Esztergom és Vidéke, 1898
1898-09-29 / 78.szám
AZ „ESZTERGOMYIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. M e í£j elemik Vasárnap és csütörtökön. JÍLL.ŐFIZETÉSI ÁRAK '. Egész évre — — — — 6 írt — kr. Félévre- - - — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIxMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYULxA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők SzéctjenyMsér, szán}. Kéziratot nem adatik vissza. Az őszi közgyűlés előtt. Esztergom, szeptember 28. A holnapi nap a vármegye napja : az őszi közgyűlésé; egy előkelő, ko'moly, érett testület higgadt, méltóságos tanácskozásáé. E közgyűlésekre mindig örömmel, ünnepi hangulattal eltelve lépünk be a megyeházának egyszerű, de már külsőségeiben is tiszteletre gerjesztő tanácstermébe, ahogy a komolyságnak, a becsületes munkásságnak levegője csap meg egyáltalán, mihelyt a Curia Comitatis Strigoniensis ódon kapuját átlépjük. Mindazáltal a vármegyei közgyűlések iránt kevesen érdeklődnek. Unalmasaknak, színteleneknek, egyhangúaknak tartják itt is, ott is s legkivált olyanok, akik egy városi közgyűlésről sem hiányoznak. Mindennek azonban könnyű okát találni. Itt a közgyűléseken nem szerepelnek tenoristák, intrikusok, naturburchok, nincsenek jelenetek, Marionett-táncoítatások, piaci hangú duettek, nem hallunk Gőre Gáboros gallimathiászokat. vicceket, amelyeket a legdummerebb Auguszt is megirigyelhet, hogyne volna tehát unalmas az előadás A vármegyei közgyűlés csak komoly férfiak komoly tanácskozása; semmi egyéb. Hiszen itt oly elnök van, aki nem csupán csengetyüjével iparkodik rendet tartani, aki minden körülmények között megtudná tekintélyét óvni, amire külömben ilymillieuben szükség nincsen 5 itt az elnök vezet s nem vezetik minden oldalról, itt olyan referensek vannak, akik nemcsak olvasnak, de tudják is mit olvasnak s akik mindenkor készek alaposan megfelelni minden kérdésre, itt az ügyész nyugodtan ülhet helyén s nem kell minden szavazásnál, minden második kérdésnél paragrafusokat rácitálnia az elnökre és annak mankójául szolgálni. Persze hogy unalmas az ilyen társaság, amelyben még azok a fenegyerekek is csendesek és hallgatagok, akik másutt a kisded osbstrukcióknak fiók-Polónyiai, a személyeskedések championjai s a másutt Örökös közbeszóllók itt szörnyű békességesen cirógatják óraláncukat s hiába lesnek, mint a pók, hálója szögletébe húzódva, a legcsekélyebb legyecske sem akad, amelybe kapaszkodva rendes szererepüket végigjátszhatnak. Hát még csak azt sem lehet mondani — amit némelyek szeretnek — hogy itt csupa félénk, függő mameluk ül. S hogy ilyen kifogástalan, ünnepélyesen komoly a vármegyei közgyűlések menete, hogy egyáltalán nincs alkalom az üres szalmacséplésre, folytonos személyeskedésekre és bizony nagyon sokszor vajmi jogos panaszokra és rekriminációkra : az mindenesetre azoknak az érdemes férfiaknak köszönhető, akik a zöld asztal fején ülnek. Mert itt is, mint minden testnél és corporációnál: >de capite !