Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-06 / 19.szám

vés; mig ha az alsóbiróságok bírói személyczte valamivel többel szaporittatnék és megszűnnék az a tulterhéltetés, a mely az albirákat jelenleg nyomja, akkor idővel a kevesebblet és a munkaterhek megosztása is meglátszanék és ez uton az ügyek elintézésében ha nem is gyorsaságot, de legalább egyenletessebb beosztást érnénk el és elérnénk egy kissé nagyobb alaposságot ilyen ügyek elintézésénél. Több alaposságot mondtam, t. Ház, de ezzel nem akartam igen tiszteletreméltó birói karunkat megsérteni. Mert alaposság hiánya s illetve a felületesség nem az ő hibájuk, hanem kényszerítő körülményeknek tulajdonitható. Mert ha tekintetbe veszem azt, hogy a beadványt elintéző birót sürgeti a fél, sürgeti az ügyvéd, sürgeti az örökös és sürgeti a törvényszék elnöke, sürgeti a járásbíróság főnöke, sürgeti a közvélemény és sürgetik az újságírók, kénytelen a tornyosuló restanciákat rohamosan feldolgozni, lemondván a társadalmi életről, a családi életről csak azért, hogy kimutatásaiban legalább kurrensben legyen. De ez a dolog nem dolog, hanem gyártás. Hogy a gyári munkával azután miféle eredményt érünk el, azt legjobaan tudja a szegény ember, akinek talán egy évi keresete, vagy talán egész ekszisztenciájának kérdése fordul meg az elsőbiróságnál. De ezenkívül még a sok munkájú és kevés fizetésű albirót és törvényszéki birót még a legfőbb hatalom is sürgeti, a mennyiben látunk oiyan rendeleteket, a melyeknek az az albiró kénytelen megfelelni és erejének teljes megfeszítésével dolgozni. Erre csak egy rövid példát fogok mondani. Az igazságügyminiszter ur kiadott egy rendeletet, azt hiszem csak a budapesti jáiás bíróságok területére, de a melyet az egész országban követnek, t. i. azt, hogy minden albiró a hét egy bizonyos napjára annyi első tárgyalást tűzzön ki, amennyit csak lehetséges. Megengedem, hogy ennek az ügyvédekre nézve megvan a maga jó oldala ; de azoknál a járásbíróságoknál a vidéken, ahol a féli maga szokott megjelenni, ez igen hátrányos. Mert mi történik? Megjelenik az a fél és miután az idéző végzésben az van, hogy ezen a tanúival és összes bizonyítékaival együtt jelenjék meg, ez a fél természetesen behozza messze távolról az ő falusi tanúit, összes okmányait és akkor mikor ott vélt igazságérzetében elő akarja adni ügyét, a biró azt mondja, hogy én azzal tárgyalok először, aki egyeséget köt és tárgyal esetleg oly ügyeket, a hol a fél vagy kénytelen egyességet kötni, vagy el lesz bocsátva és egy második tárgyalás költségeit kénytelen viselni. Már most aztán nem lehet csodálkozni azon, hogyha a szegény paraszt fél nagyot néz arra a pecsétes irásra, a melyet ő az igazságnak gondol, vs*gy arra az izgatott biróra, aki őt bizonyítékával és tanúival elkergeti. Ez gyakori tünet a vidéken. A vidéki járásbíróságok vi szonyait egész máskép kell megítélni, mint a budapestiét, hol többnyire ügyvédek tárgyalnak, kikre nézve, mint mondtam, ezt helyesnek tartom, de a felekre nézve nem. Már most az ily eljárás elkeseríti azt a szegény embert, az nem érintkezik senkivel, csak a végrehajtóval, nagy ritkán a főszolgabíróval és a járásbiróval és az ő, talán csak pár krajcáros, de neki talán egész exisztenciáját jelentő ügyében, attól a járásbirótól várja igazságát. Itt van aztán a kérdésnek legerősebb politikai oldala is, mer*' az a kisgazda, kisiparos, kiskereskedő csak a járásbíróságnál látja az igazság gépezetének kerekét, mert a törvényszék rá nézve már a velenczei tizek tanácsa; abba bele nem lát. S vagy itt szijja magába a bizalmat az államhatalom iránt, vagy itt győződik meg