Esztergom és Vidéke, 1899

1899-01-12 / 4.szám

ESZTERGOM es VIDÉKE AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. \JegjeleTjik Vasárpap és csütörtökön. JLLŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fél évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések Széchenyi-tér, 330. szán) -JM Kéziratot nem adunk vissza. b4£~ Az uj fogyasztási adóhoz. Esztergom, január II. Váczy Gyula kir. pénzügyőri biztos lapunk f. évi i-ső számában ismertette már azokat a legfontosabb tudnivalókat, amelyek a szesz-, cukor és sörfogyasztás újféle megadóztatásának alkalmából a közönséget legközelebbről érdeklik. Jártak a hivatalos szemlék, megállapítások végett a városi fogyasztási adóhivatal ügyére i és a pénzügyőrök is s iparkodtak megértetni mindenütt, hogy eljárásuk az uj törvényben leli magyarázatát. Esztergom közönsége mindég idején tudomást szokott venni a világ folyásáról, nagy hirlapolvasó s igazán csodálnunk kell, hogy a fogyasztási adó tárgyában hozott törvényről oly nagy ignorancia mutatkozik s az eljáró ügyőrök eljárását még intelligensebb helyeken is zaklatásnak, erőszakoskodásnak stb. vették. Mi is kaptunk több ez alapból kiindulva irt panaszos levelet, amelyekre külön nem válaszolhatván, e helyütt közlünk az uj törvényszülte Az .Esitep és Vidéke" tárcája. Nézeni, idézem . . . Nézem, nézem a sok csillagot, Keresem, hogy melyik az, mely Nékem ragyog ott f Nézem, nézem, jaj de nem lelem ! Tudtam én, hogy láttam azt már Egyszer ide lenn. Két szemed fényében, Ott lakik az, ott. Azért vagyok bánatos, mert Nem nekem ragyog. Fordítsd hozzám azt a csillagot, Álmaimban réges-régen éNkem ragyogott. Fordítsd hozzám két szép szemedet, Nem tudod, hogy árva szivem Mily nagyon beteg. Mondok én valamit: Ha te akarod, Az ég, minden csilagával Csak nekünk ragyog. Pap Zoltán. változásról annyit, amennyit terünk | enged. Az eddigi szeszitalmérési, czukorfogyasztási és söritaladó 1898. dec. 31-én megszűnt s e helyett szeszforgalmi, cukorfogyasztási és sör-. fogyasztási adó elnevezés alatt 1899. január i-től uj adók léptek életbe. Ezeket az adókat a kisebb menynyiségben elszállított adóköteles cikkek után az illető cikkeket előállító iparvállalatokban, (szeszfőzőkben, cukorgyárban, sörfőzőben) fog-' ják beszedni \ ennélfogva azok, a kik ily cikkeket a magyar korona országainak területén fekvő ilyen iparvállalatokból kisebb mennyiségekben (égetett szeszes folyadékokat 7000 hektoliterfoknál, cukrot 50 métermázsánál, sört 50 hektoliternél kisebb mennyiségekben) szereznek be, vagy a kik ily cikkeket a magyar korona országainak területén belül kereskedésekből, vagy más üzletekből, illetve felektől szereznek be, a cikkek beszerzése és átvétele alkalmával adót fizetni nem tartoznak, mert az adó már az elárusító gyáros, vagy kereskedő, illetve fél által volt lefizetendő. Bolondok. Az »Esztergom és Vidéke« eredeti közleménye. — Irta: RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) És a hét napjain szerető lelkesedéssel, meleg áhitattal lerójja a fogadalmat: fehéríti a falakat, tükrös fehérre gondozza a padlózatot és ráirja a költeményét — a >mátkafogadalmat*. Tulipántos ládák, csikós szűrök, öblös kulacsok ákom-bákomjai; keszkenők, evőtálak virágos rajzai, mind gyönyörűen folynak ki a leányzó tölcséréből, a ki jobbra-balra ringva, rajzolja kacskaringóit, virágait az ivódó padlózatba. A falak hosszában végigfut a csipkezet és ebből merészen, szeszélyesen, a görbülő vizvonalak átfolynak ékes tulipántokba, közbül-közbül érdekesen különös csillagok, a kör bővül, szimetrikus csigák, melyek hirtelen széles kelyhű rózsákká formálódnak, hogy végül a prédikáló szék előtt egy hatalmas kör keletkezzék egy raj tulipántból, közepén a stilizált liliommal. Mind-e mesterkedéshez, ami szükséges : egy tölcsér, benne víz, no de még kell valami: a nép lelke. Amint a leányka leányzó lesz, ezt tanulgatja, a » mátkafogadalom* csínjátbínját studirozza, hogy mire kimondják a sentenciát: » eladó*, már beállhasson a sorosok közé. Mennél ékesebben, szebben csinálta a dolgát, annál jobban járt az Ur kedvében, annál nyájasabban veti a legény tekintetét az eladóra. Amint a leány beköti a fejét, van már uj eladó, a gléda nem fogy. ... És fölemelik a hívők ájtatosan a hangjukat, zeng a