Esztergom és Vidéke, 1899
1899-04-02 / 27.szám
Esztergom, 1899. XXI. évfolyam. 27. szám. Vasárnap, április 2, ESZTERGOM es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e £! e le*lik Vasárnap cs csütörtökön. í\ fi 5* II V ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 12 kor. — fii. Fel évre— — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlíASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szán). -^-j Kéziratot nem adunk viasza. Húsvét. Esztergom, március 15. (F.) Mire eljön a húsvét, eljön rendesen a tavasz rügyet fakasztó enyhe fuvalma is, hiába ijesztett eló'tte a fehér világ. Égi és földi bölcsesség vetették egybe az emberiség megváltatásának, az Isten fia egy egész világért szóló önfeláldozásának magasztos emlékünnepét a tavasz, a természet újra ébredésének reményt lehellő, pezsgő' pompájával. A megifjodó élet szinte felolvasztja az emberi lélek érzéseit, a kedély hangulatát s erre a fogékony, termékeny talajra esnek a vallás szent igéi; a hitnek felemelő, megnyugtató malasztja egy édes érzés : a szeretet magasztos összhangjába fonja össze az emberek szivét, a felebaráti szeretet hymnuszaként csendül meg az ének: Alleluja! Évezredek világnézete omlott össze egykor ez üdvkiáltásra s ez a gondolat évezredekre sugározza ki egy megújhodott emberiségre csodás erejét. A gyermekszív édes, soha el nem mosódó emlékei támadnak fel szivünkben s a kicsi bibliás könyv képe tűnik élőnkbe, amint Jézus egy pálmaággal kezében vonul be Jeruzsálembe s a férfi érett eszével építjük e képre a valót, hogy ezzel a pálmaággal, ezzel egyedül, a szeretet fegyverével döntötte romba egy tobzódó világ örök időkre szánt templomait. A jó magyar nép tiszta megnyugvással merül el ma a szent ünnep emelkedett hangulatába, hisz égboltozatja kiderült, a fenyegető vihar elült, a politikai izgalmak, melyektől aggódva rettegett, lecsendesültek s a hazaszeretet összhangjába olvadtak össze a támadók és támadottak. Buzgó fohászszal kéri e nemzet, hogy igaz, őszinte és tartós legyen ez az Összhang, mert sok és nehéz munka vár még reánk, amelyet megvívni és meggyőzni csak a béke, a szeretet pálmaágával lehet. Városunk is, képviselője által, az aktiv tényezők sorába állt; most már nincs különbség, nézeteltérés, Örömmel vallotta magát a szabadelvű eszmék és haladás munkásának és mi hisszük és reméljük, hogy ez az ut ugy a nemzetre, mint városunkra nézve biztosabb és biztatóbb. Vajha meghozná az ünnep városunknak is régóta sóvárgott összhangját, mert tény és a komoly szemlélő figyelmét el nem kerülheti, hogy ha minden megtalálja is felujulását és tavaszát, a polgári közérzés összhangba jutni nem tud. Valami ború vegyül az ünnep sugaraiba e város fölött és olyan csöndes borongás üli meg a közdolgokban járó emberek homlokát. Mintha egy nehéz ellenmondást keltene a tavasz forrongása, pezsdülése, hogy a mi kis városunk megifjulása késik, csak késik. A komor falak régi repedéseit akarták kijavítani s a munka nyomán min-j den összedűl, hogy a rom lassan mindent eltemet. A lábbadozó beteg visszaesett és a betegség kétszer e- • résen veszélyes. Hozza meg az ünnep csöndje, a szeretet szétáradó melege minálunk i is a szivek és elmék összhangját, formálódjék ki, jusson érvényre az érdeknélküli tiszta akarat, amely teremt; némuljon el a mindent össze kavaró és mindennel megalkuvó ér-, dek, elnéző részrehajlás s a rövidlátó gyógyító mód, mert még egy krízist ez a beteg már meg nem bir, már ki nem áll. Egy uj életnek kell jönni a fondorkodó, szégyenletes te-, hetetlenség szürke napjai után, melyet csak a szeretetben és bizalomban egyesült polgárok szilárd elhatározása nyithat meg. Feltámadás és tavasz nagy ünnepén kiáradó csodás erők, hozzák; meg városunknak is az újjászületés régen nem érzett élet-örömét. Alleluja! Esztergomi Múzeum. Esztergom, március 30. A » Régészeti és Történelmi Társulati közgyűlésén Rózsa Vitái az egyesület nagy buzgalmú és szakképzettségű főtitkára igen figyelemreméltó s egészséges eszmét penditett meg, amelyet az egész hallgatóság azonnal lelkesen acceptált. Ez eszme — mint ismeretes — az volt, hogy a társulat más város példájára egy régészeti, történelmi és iparművészeti kiállítást rendezzen, amely hivatva ! volna feltárni Esztergomvármegyének egész dicsőséges múltját fényes alakjaival s gazdag műkincseivel együtt. Nem csodáljuk, hogy a társulati tagok oly örömmel üdvözölték az eszmét. Bizonnyára eszükbe ötlött a szomszédos Hontmegye példája, ahol az elmúlt esztendőben úgyszóllván egyetlen embernek buzgósága és ügyszeretete hasonló zsánerben oly kiállítást rendezett, amely a - testvérmegye történelmét, etnográfiáját . iparát igazán értékes és érdekes mozaik r i képben mutatta