Esztergom és Vidéke, 1899

1899-07-13 / 56.szám

ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e 3Ü e l ei Űk Vasárnap és csütörtökön. • >»<s • ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre —- — — — 12 kor. — fii. Fél évre — — — — — G kor. — fii. Negyed évre — — — 8 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULA­(hova Szerkesztőség és kiadóhivatal: kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széchenyi-tér, 330. szán*. Kéziratot nem adunk vissza. ><•— A kuriális stílus hivatalainkban. Esztergom, július XX. A napokban majdnem egy idő­ben került, a kezeim közé három közhivatalunk > kiadmánya*. Az egyiket a vármegyeházán gépelték le, a másodikat Bottyán János pa­lotájában fogalmazták, a harmadik a birósági litográfus kövén nyomó­dott. Mind a három terjedelmesebb fél ivnél (ezért nem is reprodukál­hatom) és mégis mind a három i, mondd : egyetlenegy mondatból áll. S amikor ezekre bátor voltam megjegyezni, hogy mintaképei a kuriális stílusnak, egyhangúlag ta­gadásba vették, hiszen > egyetlen tatik-tetik sincs bennök.* Van ugyan bennök néhány, ho­gyan is képzelhetnénk el magyar közhivatalt, amely a szenvedő ala­kot nélkülözni tudja, mégis a ku­riális stilus vádját nem ezért emel­tam. Talán a közönséget "is ér­dekelni fogja, ha elmondom : miért ? Kuriális stilus alatt főleg azt a káros törekvést értem, hogy min­dent egy mondatban kell kifejezni. A stílusnak ez a neme gyakran azt a súlyos föladatot rójja ránk, hogy az állítmányt külön tudományos ex­iz .Esztepüom és Ke" tárcája. JÖVŐ. Gondolsz-e arra, hogy tán évek múlva, De egyszer mégis még találkozunk, Te tisztes asszony, én őszbe borulva . . . S a mult fölött majd elábrándozunk. Elmondjuk egymásnak búsan, nyugodtan Hogy — rég volt bár — boldogok nem [vagyunk, Mióta a szivünk egymásért dobbant És mégis, mégis széjjelvált utunk. Elmondjuk, hogy hideg van a szivünkbe'. Kiégett bár, de nem feledhetett. És forró kónyek szöknek a szemünkbe ... Siratjuk azt, mi régen elveszett. Erdősi Dezső. Felhívási előfizetés. — Gyönge idegzetüek ne olvassák. — Az Arizóna Krikkerből ollózzuk ki ezt az előfizetési felhivást: Miután az előfizetési fölhívásokat senki sem olvassa kisérletet teszek egy felhi­pedicióval kell fölkeresnünk. Az em­beriségnek ez a túlterhelése már régi baj és összefüggésben van azzal a históriai dologgal, hogy hajdan latin volt a hivatalos nyelv s igy minden val mirevaló dikasz­teriális hivatalnok meg akarta mu­tatni, hogy neki a legkomplikál­tabb deák mondatszerkesztés sem okoz nehézséget. A hivatalos nyelv aztán később megváltozott, de a hivatalos nyelv géniusza azért ugyanaz maradt s íme, ma erről koldulnak az utódok. Közjegyzői okirat, polgári és bünfenyitő ítélet, kormányrendelet és hatósági hirde­tés (van jelenleg is két ilyen ház­falainkon) mind ebben a kóros mondathipertróíiában szenved. Di­cséretes kivételnek csak a kormány­zat pénzügyi ága mondható a mely mindig igen rövid, kategori­kus mondatokban adja tudtul, hogy fizetni kell. Nevezetes, hogy Franciaország, a nagy forradalom hazája, rég lerázta magáról ezt a jármot. Heine vég­rendelete például, a mely fél év­század előtt kelt, világosan mutatja, hogy a párisi jegyző már akkor is igyekezett a világot fölvilágosítani arról, hogy mi van az okiratban. vási előfizetés cimü cikkel, a melynek a cimi is oly különös, hogy gyilkosságra is lehet belőle következtetni. Ha valaki tényleg lépre menne és ezt a cikket vé­gigolvasná, az tudassa velem, hogy mi van ebben a cikkben. Mert végre is ugy van rendén, ha nem csak az tudja, hogy mi van a cikkben, aki olvassa, hanem az is, aki irta. Az évnegyed immár lejárt, tehát fel kell, húzni. Az évnegyedet azonban, mint minden korrumpált intézményt, csak pénz­zel lehet fölhúzni. De vájjon érdemes-e lapunk fölhúzandó évnegyedére elő­fizetni ? Erre a kérdésre a következő ígéretekkel válaszolhatunk : A beálott évnegyedben előfizetőink (vagy ha jobban tetszik : fizető élőink) tetszését biztositottuk magunknak az Anker élet- járadék-biztositó intézetnél. Intézkedtünk, hogy a nyári hónapok alatt megíelelő számú cápák álljanak elő­fizetőink rendelkezésére a quarnerói öbölben. Azok a bizonyos legöregebb em­berek, akik eddig semmire sem emlé­keztek, ezután