Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-22 / 7.szám

es AZ „ESZTERfiOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Meáieleijik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlíASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szánj. -^i Kéziratot nem adunk vissza. Köztisztaságunk és közrendészetünk. — Az új szabályrendelet. — Esztergom, január 21. Régen érzett hiányt van hivatva pótolni az ez év január elsején sok vajúdás után végre életbelépett • Köztisztasági és közrendészeti szabályrendelet*. Egy változatban már a mult év elején meg volt, a községi törvény azon paragrafusa alapján, amely szerint a város közgyűlése fel van jogosítva az életbeléptetési záradékkal ellátandó szabályrendeleteket belátása szerinti időben a legfelsőbb jóváhagyás előtt is életbeléptetni. Igy volt az ezen szabályrendelettel is, de a miniszter a már életbelépett szabályrendeletet nem approbálva küldte vissza a városhoz, több hiány pótlása végett. Ennélfogva a sürgős ügy még egy esztendőt késett. Hanem csalódunk, ha azt reméljük, hogy az egy évi halasztás megérlelte. Némi változás esett meg ugyan rajta, igy például, hogy az eredetileg »köztisztasági* szabályrendeletnek tervezett szabályrende tot, hogy a piaci árusok a Marosivagy a Herczog-sarkán a járdákat el ne foglalják, avagy hogy a szombati hetivásárokon a Budautcának a Három Szerecsen vendéglő felőli járdája ment legyen az okkupációtól.*) A köztisztasági és közrendészeti szabályrendelet a közgyűlés elé kerülvén, az a szokásos rövidséggel bánt el vele. Kit érdékelne az ilyen dolog ! Közömbös is a tárgy és nagyon keveseknek van érdekében egyetmást változtatni, az általános közjóra pedig ki tekintene önzetlenül ? Természetesen keresztül siklottak rajta tiz-tizenöt perc alatt és felterjesztették a miniszterhez, hisz azok jobban ráérnek ilyesmivel foglalkozni a hűs burokban. Itt pedig valamely álmos, felületes segédfogalmazó kezébe jutott, a mint látszik, aki csak egyetlen szót tudott a 21. §-ba beszúrni, hogy mégis ne kerüljön ki keresztvonás nélkül a keze alól; az úgyis fölösleges ponton toldott valamit. *)A szenttamási piac átvétele után reménykedhe:ünk e régi óhajtás teljesülésében is. Szerk. let »köztisztasági és közrendészeti szabályrendeletté* bővült, de a helyi viszonyoknak megfelelő és célirányos javításokat nem észlelhetünk. Az egész mű úgyszólván nem más, mint ügyes kalászát 5 több vidéki kisebb-nagyobb város hason tárgyú szabályrendeleteinek anélkül, összeválogatott paragrafusai, hogy e paragrafusok a mi speciális viszonyainknak eléggé megfelelnének. Sok benne a fölösleges részlet, de sok benne a hiány is. Egyes paragrafusok intézkedései már a rendőri büntető törvényben, a közegészségügyi törvényben, (1 §. több pontja, 6-§., i4-§. stb.) meg állategészségügyi törvényben (i6-§. b) pont) s egyéb törvényekben benn foglalvák és igy azokra itt kiterjeszkedni fölösleges volt. De vannak egyes speciális dolgai Esztergomnak, amelyek úgyszólván teljesen figyelmen kivül hagyattak. Ilyen például, hogy csak egyet említsek: a piaci rendetlenségek. Sehol az egész szabályrendeletben nem találok pontot, amely megszüntetné azt az abnormis állapoAz .EsztePQom t Vidéke" tárcája. gáli legyezőre. Egy keringő melódiája Érinti szivem halkan ; Mig szivem annyi édes vágya Hozzád száll egy sóhajban. Csak táncolnak a cifra párok, A nóta egyre csendül, Felújítva az édes álmot Nem muló szerelemrül. A nóta már a végét járja, Utolsó hangja rebben, De szerelmes melódiája Örökkön él szivemben. K—r. Bolondok. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti közleménye. — Irta: RÉVÉSZ BÉLA. (Vége.) Túláradt szivével boldog volt, olyan melegség ölelgette azt körül, hogy ruganyossá, röpkévé tette gondolatait, melyek vissza-visszatértek a nagy három hegy emberei közé. Elgondolkozott: olyan nemes, igaz emberek is azok ; ha azok fellázadtak: kellett, hogy okuk legyen rája. Olyan becsületesen cselekedték a dolgukat mindig és tudtak dolgozni a gyermekeikért és tudtak bennük gyönyörködni. Látta Őket a kőlócán, a hogy esténkint ott ülnek a házikó előtt, elbeszélgetnék, majd hirtelen beszállt a képzelete a fehér hajlékba, a mikor azok az emberek magukra akgatták ünnepi