Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-16 / 57.szám

ESZTERGOM es TIME AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap cs csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Szcctjcnyi-tér, 330. szánj Kéziratot nem adunk viasza. Tanító-létszámunk emelkedése. Esztergom, július 15. Kulturnemzetek történetében mindig számottevő jelenségnek tekintik, ha az iskoláztatás fokozatos fejlődéséről kedvezőt, örvendetesét írhatnak. Magyarország az 1868. évi XXXVIII. t. c. életbeléptetésével hatalmas lépést tett a kultúra lépcsője felé. Idáig már jól feljutott a lépcsőfokokon, de még annak legfelsőjét nem érte el. Hogy el nem érte, mi sem bizonyítja jobban, mint az a körülmény, hogy a népoktatás épülete nincs még befejezve, mert ha igy volna, nem lenne szükség uj népiskolai osztályok felállítására. Esztergom-vármegye tanügye kevéssel haladt előre, mert a régi rendszer romjain csendesen elpihent a szem, a nélkül, hogy a javitás idejét elérkezettnek látta volna. Sajnos, hogy igy volt, de csak volt, mert a jelen már más, örvendetesebb képpel fog a jövőnek beszámolni. Ugyanis ujabban 21 megyei község 25 tanítónak fog kenyeret Az .Esztergom és Vidéke" tárcája. Saisoit-dal. Tci, pici gonosz jószág ; Karcsú, vékony elegáns. Más ellenszer nincs ellene, Csupán az agyoncsapás. Ha zavarjuk, visszajönnek. Cigarettánk füstje szállhat: Nem törődnek dohányfüsttel, Szörnyű mód emancipáltak. Indiskrétek is még hozzá, Nem kérdezik: vájjon szabad f Csipik a karcsú bokákat, Puha vállat, fehér nyakat. Rászállnak a piros ajkra És csókuk nyoma éget ott, Szemtelenek, vakmerőek, A — szúnyogok, a szúnyogok ... A csenkei nevető kvartett. Iskolai értesítők. ni. A kisdedóvónő intézet. Jóleső érzéssel, igaz megindultsággal vesszük azt a kegyeletes, meleg megemékezést, amelylyel úgy ez intézet, mint biztosítani olyan népiskolai osztályoknál, melyek eddigelé nem léteztek. Tehát a vármegyében 25 osztályterem épül, hogy bennök a tudomány elemeivel gazdagítsák a nép műveltséget. Gyiva, Ebed, Leányvár, Bátorkesz, Kőhidgyarmat, Kirva, Csolnok, Dágh, Szölgyém, Sárisáp, Epöl, Dorogh, Kéménd, Bart, Süttő, Kéty, Kesztölc, Csév, Kural, Nána, Kicsind azon községek neve, a hol az intézetek hajlékát igy kibővítik. Ezekből Csolnok, Sárisáp, Kesztölc, Csév nem is egy, hanem párosával épiti az osztálytermet. Szép feladat, dicsérendő törekvés ! De hát e törekvés miért szunynyadott eddig! — Azt mondják, hogy a községek, illetve a hitfelekezetek szegények, erőtlenek voltak. Persze akkor, mikor a pótadó kevés volt s egyéb közterhek alacsony fokon állottak, midőn még a bortermés is szépecskén hozott jövedelmet, s a fogyasztási adók alig voltak ismeretesek, mindenesetre szegények, erőtlenek voltak — nemde a vízivárosi nőnevelő-intézet értesitője első, gyászkeretes lapjait a genfi tragédiának szenteli. Mindkettőben finom, gyengéd női toll irta meg a bucsuszózatott a legszeretettebb királynőhez, mindkettő hű képe a női sziv finom, gyengéd érzelmeinek. Jól esik, hogy a fekete, gyászos napokról nem négy-Öt stereotip sorban számol be, nem csupán egy statisztikai adatot mond el, de érezve azt, hogy minden munkának, amely az elmúlt év történetét — bármily szempontból, vagy irányból, bármily szük körben —• tárgyalja is, a legszomorúbb s emlékezetesebb eseménynyel méltóképpen foglalkoznia kell: a maga részéről maradandó cipruságat helyez a szent sirra, olyat, amelyet az intézet levegőjében fakasztottak. Láng Charitas nővér nekrológja irodalmi szempontból is megérdemli, hogy a növendékeken kivül, akiket annak idején megkönyeztetett, mások is megismerjék ; s a növendékek, akiket egyszer halottak, bizonnyára már csak ezért is meg fogják őrizni a különben is nagy gonddal, ügyszeretettel s Ízléssel összeállított értesítőt, amelyek tartalmát a szerkesztő-igazgató : Számord Ignác — nagyon helyesen — éppen nem iparkodott a sablon-értesitők pedáns, unalmas formájába belegyömöszölni. Szakszerű, értékes, tanulságos a 76 kvart oldalas füzet programmértekezése is ; elárulja a kiváló szakembert, aki tárgyával, a nemes feladattal, amelyet élete pályájául — arra, hogy a népmüveltségre áldozzanak ? Mi az ok ? A földműves észjárás kevés helyen emelkedik annyira, hogy a gyermeknevelés költségeit acceptálja, inkább hajlandók gyermekeiket a tudatlanságban senyveszteni, semhogy azok jövendő szellemi javát célozva: áldozatkészségükkel azt előmozdítani komolyan akarnák. Ha a falusi nép észjárása szerint kellene az iskoláztatást berendezni, akkor ismét visszatérhetnénk az ötven év előtti állapotokhoz, a midőn a különben derék falusi takács, kőműves, varga, s más céhenkivüli letelepülő, kinek irás, olvasás és egy kis számvetésben állott összes tudománya, elég jó volt arra, hogy a téli iskoláztatást a maga módja szerint vezesse, melyért nem nagy . igényeket támasztott, a mennyiben '• hurka, kalbász, paszuly, lisztjárandó; ság ellenében, a mit a növendékek •összehordtak, valahogy csak, ha I másként nem: Göre Gáborként hát 'alulról verte fejükbe a tudományt. Az 1868. évi 38. t. c. e rendszert gyökeresen megváltoztatta, noha lassan ment a dolog előre, mert a tanitóhiány általános volt, s a tanítóképzés munkája pedig, kevés vállalkozó jelentkezése folytán, nem bírt gyors tempóban előhaladni, Azért is, mert a törvény nagyon sovány díjazással gondoskodott a tanítók ellátásáról, a falusi nép pedig nem emelte azt. Igy volt mindaddig, mig az állam nem vette kezébe a tanítói javadalmazás fokozását. Kezdetben 200 frt volt a segédtanítói s 300 frt az önálló tanítói fizetési minimum és ezt a falusi hitközségek hűségesen betartották, mert hát a tanitó nagy úr lett volna szemükben, ha 400, 500, 600 frtot élvez. Sokkal jobban tetszett nekik a nyomorgó, alázatos, engedelmes tanitó, a kikből a kirívó szegénység és folytonos nélkülözés nem ritkán operettalakot teremtett, mely a parasztos fölfogáshoz éppenséggel passzolt, Az önérzetes tanitó-világ ez alatt inkább a városok felé gravitált, mert jólesőleg észlelte, hogy a váhogy a hét tagból álló tanári kar miként praktikus uton az intézetben, úgy az irodalom terén s a közéletben is buzgón szolgálta a kisdednevelés ügyét. A testvérintézetekben általában használják Számord >Kisdednevelés- és módszertan«-át, Láng Charitas magyar nyelvtanát (III. kiadás), Miklóssy József énektanár dalos könyvét. Az értesítőből megtudjuk, hogy az intézet növendékeinek gyakorlati kiképezésére mily nagy súlyt fordit. E kiképezést az igazgató, a módszertan tanítónője és a minta-óvónő együttesen vezettik. Főtörekvésük az volt, hogy az életre s az életnek neveljünk, hogy oly óvónőket képezzenek, kik kilépve az életbe, kellő gyakorlottsággal bírjanak ; azért minden egyes foglalkozást külön megmagyarázta, értelmezte s a mintaóvónő gyakorlatilag bemutatta. A növendékek karácsonyi és egyéb ünnepségek rendezésénél segédkeztek; az ily ünnepségek előkészítésénél megtanulhatták gyakorlatilag, mikép kell a gyermeki szivet nemesítő, a hálát s részvétet ápoló és a szülőket édesen gyönyörködtető ünnepségeket rendezni. Minden egyes növendék legalább 9 teljes napot töltött a minta-óvintézetben, hol eleintén az óvónőnek segédkeztek, később pedig az ő felügyelete alatt önállóan is vezették az óvóintézetet. Minden növendék az egész kar előtt minta-előadást tartott; az előadandó foglalkozás tárgyát módszertanilag kidolgozták s a dolgozaI szánt, igaz szeretettel és rátermettség' gel foglalkozik. Témája is minden figyelemre méltó, sokkal nagyobb mértékben, (

