Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-27 / 60.szám

Csütörtök, július 27. es AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. }Jlegje[ei\Ílí Vasárnap és CSÜtÖrtÖkÖIl. Felelős a szerkesztésért: Szerkesztőség és kiadóhivatal: PLŐFIZE^I ÁRAK • MUNKÁCSY KÁLMÁN- (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) fflfvfe- "~-~~_~~~~1

6 kor' - fíí' Laptulajdonos kiadókért: Szécl)CI>yÍ-tér, 330. SZálD. Negye™™ ^-^ * - * DR- PROKOPP GYULA- > ^^M.^^^ Vidéki központok. Esztergom, július 26. Minden eszmét, minden gondolatot, mely a vidéki központok létesítését karolja fel, örömmel fogadunk. Valósággal lekötelező hálaérzet ébred a vidéki polgárság lelkében, ha látja, hogy a sajtó tekintélyes központi orgánumai is szivesen és komolyan foglalkoznak ezzel a gondolattal. Eötvös Károly, ez a nagyeszű, jó magyar ember, Nagyváradon a tiszteletére adott lakomán pohárköszöntőt mondott, melyben vidéki nemzeti központok megteremtésének szükségét hangoztatta. Az > Egyetértés* vezércikkben méltatja ezt a pohárköszöntőt és hangsúlyozza, hogy a magyar nemzeti köztörekvésnek kellene arrá irányozódnia, hogy ez az eszme valóra váljon. Bízvást mondhatjuk, úgymond, hogy az egységes magyar nemzeti állam kiépítésének nagy és fönséges ideája szervesen összefügg a vidéki nemzeti központok teremtésének gondolatával. íz .EsztepQom és Vidéke" Mi Dalok a kánikuláról. 1. Egykor az p nóta járta : Funiculi, funicula, De most te vagy aktuális : Kátiikuli, kánikula, Lőrincutcán vaj az aszfalt S a nap, estig szörnyen éget, Megjött Zilahi Léváról S elmentek a feleségek. Oh, ilyenkor szép e város, Mikor a szellő se lebben S csak a nap, a drága nap süt, Kohn péknél is melegebben, Hogy az ember beleőszül És belepirul a delnő, És a hőségtől kigyulad Némely Fleischmani-napernyő. És az ember megiszik sok Korona-sört, citronádot S olyan ruhát vesz föl sok hölgy, Melyet ugy hivnak: kivágott. Ami aztán jobban gyújt még, Mint az izzó égi hőség, Ettül olvad, mint az aszfalt A köteles férfihüség. Olyan viszonyok közt, amikben mi magyarok élünk, még akkor is feltétlenül nagy szükség lenne erős vidéki központokra, ha a rohamosan, szinte egészségtelenül nagy arányokban fejlődő fővárosból a legtisztább és legmagyarabb nemzeti szellem sugároznék ki a nemzeti organizmusba. Még ebben az esetben is arra lenne szükség, hogy ez a szellem állomásokat tartson nagyobb, erősebb vidéki központokon s ezekből uj erővel, a különféle vidéki viszonyok váltakozó! sajátosságainak megfelelő formákban terjedjen tovább kisebb városokba, községekbe, falvakba, mindenfelé, hol a nemzeti organizmus vérerei lüktetnek. A nagy vidéki központok lennének arra hivatva, hogy lendületes társadalmi élet uralkodjék bennük s úgyszólván iskolái legyenek a nemzeti érzésnek, gondolkozásnak, törekvésnek. Hogy bennük tisztázódjék, kristályozódjék a magyar felfogás. Hogy elemeket neveljenek, melyek mindenképpen alkalmasak arra, hogy a kozmopolitikus áramMég szerencse, hogy ilyenkor Nem kedvelik a szerelmet Ámde méltányolják Platót A »Király-tban spritzer mellett. II. A Kovácspatak terrász részén, Hol fölüdül a szomjas ember torka A holt szezon szimbólumaid, Mereng, mereng egy hámozott uborka Sóhaja elszáll Fiúméba, Hol a tengerben, egyedül, magába Szerelmesen gondol reája, Ki évrül-évre visszatér: a cápa. X. Nyári levelek. Modor, (Harmónia) 1899. július 24. Rozoga sipláda kétes összhangú zűrzavarja hatol be az ablakomon s a természet, mintha maga is elszörnyedne ezen a zenebéli Istenkáromláson, hatalmas viharral rázza meg a sudár fenyőfákat. Oh egek, hát a vasutak azért száguldják keresztül kasul a világot, hogy werkliket plántáljanak a legszebb és a legcsendesebb szögletekbe;—hogy »Körösi lányt« vegyítsenek a vadgalamb bugása s a vízesés morajlása közé s végül, hogy Wurschtelpraterré sülyesszék ezeket a visszhangos bérceket, melyek között egy kicsike pont, az én csekélységem idegeinek felújhodását keresi ? Nehéz eset, de nem vigasztalan; mert miként a »Moderner Kogeh (olvasd molatoknak kitett főváros nem tisztán magyaros hatásait a maguk tevé- j kenységével ellensúlyozzák. Es hogy j ébren tartsák és hogy fejleszszék is a nemzeti szellemet. Ámde ahhoz, • hogy a vidéki társadalmak bírjanak ehhez elegendő erkölcsi erővel, szükséges, hogy ezek a vidéki tár1 sadalmak fizikai