Esztergom és Vidéke, 1898

1898-11-17 / 92.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M C £Uelemik Vasárnap és csütörtökön. • ^ » <; • ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — —• % frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁN­Laptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlxA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jküldeadok SzcctjertyMcr, 330. szári}. Kéziratot nem adunk vissza. -<r­A város költségvetése. Esztergom, november l6. Előttünk fekszik egy füzet, tele tételekkel, számokkal : Esztergom város költségvetése az az 1899-ik évre. A számokhoz nem értő em­ber csodálattal nézi a 30 oldalas füzetet, a sok, elég precízen összeál­litott tételt; a pénzügyi viszonyokat ismerő pedig elismeréssel adózik a reális számítás iránt. Tizennégy tétel alatt felsorol vák a bevétel összegei, huszonhárom alatt a kiadásoké, a kiadások összege 213,369 frt 95 kr, a bevételeké 133,224 frt 89 kr, marad tehát födözetlen kiadási többlet 80,145 frt 6 kr. Kezdhetjük tehát mindjárt azzal, hogy a jövő esztendőben nem lesz kisebb a pótadó, bár a p. ü. bi­zottság igazságos és méltányos ja­vaslata alapján a föld után fizetők némi előnyben fognak részesülni. Eltekintve e körülménytől, egyáltalá­ban örömmel szólunk a költségvetés realitásáról, mert bizony voltak esz­tendők, amikor úgy állították össze az előirányzatot, hogy még el sem értünk az esztendő közepére, amikor kimerültek a kiadási tételek s meg­lehetős zavarban voltak a városházán. A jövő évi költségvetés reális volta kizárja azt, hogy ily sajnálatos eset megismétlődhessen s ez nem­csak a nyugodt közigazgatás^ biztositéka, de alkalmas arra is, hogy növelje a bizalmat a város sáfárjai iránt. Azt látjuk a bevételi tételeknél, hogy inkább kisebb összeggel vétet­tek fel, mint a mennyi várható; a kiadás tételeknél, hogy inkább töb­bet számítottak, nehogy az ismétel­ten előfordult kellemetlen zavarok visszatérjenek. Reményeljük, hogy a költségvetés realitásáról táplált véleményünket a jövő igazolni fogja. Mind a mellett, hogy a bevétel tételei sok helyt kisebbnek, a ki­adásoké nagyobbnak vannak fel­véve a magas költségvetés mel­lett is talál alkalmat a város, hogy kulturális és egyéb a polgárságot közvetlen közelről érdeklő célokra hatalmasabb összeget fordítson. A közoktatási célokra 29,528 frt 74 krt ad a város, a vegyes kiadások tételénél pedig még megtoldódik e hatalmas összeg. Egyáltalában szívesen konstatáljuk, hogy az idei költségvetés reálisabb az 1898-ikinál, különösen hogy a tanács és főleg a p. ü. bizottság retortáin átment s ebből az alkalomból szívesen szavazunk elis­merést annak összeállításáért Dóczy Antal számvevőnek, ha mindjárt a tűzoltóságot nem szereti is. E hi­báján még javíthat. Esztergom város jövő évi bevé­tele 133, 224 frt 89 krra van elő­irányozva., kiadása 213, 369 frt 95 krra, e szerint pótadó utján födö­zendő hiány lesz 80, 145 frt 66 kr. A közigazgatási kiadások összesen 28,000 frtra rúgnak, hozzájárul a dijnoktartási költség: 2808 frt, a hivatalszolgák ruházata, ugy hogy az I. cím, végöszzege 31, 463 írt 60 kr tesz. ki. Az egyházi kiadások 3576 frt 65 krt tesznek ki. A köz­egészségügyi kiadások cime 2400 frt-tal záródik, nyugdíjra és nevelési pótlékra 4404 frt megy. A város gazdasági kiadása (az erdészettel együtt) 15,035. Városi középüle­tekre megy 7372 frt 26 kr, utcakö­vezésekre és a városi utak és * hi­dak fentartására 8173 frt. Utcák vi­lágítására 3860 frt (s e világítás ellen immár semmi kifogásuk sem lehet) napidíj — és útiköltségekre 350, adókra 7534 frt 48 kr. Közle­kedésre 294, irodai kiadásokra 1847 frt 50 kr, házi bútorokra 200, jóté­konyságra 4336 frt 71 kr, katonai kiadásokra 1.164 f rt- Tartozásokra 4 8 >949 frt 39 kr. Vegyes kiadá­sokra 10.520 frt. Rendőrségre 17.465 frt 20 kr, Tüzőrségre 2000 frt. Külkiadásokra 12.896 frt 50 kr. A födözeti rész előirányzása 16.269 frt 10 kr, javadalmakból 13, 101 frt. Gazdasági jövedelem 20,910, megtérítések 2012 frt 66 kr. Katonai megtérítések 29,544 frt 73. Kezeltetési jövedelem 6908 frt 31 kr, kölcsönökből 17,406 frt 87 kr. Különfélékből 9020 frt 10 kr. Ren­dőri jövedelem 1550 frt. Külkiadá­sok megtérítéséből 12.899 frt 50 kr. Mindez adatoktól kiviláglik, hogy a városi pótadó a jövő esztendőben emelkedni nem fog s elvégre ez is némi eredmény. Riporter. b .Esztergom ís lile" tárcája. HamupipSkepsasszony. — Az cEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — (Folytatás.) ^Tovább beszélt volna még, de szava megcsuklott, Szép arcán valami fájdal­mas vonás vonult keresztül s kérdőleg, szinte rimánkodólag