Esztergom és Vidéke, 1899
1899-01-08 / 3.szám
es AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 4 * HIVATALOS LAPJA. M c áíeleijik Vasárpap cs csütörtökön. JULŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre —- — — — 12 kor. — fii. Fel évre — — — — — 6 kor. — fii. Negyed évre — — — 3 kor. — fii. Egyes szám ára: 14 fii. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők) Széchenyi-tér, 330. szán*. t *-«SN Kéziratot nem adunk vissza. Városi képviselőink. — Egy kis szorgalmi kimutatás. — Esztergom, január 7. Ismételten hangoztattuk, hogy a városi viszonyok aggasztó zavarosságának, folytonos rosszabbodásának, szóval a mai áldatlan és valóban tönkkel fenyegető állapotnak nagy részben maga a képviselőtestület az oka, amely kötelességét lelkiismeretesen nem teljesiti. Panaszkodnak itt is, ott is, csak ott nem látjuk őket, ahol a panaszok elősorolásának és az azok orvoslásáról való tanácskozásnak legmegfelelőbb, hivatalos helye van. A városi tanácsteremben. Ez állításunkat igen rossz néven és tagadásba vették sokan s az egyik helyi lapban megnyilatkoztak is ellenünk, különösen hangsúlyozva, hogy a városi közgyűlések mindég nagyon látogatottak ; hisz még az előszoba is megtelik képviselőkkel. Mi mindennek dacára nem tágítottunk véleményünktől s most alkalmunk van állításunkat a leghitelesebb adatokkal bebizonyítani. Alább közöljük a hiteles közgyűlési jegyzőkönyvek alapján, hogy a százhetvennégy tagból álló képviselőtestületből az egyesek hány köz| gyűlésben vettek részt. E statisztika, jhogy összeállítottuk, még magunkat j is meglepett, de nem kellemesen ; | oly erős bizonyítékát nyújtván több i ízben kifejtett vélekedésünknek. Tehát a 174 képviselő közül egyetlen egy akadt, aki valamenyi köz| gyűlésre elfáradt! Egy földműves j képviselő ! — és akik utána legszorgalmasabban eljártak a zöld asztalhoz, majdnem kivétel nélkül [ ugyancsak a földművesosztályból kerültek ki. A legnagyobb munkaidőben sem sajnálták a dolgaiktól elvont néhány órát, de e viselkedésüknek meg is volt az az eredménye, hogy felszólalásaikkal, interpellációk következtében sok, osztályukra nézve előnyös dolgot vivjtak ki. ! Utánuk következnek a szorgalmi létrán az iparosok s legalul állanak annak fokain a kereskedők és a jlateinerek, vagyis az a két osztály, | amely viszonyainál, tekintélyénél, : tanulmányainál fogva leginkább hivatott a zöld asztal mellett szerepet játszani, leginkább hivatott és alkalmas a közérdek megvédésére, de ideje, módja is leginkább engedi, Hz .Eszterp és fiié" tárcája. Margitjakor, nekem is volna okom, Pedig elég, fájó panaszra ! . . . De mért panaszkodjam — mikor Tudom, nem lenne semmi haszna!... Voltam én is ábrándozó, Tápláltam sok, sok éhes vágyat — 5 épiték — mint minden ifjú — Távol jövőmre fényes várat . . , Az a jövő — jelenné lett ... .S ülhetnék — sirva —a romokra!... De nem teszem ! — bohó épit Reménységre, futó homokra . . . Fekete Géza. Bolondok. — Az >Esztergom és Vidéke« eredeti közleménye. — Irta: RÉVÉSZ BÉLA. (Folytatás.) És egy hangulatos vasárnap délután a bányászok sokan itták a pálinkát. Ettől azután víg rikoltozásba tört ki a máskor hallgatag, néma ajak ; majd elhallgattak, mire aztán merész lett a szó, zabolátlan a szóllás ilyenkor; mer a szegényember a bajáról beszélni! A tengődés folytonosságát már megszokták, mint a szélütött ember a baját, de a szines képzelet kirívóan festette meg nekik az állapotjukat, és a szabad megjegyzések haragos kiíakadásokká váltak és a mámor zavaros ködéből, kinosan megbolygató józanság szállt le közéjük ; mint némelykor történni szokott: észrevették a sorsukat. Egyik-másik már kitanult volt és okoskodásuk a következő lett: A bánya nélkülünk nem él meg, mi pedig a bányából nem élünk meg, és meg volt csinálva a meder, melyben viharos áradattal folyjék le az ő ügyük. Követeléseikre megjött az elutasitás, az elutasításra a dacolás, a dacolásra szükség, a szükségre az elszántság és véle a lázongás, egykét brutális fegyverdörrenés és a megdühödt szenvedély fékét vesztve tombolt . . . Bolyay érezte a nagy feladatot, mikor tapasztalásairól akart a lap számára irni. A mindé látottak újra megremegtették lelkét, mégegyszer fölviharzott gondolatvilága, a hogy beletudott látni a keservek, a nyomor e forradalmába és gyöngének érezte magát, nem tudott irni. Meggörnyedése székében nem az elcsüggedést magyarázta, hanem tisztán határozottan érezte a rengeteg erőt, melyhogy a közjó emelésére is szenteljen időt. Aki visszaemlékezik a mult évi közgyűlések lefolyására, még