Esztergom és Vidéke, 1899

1899-09-07 / 72.szám

közönségünket ismerjük, -az alkal­mas médiumok, a nyers ember-anyag nem hiányzik hozzá. Csak be kel­lett a >tauglich«-okat asszentálni. Es ha ott színes, beszélő objektu­mokban fogják látni, hogy az em­iitett ' időtöltéseknek mily kedves, maradandó emlékei lehetnek (és nem fűszeres számlák az uzsonnákért s sörkontók az elfogyasztott kriglik­ért), akinek lelkében megvan a kis szikra, megnyjjllad az s vesznek pa­lettát, gipszet, filoflossz-selymet, ki-ki lelkében rejtőző tehetsége szerint. Mindezekért, a megnyitás küszö­bén, üdvözöljük a kiállítás megte­remtőit, akik eredményükkel meg­mutatták, hogy pl. a »Történelmi kiállítás <-nák is biztos sikere lé­szen. Első sorban minden kulturális, nemes mozgalmak legbuzgóbb tá­maszát : . Kruplanicz Kálmán kir. tanácsost, szeretett főispánunkat, azután a rendező bizottság igazán sokoldalú, minden művészi ágban otthonos, poétikus lelkű elnökét: B. Szabó Mihályt, aki újból meg­mutatta, hogy amire egyszer vállal­kozik, annak csak sikere lehet és különösen a mai aranyifjúság tag­jait, akik a kiállítást kezdeményez­ték, megvalósításán sokat fáradtak s akiknek van érzékük állandóan ily tervekben keresi a »múlatás «-t. Közülök mindenekelőtt az eszme felvetőjét s a rendezőség fáradhat­lan titkárát: Istvánfi Elemért. A közönség tömeges látogatásá­val mindenesetre meghálálja a ren­dezőség sok fáradozását s megtéríti nem kis költségeit úgy, hogy még a jótékonycélra is marad. Memor. Városi közgyűlés. — Szeptember 4. — A hétfői városi közgyűlés sokkal ha­marabb mult el,'mint előresejtettük. Nem terjedt napokra, sőt órákra is alig. E változást az a körülmény okozta, hogy a jövő évi költségvetés-tervezet tehni­kai okokból napirendre tűzhető nem volt. A litográfus ugyanis képtelen volt el­készülni a tervezet sok ezer ives. litog­ráfiájával. Igy a fontos tárgy csütörtö­kön, vagy kedden kerül a tanácsterem zöld asztalára. Kollár Károly polgármesterhelyettes az ülést megnyitván, bejelentette, hogy az első tárgy a másod végrehajlói állás betöl­tése. Az alispán felkérésére Niedermann József rendőrkapitány vezetése alatt Brutsy János és Rudolf Mihály v. kép­viselőket küldötte ki. Az alispánt hatal­mas éljenzés fogadta. Az elnöki székét elfoglalván, előadta, hogy a kandidáló bizottság első helyen Finta Árpádot, a másodikon Várnai Adolfot jelölte. A nevek után felhangzó éljenekből biztos eredmény konstatálható nem levén, el­rendelte a szavazást. A szavazó bizott­ság elnökévé dr. Földváry Istvánt, ta­gokká Dóczy Antalt és Szenttamási Bé­lát jelölte ki, mint bizalmi férfiak mű­ködtek : id. Brenner József, Brutsy Já­nos, dr. Fehér Gyula és Rudolf Mihály. A teljes csendben és nyugalomban lefolyt szavazás eredménye lett, hogy 6p szavazattal 12 ellenében második végrehajtóvá Várnai Adolfot választot­ták, aki e minőségben ideiglenesen már eddig is teljes buzgósággal működött. Várnai nyomban letette az esküt, amely után volt ellenfele is gavallérosan meg­gratulálta. Az alispán távoztával megkezdődött a rendes közgyűlés. Volt egy napirend előtti felszólalás is : dr. Helcz Antalé. Bár a hatóság fejei már megtették, lehe­tetlennek tartja, hogy a képviselőtestü­let is ne adjon főpásztorának közöt­tük való tartózkodása fölött érzett igaz örömének Kifejezést. Indítványozza, hogy az elnök a testület érzelmeit kisebb küldöttséggel tolmácsolja a biboros egy­háznagy előtt. Inditványát egyhangúlag, nagy