Esztergom és Vidéke, 1898

1898-09-25 / 77.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. |±.I_ŐFIZETÉSI ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre— — — — — 8 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. is szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUlrA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: (hon a kéziratok, előfizetések, nyiítterek és hirdetések küldendők Szécljeqyi-tér, 330. szán*. -$H Kéziratot nem adunk vissza. Városi szabályrendeletgyűjtemény. — Ötödik sürgetés. — Esztergom, szeptember 24. Nekünk ugyan nincs jogunk a város polgármestere ellen száz sürgetés után sem fegyelmi vizsgálaton elrendelni; blankettáink sem olyan türelmesek, hogy tizenöt-huszx

szor egy ügyben való sürgetést békésen elviselnének: mindazáltal ez ügyben rövid két esztendő alatt — utána néztünk — immár ötödször szólalunk fel ama reményben, hogy ha ne^jiis akit legközelebbről illet, de a türelmes kényelmességében igazán valósággal érthetetlen képviselőtestület végre talpára áll és cselekszik, aminek mindenesetre több eredménye lesz, mint egy tucat végtelenbe húzódó fegyelminek. Hogy e thémát ötödször felmelegítjük, arra egy konkrét eset ad alkalmat. Városunk egy előkelő férfiától vettünk panaszos levelet, hogy | mikor egy fontos szabályrendelet | ügyében a városházán nemrégiben felvilágosítást kért, a jó urak lótottak-futottak, de legcsekélyebb felvilágosítást sem tudtak adni azon egyszerű okból, mert a szabályrendelet intézkedéseiről pontos tudomásuk dehogy is volt, a szabályrendelet aktáját pedig megtalálni nem tudták. Ez az egy kirívó eset is elegendő volna szigorú elrendelésére ama rég sürgetett kívánságnak, hogy a városi szabályrendeletek, amelyeknek ma a hivatalos urak még csak a számát és a címét se tudják, a legrövidebb idő alatt alaposan rendeztessenek és összegyűjtessenek. Ez az óhajtás az egyesítés óta ismételten felmerült tanácsüléseken, közgyűléseken, a sajtóban. A polgármesteri legünnepélyesebb ígéret az óhajtás teljesítésére ismételten megadatott, a szabályrendeletek széthányt, szertedobált eredetiéit pedig tovább őrölték az irántuk a városházán egyedül érdeklődő egerek. Olvasóink fognak még emlékezni, ! hogy csak ez évben is mily széígyenletes de megérdemlett leckéiben kellett egy közgyűlésen részecskémé a főügyésznek a polgármestert, hogy még a legfontosabb : a [szervezési szabályrendelet kinyomtaj tását is elmulasztotta, emlékezni fognak, hogy a polgármester akikor megpackázott kis diák módjára | a nagyra: a vármegyére akarta ! fogni mulasztását és csak mikor ki| kisült, hogy a diák ur szorultsagájban tévedett (f) akkor intézkedett [végre a szabályrendelet kinyomajtásáról, de a kinyomatást ekkor is I annyi sajtóhibával imprimálta, hogy !az teljesen használhatlan és értel| metlen. j Minden rosszhiszeműség nélkül, ! önkényt kell arra a gondolatra jut• nunk, hogy e halogatás nem a ha: gyományos kényelemszeretetből, hanem célzatosan történik. A közönségnek ma nincs módjában a legfontosabb szabályrendeletek intézkedéseit ismerni \ nem is káptalan a feje senkinek, hogy azokat I egyszeri hallás után megjegyezze: ugy azután meg van az a bénéje a felelős városi uraknak, hogy nem ismervén a §-okat s módjukban sem lévén azokat megismerni, nem vonhatjuk őket kérdőre azoknak napról-napra való vakmerő és szemérmetlen megsértéseért. És ők nyugodtan pipázhatnak. Ha látjuk a vármegye szabályrendeletének imponáló, hatalmas, szakértő kézzel összeállított gyűjteményét, amely tavaly került ki a sajtó alól, de amelyhez az azóta hozott uj szabályrendeletek hasonló nyomtatásban mindig hozzáfüzetnek, szégyen fog el és mélységes megháborodás. Hogy amit a kis, rendkivül elfoglalt vármegyei tisztikar meg tud tenni, a nagy, busásan dotált városi — annak még előmunkálataikhoz sem tudott hozzá fogni éveken át tartó sürgetések, követelések dacára. Mert a városnál természetesen egyelőre még szó sem lehet azok „Ixanra-dalokból." Lábadhoz borultam Könyörögve, kérve : Lángoló szivemért Szived add cserébe. Kacagva azt mondtad: Neked szived nincsen l Ne is verjen soha Meg vele az Isten ! II. Kérdezd a