Esztergom és Vidéke, 1899
1899-07-13 / 56.szám
ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e 3Ü e l ei Űk Vasárnap és csütörtökön. • >»<s • ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre —- — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — G kor. — fii. Negyed évre — — — 8 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA(hova Szerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. szán*. Kéziratot nem adunk vissza. ><•— A kuriális stílus hivatalainkban. Esztergom, július XX. A napokban majdnem egy időben került, a kezeim közé három közhivatalunk > kiadmánya*. Az egyiket a vármegyeházán gépelték le, a másodikat Bottyán János palotájában fogalmazták, a harmadik a birósági litográfus kövén nyomódott. Mind a három terjedelmesebb fél ivnél (ezért nem is reprodukálhatom) és mégis mind a három i, mondd : egyetlenegy mondatból áll. S amikor ezekre bátor voltam megjegyezni, hogy mintaképei a kuriális stílusnak, egyhangúlag tagadásba vették, hiszen > egyetlen tatik-tetik sincs bennök.* Van ugyan bennök néhány, hogyan is képzelhetnénk el magyar közhivatalt, amely a szenvedő alakot nélkülözni tudja, mégis a kuriális stilus vádját nem ezért emeltam. Talán a közönséget "is érdekelni fogja, ha elmondom : miért ? Kuriális stilus alatt főleg azt a káros törekvést értem, hogy mindent egy mondatban kell kifejezni. A stílusnak ez a neme gyakran azt a súlyos föladatot rójja ránk, hogy az állítmányt külön tudományos exiz .Esztepüom és Ke" tárcája. JÖVŐ. Gondolsz-e arra, hogy tán évek múlva, De egyszer mégis még találkozunk, Te tisztes asszony, én őszbe borulva . . . S a mult fölött majd elábrándozunk. Elmondjuk egymásnak búsan, nyugodtan Hogy — rég volt bár — boldogok nem [vagyunk, Mióta a szivünk egymásért dobbant És mégis, mégis széjjelvált utunk. Elmondjuk, hogy hideg van a szivünkbe'. Kiégett bár, de nem feledhetett. És forró kónyek szöknek a szemünkbe ... Siratjuk azt, mi régen elveszett. Erdősi Dezső. Felhívási előfizetés. — Gyönge idegzetüek ne olvassák. — Az Arizóna Krikkerből ollózzuk ki ezt az előfizetési felhivást: Miután az előfizetési fölhívásokat senki sem olvassa kisérletet teszek egy felhipedicióval kell fölkeresnünk. Az emberiségnek ez a túlterhelése már régi baj és összefüggésben van azzal a históriai dologgal, hogy hajdan latin volt a hivatalos nyelv s igy minden val mirevaló dikaszteriális hivatalnok meg akarta mutatni, hogy neki a legkomplikáltabb deák mondatszerkesztés sem okoz nehézséget. A hivatalos nyelv aztán később megváltozott, de a hivatalos nyelv géniusza azért ugyanaz maradt s íme, ma erről koldulnak az utódok. Közjegyzői okirat, polgári és bünfenyitő ítélet, kormányrendelet és hatósági hirdetés (van jelenleg is két ilyen házfalainkon) mind ebben a kóros mondathipertróíiában szenved. Dicséretes kivételnek csak a kormányzat pénzügyi ága mondható a mely mindig igen rövid, kategorikus mondatokban adja tudtul, hogy fizetni kell. Nevezetes, hogy Franciaország, a nagy forradalom hazája, rég lerázta magáról ezt a jármot. Heine végrendelete például, a mely fél évszázad előtt kelt, világosan mutatja, hogy a párisi jegyző már akkor is igyekezett a világot fölvilágosítani arról, hogy mi van az okiratban. vási előfizetés cimü cikkel, a melynek a cimi is oly különös, hogy gyilkosságra is lehet belőle következtetni. Ha valaki tényleg lépre menne és ezt a cikket végigolvasná, az tudassa velem, hogy mi van ebben a cikkben. Mert végre is ugy van rendén, ha nem csak az tudja, hogy mi van a cikkben, aki olvassa, hanem az is, aki irta. Az évnegyed immár lejárt, tehát fel kell, húzni. Az évnegyedet azonban, mint minden korrumpált intézményt, csak pénzzel lehet fölhúzni. De vájjon érdemes-e lapunk fölhúzandó évnegyedére előfizetni ? Erre a kérdésre a következő ígéretekkel válaszolhatunk : A beálott évnegyedben előfizetőink (vagy ha jobban tetszik : fizető élőink) tetszését biztositottuk magunknak az Anker élet- járadék-biztositó intézetnél. Intézkedtünk, hogy a nyári hónapok alatt megíelelő számú cápák álljanak előfizetőink rendelkezésére a quarnerói öbölben. Azok a bizonyos legöregebb emberek, akik eddig semmire sem emlékeztek, ezután