arról, hogy az egyenlőségben nincs igazság s szive megtelik gyanúval, ellenséges érzülettel az államhatalom, vagy mint ő mondja, az urak iránt. O nem tudja, nem is lehet neki megmagyarázni, hogy ennek magasabb igazságszolgáltatási, politikai okai vannak ; ő csak a sérelem tüskéjét érzi szivében. Ehhez hozzájárul egy rongy darab irat és kész a forrongás. T. Ház ! A földmivelésügyi vita alatt sok szó esett itt a szocializmusról. Nem időzöm e tárgynál sokáig, csak azt jegyzem meg, hogy azok a jelenségek, melyek legutóbb az egész közvéleményt felizgatták, csak egy közelgő nagy, de biztosa bekövetkező átalakulás. Ez átalakulást eddig vagy meg nem értették, vagy félreértették. Én azt hiszem, hogy ez átalakulásra elő kell készíteni az utat, amig még a sikon vagyunk, mert ha a lejtőre jutunk, nincs kibontakozás, csak az örvény fenekén. Nem elég a kenyér-, vagy munkakérdés megoldása, hanem minden téren ki kell elégíteni a nép jogos igényeit, hogy az a kezébe jutó nyomtatványokban ne lásson igazságtalanságot. Nem mondom, hogy a járásbíróságok személyzetének szaporítása panacea, de bizonynyal sokban hozzájárulna a kibontakozáshoz. Felszólalásomnak csak az a célja volt, hogy az igazságügyminiszter ur indokolása alapján kimutattam, hogy alsóbiróságaink tényleg tul vannak terhelve s hogy az ez ellen feltálalt orvosság nem elégséges. Felszólalásomnak semmi más politikai célja nem volt, csak az, hogy felhívjam a t. igazságügyminiszter ur figyelmét erre is, mert arról jogosan nem panaszkodhatunk, hogy az igazságügyi kormány nem követ el mindent, sőt sokat, hanem talán éppen az ellenkező volna helyes, hogy a rohamos haladást egy kissé megapasztva, meg kellene várni, mig azok az alkotások a nép vérévé válnak, mert a rohamos és tömeges alkotások gyenge keresztülvitelénél csak a bonyodalmakat és rázkódtatásokat érezzük, de a túlfeszített tudományos munkálkodásnak valódi és az életben érezhető eredményét nem látjuk. Én teljes elismeréssel vagyok a t. igazságügyi miniszter urnák működése iránt, mert tényleg igen sok történt és a régi állapottal szemben valóban nagy a haladás. De nem tehetek róla, szeretnék a nemzet zömének ügyeinek elintézésében bizonyos idealizmust látni és több melegségét a nép javainak gondozása iránt. Egyébként a tételt elfogadom. Anyagi viszonyainkról. Esztergom, március 5. Néhány élelmesebb vidéki város oly mozgalmat kezdett meg, amely különösen közelről érdekli a mi nem éppen élelmes városunkat s zilált anyagi viszonyaink rendezhetése körül nagy szerepet volna hivatva játszani. Nem tudjuk, a város intézőinek van-e tudomásuk róla, azért magunk ismertetjük azt röviden és ajánljuk a város urainak figyelmébe, nehogy bekövetkezzék az az eset, hogy a mozgalomból megint az annak eredményére legjobban rászoruló Esztergom maradjon ki. Tény az, hogy amint mi vagyoni viszonyaink rendezetlenségével nem sokat törődünk, ugy felsőbb helyen a vidék vagyonosodásának és fejlődésének ma sem tulajdonítanak érdeme szerinti fontosságot Ma is alsóbbrendű kérdés, hogy a jó vidék mint halad, mik haladásának eszközei, nincs egységes, az egész országot felölelő programm, a vidékkel csupán aktuális alkalmakkor foglalkoznak, amely alkalmak a legtöbb esetben ünnepélyekben, vagy állami beavatkozást provokáló törvényellenes állapotokban jelentkeznek, amire Esztergom is el lehet készülve. A mai kormány az első, amelyik sok jóakarattal és támogató kézséggel foglalkozik a vidékkel. Minderre a készségre a legközelebb teljes mértékben szüksége lesz a vidéknek. A vidéki városok legtöbbje eleddig jól érezte magát elhagyatottságában. A lakosság haladást nem