azt is fogja tudni, hogy az e két osztályból megjelentek közül is csak nagyon kevesen vannak, akik komolyan érdeklődnek a viták iránt, abban részt vesznek, s felszólalásaikkal, tudásukkal az eszméket tisztázni, a bajokat orvosolni, a nehézségeket megoldani igyekeznek. Hisz a felszólalók — kevesen — majdnem mindég ugyanazok voltak. És még több volna az abszencziájuk, ha nincs az elmúlt év folyamán egy részleges tisztújító és egy közgyűlés, amely a központi választmányt alakította újra. Erről is a jegyzőkönyvekből győződtünk meg. Az alábbi statisztika elég világosan, elég ékesszólóan beszél ; ezúttal nem is akarunk további kommentárokat fűzni hozzá. Csak reményünknek adunk kifejezést, hogy annak áttekintése a megfelelő hatással lesz azokra, akiket legközvetlenebbül érint s akiknek szánva van s a felfrisittett képviselőtestület szorgalmáról készítendő jövő évi kimutatásunk már örvendetes refleklyel egy sejtett, de nem ismert hatalom most már fogva tartja őt. Gondolatai tömegesek és káprázatosak voltak. Beleolvadtak vérébe, belopództak idegeibe, kéjes nyugtalanságot érzett, minőt forradalmár érez a forradalom előtt. Szimfonikus, melodikus hangok száguldtak lelkén keresztül. Orkán keletkezett belőlük, a riadó, a hymnus hangjai búgtak fel lelkében. Felverték keblét, az zihált •— és a gyönyör szárnyain rebbent felé egy tündöklően fényes, merészen nagyszerű érzet: a feladat. j Mikor haza érkezett a lakására a lépcsőházban találkozott egy sürgönyhordóval. — Bolyay úr ? — Az vagyok. Olvasta a sürgönyt: >A falu lakói fellázadtak, a gyárban nem dolgoznak. Baróti. t Ezt a sürgönyt aztán sokszor elolvasta' és mikor már nem olvasta, akkor márj újult erőt, nemesebb srivet, szárnyalóbb gondolatokat tudott magánál. Csöpp, kicsinyke kis falu. Nekidűl egymásnak három hegyóriás és magához ölel egy pár száz embert. Azok pedig a mit innen látni tudnak : a derűs-borús égboltozat, zugó erdők, tarka mező, csobogó csermely és a pislogó csillagok. A virágos mező elég világ a gyermeksziókra fog okot szolgáltatni. Remé| nyeljük ezt annál is inkább, mert az újonnan választott képviselők eddig igen lelkiismeretesen feleltek meg a beléjük helyzett bizalomnak. I De most szólljon, statisztikusunk : I Az elmúlt évben a város huszonkét közgyűlést tartott; tehát átlag majdnem minden hónapra kettő esik. E közgyűlések dátumai : január 15, február 3, február 17, február 28, március 10, március 15 (jubiláris), március 31, április 22, május 5, május 13, május 26, június 30, augusztus 4, augusztus 29, szeptember 12 (gyászközgyülés), október 6, november 10, november 24—25 (költségvetés), november 28, december 7, december 19 és december 29. | A márciusi jubiláris közgyűlésen a képviselők fenn a teremben és lenn a I téren elszórva lévén, a megjelentek ponj tosan feljegyezhetők nem voltak, igy 1 alábbi — a képviselők megjelenésére vonatkozó — hiteles kimutatásnak csak huszonegy közgyűlésre vonatkozik. S e kimutatásba természetesen a tisztviselőket nem vettük fel, csak megjegyezzük, hogy a tisztikarból valamennyi ülésen csak dr. Fóldváry István főügyész és Rothnagel Ferenc főjegyző vettek részt. Mind a huszonegy közgyűlésen csak Tátus János vál, jelent meg. Húsz közgyűlésen résztvettek: dr. Fehér Gyula vál., Gabanitz Ferencz vál., Kiffer János vál. nek és a gyermeklánc-virág szára pompás tűzoltó kötelet hagy magából formálni ; a csillag, ha a leányzó kiáll a kapufélfához a titkos légyottra, hű szerelmes simogatásával ragyog le rája; a gyermek, a leányzó — kikért a gyárba dolgozni járnak — a tökéletes mindenség az apa, az anya számára. Ebédkor is, de igazán akkor, ha lebukik a lángoló nap az ég pereméről, akkor már mind együtt vannak, a fiúcska, a lányzó, az apa, az anya, szépen egymás mellé leülnek a ház előtti kőlócára, szivják az erdő kilehelését és nyájasan elmórikáznak. Télen az erdő ad galyat, mint a langyos fürdőmeleg lesz tőle a szobácska levegője, a kx-umplit jó ropogósra sütik, falánkan elköltik, azután elékerül a nagy szakajtó és megindul a tollfosztás, meg a mesélés : Csaba vitézről, karácsony közeledtekor a Lucza székéről, minden este pedig folytatólag Argirus király úrfi csodás viszontagságairól. A hét hat napján azért folyik a tisztes, becsületes munka, hogy a hetedik napon igaz áhítattal megköszönjék a világ Urának irántuk való kegyességét és hogy a küszöbön álló uj hat napra ismét kikérjék kegyelmes segítségét. Vasárnap templomba járnak. Egy tiszta, világitón fehér szoba, 10—12 támlás paddal, a min megosztva a templom egyik felén virágos ruháikban