zsoltár, mely után megMagánfelek, valamint a szesz, cukor és sör darusításával és feldolgozásával foglalkozó iparűzők az új adókat, a mennyiben szabályellenesség esete fönn nem forog, csak két esetben tartoznak személyesen lefizetni és pedig: a kik cikkeiket hazai vállalatoktól az imént emiitett mennyiségnél nagyobb mennyiségben szerzik be. A ki tehát ilyen nagyobb mennyiségekben szerez be a magyar korona országainak területén fekvő szeszfőzőkből, cukorgyártelepekről (szesz- és cukortartására rendelt szabadraktárakból) és sörfőzőkből adóköteles cikkeket, saját érdekében cselekszik, ha az árut akként rendeli meg, hogy az adót a küldő vállalat maga fizesse le. Továbbá személyesen tartoznak befizetni azok, akik ide tartozó cikkeiket a vámvonalon kivül levő területekrel, Ausztriából, Boszniából vagy Herczegovinából szerzik be. A mely cikkek után az adókat az átvevő fél fizeti, az köteles az illetékes pénzügyőri szakasznál, vagy hivatalnál bejelenteni, nálunk Esztergomban és Bátorkeszin. A legcélszerűbb már útközben megtenni az illető szakasznál (hivatalnál), a hol ez esetben egyúttal az illető cikkek meg is vizsgálhatók. A fizetendő adók tételei: égetett szeszes italok után (likőr kivételével) hektó literenkint 15 kr. szeszforgalmi adó ; likőr után 15 kr. szeszforgalmi és 2 frt cukorfogyasztási adó ; cukor után métermázsánként 6 frt, cukorka után 5 frt, kandirozott gyümölcs után 4 frt, csokoládé és csokoládégyártmány után 3 frt 50 kr. cukorfogyasztási adó ; sör után 5 frt sörfogyasztásí adó. Termelési adó alá eső szeszfőzők vállalkozói a szeszforgalmi adó szempontjából minden további bejelentési és adófizetési kötelezettség s ellenőr > zés alól felmentetnek akkor, ha a szeszforgalmi adót a szesztermelési adóval egyidejűleg lefizetiks igy a felek saját érdekükben cselekesznek, ha ezt az adóztatási módot választják. A cukorfogyasztási adóval megadóztatott cukrot tartalmazó tartályok és a sörfogyasztási adóval megadóztatott sört tartalmazó hordók és ládák cukorfogyasztási adózárj ekat és a legénynek azért van a két ép szeme, hogy észre tudja venni: milyen szép ez a lány, ebbe a tömött pipacstáblába. És az igaz, hogy ezt a diszt, semmi selyemruha, semmi ékszer pótolni nem tudja. Egy hosszú vonal kiszakitva a rétből, a mely világitón virit, büszke, nyitott keblű pipacsok egymás mellett, egyik lángolóbb arcú, mint a másik, talán a versenyzésbe pirulnak igy belé, a mint a szellő végigsuhan fölöttük, ringásuk, mint lorró lehellet száll széjjel a levegőbe és e káprázatosan pirosság közepén ül a nevető kékszemű, árvalányhajú, szőkehaju leányzó, meg a férfi, szeme ragyog, mint a lelke. Mikor már azután együtt kacagnak és naivan csíntalan lesz a huzakodásuk, egyszerre csak egész menyországot mutatnak a leány szemei, nagyon nagyot néz, egészet nyilnak a szemhéjai és valami csodálkozó, megdöbbenő hangon kiált a legényre, megrántva a vállát. — Nézd a' ott jön a Vas Barnabás. A legény is hirtelen arra néz, amerre a lány mutat, ő is utána mondja. — A Vas Barnabás ?! Az a Vas Barnabás pedig nagy léptekkel iparkodott kijutni a volgyszorulatból, hogy beérjen a faluba. (Folyt, köv.) könnyebbülten hagyják el az Isten házát. Haza erednek, a menyecske siet a tűzhely mellé, a férfinép elszí még egy j gondűzőt makra pipájából, miközben a; templom előtt megállva el-elmélkednek dolgokról, jámbor megelégedéssel csön- \ desen. Jibéd után azután igy ünnepelik a vasárnapot : A házikó lakói kijönnek a szabad ég alá — a kinek talán a határban van bérelt földecskéje, azt látogatja meg — a falu ©regje azután forgatni kezdi a jó öreg Károlit. Kiolvas belőle malasztos történeteket, a mi fölött aztán a többi elmélázik, elgondolkozik, majd pihenőt tart az Öreg és megered a szó szelídséggel, ünneplésen. A gyerek, a leányzó, a legény ugy tartja, hogy már délelőtt járt az Ur kedvében és övék az erdő, a mező. A legény, a kinek az álla már pelyhedzik, tud komoly beszédre is megállani a szűzies pirulású eladóval és bár nagyokat dobban a szive, még belé is tud nézni félénk bátorsággal a leány fényes szemeibe és ha nem döcög a szólás, hanem folyik a szó megszakitás nélkül, mint az édes méz, hát le is ül illemtudón a hajadon mellé* És ekkor, bár nem merik Önönmaguknak mondani, különösen jól érzik magu-