel Pltítus parancsolna, Azzal a poéta keveset gondolna. Da nézd ama szegény Gondi feleségét! — Férje kézzel-lábbal üzi mesterségét, Mig legyőzi azzal házbéli szükségét, De kivált asszonya módis ékességét. Nézd ama szabónék, szűcsnek, és kalmárnék Vargánék s más holmi városi polgárnek Mint öltöznek ! bizony, ha szint tőlük várnék, Nem győzném tollammal s tán rosszul is járnék. Mert azt gondolja az álmodozó lélek, hogy régente nem volt hiba semmiben sem. Hiszen azért is emlegetjük folyton a régi jó időke r . Oszhaju öreg bácsik hosszú fonálra eresztett mondókáikban még egyre másra dicsérgetik az eltűnt napokat, hogy akkor az élet jobb, az élettől való megválás pediglen keservesebb volt. Ragaszkodott minden istenadta teremtmény a földi göröngyökhöz,
