Esztergom és Vidéke, 1899

1899-09-07 / 72.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. JlLŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. Fel évre— — — — — 6 kor. Negyed évre — — — 3 kor. Egyes szám ára: 14 fii. fii. fii. fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlrASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Siratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. száin Kéziratot nem adunk vissza. Amatőr-kiállítás. Esztergom, szeptember 5. Mikor a farsang derekán egy igénytelen hirecske jelent meg lapunkban, amely azt jelentette, hogy néhány lelkes helyi műbarát egy városunkban rendezendő amatőr-kiállitás tervével foglalkozik, hisszük és vettük is észre a reá tett megjegyzésekből : a hírt, a tervet senki sem vette komolyan. Évtizedeken át annyira megszoktuk utunkat a régi, megszokott sablontalajon letaposni : a régi tájakon, a régi pihenőkkel, visszatérő eseményekkel, hogy nem is csodálkozhatunk, ha oly mozgalom, oly törekvés, oly plánum iránt, amely újszerű, modernebb, amilyennel még meg nem próbálkoztunk, közömbösek is, bizalmatlanok is vagyunk. 'De meg kell jegyeznünk, hogy' ez a Pató Pálos vonás nem domináló lelkületünkben, nem alapmoti1 vum karakterünkben, inkább csak a csendes, hétköznapi színezetű idők 1 folytán odaszáradt rozsda, amelyet

1 ügyes, kitartó tisztító kezek mindég le tudtak szedni rólunk és nyomban kivillant alatta jobbik, igazibb énünk, amely érdeklődni akar is, tud is minden nemesebb, tetszetősebb, ujabb eszme és törekvés iránt. A kezdeményezők ismerhették közönségünk e sajátosságát, mert az eleintén mutatkozó közömbösség és érdektelenség, sőt némely részről kicsinylés (>Oh, Esztergom, és amatőr-kiállítás* !) sem nem bosszanI J totta, sem nem kedvetlenítette, sem nem zavarta őket. A hetek — ha j ugyan voltak heten — terveztek, dolgoztak, ágálták tovább tervük mellett s amiben reménykedtek : matematikai pontossággal bekövetkezett. A rozsda elmosódott s kicsillant az igazi fölszm. Az »amatőr-kiállitás * kezdett szivesen hallott jelszó lenni, jöttek a kérdezősködések a tervezőkhöz, hozzánk is a részletek után, megmozdult néhány összeszáradt ecset, újra mozgásba jött egy-más simitó-fa, elővette megint gépét az amatőrfotografus é s amikor a megalakult bizottság kibocsátotta prospektusát, alig egy hét — Az >Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — Introductió. Egy sóhajtással búcsúzott az éjjel, És sóhajától megrezzent a lég; Első aranysugárit szórva széjjel Az égen már az uj nap lángja ég ; És mint az ébredő szemébe villan Az értelem, mely éjjel szunnyadott, Egy fénysugár az utcán végig illan, S vakítva gyújt ki minden ablakot. Már lárma kél a távol utca végen, Felkelt a nap, a kávéház setét, A pék a sarkon már kizárta régen Forróságot lehellő üzletét. A piac népe siet kosarával, Benépesül lassankint már a tér, S az utcákon keringni kezd az élet, Lüktetve, mint bennem kering a vér. S mint szürke fátylon át sok szinü képek, Fáradt szemem ébredni látja még A várost, míg lassan kopogva lépek, S térdem meging, és talpam lángban ég. — Fényét a munka napja hinti széjjel, S én önmagam borzadva megvetem ; De azt, kiért virrasztok minden éjjel, Azt igazán, azt szívből szeretem t Egy sóhaj. Váratlanul vad zaj kél, durva lárma, Egy bérkocsi erős' robogva jön, Es benn' kacagva ül egy tarka dáma, Mellette egy úr, gyorsan rám köszön. S én szinte szégyenlem, hogy ez bará[tom, S hogy én is elfoglaltam már helyét, S egy ablakban majdnem rémülve látom Egy kis kíváncsi, boglyas lány fejét. Kuszált haján tollat hagyott a párna, Egy bájos arcú, kedves tiszta lány, Fülébe visszacseng soká a lárma, . S bámul a messze száguldók után. S én gondolatját érzem, eltalálom ! Mi undorral tölt már el engemet, Az néki még sejtelme?, édes álom, Mit szíve mélyén titkon eltemet. S a szél libegve kapja el haját, egy elnyomott, egy titkos sóhaját. Az első munkás. alatt fölös számú kiállító jelentkezett, úgy hogy az eredeti tervnél szűkebbre kellett szorítani össze a kiállítás határait. Es ma, — már tarka — barka plakátok jelentik az utcasarkokon, hogy