Esztergom és Vidéke, 1899

1899-04-02 / 27.szám

$ót\javánk-osáv6t a csecsemő a/yezmek, ÖÁia koau kieseden, §>&öznuu tüSowáu-i^ál' a- vak eaus&ez\eaynek tyetik £e£é mentei. ©Z^ac^ kajávan mit csinálfy&n Si&ec^eVn^ -íltcsi lélek ? wa<joíja eauze viíá<j íw3owán^át, ©RUcj a kaffi&a sezked; c?u3ód p^o|essí&ato4 ^atmaSá^a kánuják ^fejéven a tezket. § -tát $&volv&n a s&ezelem Tteves lánaja éled : Síem auújt a& |öí semmit, mezt -ft-át S&amá-ssácj CK& éíet! ^fejéven a zends&ez ösöí&euiss&a 3tí£ua, Slelke alant sz>áznual, ^ftdkoz véaze eau kis emlyezölto mutva cftédfc a twSomái^ivija'C; S tvnta|oítos izodáka, 3Ca -most keletieket : Sföécj- '&ol3o<^ is -— s&eaénu — me^t kát &&amázsáa on& éíet. S mivel s&okás, ő is házasodik veazc, ffCöveks&ik a aondja ; Qftlezt a káüa fölött {ka van) évzőt-évze 3íetey>et a aótxja. S káz közötte az^ezeksizás $ölti ke a téaet: eíó ké^>et váa koi&aá, mezt kát S&amázsáa a<& élet! £es& kelőié — mondunk — kizálui ta[nácsos — h&eaénu ö %retséae ! —cX&tán disxrvotaáznak választja a vázos § koau ne leauen véye : cj&ankette&ik, juvilálják, &tjene&ve véaet beléje a -nép, mivelkoau §>&amázsáa az> élet l § mikoz ytetytves áaykan, véaetauen[aülés&en, Bemeit tekuni^jal ^fÍÁncs kös&Önet a dzáaa temetésven, £JRV&t mindenei unja. Vitatják méa eau-két napicj, Qsak a „lássék

il véaett, Platán más jön keljévé, mezt §£>amázsáa CK& élet! eB. §>&at>6 QVíikátn. h szegényügy rendezése. Esztergom, március 31. Bő ve a ismertettük már ama módozatokat, amelyek szerint városunk szegényügye april hó 1-töl reformálva lesz. E rendezés következménye az alábbi kérelem, amelyet minden emberbarát figyelmébe ajánlnnk: Kérelem l Esztergom sz. kir. város szegényügyi szabályrendelete a m. kir. belügyminisztérium által jóváhagyva, ápril 1-én életbe fog lépni. Ezen szabályrendeletnek életbeléptével szegény ügyünk, mely eddig oly mostoha viszonyok között tengődött, jelentős forduló ponthoz és rendezéshez jut. Ez a közönségre nézve kiváltképen annyiban bir előnynyel, hogy megszűnik azon, a modern viszonyoknak éppen nem megfelelő s terhes állapot, hogy a város szegényei majdnem tisztán az emberbarátok ajtajához voltak utalva s legnagyobbrészt napi könyör adomány okból tartották fenn magukat, de az ily adományozásnál mindig aggasztotta az emberbarátot az a tudat, hogy az alamizsnanyujtással igen gyakran méltatlanra pazarolja jótékonyságát. Ám Esztergom sz. kir. város szegényalapja — sajnos — nem rendelkezik oly tőkével, mely lehetővé tenné, hogy a közönség jótékonyságára való támaszkodás nélkül fentarthássuk szegényeinket. Ezért a szegényügyi bizottság legutóbbi ülésén olykóp határozott, hogy a szegényalap gyarapítására az aggok házának erre kiválasztott néhány tagja pörsölylyel fog a hét egy napján # házról-házra járni alamizsnát gyűjteni. Elhatározta azt is, hogy az adakozó közönség, ha e heti kéregetést elkerülni óhajtja, a rendőrkapitány kezeihez juttatandó havi, vagy évi adománynyal magát megválthatja, mely összeg szintén a szegény alap javára fordittatik. Jól tudom s több évi tapasztalásom igazolja, hogy Esztergom sz. kir. város minden nemes ügyet pártoló közönsége nem fog elzárkózni azon követelmények elől, melyeket az isteni tanításon alapuló felebaráti szeretet törvényei előírnak s amely követelményeket a társadalmi szükség is reánk ró. Nem fogja az irgalmasság magasztos cselekedeteit figyelmen kivül hagyni, kivált akkor, midőn saját városunk agg és munkaképtelen szegényeinek gyámolitása a czél s mikor azzal a tudattal gyakorolja a jótékonyságot, hogy tudtán kivül nem méltatlanokat részesít adományában, mert ezt a hatósági ellenőrzés kizárja. Azért fordulok ezúttal Esztergom humánus és nemeskeblü emberbarátaihoz, hogy a nemes czélra leendő