Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-19 / 6.szám

ESZTERGOM es mm AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M^Siíetetik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — - 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MÜNKÁGSY KÁIíMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYübASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szátq Kéziratot nem adunk vissza. Iparos osztályunk érdekében. Esztergom, január 18. Unos untalan hangzik fel a panasz, hogy kisiparos osztályunk válságos helyzetbe jutott. A panasz alapossága bizonyitásra nem is szorul. Lépten nyomon találkozunk a válságos helyzet sokszor megdöbbentő tüneteivel. Egyegy nagyon szerényen javadalmazott szolgai állásra 30—40 ónálló iparos jelentkezik városunkban is. Az általános elégületlenség zaja sehol nem oly erős, mint a kisiparosok körében. Zúgolódás mindenfelé és minden ellen. Okolják az államot, a társadalmat, a hatóságot. Visszavágynak a régi céhrendszer után, A sociálista elvek és eszmék mindinkább tért hódítanak körükben. Ez a helyzet országszerte. /// ami városunkban szintén. Sőt nálunk még talán egy árnyatattal sötétebb is, mint másutt. Épen azért a kisiparosok nagy zömét ott ÍR találjuk mindig a zúgolódók és békétlenkedők táborában. Kell, hogy a helyzet komoly megfontolásra intsen bennünket, Ezzel szemben strucpolitikát űzni — bajos lenne. Magára hagyni, sorsára bízni a létfentartás nehéz küzdelmét vivó kis iparos osztályt nem lehet, nem szabad. Utóvégre is városunk polgárságának jelentékeny részét ők képezik, kik joggal tarthatnak számot arra, hogy érdekeiknek legyenek védelmezői, képviselői : nem iparosok is, hanem az eg^sz társadalom, sőt maga a hatóság is; mely utóbbinak különösen nemcsak az adminisztrálás és a törvények végrehajtása a feladata. Kell, hogy gondoskodása körébe bevonja a polgárság egyik osztálya szembetűnő bajainak orvoslását is. Hogy segítő kezet nyújtson ott, ahol arra valóban szügség van. Ha jól emlékszem, dr. Helcz Antal polgármestersége idején történt e tekintetben egy kezdeményező lépés. A gyáripar előmozdítására, a kisiparosok érdekeinek képviseletére külön-külön bizottságok alakíttattak : melyek közül az utóbbinak feladaAi .Esztergom és Vidéke* teája. Szép szőke asszony . . . Szép szőke asszony, halovány Madonna, Ne nyisd ki hivő szóra ajkadat, És hogyha szód a megváltásom lenne, Zárd akkor ts szivedbe, hallgatag. Mert nem tudok szeretni titkolózva, Csak tele szívvel, becsületesen S ha nem fűzhetlek a karomra nyíltan, Nem kell veled az üdvök-üdve sem / Az én szerelmem nem futó patak, mely Bujdosva jár virág, haraszt között, Titokban ásva uj medret magának, Ha egy sziklába, kőbe ütközött; Az én szerelmem tiszta tó, — akárki Mtlyére nézhet — s nem lát benne mást, Csak a boldogság végtelen égboltját, Csak mozdulatlan, csendes ragyogást . . . Szentessy Gyula. Bolondok. — Az »Esztergoni és Vidéke* eredeti közleménye. — Irta: RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) Egy istenitélet azután fölverte a falucskát megelégedett nyugalmából. Valahonnan a levegőből szállt alá gyilkos szándékával f a szellő sodorta messziről, messziről épen ide, hogy öljön éhesen, áldozatokat könyörtelenül kérve ; megjelent a bölcsők körül, a virágos mezőn, a hol a gyermek alszik, a hol a gyermek játszik : a difteritisz. Egy nagyon bús estén, meghalt egy gyermek. Itt nem szokták meg a halált, a ki egyszer megszületett az agastyánná öregedett ; hisz a vagyonuk a vasegészségük volt. És mert nagyon szerették egymást, nagyon elszomorodtak, közös volt a gyászuk. Másnap hajnalban már igyekezett a kocsi a városba, hogy szűzies kis fehér koporsóval térjen vissza. Hisz visszafordulhatott volna ! mire a kocsi visszatért már négy fehér házacska kellett. A sok remegő szív fájdalma kiáltó érzéssé vált az Úrral szemben. Vas Barnabás együtt kesergett a lesújtott emberekkel: borzasztó a szegény ember sorsa . . . És suhogott a halál kaszája ; vájták, egyre vájták az ágyacskákat a földbe, a melyen még tegnap víg danával, örömkacagással eljátszottak. Az anya küzdelme meddő volt, a dacolás, könyörgés mind nem talált utat, el nem mozdult a bölcsőtől, az ágytól, égő szemekkel meredt a gyermek testére, lélekzik-e még ? — és mire