« Ennek a tisztikarnak tagjai tisztelettel adóznak felfelé, de viszont felülről is megkapják mindég a megérdemlett elismerést. De megbecsülik és tisztelik egymást a tisztikar tagjai is, nem féltékenyek, de büszkék egymás tehetségére, munkásságára s nem abban telik fő kedvtelésük, hogy intrikáíjanak egymás ellen, egymást kisebbítsék, a caput-ot meg egyszerűen negligálják, ha nem sottise-okkal illessék. Itt folyik a komoly munka napról-napra, a hivatalos órákat tudja és betartja a nagy Alfa és a kis Omega. Itt néni szólal meg rögtön a nagy dob, mihelyt valami kötelességet végre teljesítettek, sőt a legkiválóbb elért eredményt sem fürkészik ki a leghajlongóbb riporterek sem idő előtt annál kevésbé tudják meg még azt is, ha valaki kettőt tüsszentett. Itt az acélkörnyezetben a vas is megacélosodik s nem rozsdásodik meg, mint egyebütt — a véletlenül odatévedt érc. — Itt ugy tartják, hogy az emberek vannak a hivatalokért s nem az emberekért próbálnak uj meg uj hivatalokat kreálni. Itt valami ünnepség — legyen öröm, vagy gyász ünnepe — nem elég ok arra, hogy minden halaszthatlan, fontos ügyet félredobjanak, de még arra sem, hogy a rendes hétköznapi munka fonala megszakadjon, mert itt is ugy gondolkoznak, ahogy azt Felséges Urunk a legutóbbi szomorú napok -an mondotta : minden körülmények között minden órában első marad a kötelesség. És azért az ő osztályrészük a jók és igazságosak tisztelete és elismerése, meg a lelkiismeretük nyugodtsága. Es ezért üdvözöljük a holnapi nap előestéjén lelkünk egész melegével, az önkénytelen tisztelet teljes mértékével a nemes vármegye tisztikarát és bizottságát. Scipio. Lesz-e bát kiegyezés? Esztergom, szeptember 28. Ezt a cimet viseli egy az egész országban s immár városunkban is közkézen forgó, a Bagó-féle jó öreg betűkkei nyomtatott kis röpirat, amelynek szerzője tkis gazda* nak nevezi magát. A röpirat, mint cime is mutatja, a függőben levő nagy gazdasági kérdés mielőbbi megoldását sürgeti s bár kissé mokány, de talpraesett évekkel fejtegeti, hogy a megoldásnak csakis azt a módját választhatjuk, mely gazdasági érdekeinkre kedvezőbb, Ilyenül a régit: a közös vámterületet fogadja el. A kis röpirat megérdemli, hogy széleseb körben megismerjék, ezért mutatjuk be mi is egy részét olvasóinknak, íme, igy beszél a tkis gazda» : Őszre hajlik az idő. A mi termést adott az idén szántóföld és rét, szőlő és gyümölcsös, kisebb nagyobb bankóra váltva elment már hol adóba, hol ka- j matra, no meg egy kis télire valóra. A mi kevés még maradt, abból a jó Isten; segedelmével valahogy kitelelünk mi kisgazdák. Hanem uj magot tettünk a földbe, uj munkát adtunk szőlőbe, gyümölcsösbe, egy kis hizlalni valót is szereztünk, a miből pénzelni lehet, egyszóval kezdünk dolgozni a jövő esztendei megélhetésre. De megélhetünk-e és hogyan ? Tudni kéne inár, hogy mi lesz a kiegyezés dolgában ? Megcsinálják-e a külön vámterületet, vagy megmaradunk-e ugy, a hogy eddig voltunk ? Ha a nagy uraknak tán nem sürgős ez a kérdés, ha az ország házában rá is érnek nagyokat és hosszúakat mondani, nekünk gazdáknak nagyon sürgős ám idejekorán tisztában lenni azzal, érdemes-e búzát vetni, szőlőt és gyümölcsöt termelni, szarvasmarkát és disznót nevelni és hizlalni f j És nem csupán mi kisgazdák tekintünk elszorult lélekkel az elé, a mi lesz, hanem velünk együtt egy sereg iparos, meg kézműves^ apró emberek, akik kezük után keresik a mindennapit s akiknek nagyon belevág a számításukba, hogy a politikus nagy urak miképpen viszik dűlőre az ország sorsát. Lehet, hogy mi nem tudjuk megérteni, micsoda magas politika