lelkesedéssel fogadták el. Még Brutsy János interpellált a napi­rend előtt. Határozott mulasztást lát ab­ban, hogy bár a tanév már megkezdő­dik, s a reáliskolához megválasztott egyik uj tanár még júliusban lemondott, helyének betöltéséről még ma sincs gon­doskodva, ami a tanmenetnek minden­esetre hátrányára fog szolgálni. Kéri az elnököt, indokolja mulasztását. Kollár elnök a késedelmet a pénzügyi bizottságban folytatott hosszú, fontos ta­nácskozásokkal magyarázza. A jelenlegi tanerők vállalkoztak a helyettesítésre a kérdés megoldásáig, ami legfeljebb 2 hét alatt megtörténik ; ennyi ideig pedig akárhányszor' tanév alatt is helyettesi­tik a tanárok egyik-másik beteg kollégá­jukat. De meg az ügyet nem tartotta annyira sürgősnek, hogy miatta a pihenő főügyészt, bár ez előre jelentette, hogy szivesen megteszi, zavarja. A választ a közgyűlés azzal veszi tu­domásul, hogy a kérdés két héten belül mindenesetre megoldandó, amire' határo­zott szükség is van. A Bizutti-teleknek a kórház céljára való átengedését — lévén ez már har­madszor napirendre tűzve s igy a jelen­levők határoztak — egyhangúlag meg­szavazták. Ama felvetett tervet, hogy az átengedés csak arra az időre szóljon, amig a telken kórház áll, dr. Földváry indítványára elvetették, belátván, hogy az általánosan megnyilatkozott bőkezű­séggel szemben a város ez eljárása szűk­keblű lenne. Tudomásul vették, hogy a közig, bi­zottság jóváhagyta a közgyűlés határo­zatát, amelylyel Schwarcz Albertet a vi­rilisek közé való felvételi kérelmével el­utasította. A kormány azt ajánlotta a városnak, hogy miként Komáromban, itt is a Mária Valéria-hidon az állami közegek szedjék a városi utvámot. A képviselőtestület az ajánlatba nem ment be, tekintve, hogy Komárom is csak egy évig tar­totta a közösséget, de meg igy a város közegei ki volnának zárva a közvetlen ellenőrzésből. A helybeli vasúti állomást tavaly ki­bővítették s ehhez háromszáz négyszög­méter városi területre volt szükség. E területet a régi 50 kros egységáron ké­rik. Ingatlan eladásáról lévén szó, az október 5-iki közgyűlés fog határozni, vájjon a megajánlott árat acceptálják-e. Végül a főügyész indítványára két be­hajthatlan követelést a nyilvántartásból törültek. Riporter. Esztergom, szeptember 6, piyárTI Gyönyörű nyár, Isten veled: Fáj veszni látnom minden leveled, Fáj hűlni látnom ragyogó napod, Tündöklő fénye rám is áradott. S most vége minden, minden napsugárnak, A szép idők már csak biícsuzni járnak. Tőlem búcsúznak ők és tőlük én ... . Együtt vész el mindég az árny s a fény. Lelkem minden rab gondját messze d ,bva, A napsugárban kószáltam dalolva. Honnan ? Hová ? Nem kérdeztem soha ; A merre szivem, szárnyam vitt, oda. Ki a homályból tündöklő sugárba, Megittasult a lelkem a napon, Fék nem volt rajtam, éltem szabadon. O tündöklő nyár izzó lángja, fénye, Mért hagysz magamra, mért taszitsz sötétbe? Tiéd a fény s ha van szivemben álom. Hol ért színessé ? Künn a napvilágon. Belőled szívtam minden büszke vágyam, Ébresztőm voltál ; zöld meződ az ágyam. Már vége, vége ! Ülök a szobámba, Világom sápadt, gyönge fényű lámpa S az álmok, vágyak szárnyukat bevonva, Csüggedten várnak tündöklő napokra S mig künn a szél üz szirmot, levelet, Mélázva súgom : Nyár, Isten veled ! Pásztor Árpád. get, köszönettel vette a kiállításra való meghívást s megígérte, hogy ha még itt lesz, megtekinti azt. Itt említjük meg, hogy a főpap m. hó 31 én érseki konzisztóriumot