a kiállítás ünnepies megnyitásától immár csak két nap választ el, a posta alig győzi szállítani a műtárgyakat rejtő ládákat, kollikat, dobozokat s az uj kaszinói helyiség kedves barokktermében, amelyet a nagy közönség perfekt kis színpadával együtt, ezúttal először fog megtekinthetni, éjjel-nappal lázas munka folyik. Nem akarunk a pénteken megnyíló kiállításnak nagyobb jelentőséget tulajdonítani, mint amilyen azt természeténél, jellegénél s méreteinél fogva megilleti, mégis hogy láttuk az iránta fokozódottan megnyilatkozó érdeklődést, hogy alkalmunk volt szemügyre venni annak tárgyait: nem tehetjük, hogy e helyen ne adjunk kifejezést örömünknek részben amiért meggyőződtünk, hogy néhány lelkes ember az ide álisabb céloknak nagyhangú dob 8 És utamon minden kapu kitárul, S az utcán egyre, egyre több a nép ; És száz bajomhoz marcangolva járul A lelkifurdalás, midőn kilép Elém egy ember, vállán rossz kabátja, Most hagyta el csendes, szerény lakát : S biztosan homlokomra írva látja, Hogy átmulattam ezt az éjszakát. Csatázni mén a dolgos, nagy sereggel, Az arcán látom: boldog álma volt, De munkájához szólitá a reggel És álmából egy órát elrabolt. Ő fütyörészik; nyilván jó a kedve ; És szégyenemre érzem, hogy van ok ; Reám tekint, — úgy érzem, hogy ne[vetve! , . . S a házfalhoz simulva rohanok. Virágszirom. Redőny görög, én ballagok leverve, Látom: mindenki elkerül nagyon Az xítamon, szemét közé keverve, Sok elfakult apró virágszirom. Ezzel csatáztak vigan tegnap este, Hogy az utcára félhomály borult, S sok ifjú lányka gyenge, tiszta teste, Bár öntudatlan, bűnös lángra gyúlt. S bár régen elhangzott a zaj, a lárma, S a sok szinü virágszirom-szemét; De forró lesz nem egy hótiszta párna, S nem hunyja le sok ifjú lány szemét. A seprő. És egyre mélyebb lesz a bú a szívben, És egyre telnek utcák és terek, És mindenütt sepernek széles ívben Házmesternők, házmesterek. Egy rám tekint titkon: merjen ? . . . ne [merjen! S véletlenül eléri testemet; Igaza van, házmester úr, seperjen, Seperjen el csak minden szemetet! Az utolsó vendég. Kilép, s a pincér görnyedezve bókol, verés nélkül is tud propogendát csinálni, másrészt amaz eredmény fölött, hogy módunkban lesz meglátni, mily kiterjedt művészérzékkel rendelkezik kis vármegyénk és kis városunk közönsége. Mennyien töltik szabad idejüket nemesebb, komolyabb szórakozással s a sör és kávécska hörpögetése helyett tudnak szórakozni ecsettel, agyaggal, himzőtűvel úgy, hogy a dilettantizmusnak a művészet határánál álló jelző kövéig érnek el. Érdekes lesz e kiállítás nagyon, mert mindeddig a mi amatőrjeink oly szerényen, igazán csak maguknak dolgoztak, hogy nem is csodálhattuk, ha a szkeptikusok megvonták vállaikat és gúnyosan mondák : a >Ah, Esztergom és amatőrök. * Bizarran hangzott ez bizonyára, disszonánsán is közöttünk, ahol eddig csak a > Esztergom és politika*, a Esztergom és pletyka* stb. csúnya szavak rímeltek össze. Nem kételkedünk, hogy a kiállításnak meg lesz az az üdvös hatása is, hogy az amatőrök táborát megnevelni fogja, mert amennyire S kiséri ki a bőkezű urat, Ki festett arcot festett arcra csókol, Es minden éjjel pezsgővel mulat, Megösmerem. Tudom, hogy van családja, S ölelve csókol feslett lányokat, Hogy édes anyja sír, ha jönni látja, Es hogy kaphatna tiszta csókokat! Miatta munkában megtörte testét Az atyja, holtra fárasztván magát; S ő házon kivül tölt el minden estét, És dorbézolva minden éjszakát! És rám tekint egy bérkocsiba szállva, És ádáz gyűlölettel néz felém; Mert ő én bennem önmagát utálja, Mint önmagam utálom benne én. Finale. Bejártam végre hosszú G-olgothámat, Itthon vagyok! Már vár a kis lakás; De im hátam megett vad lárma támad, Itt-ott kacagva néz rám egy rakás Cselédleány, mindnek pompás a kedve, És széles termetük kacagva ring; Azt mutogatja mind nagyot nevetve, Hogy meg-megbotlom és hogy léptem [ing! Szeretném mind pusztítva verni széjjel! És önmagam borzadva megvetem ; De azt, kiért virrasztok minden éjjel, Azt igazán, azt szívből szeretem! Esztergom, 1899. VIII. 30. Krónikás. Az .Esitep és Mii tárcája. \ Egy átmulatott éjszaka.