Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-16 / 57.szám

rosi elem méltányolni, sőt illetőleg honorálni is tudja és akarja a tanítói fáradozást. Esztergommegye föntemlitett 25 tanítói állomására a községek igen keveset áldoznak, mivel egyenkint csak 50—50 frtot vettek költségvetésükbe, mig a 400 frtig terjedő 350 frtos fizetéskiegészitést az államtól várják. Már fel is lettek terjesztve a kérvények, amelyeknek elintézése most van folyamaiban a minisztériumnál. Mihelyt onnét leérkeznek, azonnal kiírhatják a pályázatokat. Igy, dacára a közönségek tartózkodásának, az uj állások biztositvák. A választásnál azonban arra nagyon vigyázniok kell a községi iskolaszékeknek, hogy diplomátlan egyéneket ne alkalmazzanak, mert ezen esetben elesnek a 350 frtos fizetéskiegészítéstől addig, mig nem képesített erő látja el az oktatást. Vármegyei népnevelésünk nivója ezen tanitói állások szervezésével jelentékenyen emelődik, de még inkább emelődött volna az által, ha a nevezett községek nagyobb helyi pótlékkal járulnának a tanítók javadalmazásához, mert csak mindig az államra támaszkodni, a fizetés megállapításnál kizárólag a törvényes keretek minimumánál maradni: bizony-bizony a régi világra emlékeztető gondolkozásukat, sőt kulturérzékük fogyatékosságát áruja el. Az állam, ha sokat vár tőlünk, de sokat is ád, tehát annak, aki az állami hozzájárulást vármegyei népnevelésünk erősbödésére keresztülvinni segítette, hálával és elismeréssel tartozunk. Ez csak a kezdet munkája, melynek a jövőben folytatása leend tot a módszertan tanára átnézte, észrevételeit reá megtette. A gyakorlati órákon észleleteiket feljegyezték, az előadásokat hetenkint megbírálták, hogy a növendékek az elkövetett hibákat felismerjék s azokat a jövőben kerüljék. A bírálat az igazgató vezetése mellett úgy történt, hogy először maga a növendék számolt be, azután egy társa a megadott utasítás szerint tüzetesen megbírálta a foglalkozást, a többi tanuló is hozzászólt, kiegészítették a maguk tapasztalataival; végre az igazgató tette meg észrevételeit, Az óvói ügykezelésben is gyakorolták magukat. Társalgásból, versekből, dalokból, játékokból, mesékből gyűjteményt állítottak össze. Az igazgató útbaigazította a növendékeket, milyen szempontból vizsgálják meg az egyes könyvekből, szaklapokból kiszemelendő verseket, elbeszéléseket stb. Az alaki munkákból minden egyes növendék készített magának gyűjteményt. Minthogy a tanulók nagy részben, mint elemi iskolai tanítónők nyernek alkalmazást, a tanári testület, fáradságtól vissza nem riadva, a népiskolai módszerre is oktatta a növendékeket. A jó modor elsajátítása céljából Klinda Irma tornatanitónő, több órát töltött a növendékekkel, hogy ez órák alatt a társas életnek szokás — szentesitette szabályait s a finom, művelt, tapintatos modort elsajátítsák. Az igazgató gondoskodott arról is, addig, mig Esztergommegye minden idegenajku községe — iskolái réven — teljesen meg nem magyarosodik. Paedagógus. Közigazgatási bizottság. Esztergom, július 15. \J A közigazgatási bizottság csütörtökre halasztott ülésének lefolyása szokatlanul érdekes volt. Ilyenné tette nem annyira tárgyainak kiváló fontossága, vagy közérdekű volta, mint inkább, hogy több elvi kérdésben kellett dönteni s e döntéseknél a bizottság jogász tagjai igazán magas nívón álló és még a lajkus hallgatók előtt is élvezetes szóharcot vívtak. Alaposan belemerültek a kérdések lényegébe s igy történt, hogy a főispánok képei ugyancsak elcsodálkoztak, amint látták, hogy az ülésnek majd csaknem a déli harangszó vetett véget. Ez ülésen jelent meg először a bizottság új tagja : Boltizár József érseki vikárius s az örökifjú főpap a diskusszíókban mindjárt élénken részt vett. A tagok egyáltalán —- dacára a pihenő saisonnak — igen szép számban jöttek össze, sőt például Heya Tivadar kir. tanácsos az ülés kedveért egy napra félbeszakította fúrdőkúráját. (A Helcz-ügy.) Az első tárgy egy városi tengeri kigyó volt: az ismeretes Helcz-féle ügy, az alapokra vonatkozólag. A bizottság sürgetésére ugyanis Kollár Károly polgártnesterhelyettes azzal