tekintett húgára. E tekintetből, kiérzett a kérés:* szólj, be­szélj te is! A másik ugyanaz az arc, egyazon vo­nások, csak a szemeiben más sugár. Az előbbinek a szempárja dióbarna, tüzes tekintetű, telve hévvel, vágyakozással. Emennek a két szeme : miként a zöld üvegen belátszó kék mennyboltozat: lágy, ábrándos, szinte vizenyős, majdnem minden melegség nélkül. Fején a fehé­resen szőke árvalányhaj konytba kötve. Az arca egy vonalnyival gyermetegebb. — Téged szeret . . . — Nem igaz, nem igaz ! Bár úgy lenne! Erre aztán ő is felkönyököl, majd fel­ugrik az ágyból. Odaülnek az ágy szé­lére s darabig néznek egymás szemébe, mintha azon keresztül meglátnák egymás agyában a forrongó gondolatokat; mintha olvasni akarnák egymás vágyát a lélek tükrében. — Nekem mul)#»r azt mondta: a barna hajat imádja — szól az ifjabbik. Hát téged szeret. — Nekem meg azt mondta, ha szőke hajat lát, szálankint csókdosná. Téged szeret! — Vasárnap azt mondta, hogy nincs szebb, mintha barna hajú lánynak kék szeme van. Hogy az az Urnák igazán isteni szeszélye. Hogy a barna haj, kék szemmel milyen isteni harmóniában van! Kit szeret hát ? — Oh Irén, én nem tudom : kit szeret, Csak azt tudom, hogy én szeretem for­rón, őrületesen. Azt is tudom, hogy te is szereted szenvedélyesen. Oh, én meg­halok, elsorvadok a bizonytalanságban. Ha tudnám, hogy téged kivan: meg­nyugodnék s lemondanék s tudom, hogy te is ugy tennél. — Ugy, ugy ! Esküszöm I — Ha az ablakból meglátom, mikor felénk tart: leszeretnék ugrani elébe. Átölelném, megcsókolnám világ láttára. Oh, hogy magamhoz szorítanám, hogy kiszínám még a lelkét is. Aztán mikor már félőrültté tettem forró ölelésemmel, lázas csókommal; mikor már a lábaim­hoz rogyna : akkor megkérdezném tőle : — Kit szeretsz ? — Tudom engem sze­retne ! — Nem bánnám, hidd el, ha téged is szeretne. Ha téged kivánna, ugy én nem vágyódnék hozzá, mert csak viszont­szerelemért tudnék szeretni. Szeressen téged ! Holnap elmegyek a templomba, meggyónom a papnak bűnömet, hogy elkivánom a testvérem szerelmesét. Pedig nem is igaz, nem is igaz! Ks tudja: tán azután majd elválik: kit szeret. A két körszerűleg egymásba fonódó réteg-felhő már régen elhúzódott, el­foszladozott másfelé a szemhatárról. Egy rojtos nagy gomoly felhő, melyből a képzelet egy nagy emberitestet, egy gigászt vélt kiformálni, volt most ugyan­azon a helyen. Á gömbölyű nagy fej homlokának közepéből tündökölt ki az ezüstarcu, szende telehold, mint az óriásnak egyetlen nagy szeme. Valósá­gos ciclópi alak. A ciclops szeme pe­dig benézett, legfelül az ablak sarkán s gyenge sugarai bevilágították, álfolyták az egymásba ölelkező két testvér szőke s barna haj hullámait. Később már az ezüstarcu hold nem kandikált be az ablakon. Rég tova járt. A két leány azonban nem szűnt meg csendesen beszélgetni. Összesúgtak, búg­tak. Titkos terveket forraltak. II. Reggel Róza, az egy évvel fiatalabb, a ruháit csomagolta. Az utiládába tett három öltözet ruhát. Egy ünneplőt, egy házit, vendéglátás alkalmára s egy pon­gyolát. Aztán sok-sok, vagy egy hónapra való fehérneműt. Ebből meglátszik, hogy hosszabb távolmaradásra készül. Özvegy édes apjuk, a másik nagyobb bik s a zárdába járó kisebbik leány kikisérték őt a vasúthoz. A két nagy leány az uton elöl ment s igen sokat sugdolóztak, mintha a tegnap megbe­szélteket egészítenék ki. Utánuk hátra­maradva az apjuk ment a fiatalabbikkal, aki arra akarta őt kapacitálni, hogy új kalapot és esernyőt vegyen neki. — Apukám édes, nézd csak — s fel­nyitotta az ernyőt — ez az ernyő már oly csúnya. Ugy-e veszesz nekem szépet, ujat ? — Dehogy veszek kis csibém, hiszen ez még olyan jó. Ugy-e Irén ? — Igen. — No látod : Irén tudja mikor kell majd másikat venni. Erre aztán nem szólt s nem kért többet semmit, csak duzzogva ment az apja mellett s ütögette irgalmatlanul az ut mentén felburjánzott ártatlan sóskát, útifűt s kimagasló, sárga virágos kutya­tej szárakat. Mikor az állomáshoz értek, már ott prüszkölt a vonat, melyen Róza a keresztmamájához fog utazni. A gőzgép utolsót füttyentett s nagy lomhán szuszogva megindult a vonat. A coupé ablakából soká integetett a távozó leány a kendőjével. Ök meg vissza. Aztán megindultak hármasán haza­felé, közrefogván a papát s az volt boldogabb, ki nagyokat ráncigálva, erő­sen csimpalyoghatott rajta. Ez a boldo­gabb pedig határozottan a kicsike volt. Pedig épp az elébb tagadtak meg neki uj kalapot s ernyőt. — — — Délelőtt a nagyobbik Fejér leány a konyhán foglalatoskodott. Katicza pedig az erkély-n a cserépben levő muskátlit, fuksziát s a faládában terpeszkedő lean-

Next

/
Thumbnails
Contents