képességekkel jól kicölöpözött alapokon nyugodjanak.. Szükséges, hogy a vidéki nagyobb városok erős kulturális és gazda- j sági intézményekkel rendelkezzenek. '• Szükséges, hogy vonzó erejük legyen abban a körben, melyben hatásaik érvényesülhetnek és amelyben ezeknek a hatásoknak érvényesül-, niök is kell. Magyarországon kevés ilyen vidéki nemzeti központ van. Es azt észlelték, hogy inkább fogynak, semminthogy szaporodnának. Hogy inkább elmaradoznak, semhogy fejlődnének. Természetes következése ez annak az egyoldalúságnak, a mivel a magyar állam közkormányzata a hatalmat kezeli. Annak az egyoldalúságnak, a mivel az áll m a nemzeti irányzat fejlesztése körül munkálkodik s ugy a kulturális, mint a közgazdasági intézmények alkotása terén eljár. Az államhatalom ahelyett, hogy az intézményeknek okos, célszerű és a nemzeti erők általános fejlesztésének érdekeivel megegyező decentralizálását csinálná meg: mindent a fővárosba hord össze. Olyan államban, melynek erős, egységes nemzeti közszelleme van, ez rendén is volna. Mert a fővárosban összecsoportositott nemzeti intézmények fokozzák a nagy központ szellemi erejét, mely azután hamisítatlan nemzeti karakterrel sugárzik szét az országban. De a magyar állam nem ilyen. A magyar államban még ezután kell megteremteni a közszellem teljesen nemzeti egységét. Es ez nagy nehézségekkel jár Magyarországon, ha a fővárosból kisugárzó szellem még oly tiszta és még oly erős lenne is: akkor is zavarossá lenne, akkor is meggyengülne, akkor is hatását vesztené, mig elér az ország szivétől távol eső részekbe. Főképpen pedig olyan pontokra, ahol az ilyen szellemet nem szivesen fogadják, s dori kúp) csúcsáról a felhőt a viharral szövetkező napsugár, azonképpen ezt a pokoli muzsikát is csakhamar eltávoztatja derék házikutyánknak kitartó ugatása. S most a már megszokott zene, kedves szomszédasszonyom, a doktorné két kis leányának felváltva behangzó sirdogálása mellett belekezdhetek tulajdonképeni feladatomba, »becses lapunk« az »Esztergom és Vidéke« útján elmesélni Esztergom és vidéke lakóinak, amit e helyütt látok és tapasztalok. A sirdogálás mellett azomban illik megmaradnom egy kissé ; mert amióta ezeket a szép hegyeket lakom, azóta reggel gyereksírás ébreszt s este hasonlóképpen gyereksírás az álombaringatóm. Olyan szerencsés vagyok t. i. hogy a villa, amelyben lakom a legelnézőbb, a legszelídebb mamák s a legkedvesebb, de egyszersmind a legvásottabb gyermekek főhadi szállása. Jobb szomszédom : a doktorné kettővel, balszomszédom : a patikárosné egygyei rendelkezik e speciesből; ez azonban mind csekélység az emeleten Jakó itáblabiróné Bélájához képest. Ez egy három éves ur, olyan szemmekkel mint egy-egy cseresznye. Olyan kemény koponyával, mint egy tekegolyó s megáldva annyi mozgékonysággal, mely becsületére válnék egy alom fiatal macskának. És ezek a reményteljes csemeték minde: nütt ott és éppen akkor vannak, ahol és amikor senki sem számit a becses jelenlétükre. E pillanatban is például, amikor ezeket a sorokat irom, az imént vádolt Béla úr azzal foglalkozik, hogy — nagy gaudiumára a többi apróságnak — az ablakom redőnyein keresztül homokot szór a szobámba ; tessék aztán az ilyen kiséret mellett tárcát irni ! E hó 22-én nagy hangverseny verte íöl Harmóniánk csendjét. A modorí fiatalság rendezte az »Erzsébet-liget« javára. A szokásos szellemi menüvel folyott le ez a mulatság s befejeztetett az ugyancsak szokásos tánccal, melynek ugyanaz az árnyoldala volt, mint nálunk Esztergomban, t. i. a táncképes fiatal urak a fák alatt iszogattak, a táncolni vágyó hölgyek pedig ültek. De azért elég álszenteskedőn dicsekszik a rendezőség fünek-fának, hogy ilyen sikerült táncmulatság még nem volt a Kis Kárpátok között. 23-ikán (Szent Magdolna napján) búcsú volt a »Sand«-on. Hogy mi az a >Sand« ? — Az kérem, egy favágó telep. Mert Modor városának terjedelmes erdei lévén, még valamikor az elmúlt században bajor hegylakókat szerződtetett abból a célból, hogy a télen alig hozzáférhető erdőségekben lévő fát levágják. Építtetett tehát mindegyik favágócsalád részére különböző helyeken egy-egy házacskát, kihasította hozzá a megfelelő erdőirtást krumpli, vagy babocska alá; adott nekik teheneket, disznócskákat, majorságot s most ezeknek az első települőknek az unokái csak éppen olyan kötelességtu-