megtául az tüzetett ki, hogy tüzetes és beható vizsgálódás tárgyává tevén az itteni kisiparosok helyzetét, bajait, sérelmeit: tegyen javaslatot arra nézve, hogy lehetne-e és mily eszközök és intézkedésekkel saját hatáskörünkben is azok orvoslásásáról gondoskodni. Az eszme életrevaló volt. De sajnos, a dolog csak a kezdeményezésnél maradt. A bizottság csak megalakult, de nem működött Azóta a helyzet talán rosszabbodott is, a panasz nőttön nő ; halljuk a kifakadásokat, érezzük a segítség szükségét, de nem teszünk semmit. Legalább nem foglalkozunk a kérdéssel a megérdemelt komolysággal és alapossággal. Mit látva az iparos osztály — oda jutottunk, hogy kezdenek minden nem iparost született ellenségüknek tekinteni. Nincsen igazságuk ; de hát az elkeseredéstől nem várhatunk objektív ítéletet, A nyomor, a megélhetés egyre súlyosbodó gondja rossz tanácsadó. Elégületlenségüket és zugolódásaikat, habár azok nem is mindenben igazságosak, — rossz néven virradt, már útban volt a kocsi befele a városba. — Hozz a Jánoskának, aranybetűs, puha szemfödelű hólehér koporsót — én Uram Istenem ! Es az egymás előtt szomorúan megálló apa, anya szemeibe nem tudott a köny beszökkenni, kiapadtak azok a sok sírástól. Amikor nagy sirások közben kivitték az első gyermeket a temetőbe, még ott lakott a szivükben a jámbor mondás : >Az Úr adta, az Úr elvette, dicsértessék az ő szent neve«, de a mikor az egyik gyermeket a másik követte egy más világra és az anyák könyörgését odafenn nem hallgatták meg : szivüket^megszállta a keserűség, inogni kezdett a hitük, hogy odafenn gondoskodnak róluk és megtört lelkükkel már-már pörbe szálltak, visszakérve az ő éltüket: a gyermek életét. De eljött rémes gyorsasággal az az idő is, mikor ottfennt tetszett eltaszítani maguktól egy maroknyi hivő népet és lelkükben most már csak a gyűlölő zúgolódás, kérdőrevonó szemrehányás lakott : az első halált követő három nap alatt, kipusztult a csecsemő, a gyermek a faluból. Bizó lelkük foszlányokra tépve, békés érzéseik elölve. Egy este aztán, mikor már nem adott dolgot a gyermek, künn ültek a házikó előtt összehúzódva, összebújva. nem is vehetjük. Retorziókkal, hatalmi szóval pedig épen nem nyomhatjuk el azt. Egy kis jóakarat, a helyzet szanálására irányzott komoly szándék sokkal alkalmasabbak arra, hogy iparos osztályunkat kivonjuk a békétlenkedők táborából. Ennek kötelessége elől nem térhetünk ki azzal, hogy hiszen úgy sincsen módunkban a rendelkezésünkre álló eszközökkel segíteni. Országos baj az, a legújabb kor változott közigazgatási viszonyainak szüleménye, melyet mi, a saját erőnkből nem orvosolhatánk. Országos törvények, nagy szabású állami actió zükségesek ahhoz ; mi önmagunkban a feladat megoldására képtelenek vagyunk. A feladat megoldására igen; de nem a helyzet enyhítésére. Abból a munkából, mely a kisipar jobb jövőjének megteremtéseért folyik — ki kell venni nekünk is a részünket. Az állam már megkezdett akciója nem elég, a törvényhatóságoknak, a társadalomnak is akad e téren munkája és pedig olyan, melyA holdvilág rájuk borította hideg fényét. Rátűzött a szembe levő erdőre is és az nekik innen nézve kietlennek, félősnek tetszett. Amint szótlanul elültek egymás mellett és a mint igy nem zavarta egyik sem a másikat, amint meg-megrezdűlt időközönként egyik a másik után, ugy tetszett mégis, hogy ezek az alakok valami közös gondolatnak a rabjai, talán nem is gondolatnak, hanem egy nagyon fájó érzésnek, sejtelemnek : ez a virrasztók képe; virrasztottak a fájdalmuk felett. Vas Barnabás is ott ült közöttük, nagy fejét két kezébe támasztotta és bámult a földre. Bámult a földre, egykét ember megrettenhetett volna fényes, világító szemeitől. Lelke hánykolódó indulatokkal volt tele, gondolatai zavarosak és szenvedélyesek voltak. A környezet, mely őt körülvette, hatott reá olyannyira, hogy lassanként-lassanként valami epesztő láz ragadta el. A katasztrófa napjai fölverték lethargiájából, mely már elnyomni látszott valóját. De amint nap-nap után hallotta a fuldokló zokogást, amint látta a sok ember vergődését a kínoktól, vehemens erővel tert vissza vérébe a bujtogató, hajszóló tűz. Mint az újra feltalált szerelem, visszaszállottak lelkébe tulajdonai. A vak gyűlölet, melylyel megtanult mindent mi