tartott, ame­lyen az Adalbertinum két megüresedett helyét Vlassek Jánosnak és Söitér Fe­rencnek adományozta. Dr. Mátray Ferenc t. főorvos kérelmére elhatározták, hogy a Vörös Kereszt kórházban ideiglenesen felállítják a tüdőbetegosztályt, szanató­rium alakjában. Egyelőre próbaképen há­rom hóra s ha beválik, állandósítják. Majd megválasztották a könyvbiráló egyházmegyei bizottságot, csupa erre hivatott férfiból. A párisi kiállítás ma­gyar osztályának igazgatósága kérte, hogy a Bazilika műkincseit engedjék át a kiállítás történelmi csarnokának. A konzisztórium — tekintettel a zavaros francia politikai viszonyokra — a kérel­met nem vélte teljesíthetőnek, de műtár­gyak fényképekben való bemutatását kész­séggel megengedi. A főpap itt időzése alatt palotájából egyáltalán nem távozik, csak f. hó 2-án tisztelte meg hosszabb látogatással iga­zán sok ézdemű gazd. tanácsosát : Vaszary Lászlót. Jour-vívóverseny. A hercegprímás itthon. Szomorúan számlálgatjuk, hányszor huszonnégyóra múlik még el, amig biboros főpásztorunk székvárosában időzik. Es minél tovább számlálgat­juk, annál kisebb ez a szám. Az eddigi dispoziciók szerint ugyanis a hercegprímás legkésőbb szombaton visz­szautazik a fővárosba. Vigasztalásunkra szolgál azonban az a hir, hogy remé­nyünk lehet, hogy még e hó vége felé újból felgyúl a kettős lámpa a vízivá­rosi palota előtt. És felgyúl három-négy hétre. . Az utolsó napokban a tisztelgők szá­ma még csak növekedett. Vasárnap dé­lelőtt tisztelgett a főpapnál a Régészeti és Történelmi Társulat nevében annak elnöke: Kruplanicz Kálmán főispán és Rózsa Vitái főtitkár, hogy átnyújtsák dr. Feichtinger Sándornak a társaság kiadásában megjelent nagyszabású mun­káját vármegyénk flórájáról. A főpap a diszkötéses művet nagy köszönettel fo­gadta, élénkeri. érdeklődött és kérde­zősködött a társulat viszonyai, munkás­sága felől, majd kifejezte óhajtását, hogy a monográfia, amelynek védnökségét elvállalta, mielőbb létesüljön. Végül az egyesület céljaira kegyesen száz forintot adományozott. A képviselőtestület határozata szerint tegnap délelőtt tisztelgett ennek kül­döttsége, amely Kollár Károly polgár­mester-helyettes elnöklete alatt Hojfmann Ferencz p. ü. tanácsosból, Rudolf Mi­hályból, a Kereskedelmi Társulat elnö­kéből, Dóczy Ferencz ipartestületi el­nökből és Kiss Istvánból, a földműves­osztály képviselőjéből állott. Kollár tol­mácsolta megbízói érzelmeit, mire a fő­pap szeretetteljesen beszélgetett a kül­döttség tagjaival s különösen hangsú ' lyozta, hogy ha az Isten még néhány évet enged neki, módjában lesz székvá­rosa érdekeit anyagilag is sokkal hatha­tósabban elősegíteni, mint eddig. Azután főleg szőlőhegyeink jelenlegi állapota után tudakozódott. Ugyancsak kedden délelőtt tisztelgett a Szer.t-Háromság-szobor építésére kikül­dött bizottság, amelyet Boltizár József püspök vezetett. Tagjai voltak : dr. Fe­hér Gyula, dr. Helcz Antal és Marosi József A főpap a legaprólékosabb rész­letekig érdeklődött a szoborterv iránt, amelyet fényképben is bemutattak. E terv ugyan a pécsi hasonló szoboré, de ugyan­csak Kiss Györgytől való s némileg szerényebb méretekben, a miénknek is teljesen megfelelő. Dr. Fehér Gyula, az ügy fáradhatlan előharcosa, elmondotta, hogy 15,500 forinba kerü'ne s az összegre — a város által adni ígért 2500 forint­tal — eddig körülbelül 7000 frt van együtt, csupa spontán adomány. Kife­jezte reményét, hogy ha a gyűjtést meg­kezdik, még ez évben