kivánt, a magisztrátus örült, hogy az irodai ügyforgalmat feltűnő restancia nélkül elintézhette. Lassanként azonban megmozdulnak a vidéki városok, (mi még csak nagyon lassan i mozdulunk) kezdik meghallgatni a alakosság közgazdasági, kultur; közegészségi és kényelmi kívánságait, különösen jó, serkentő hatással van reájuk, ha valamelyik város a fejlődésnek meglepő tényeit, alkotásait képes keresztülvinni. Pénz nélkül azonban egyik sem dolgozhatik és ez a legnagyobb akadálya, hogy még az életrevalóbb városok, amelyekijfíl távolabbra vagyunk mi, mint Makó Jeruzsálemtől, terveiket csak nagy nehezen tudják megvalósítani. Folytonosan ki vannak téve a pénzpiac hullámzásainak, uj létesítmények és uj szükségletek konverziókra kényszeritik, kölcsönügyleteikben egy-egy iskola, kórház^ vagy egyéb intézmény létesítésének árát emészti föl a bélyeg- és adóköltség, amit a pénzintézetek természetesen a városokkal fizettetnek meg. A vidék városai e végből legközelebb együttes mozgalommal lépéseket tesznek, hogy a városok saját közszükségleteik fedezésére bélyeg és adómentes címleteket bocsáthassanak ki, ami jelentékenyen megkönnyili a pénzbeszerzést, olcsóbbá teszi a kölcsönöket és a városnak nem kell hónapokon keresztül pénzintézettől pénzintézethez futkosni, velük súlyos feltételek fölött tárgyalni, a szerint, a mint könyebben, vagy nehezebben lehet a pénzt elhelyezni, A városok el lehetnek készülve a pénzintézetek egynéhányának erősebb ellenállására, csak az a kérdés, hogy a vidéki városok fejlődésével elérendő országos fejlődés, vagyonosodás, közgazdasági fellendülés és itt nem részletezhető országos előnyökből alakuló közérdek ereje megdönteni képes lesz-e három-négy pénzintézet osztalékaiban érintett magánérdekekeket. A kérdés, a téma elég szép, érdemes a küzdelemre, az agilis tevékenységre és alkalmas a városok életrevalóságának, kitartásának próbáratevésére. Azért óhajtjuk és követeljük, hogy Esztergom városa, melyet nagyon is közelről érint e mozgajom, abban minden tehetségével és erejével részt vegyen. Esztergomi. Esztergom, március 5. — Szentségimádás. Az Oltáregylet tagjai gyónásukat f. hó 12-én d. u. 5 órakor végezhetik a vízivárosi zárda templomában, ahol ezen időben, letenye és ájtatosság szokott tartatni. Másnap, azaz 13-án reggel fél 7 órakor ünnepélyes mise az Oltáriszentség kitételével, 8. 9. és 10 órakoi szintén mise. Egész nap szentségimádás, d. u. egyházi beszéd s utánna letenye. — A Palkovics-emlék bizottság holnap, vasárnap d. e. 11 órakor a vármegyeháza tanácstermében ülést tart, amelyen véglegesen határoznak az emlék megrendelése tárgyában. Az emlékszoborra ujabban adakoztak : Usztanek Antal 2 frt, Kruplaníc Sándor 2 frt, ifj. Rédly Gyula 2 frt, Zlatnyánszky János 1 frt, Manovil Dávid 1 frt, Wimmer Kálmán 2 frt, a városi elemi leányiskola VI. osztálya 2 frt, Sinka Júlia 1 frt, Sinka János 50 kr, Sinka Erzsi 50 kr, Sinka Éving Júlia 1 frt, Sinka Ferenc Pál 1 frt, Sinka Laci 50 kr, Sinka Ferenc 1 frt. — Kinevezések. A főkáptalan a megüresedett bozóki erdőgondnoki állásra Kraffszky Ferenc központi erdőgyakornokot nevezte ki. — A Katholikus Kör március hó 8-án és 29-én délután 6 órakor zenével összekötött felolvasást tart. — Névnap. Tegnap ünnepelte nevenapját Pongrácz Kázmér vármegyei ellenő s igy alkalma nyilt barátai és tisztelői őszinte, nagy ragaszkodásáról újra meggyőződni. — Március 15* A nagy napra főgimnáziumunk ifjúsága már erősen készülődik. Az előjelek után ítélve, ünnepélye fényes és előkelő lesz. Különösen érdekesnek ígérkezik a két élőkép (a budai Honvédszobor és a Hüngáma), továbbá a Riadó, amelynek melódiáját