ruhájukat, lány, menyecske, tisztán, mint az aláhulló hópehely ültek az Ur házában és kedvébe jártak neki, áhitatosan énekelték hozzá a zsoltárokat és mikor mindez fölemelőn elvonult Bolyay előtt, megremegtették az érzései, ezeknek a jó embereknek nagy bajuk lehet, segiteni fog rajtuk ... Ez az elhatározás mindinkább-mindinkább öntudattá változott benne és a hosszú idők tapasztalatai, melyek háborgatták, mely alatt fokozatosan, erősebben-erősebben fogta el a cselekvés vágya, mert ugy találta, hogy cselekedni kell, most im' valóra válhatik és merész nagy, tervei bontakoztak ki előtte. Nagy, óriási nagy ölelő karjai voltak ezeknek a terveknek, magukhoz szorították a szegény, vagy éhes emberek millióit, a kik mindegyikének jusson puha kenyér és kemény egészség. Az álmodozó ember megnyílott szive az egész világot akarta abba fogadni. De hogy nem tudott eszébe jutni, hogy szertelenek a gondolatai, eszelősek az akaratai, 1 nem tudott egy biztos pontot a tervez• getéseihez, hogy ettől innen majd tenni ' lehet, csak álmodott, tervezett, milliókat ' fölemel — de először hazamegy és ott boldoggá tesz egy rakás embert. | Ekkor kezdett haragudni a robogó j vonatra, mért nincs a célnál, feldúlt lelke kinozta, hogy nem tehet még semmit, semmit tüzes szivének. ! Hogy azután már megállott volna a vonat — lehullott a kupé ablaka, kivülről nedves, illatos levegő húzódott be feléje. Valahogyan kipislogott az eldugott nap az egyik felhő mögül, rozsdavörös sugarával megcsillogtatta a vizes levegőt. i A kocsi megállott, Bolyay kilépett és megragyogta őt a furcsa fény. Kézitáskáját hónalja alá szorította, ment a faluba. Elébe jött a falu bejáratánál a két bérces hegy, mint diadalkapu fogadták őt. Méteres léptekkel sietett : ott volt a gyár előtt. Kimeredtek szemei; az ablakban, a j tetőn, az egész házon duló emberek. Ablakok csörömpölve hullottak alá, buI tordarabok összehasogatva röpültek az ! ablakon keresztül. A gyár előtt kivon' szolt képek ; emberek, asszonyok neki rohantak, fejszecsapásokkal, neki támadva összetörték. Nagy rivalgások és a kapun keresztül kihurcolták a dolgozó asztalo; kat, vijjogó, dörgő hangokat hallattak, ' rávetették magukat, darabokra hullottak s sok munka tanúi. Szomjas, zugó hang tört föl a megdühödt alakok fergeteges kebléből, meglátták, a mint az intéző és a hivatalno1 1 kocskák a hátsó kapun menekülni akartak. — Old meg, halál nekik! Arra fordultak, hogy üldözőbe vegyék őket — maguk előtt látták Bolyayt, a földesurat. A kéj egy pillanatra befutotta szemeiket és görcsös utánkapással ingadozva feléje rohantak. — Ki a lelkét, fojtsd meg ! Az emberáradat rárohant. Bolyay, gyönyörű, nagyszerű szóra akarta nyitni az ajkát, de, aztán — hirtelen megfordult táskáját elvetette, szökött és belefutott a nép elől az előtte elterülő rengetegbe, odavitte magával legszebb szándékait, hatalmasan elgondolt terveit. A nép ?! : a nép megragadta az elhagyitott táskát, ízekre tépte és hullottak abból irások, irások, aztán legvégül lassan-lassan alászálldogáltak angyalos, kékszinű papiroskák, amiknek az emberek utánvetették magukat a földre, torz mosolyra rándult az ábrázatjuk és ott hemperegve a földön, suttogták azokhoz a papirosokhoz : — Pénz ! pénz! pénz . . . Már most csak az a kérdés, hogy ez a szabályrendelet végre lesz-e hajtva ? Mert biz eddig sajnosán kellett tapasztalnunk, hogy pl. a hosszusori, csillagutcai lakosság szenvedélyes disznóhizlaló s hizlalt sertéseit állandóan az utcán mutogatja, sőt azok számára még utcai fürdőmedencéket is létesít. A Káptalan-utca egyik fele most is állandóan Augiás istállója s a Német utca egyes részein korcsolyapályákat létesítettek. Előírja azt is a szabályrendelet valamelyik §-a, hogy szekereknek, álatoknak az utcákon állongani tilos. Eddig azonban minden italmérőhelyiség előtt csoportosan állottak a jármüvek, egyes nagyfuvarosok pedig — csak nem akarunk ujjal rámutatni, — kocsijaikat éjjel-nappal telepük előtt hagyják állongani, füttyöt hányva minden közrendészeti intézménynek. Az meg meg pláne állandó gyakorlat a Jókai-utcán és a Ferencz[ózsef-uton egyaránt, hogy a konyhai mosogató vizet az utcára eresztik, meg dézsával kihordják s a külvárosi módosabb konyhából hord-