megköthetik a mű­vészszel a szerződést. A főpap ismételten említette, mennyire szeretné, ha jövő év Szent-István napjára, a kilencszázados évfordulóra, a monumentális emlékmű — lehetőleg ércben — elkészülne s hogy ez megtörténhessék, minden lehető anyagi támogatást kilátásba helyezett. A keddi tisztelgők között volt az amatőr-kiállítás rendező bizottsága is, amelyet B. Szabó Mihály elnök vezetett, Tagjai voltak: Felsenburg Gyula, Ist­vánffy Elemér (titkár), Schönbeck Mihály és Spanraft József. A főpap a legna­gyobb szívességgel fogadta a küldöttsé­Az egyetemi fiatalság valamennyi jour-járól csak a legnagyobb elismerés hangján emlékeztek meg mindannyiszor városunk szépei és az az előkelő közön­ség, mely e fiatalságot megjelenésével oly szivesen tüntette ki. A szombati jour azonban felülmulta az eddigi mu­latságokat, nemcsak azért, mivel vívó­akadémiával volt egybekötve, de mert városunk elegáns társadalma oly impo­zánsan szép számban jelent meg, amely egy elite-bálnak is díszére vált volna. Esti 6 óra felé, — a propeller har­madik menete után, — úgy a táncterem, mint a terjedelmes terrasz minden asz­tala el volt foglalva. A bajnokok is elő­jöttek ízléses dresszeikben, ami észreve­hető izgatottságot idézett elő és a hölgy­közönség rövid idő alatt a terem falai mellett elhelyezett széksorokon foglalt helyet. Hét óra tájban a közönség él­jenzése közepett állottak ki a porondra Lovas Gyula vívómester elegáns fekete vívó-öltözékben és az elsőnek bejelen­tett iskolavívó, Schleiffer Mátyás orvos­jelölt fekete-fehér dresszben. Áz iskola­vívás kifogástalan praecizitással lett bemutatva, s nemcsak a rendkívül ügyes tanítványnak, de a vívómesternek is méltán vá t díszére. Renner Géza és Haár Mór párkányi fiatalemberek állottak ki ezután a »mae­stró«-val és mindkettő igen ügyes is­kola-vívónak bizonyult. A fényes aczé­Iok gyors villanásait alig lehetett a szemmel követni. A történeti hűség kedveért azonban meg kell jegyeznünk, hogy mindhárom iskola-vívó közül biz­tos, határozott fellépésével és a vágások szabályosságával legjobban Schleiffer Mátyás tünt ki, bár a másik kettő is rászolgált a dicséretre. Az egész testre való vívást, páros­viaskodást, mutatták be ezután a tanít­ványok. Elsőnek Schleiffer Mátyás és Kabina Sándor állottak ki. Szép küz­delemben gyönyörködött a közönség, mert mindkettő méltó ellenfélnek bizo­nyult. Három erős összecsapás után sem tudta az egyik a másiktól a teljes dicső­séget elragadni, mert az előbbinek a hi­degvérűség, ez utóbbinak pedig a vak­merőség a legerősebb fegyvere. Istvánffy Elemér és Hegedűs Béla állottak ezután szembe. Leghelyesebb bírálatot mondunk, ha kijelentjük, hogy veszedelmesen jó vívónak bizonyult mindkettő. Istvánffynál nem lehet tudni, hogy mk csodáljon az ember inkább : hidegvérüséggel párosult vakmerőségét-e, avagy fürgeségét és könnyedségét. Renner Géza és Schrank Mór pár­diadala után, melyben mindkettő egy­formán gyakorlottnak és ügyesnek bizo­nyult, Etter. Ödönnek, a legjobb vívók egyikének és a maestró-nak párosvias­kodása kötötte le hosszú ideig a nézők osztatlan figyelmét és a mesternek ugyancsak vigyáznia kellett, hogy a vil­lámgyorsan érkező csapások ellen, ered­ményesen védekezhessék, bár néhány tuss igy is kijutott neki. A tanítványok két legügyesebbje : Etter Ödön és Istvánffy Elemér szálltak azu­tán sikra. Föntebb emiitettük már, hogy mindkettő igen gyakorlott vívó és igy

Next

/
Thumbnails
Contents