mindenre fognak emlékezni, amire csak olvasóinknak szükségük lehet. Intézkedtünk, hogy a vonatok pontosan közlekedjenek és hogy a vitás tengerszem ügye végre valahára befejezést nyerjen. A francia hivatalos stilus ma még kevésbbé kívánja, hogy az olvasó értelme külön uton legyen szabályozva : ezt a szabatosságot nagy klasszikusoktól tanulta el, a kik mindig arra törekedtek, hogy megértsék őket. A marseillesi rendőrbiróság például ítéletet mond. Az ítélet bevezető része igy szól: A marseillesi rendőrbiróság elé ma elővezették Pierre Malheureuse urat, a ki 41 éves, családos, idevaló lakos kereskedő. Az államügyész a nevezett ellen a büntetőtörvény X. szakaszába ütköző hatóság elleni erőszak miatt tett vádat. A rendőrbiróság ennélfogva nyilvános tárgyalás alá vette az ügyet, meghallgatta a vádat, kihallgatta a vádlottat és a tanukat s az előterjesztett védelem után ezt az Ítéletet mondta ki stb. Ez három mondat; a hol bővítve van, a körmondatszerü összeállítás ott is gondosan el van kerülve, mert az életben nincsenek körmondatok, csak a stilisztikában. (Onnan tanulták a parlamenti szónokok is.) De már most vessük össze ezt a francia mondatszerkesztést, például egy nálunk készült ítélet megokolásával! Mekkora különbség! . . . Példát csak azért nem írunk ide, mert nem boszuságot Más lapok azt az aljas ajánlatot teszik előfizetőiknek, hogy az előfizetési dij fejében egy ébresztő órát adnak előfizetőiknek. Mi ezt nem teszszük, mert egy óra kevés egy nagy családnak. A család össze talál rajta veszni és ez oda vezethet, hogy békés családok nyugalma föl van dúlva egy nyomorult ébresztő óra által. Mi tehát azt határoztuk, hogy lapunk előfizetőinek naponta huszonnégy órát ajándékozunk. Aki ennél többet igér, az csal. A nyári hőségre való tekintettel intézkedtünk, hogy előfizetőink az összes közkertekben mindazon helyeken, ahová a nap nem süt, árnyékban ülhessenek. A nyári hőség enyhítésére lapunk még azt az újítást is létesiti, hogy a tárcarovatban csakis havazásról, északi sarkról és Szibériáról szóló történeteket fogunk közölni. Előfizetőink számára Dreyfus sajátkezüleg képes levelezőlapokat ugyan nem fog küldeni, de azért előfizetési áraink maradnak a régiek. Eddig a lapot házhoz szállítva küldakarunk szerezni az olvasónak, hanem élvezetet. Előrelátható természetesen, hogy a kuriális stílusnak ezek a gyöngeségei idővel redukálódni fognak. A magyar nyelvvel és a gondolatkifejezés egyszerűségével és szabatosságával ujabban annyifelé foglalkoznak, hogy a művelt nagy közönségnek is föléled a litterárius érzéke s a magyar hivatalnok idővel nem fog két különböző gramatikát használni, mikor aktát csinál, meg mikor a feleségének levelet ir. (Amint most történik városunkban is. Nagyon szép, előkelő tollú férfiakat ismerünk, akiknek nem hivatalos írásai korrekt , magyarok, a hivatalosak ellenben mindég könnyekre fakasztják a magyar nyelv géniuszát.) Ebben az irányban hát csak kis türelemre van szükség. De van a kuriális stillusnak egy másik hibája, az, a melyet itt nem tudok másként kifejezni, csak centiméterekben. Jogászkoromban egyszer vakáció idején diurnistának álltam be a városházára. Az első írás, a mit le kellett tisztáznom, egy fölterjesztés volt, a főispánhoz szóló. Letisztáztam és bevittem a polgármesterhez hogy aláírja. A hívatalfő megnézte az írást és visszaadta: ték. Az uj évnegyedben azonban minden előfizetőnek a laphoz szállítva kapja a házat. Zola regényt ir a kiadójának és ezt jól teszi. Más lapok nagy garral hirdetik, hogy a lapot utána küldik előfizetőiknek a fürdőbe, mi a fürdőt küldjük utána előfizetőinknek a lapokban. Ezenkívül gondoskodunk előfizetőink gyermekeinek neveltetéséről, mennyiben éber szemmel vigyázunk az iskolákra. Regényünk hőse az uj évnegyedben előfizetőink tetszése szerint fog kiszenvedni. Megszavaztatjuk olvasóinkat erre nézve és igy a fejbetörés ellen biztosítjuk a magunk részéről olvasóinkat. Kéziratokat azonban nem adunk vissza, névtelen levelekre megvetéssel válaszolunk és kérjük azokat, kiknek előfizetésük lejár, hogy azt mielőbb felhúzni szíveskedjenek, nehogy a lap szétküldésében zavarok álljanak elő. Carolus.