mint a paedagogia, kivált a magyar, | eddig foglalkozott vele. Azt tárgyalja, | mennyiben felelnek meg a Fröbel-féle ' foglalkozások a magyar kisded kedélyé! nek. A Fröbel-féle rendszernek ép annyi j apostola, mint kárhoztatója van ; Szá| mord egyik táborhoz sem csatlakozik hanem a középutat választja. Megtartia belőlük, ami jó és helyes, módszerét azonban nem követi, kimutatván, hogy az túlzott a kisdedek értelmi képességéhez méiten. E véleményét a Fröbel-játékok ismertetésével nagyon meggyőzően dokumentálja, úgy hogy minden paedagogusnak alá kell irni végső következtetését: »Ha Fröbel egyes foglalkoztató eszközét vallásos és magyar szellemben, túlzásba nem esve, alkalmazzuk s hibáit gondosan kerüljük, ha rendszerébői kivetjük mindazt, ami a kisded értelmét \ I megterheli, kezét s képzetét lenyűgözi,

1 j kedélyét elnyomja : eredményt érhetünk 1 lel velők óvóintézetekben is.« Különösen üdvözöljük a szerzőt ama' játékmódok részletes feltüntetésért, amelyek a magyar gyermekek életéből elles vék, ahogy fiainktól otthon, vagy az utcán látjuk. Természetesen csak azokat a játéknemeket ismerteti, amelyek a kisdedóvódába minden tekintetben beleillenek. Az értesítőből örömmel látjuk azt,