madártól'. Hogy kell hűnek lenni? Kérdezd a szivemtől: Hogyan kell szeretni f Én a lepkét kérdem : Hogyan kell feledni f Tanítson meg, hogy kell Csapodárnak lenni ? III. Boldogságról tudtam egy dalt, Elfeledtem régen én ! S tudtam egy dalt szenvedésről, Ez még most is cseng felém. Azt egy lányka énekelte, Ezt egy asszony, halovány . . . Csak lehetnél lány még egyszer t Boldog lány, mint hajdanán í Erdélyi Zoltán. Enyészet. — Az «Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Ablakomon kitekintve, mikor végignézem, hogy mint suhan végig a hideg őszi szél a fák sárguló lombjain ; mikor a letarolt fü elszakadt kocsánya a gyenge hajtást fagyos lehelletével végig simogatja és a megkésett virág szirmaiban elhervasztja az élet szinét, — mindig ugy tetszik, mintha bus lengésében haldokló zokogását hallanám. Mikor elnémul az erdő, a mező illatos párázata helyén sötét nyirkos köd gomolyog ; mikor nincs többé madárdal és a bogár zümmögésének elhaló neszét nyomasztó csend váltja fel: ugy tetszik, az, mintha a félelmetes némaság a halál örök csöndje volna. Még fülembe cseng az egykoron bekövetkező feltámadás dala s már is hallom a halál gyászindulóját. Még látom a rügyből kipattanó levél friss zöldjét s puha pelyhes gyuródását s ime szemem előtt van a halál ijesztő sápadtsága. Még itt bolyongott az elröppenő illat, mintha csak most szállt volna ki üde virágcsoport nedves tölcséréből s ime élettelenül hull alá az elfakult szirom. Még visszahangzik a dall, még zug a letűnt nyári éjek csodás zsibongása, de a madár déli vidékre szállott és a tarka lepkék táborát megölte a hosszú ködös éjjelek hidege. Még csak egy pillanat s ha ez is elröppent : aláhulltok ti sárguló lombok, elhervadtak halovány fűszálak, szétmállatok színtelen virágok. A napsugárnak nem lesz többé melege, a föld kérge megkeményedik, megdermed a medrében csendesen tova haladó folyó és a langyos éltető harmat ragyogó pikkelyei megfagyasztják a keringő nedvet s megfojtják az életet. Aztán mintha gyászt öltene a természet. A kéklő eget szenynyes szürke felhők takarják el, melybő 1 a hó fürtös gyapja keresztül-kasul hull alá s bevon vastag lepellel mindent. Eddig s tovább, semmi sincs. A meddig szemeimmel ellátok, hideg pusztaság terül el. A csendet, a halál mélységes csendét nem zavarja semmi se. Hát a dal, mely eddig elhangzott, hát a pompa, amit kisugároztatok, hát az illat, a mivel a nyár levegőjét megbalzsamoztátok ? Ha elszált körünkből a madár! Ha elhervadt a lomb! ha meghalt a virág. Miért keresitek a dalt, a pompát, az illatot ? Egy örökkévalóság előzte meg életünket is, és utána is egy örökkévalóság következik. A bölcsőtől a koporsóig egy röpke pillanat van a végtelen időhöz képest, a melyben nem voltunk, s a melyben nem leszünk. Még jól emlékszem a gyermekkor I bohó örömeire. Még most is tudnám szeretni az angyalt és vissza tudnék riadni az ördögtől, oly elevenen lebegnek képem előtt, pedig az élet kora tavaszától az élet lankasztó őszére jutottam. Ki ne emlékeznék kora élte tavasára. Egy örökkévalóság léte öröme, boldogsága, szerelme van benne. Ki ne vágyakoznék az élet nyara, a lélek küzdelmes időszakára, midőn tenni, dolgozni a legnagyobb erény és legszebb kötelesség. Ki ne hinné, hogy a derék munkának az ősz hozza meg a gyümölcsét. Ki ne szeretné a nyugalomra hivó természet ölén annak gyümölcseit élvezhetni. Az ősz, midőn az iíju szemek csillogó tüze kialszik, a fekete fürtökre az évek száma fehér zúzmarát rak és az egyenes vállakat meggörbíti az idők súlya. Az izmok elvesztik aczél ruganyossagukat. Még csak egy pillanat s midőn ez is elröppent, —- az ember, ki szeretetével egy világra hatott, ki munkájával egy világot boldogított, puszta, anyag lesz, mint az elhervadt lomb, mint a szétmált virág. Többé nem különböztet meg semmi . . . . megnyílik a sírgödör, s a betemetett testre ráborul a föld, a csend, a halál örökös csendje. Hát hol van a lélek, mely szeretett, s mely Küzdött, a mely lelkesedett s nemes eszméket vetett fel ? . . . Ha az agy nem működik, s ha az ideg nem érez, s ha a vér meghűlt, miért keresitek ezeknek titkait ? Nora. Hí Jáztep és MM tárcája.