adományaikat hozzám juttatni szíveskedjenek. Bizton hiszem, hogy kérelmem nem fog eredménytelenül elhangzani s sietni fog adományaival a jótékonyság oltárán áldozni. A jó tett édes Öntudatán kivül a szegények hálája lesz az adományozók legkellemesebb jutalma. A m. t. közönségnek alázatos szolgája Niedermann József rkapitány. Rózsák az éjszakában. — Pi«rre Louys gyűjteményéből. — Alig borul az égre az éjszaka, a világ a miénk és az isteneké. A mezőkről a forrásokhoz megyünk," a süni erdőből a cserjésre, ahová meztelen lábunk vezet. A kis csillagok eléggé ragyognak az olyan kis árnyaknak, mint aminők mi vagyunk. Néha az alacsonyan függő ágakon alvó madarakat találunk. De van egy hely, amely éjjel szebb mint minden más dolog, s amelyet csak mi ketten ismerünk; az erdőn át vonz maga felé : titokzatos rózsabokor. Mert a rózsák éjjeli illatához hasonlatosan, semmi sem isteni a földön. Hogy van az, hogy mig egyedül voltam, nem ittasultam meg tőle ? Bilitis*) *) Bilitis Krisztns előtt hatszáz évvel élt. Görög apa és fenicizai anya leánya volt. 1884-ben adták először csodaszép verseit németül. Elismerés a sajtónak. Esztergom, márczus 30. . . . Hazafiúi érzelmem arra kötelez, hogy . . . hálámnak és köszönetemnek adjak kifejezést azon hazafias önzetlen, fáradhatlan nagy munkáért, amelyet a fővárosi hirlapirők a fentjelzett alkotmányos harcz folyamában kifejtettek. Havasy Imre. A válság megoldódott, a szenvedélyek lecsillapultak; megszületett a politikai béke. Megszületett, de hosszú, nehéz, komoly harc árán, amelyben úgyszólván az egész ország résztvett, bár maga a csata színhelye a főváros volt. Az eredmény kielégített mindenkit, optimistát, pesszimistát egyaránt s általánossá vált a remény és a meggyőződés, hogy a politikai ellentétek kisimultával a béke és a munkásság hét kövér esztendeje következik el. S hogy megtörtént a nagy változás, természetesen hálával, magasztalással, elismeréssel emlékeztek meg mindenkiről, aki a nem közönséges győzelmet kivívni segítette. Első sorban a legalkotraányosabb királyról, azután az uj miniszterelnökről, aki az egész békeakció mekanizmusának főgépésze volt, az ellenzéki vezérférfiakról, akik pártjaik nevében alkudoztak, az egész összetartó ellenzékről, még a volt miniszterelnökről is, aki a közjó érdekében félreállott az útból. Ünnepelték szóval-irásban, küldöttségekkel, bankettekkel, a békés megoldás minden faktorait, csak egy tényezőről feledkeztek meg, amelynek pedig szintén nem csekély része volt a kivívott sikerben. A sajtóról, Pedig ez volt az, amely a hangulatot ébren tartotta, mint finom degszál, szétterjesztette az ország egész testébe, hűséges bajtársa volt a küzdő félnek, lankadatlan, kitartó az önzetlen, hazafias küzdelemben. És amig a toll emberei hasábokat szenteltek a küzdelem vezérférfiainak, midőn tehetségükkel, egész lelkűkkel szolgáltak ezen ügyért, mig naponkint rótták a betűsorokat : róluk nem vett tudomást senki. Azaz mégis! . . . Egy miniszter, aki szintén hirlapiróból emelkedett s akármeddig emelkedett, a hírlapírói tollat mindég megtartotta kezében: Hegedűs Sándor ... És most a mi városunkban hangzott el néhány igazán szép és meleg elismerő szó. És van súlya, jelentősége e szavaknak! Mert az a férfiú, aki azokat kimondotta, egész munkás életét a közügy szolgálatában töltötte, ismerős a nyilványos élet és szereplés minden körülményeivel s hogy tapasztalatokban, életbölcsességben gazdagon, visszavonult egészen a magán életbe, csak nagyon ritkán hallatja szavát. Csak akkor (ahogy a legutóbbi választásnál is láttuk), amikor meghiggadt világnézetével, csendes szemlélődéseinek objektivitásával, megtisztult kritikájával komoly, érdemes alkalommal szólhat fel. A csöndes megfigyelőt