be s még a szakembe ^rek, neves történészek is a legnagyobt elismeréssel emlékeztek meg róla. D( legjobban meglepte magukat a hontiaL kat, akik valóban sem sejtették, hogj ! egyes megyebeli családok birtokábar 1 mennyi becses történelmi emlék, család; . I relikvia, érdekes emléktárgy van. Más\ részt a kiállítás megvetette alapját a i »Honti Muzeum«-nak, mely belőle fejlő! dött ki, amennyiben a kiállítók kiállított tárgyaik nagy részét e célra felajánlótjták. E kettős, nem megvetendő eredmény , természetessé teszi, hogy a mieink is : kaptak a hason eszmén. Es pedig annál inkább, mert a talaj hozzá nálunk — az ősrégi székvárosban — gazdagabb, : alkalmasabb és kiaknázatlanabb is I s magának a székesegyházi kincstárnak, a primási palotának kincsei (amelyek I úgyszóllván hozzáférhetlenek), bizonyossá ! teszik, hogy a létesítendő kiállítás nagyban : túl fogja haladni egy szerény vicinális , kiállítás méreteit. j A város és környéke oly nagy és • gazdag múlttal dicsekedvén, kétségtelen, hogy e mult visszamaradt emlékeinek is nagyobb számban kell létezni. Tény, hogy a talált régiségi leletek nagy része annak idején egyszerűen elkallódott, senki iontosságot nem tulajdonítván azoknak. Csak hogy néhány amatőr-gyűjtő i akadt, kezdettek figyelni e tárgyakra s ma már szinte keresik a népek, hogy velük néhány krajcárt szerezhessenek. Mindazáltal úgy a városban, mint a 1 megyében sok családnál vannak igazán j értékes példányok, sőt egész gyűjtemények is, (főleg régi pénzekben és fegy! vérekben pl. a Brenner-, az Ivanovicsgyüjtemény stb.) amelyek egy csomóban, 1 szakszerű csoportosítással elhelyezve, gaz| dagságukkal és mennyiségükkel még azo1 kat is meg fogják lepni, akik eddig ismerték. | Mennyi értékes okmány, nemesi diploma, egykorú metszet, olajfestmény, ékszer, ruhadarab, bútor van úri családjaink birtokában! Mily érdekes lenne ! ezeket egymás mellett látni! Mert ter- í mészetesen nem unikumokat fogunk ki- \ i állíthatni, nem csupa nagybecsű históriai momumentumot, de amit nyújtunk, mind egy-egy kőemlék lesz a mult épületéből. Magának a társulatnak gyűjtött régiségei is teljesen ismeretlenek a közönség előtt, helyiség hiján „rendezetlenül összezsúfolva hevervén, mintegy szertárban. A kiállítás lenne az első alkalom arra nézve is, hogy azokat a közönségnek bemutathassuk s ezzel is dokumentálhassuk, hogy a társulat, amennyire | csekély anyagi eszközei engedik, iparkodik minden érdemes porszemét megőrizni az elmúlt századoknak. De fontos alkatrésze kell, hogy le gyen majd a kiállításnak a néprajzi gyüj (£i>a& ^>iwmnict Róttam; 3)e -mióta nemmel -Cáto& S tö&6c ne-m -£e-mé-We& : ÜTtoöt wáfc tudo-m, nem e<£ y yc% f c$a& Si&amátdáa <xz> étet ! Lapunk mai száma 8 oldalra terjed. I í temény, amelynek körében természetesen ja speciális házi ipar is helyet foglalhat. | Egybe kellene gyűjteni a vidék népénél I megtalálható régibb népviseleteket is, a | régibb népszokásoknak és régibb népies , eszközöknek maradványait s motivumait, amelyek összegyűjtve gazdag anyagot szolgáltatnának az etnográfia művelői számára. Természetrajzi osztály is helyet találna s ha rendszeresen összeállítanák a környék természeti világát, egyúttal állandósíthatnák a gyűjteményt, amely közelebb hozhatná a nép lelkéhez a természetrajzot. Ez osztálynál szépen s azt hisszük, nehézség nélkül fel lehetne használni a létező s eléggé gazdag középiskolai gyűjteményeket is. Az eszme felvettetett és általános tetjszéssel lett fogadva. Már most az a fő| dolog, hogy a terv ne maradjon meg (tervnek, de valósuljon is meg. E megvalósítás — csak az elmondottakból kö| vetkeztetve is, amiket csak ugy ötletszerüen vetettünk papirosra — nagy nejhézségekbe nem ütköznék, a gazdag | anyag úgyszóllván készen van. S miként Hontban történt, kétségtelen, hogy mihelyt a mozgalom megindult s egy-két magános, mint kiállító jelentkezett, következik a többi; csak helyet tudjon valamennyi kapni. A kiállításnak — kulturális, ismeretterjesztő célján kivül — főmotívuma mindenesetre az anyagi. A rendező társulatot oly összeghez juttatni, amelyből feladata érdekében dolgozhatik s nincs — mint jelenleg — úgyszólván tétlenségre kárhoztatva. E nagy multu vidéken csak az ásatásoknak mennyi eredménye lenne ! A másik eredmény, amelyet a kiállítástól remélünk, az, hogy miként Hontban, a kiállítók itt is szívesen * felajánlanák tárgyaik egy részét a Társulatnak s az ^Esztergomi Muzeum«, amelynek alapját a társulat már megvetette, egyszerre szépen gyarapodnék. Mindezeknél fogva őszintén óhajtjuk és kérjük, hogy a Társulat vezetősége ne ejtse el a tervet, de ne is halogassa, sőt azonnal lásson hozzá az előkészületekhez. Vegyen példát az amatőr-kiállitás rendezőségétől.