válaszolt, hogy az iratokat a polgármester magánál tartja, de már intézkedett átadásuk iránt. A bizottság ujabb 120 napi halasztást azzal engedélyezett, hogy felhívja a városi képviselőtestületet, az eljáró polgármestert, főügyészt és számvevőt, hogy ennek az úgy a terheltre, mint a városra kellemetlen ügynek mielőbb való befejezését — felelősségük tudatában — minden rendelkezésére álló eszköz felhasználásával mozdítsák elő. Figyelmeztet, hogy az hogy a növendékek a háztartásban és főzésben már az intézetben jártasságot szerezzenek s elrendelte, hogy a tanulók a háztartás gyakorlati vezetésében legközönségesebben előforduló teendők elsajátítása végett az év egy részében a délelőtti órák alatt felváltva a ház konyhájára járjanak s ott kellő gyakorlati ismeretre tegyenek szert. A főzéshez beosztott növendékek végezték a felszolgálással együtt járó teendőket is. Az intézet ez évben tudvalevőleg már csak egy: a második osztályból állott. Ez osztályba beiratkozott 29 növendék, magánvizsgálatott tett 7, képesítő vizsgálatott tett dec. 24-én és június 14-én 41. Oklevelet nyert valamennyi. Közöttük kitűnően képesittetett: Pataki Hermin, Juhász Olga, Vilimek Gizella, Drávay Mária és Angyal Irén. Az intézet fenállása óta 237 óvónőt képesített. S e nagy számból csak nyolc nem talált alkalmazást. íme, a legékesszólóbb cáfolat az óvónőképzők annyira emlegetett túlproduktivitásával szemben. Természetes, hogy lehetnek képzők, amelyek oklevele nem oly jó ajánló levél, milyen a mienké. Részünkről, a tanügy érdekében, csak elismeréssel adózhatunk az intézet érdemes tanári karának s csak a legnagyobb hálával emlékezhetünk az intézet bőkezű alapitójáról és fentartójáról: a hercegprímásról. Censor II. alapok megvizsgálására kiküldött kis bizottság elvállalt feladata keresztülvitelére serkentendő. Végül kijelenti, hogy az ügyben a bizottság a hatóságot a legmesszebbmenő eszközökkel támogatni hajlandó. Bízunk a polgármester-helyettes erélyességében és lelkiismeretességében, hogy most már ő veszi kezébe az ügyet s végre valahára kiemeli az elposványosodásból, ahova akár jó-, akár rosszindulatból beletaszították. (A bélai kegyursági kérdés.) A bélai birtok tulajdonosa jelenleg tudvalevőleg Bródy Zsigmond, aki Perimutter Jakabtól vásárolta meg azt. A szerződés megkötésekor Perimutter kijelentette, hogy kegyúri terhek nincsenek, amenyiben a helybeli főkáptalannál 10,000 frtos alapítvány van deponálva e terhek fedezésérc Később Bródy meggyőződött róla, hogy ez alapítvány nem létezik s a templomfentartási költségeket neki kell viselni, miért is pert indított Perlrautter ellen. A bíróság erre mindenekelőtt azt kívánta, hogy közigazgatási uton állapíttassák meg, van-e a bélai földesúrnak kegyúri joga. Első fokúlag e kérdésben a muzslai főszolgabíró ítélkezett, aki a kegyúri jog létezését kimondotta, azzal érvelvén, hogy a canonica vizitáció szerint a templomot a mult század végén a birtokos : gróf Török András tábornok építette, abba temetkezett, rajta a templomon cimere, külön oratóriuma van, utódja a templomot egészen befoglalta a kastélyba, valamennyi eddigi földesúr gyakorolta a kegyúri jogokat s azokat az egyházmegyei főhatóság soha sem vindikálta magának. Másodfokulag az alispán feloldatta ez ítéletet. Terjedelmes megokolásában, a tiszti főügyész véleménye alapján, kimondja, hogy kegyurság nem áll fenn. Ezt az egyházjog szabályai határozottan körülírják. Szükséges hozzá a királyi jóváhagyás, a fundáció, s ezek egyike sincs meg, Nem bizonyítható be, hogy a volt birtokosok kegyúri jogokat egyálta Ián gyakoroltak volna. A templomba való temetkezés, oratórium igen sok helyen meg van, minden jelentőség nélkül. A jus praesentandi-ról meg — lelkész nem lévén, — szó sem lehetett. A százados gyakorlat révén azonban kimondja, hogy közcélra szolgáló épületről levén szó : a birtokos köteles ezután is, az eddigi gyakorlat szerint, a nyilványos templom-épület fentartásáról gondoskodni. A közigazgatási bizottság referense: Thuránszky Lajos aljegyző szintén hoszszas, nagy gonddal szerkesztett javaslatban, az első fórum alapjára