Czuczor szövegére egy bencés tanár irta, továbbá a nagy hódolómenet, amelyben a nemzetiségeket képviselő alakok is részt vesznek. — Az üzletek kirakataiban is megjelentek már a különböző nemzeti jelvények, ilyenekben kölönösen gazdag Fleischmann Ignác kirakata. — Jubiláris ünnep. Szép napja lesz a március ió-iki az Esztergomé Takarékpénztárnak. E napon fogja, ugyanis megünnepelni fenállásának ötvenedik évfordulóját. Az ünnepség a következő sorrendben fog lefolyni; a részvényesek reggel fél 9 órakor gyülekeznek a társaság hivatalos helyiségében s onnan 9 ó. testületileg a sz. kir. városi plébánia templomba vonulnak, ahol hálaadó istentiszteletet hallgatnak. A templomból a lőrincutcai bérházcsoport alapkő letételéhez mennek, majd visszatérve a< hivatalos helyiségbe, következik az elnöki megnyitó beszéd, a társaság keletkezésének és fejlődésének vázlatos ismertetése. Végül a jelentkezőknek átnyújtják a társaság ötven éves történetét tárgyaló jubiláris emlékmüvet. Ezután tartják meg a rendes évi üzleti közgyűlést. — Házi ezredünkből. Schwredész Ernő altábornagy háziezredünk megszemlélésére városunkba érkezett, — Értesítő. Megjelent a Mr. városi Kisdedovó Társulat értesítője az 1897. évről. A kis füzetet különösen Pór Antal kanonok egyesületi elnöknek a január 10-iki közgyűlésen mondott megnyitó beszéde teszi becsessé,, amely a régi német Esztergomról igen érdekes részleteket mond el. Az egyesületet a mult évben 155 gyermek látogatta, bevétele 1269 frt 88 kr, kiadása 1046 frt 42 kr volt. Részvényeseinek száma 140, alapító tagjaié 78. — Estély volt csütörtökön Andrássy János alispán urnái, amelyen az előkelő társaságból számosan vettek részt. A megjelentek ez alkalmat felhasználták arra, hogy a vendégek között levő Windisch-házaspárt, amely nemsokára végleg távozik körünkből s távozását minden körben őszintén sajnálják, legmelegebb ovációkban részesítsék. — Áthelyezés. A, főkáptalan Nedeczky Miklós szentmiklósi tiszttartó mellé kisegítőül ideiglenesen Sxnmtlik István gazdasági segédet osztotta be. — Kollár Károly gazdasági tanácsos Bábolnára utazott, hogy az ottani állami birtokon a város számára tenyészbikát vásároljon. — Sikkasztó végrehajtó. A mai nehéz viszonyok között a mi szegény városunkban hálát ad mindenki sorsának, ha évi adóját lassan-nehezen megfiüetheti s éppen, azért sok volt a bosszankodás, amig az adópénztár téves előírás folytán, hol több, hol kevesebb adópénzt szedett be, amiből folytonos súrlódások és kellemetlenségek keletkeztek. Az utóbbi hetekben azonban megtörtént, hogy olyanok is, akik adótartozásukat egészen átadták az egyik végrehajtónak, értesültek róla, hogy az adóhivatalnak befizetésükről semmi tudomása nincs. Keresték a tény okát s hogy keresték, egyre komolyabbá vált abbeli gyanújuk, hogy keservesen beszolgáltatott pénzecskéjük az egyik adóvégrehajtó zsebeiben tünt el. Gyanújának végre illetékes helyen pozitív kifejezést adott egy kereskedő s gyanúja alaposnak is bizonyult. A szomorú esetről a következő részleteket jelenthetjük : Eckstein kereskedő véletlenül megtudta az adóhivatalban, hogy az általa Fürst Miksának négy részletben befizetett 394 frt illeték a pénztárba befizetve nem lett. Az adópénztárnok bejelentette az esetet a polgármesternek, aki azonnal maga elé idézte Fürstöt, aki beismerte, hogy az utolsó részlet nála van, de azonnal elhozza. Mivel azonban a mondott időre meg nem jelent, letartóztatása szükségessé vált. Lakását még azon a napon átkutatták s ott különféle papírszeletekre Írott jegyzetekből még 673 frt, tehát már összesen 1067 frt. adó és illeték elsikfeasztása derült ki. A