és kontemplálót bizonyosan bántotta az a figyelmetlenség és hálátlanság, amelylyel a általános örömámorban megfeledkeztek azokról, akik a béke felépült templomához nemcsak az összekötő habarcscsal, de hatalmas kőrészekkel is \ szolgáltak. És megemlékezett a névtelen, szürke osztályról, mely ma már nem csak irja a krónikát, de nagy részben csinálja is. Akiket illetett szava, akik elismeréshez, hálához szokva nincsenek s akiket csak akkor szoktak észrevenni, amikor valami érdek követeli: bizonyára nagy örömmel és büszkeséggel veszik az igazán Önzetlen, becses megemlékezést. Mert akik arany tálakban szolgálják fel másoknak az elismerés, a méltánylás gazdag lakomáját, mind elég igénytelenek arra, hogy a nekik jutott morzsáknak is örüljenek. És ezért Havasy Imre ur nevét mindég hálásan fogják emlegetni. S most, hogy bárha, mint a rózsa, Ha a himpor bontva róla, Visszatértél angyalom, Nem panaszlom fel a multat, De mig szemed könnyet hullat Saját szivem vádolom. Lévai Sándor. Nem esküdtem . Nem esküdtem soha néked Szerelmet, örök hűségét, S hozzád mégis hű vagyok, Messze földre, idegenbe. Hogy kisért szivem szerelme, Mint a fény a csillagot ! NEM AZ EVEK . . . NEM AZ ÉVEK HOSSZÚ SORA HOZZA MEG AZ ÖREGSÉGET, ELÉG EGY NAP, CSAK EGY ÓRA ÉS A SZIV MÁR ÖREGGÉ LETT. NEM KELL AHHOZ SEMMI VÉTEK, NEM KELL AHHOZ SEMMI ÁTOK! EGY NEHÉZ PERC GONDJA, BÚJA S ELVESZTJÜK AZ IFJÚSÁGOT! Szentessy Gysla. Tanítóképzőnk sorsa. Esztergom, április I. Nem csekély megdöbbenést keltett városunkban az a hír, hogy az esztergomi tanítóképzőt a hercegprímás Pozsonyba szándékszik áthelyezni. Ha Ő Emenentiája ebbeli szándékát meg nem másítaná, vagyis a tanítóképzőt csakugyan elvinné tőlünk, ismét szegényebbekké válnánk egy intézménynyel, olyannal, mely nálunk mintegy meggyökezezve, sok évi hányattatás után erős alapokra helyezkedett, persze tisztán és kizárólag a jelenlegi egyházfejedelem áldozatkészségéből és a helybeli főkáptalan hozzájárulásából. Őszintén meg kell vallani, hogy a veszteség igen érezhető volna városunkban, főleg azért, mivel az esztergomi tanítóképző* jelentékeny kontingensét maga a város két középiskolája és kivált az esztergomi származású fiuk szolgáltatják, akikből a vidéken igen szép számmal, de a fővárosban is sok tanítói alkalmazottat találunk. Szinte rosszul esik, ha az alapinditó okokat feszegetjük, melyek a képző elvesztését előkészítették. Azon nyíltan bevallott indok, hogy a város volna az oka a képző áthelyezésének, csak takarója akar lenni a valódi oknak, melyet a beavatottak bizonnyal maguk sem hisznek el. Tény, hogy a jelenlegi képző pár helyiségei nem elégítik ki a modern igényeket, azonban ezek még sokáig megmaradhatnának, csak a szellemi ellátás ne térjen el a modern színvonaltól. Igy véve a dolgot, azon késedelem, mely a primási képző felépítésére vezethető, talán az idők végéig megmaradhatna késedelemnek, csak a lényeg : a képző ne tegye át Pozsonyba, szállását. Esztergom székhelye a majdnem 11 politikai vármegyét magában foglaló egyházmegyének, melynek területén az egyetlen esztergomi kath. jellegű férfi tanítóképző áll, melynek itteni fontartása a katholieismus és magyar nemzeti nevelés szempontjából úgyszólván mellőzhetlen kívánság. Esztergom társadalmának katholicizmusához szó sem férhet, mert a lakosság oroszlánrésze katholikus, egész, tömegében pedig kizárólag magyar. Igy állunk-e Pozsonyban is, a régi Krakszelhuberek városában ? Micsoda magyar nemzetiségi érzést fogna az idegen anyanyelvű képezdei növendék ott magában felszíni? Itt, még inkább Nagyszombaton, vagy Érsekujvárott, amelyeket szintén emlegetnek, a pánszláv prapagandának karjaiba lennének lökve az amúgy is túlsúlyban idegen anyanyelvű képzőbeii növendékek, —