helyezkedik, amenyiben a gloszszákból kimagyarázhatni véli, hogy a kegyurság minden feltétele meg van. A sancto congregatio inquisitionis értelmében az sem jelenthet semmit, hogy a jelenlegi földesúr zsidó. A kérdésben felszólaltak Mattyasovszky Kálmán, Wimmer Imre, Heya Tivadar, Mattyasovszky Vilmos s hosszasabban Boltizár József, aki igen meggyőzőn fejtegette, hogy a körülmények arra mutatnak, miszerint a jelen esetben nem annyira patronális, mint inkább urbariális viszonyról van szó. Valamenyien az alispáni véleményt helyeselték. Ezt is fogadta el egyhangúlag a bizottság, annál is inkább, mert nem praejudikál annak, hogy ha a 10,000 frtos alapítvány befizettetik, a kegyurság létesüljön. Kegyúri kérdés levén, hivatalból felterjesztetik a kultuszminiszterhez. (Sehwarcz Adolf virilis ?.) Sehwarcz Adolf nagyfuvaros annak idején megfellebbezte a képviselőtestület ama határozatát, amelylyel őt a virilisták lajstromából kihagyták. Azzal érvelt, hogy nem 151, de 176 frt adót fizet. A pénzügyigazgatóság, felkérésre, kijelentette, hogy tényleg ennyi adót fizet, de ebből 25 frt Singer érsekújvári katonai szállító nevén van, akinek Sehwarcz alvállalkozója. Ez értesítésre az alispán elrendelte, hogy a város vegye fel Schwarczot a virilis póttagok közé. A határozatot a város tanácsa is, Sehwarcz is megfellebbezte, ez utóbbi azért, mert véleménye szerint, neki nem pót-, de rendes tagságra van joga. A bizottság előtt kiderült, hogy Scwarcz úgy az idén, mint a tavalyi adótárgyalás alatt tiltakozott az ellen, hogy Singer adóját nevére irják, nem is irták, igy tehát csak 151 frt az adója, amely kisebb, mint az utolsó póttagé. Igy egyhangú volt a vélemény, hogy kérelmével teljesen elutasítandó. Érdemleges határozatot azonban ezúttal nem hozhattak, be nem terjesztetvén a bizottsághoz a vétjegy arra nézve, vájjon Sehwarcz fellebbezését kellő időben adta-e be. (Egy cseléd-kérdés.) Ez is elvi kérdés-számba ment. W. bátorkeszi lakos tavaly betegen fogadott fel egy cselédet, aki épp e baja miatt szolgálatát elhagyta s két nappal később az újvári közkórházba vétette fel magát. Nyitramegye követelte W.-től az ápolási költségeket. Köteles-e W. fizetni ? A bizottság kimondotta, hogy nem, mert a cselédtörvény határozottan kimondja, hogy csak az esetben köteles fizetni, »ha a cseléd a szolgálat ideje alatt betegszik meg.< Itt pedig a tiszti főorvos bizonyítja, hogy a cseléd betegen lépett szolgálatba s ugyanazon baj miatt ment a kórházba. (Egy haragos fellebező.) Tavaly temették a görög keleti temető kertjébe Sto/anovics Sándor helybeli polgárt. A város, mint a sírhelyekért általában, Stojanovits családjától is felvette a dijat. Ez ellen fellebbezett Csupics Emil lelkész, a temetőt az ő privát-tulajdonának állítván, melybe »szenségtelen kufárok, geseftelők tolakodtak bee stb. A fellebezés ennél még sokkal hangzatosabb és kövérebb kifejezésekkel telitett. A fellebbezést érdemleges tárgyalás alá nem vették, mert azt az I. fokú végzés helyén: a tanácsnál kellett volna benyújtani, azt azonban tudomására adták a fellebbezőnek, hogy bizonyos §-ok értelmében jó lesz a hatóságokkal szemben a jövőben hasonló kraftausdrukoktól tartózkodni. (Új vasúti út.) Az almásfüzitői vasút építésekor a társaság a 175. és 176. szelvény közöttt átereszt s útátjárót létesített, de hozzájáró útról elfeledett gondoskodni. A közönség mindazáltal használta az utat, mig az átjáró egyik felén levő telek tulajdonosa — teljes joggal — alaposan felforgatta a földjét s szőlővel beellette. Igy a földek egy része csak rendkívüli kerülőkkel, vagy egyláltalán nem hozzáférhető. A bizottság most elrendelte, hogy a tartott helyszíni szemle alapján, a társulat, az eddigi ut teljes beszüntetésével, a 177. és 178. szelvény között létesítsen megfelelő átjáró utat. (Népoktatás.) Vargyas Endre kir. tanácsos tanfelügyelő jelentéseiből közöljük a következő érdekes adatokat: A lefolyt tanévben az esztergom városi és a falusi népiskolák közül 10 iskolában tehát 20 népiskolában a szorgalmi idő 10 hónapig, 28 falusi iskolában 9 hónapig, 25 népiskolában 8 hónapig tar-