van a kiegyezés kérdése mögött, vagy tán azt se birjuk fölfogni észszel, hogy az a törvényparagrafus, a mire az urak hivatkoznak, merre csavarható a szerint, amint jobb' jvagy balpárti képviselő nyul hozzá. De [ azt tiszta észszel látjuk, hogy akik meg1 csináltak 67-ben a kiegyezést, nem goni dolhattak arra, hogy valamikor az ő [törvényük által kárt okozzanak Magyar| országnak. Ha jónak látták akkor megcsinálni a gazdasági közösséget, akkor | annak íöntartása csak attól függhet, | hogy ez bevált-e vagy sem ? Olyan tor\ vényt csa ! ; nem csinált Deák Ferenc, amely azt mondja, hogy: ha a közös ; vámterület hasznára is volt az országnak s ha a külön vámterület kárt is okozna, | mégis meg kell csinálni a külön vámterületet, ha az osztrákoknak nincsen országgyűlésük, amelylyel a gazdasági szövetséget meg lehet kötni. : Sokat beszélnek és vitatkoznak mostanában fölött, hogy mit értsünk az önálló rendelkezés alatt ; hogy ez a szó ! parancsolja-e, vagy pedig csak megen! gedi-e a külön vámterületet ? Hát egyeI nes észszel nem lehet mást érteni az ön; álló rendelkezés alatt, mint azt, hogy az ország azt teheti, amit jónak Iát. Teszem fel, ha én a szomszédommal közös legelőt tartok, de kikötöm, hogy az esetben, ha meghall, vagy más veszi át az ő gazdaságát, akkor nekem van jogom önállóan rendelkezni. Már most beáll ez az eset és csupán csak rajtam múlik, hogy a másik gazdával föntartsam-e a közös legelőt, vagy sem ? Nem azt nézem-e, hogy hasznomra volt-e eddig s hasznomra lesz-e továbbra is ez a közösség ? S ha azt látom, hogy ez hasznomra volt és lesz, hát akkor bolond észszel ahhoz kötöm magam, hogy nem legeltetek közösen, mert megállapodásunk szerint nekem jogom van ehhez? Hát nem mondaná mindenki, hogy elment az eszem, ha megfosztanám magam a szemmel látható haszontól, holott csupán csak tőlem függ, hogy megtartsam és biztosítsam a t továbbra is ? No hát, szakasztott ilyennek látjuk mi kisgazdák a kiegyezési kérdést. Mi azt látjuk, hogy a mi búzánknak, borunknak, gyümölcsünknek, marhánknak, sertésünknek van egy biztos piacza; amikor termelünk vagy hizlalunk, előre kiszámíthatjuk, mibe kerül egy mázsa szem, vagy jószág s mivel tudjuk, hogy mennyi szállítási költséget kell fizetnünk Ausztriába, kikalkuláljuk, hogy érdemes-e és mit érdemes termelni. Ha fölállítják a vámsorompókat, egyszerre vége szakad a bizonyos számitásnak. Nemcsak, hogy a vám drágábbá teszi jószágunkat, de azt se tudjuk, hogy most már a megdrágult szem és jószág bir-e versenyezni az osztrák piacon, más idegen országbelivel és ha nem bir, mennyivel lesz olcsóbb idehaza is a mi búzánk és jószágunk; mivel hisz annyi lesz, hogy az egyik gazda a másikat nyomja le az árakban, csakhogy a nyakán ne maradjon, a mit termelt. • Én nem hiszem, hogy az osztrákok, a mi szép szemeinkért beeresztik ingyen a mi gabonánkat és marhánkat, ha mi vámot szedünk az ő posztójuk és divatczikkeik után. Háborúskodni fognak bizony velünk s a hogy én látom a dolgot, a háború költségeit mi gazdák fogjuk majd megfizetni. Legelső sorban is mi kisgazdák, a kiket mindjárt az első egy-két esztendő nagyon keservesen próbál ki. Ha már olyan nagyon kell az uraknak a külön vámterület, hát mondja meg Kossuth Ferencz uram, hová vigyük majd termésünket, ha az osztráknak nem