mindenre fognak emlé­kezni, amire csak olvasóinknak szüksé­gük lehet. Intézkedtünk, hogy a vonatok ponto­san közlekedjenek és hogy a vitás ten­gerszem ügye végre valahára befejezést nyerjen. A francia hivatalos stilus ma még kevésbbé kívánja, hogy az olvasó értelme külön uton legyen szabá­lyozva : ezt a szabatosságot nagy klasszikusoktól tanulta el, a kik min­dig arra törekedtek, hogy megért­sék őket. A marseillesi rendőrbiró­ság például ítéletet mond. Az ítélet bevezető része igy szól: A marseillesi rendőrbiróság elé ma elővezették Pierre Malheureuse urat, a ki 41 éves, családos, idevaló lakos kereskedő. Az államügyész a nevezett ellen a büntetőtörvény X. szakaszába ütköző hatóság elleni erőszak miatt tett vádat. A rendőr­biróság ennélfogva nyilvános tárgya­lás alá vette az ügyet, meghall­gatta a vádat, kihallgatta a vádlot­tat és a tanukat s az előterjesztett védelem után ezt az Ítéletet mondta ki stb. Ez három mondat; a hol bő­vítve van, a körmondatszerü össze­állítás ott is gondosan el van ke­rülve, mert az életben nincsenek körmondatok, csak a stilisztikában. (Onnan tanulták a parlamenti szó­nokok is.) De már most vessük össze ezt a francia mondatszer­kesztést, például egy nálunk ké­szült ítélet megokolásával! Mekkora különbség! . . . Példát csak azért nem írunk ide, mert nem boszuságot Más lapok azt az aljas ajánlatot teszik előfizetőiknek, hogy az előfizetési dij fejében egy ébresztő órát adnak előfizetőiknek. Mi ezt nem tesz­szük, mert egy óra kevés egy nagy családnak. A család össze talál rajta veszni és ez oda vezethet, hogy békés családok nyugalma föl van dúlva egy nyomorult ébresztő óra ál­tal. Mi tehát azt határoztuk, hogy la­punk előfizetőinek naponta huszonnégy órát ajándékozunk. Aki ennél többet igér, az csal. A nyári hőségre való tekintettel intéz­kedtünk, hogy előfizetőink az összes közkertekben mindazon helyeken, ahová a nap nem süt, árnyékban ülhessenek. A nyári hőség enyhítésére lapunk még azt az újítást is létesiti, hogy a tárca­rovatban csakis havazásról, északi sark­ról és Szibériáról szóló történeteket fo­gunk közölni. Előfizetőink számára Dreyfus sajátkezüleg képes levelező­lapokat ugyan nem fog küldeni, de azért előfize­tési áraink maradnak a régiek. Eddig a lapot házhoz szállítva küld­akarunk szerezni az olvasónak, ha­nem élvezetet. Előrelátható természetesen, hogy a kuriális stílusnak ezek a gyönge­ségei idővel redukálódni fognak. A magyar nyelvvel és a gondolatkife­jezés egyszerűségével és szabatossá­gával ujabban annyifelé foglalkoznak, hogy a művelt nagy közönségnek is föléled a litterárius érzéke s a magyar hivatalnok idővel nem fog két különböző gramatikát használni, mikor aktát csinál, meg mikor a feleségének levelet ir. (Amint most történik városunkban is. Nagyon szép, előkelő tollú férfiakat isme­rünk, akiknek nem hivatalos írásai korrekt , magyarok, a hivatalosak ellenben mindég könnyekre fakaszt­ják a magyar nyelv géniuszát.) Eb­ben az irányban hát csak kis türe­lemre van szükség. De van a ku­riális stillusnak egy másik hibája, az, a melyet itt nem tudok másként kifejezni, csak centiméterekben. Jogászkoromban egyszer vakáció idején diurnistának álltam be a vá­rosházára. Az első írás, a mit le kellett tisztáznom, egy fölterjesztés volt, a főispánhoz szóló. Letisztáz­tam és bevittem a polgármesterhez hogy aláírja. A hívatalfő megnézte az írást és visszaadta: ték. Az uj évnegyedben azonban min­den előfizetőnek a laphoz szállítva kapja a házat. Zola regényt ir a ki­adójának és ezt jól teszi. Más lapok nagy garral hirdetik, hogy a lapot utána küldik előfizetőiknek a fürdőbe, mi a fürdőt küldjük utána elő­fizetőinknek a lapokban. Ezenkívül gon­doskodunk előfizetőink gyermekeinek ne­veltetéséről, mennyiben éber szemmel vigyázunk az iskolákra. Regényünk hőse az uj évnegyedben előfizetőink tetszése szerint fog kiszenvedni. Megszavaztatjuk olvasóinkat erre nézve és igy a fej­betörés ellen biztosítjuk a magunk részéről olvasóinkat. Kéziratokat azonban nem adunk vissza, névtelen levelekre megvetéssel válaszo­lunk és kérjük azokat, kiknek előfizeté­sük lejár, hogy azt mielőbb felhúzni szí­veskedjenek, nehogy a lap szétküldésé­ben zavarok álljanak elő. Carolus.

Next

/
Thumbnails
Contents