Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-24 / 59.szám

tés.» Kiadtak tehát az előirányzattal szemben 582 frttaí többet. Tisztelt számvevő ur ! az ilyen indokolás jobb, ha a tollban marad, mert az ilyennel csak azt igazolja be, hogy a város pénze hasonlít a Csáky szalmájához, hogy a szervezési szabályzat 115. §n nagyon is figyelmen kivül hagyatik és hogy végül kár lesz a jövőben ezen a címen egy krajcárt is a költségvetés kiadási tételei közé felvenni, mert az előlegként künn lévő öszszeg a jövőben felmerülő szükségletet bőven fedezi. Legjobb lesz ezt az Összeget letétként kezelni s ennek még az az előnye is lesz, hogy a visszafizetett és ismét ki nem járultatott maradvány a takarékpénztárban elhelyezve még kamatot is hoz. Nem árt, ha e felett a képviselőtestület is gondolkozik, mert akkor, midőn a tisztviselők oly tisztességesen vannak fizetve, nincs indokolva ily horribilis összegű előleg kijárultatása. Nem mernénk ugyan a mellett kardoskodni, hogy az előleg teljesen szüntettessék be, mert előfordulhat olyan körülmény, hogy arra az illető tisztviselő nagyon is rászorul, másrészt azonban az előleghez való könnyű hozzájuthatás a pazarlásnak válik szülőanyjává. A megyei beszállásolási alap terhére 1092 frt 78 kr volt előirányozva, befolyt 104 frt 41 kr, hátralékban maradt 988 frt 37 kr. Ezen hátralékot igy okolja meg a számvevő «mert ezen tételnél már egy régibb évről származó 1092 frt 68 kr hátralék szerepel.* Ebből az indokolásból az tűnik ki, hogy a befolyt 104 frt 41 kr nem a régibb évről hátralékban levő 1092 frt 78 krból folyt be, hanem ez az összeg még most is egész összegében fennáll. Ugy tudjuk, hogy a megyei beszállásolási alap —- melyhez a város adózó közönsége jó nagy summával járult hozzá — oly nagy tőkével rendelkezik, hogy a városnak eme követelése nagyon könnyen kitelnék belőle. A számvevő ur szives lesz ezt az ügyet a kriptából kiemelni és napvilágra hozni, mert lehetetlennek tartjuk^ hogy a vármegye a város «jogos> követelését megtagadná. Szinte hihetetlennek tartjuk, hogy a költségvetésileg előirányzott 6000 frt cselekvő hátralékból egy krajcár sem folyt volna be és ha ez igy van, ugy ezt annak kell tulajdonítanunk, hogy a pénztári hivatal a szervezési szabályzat 56 §-usa 7-ik pontjának nem felelt meg, mert igaz, hogy az 1897-ikév Esztergom adózó közönségére nagyon is sovány esztendő volt, de még sem hihetjük el, hogy az 1896. évről hátramaradt követelésekből 189 7-ik évben egy krajcár sem folyt volna be, ha a hátralékosok az ügyésznek kiadattak volna. Senex. hogy minden jobban öltözködött fürdővendégnek szívélyesen köszön. A nőjét pedig az jellemzi, hogy még annyira sem tud Öltözködni, mint a váci asszonyok ; pedig szerény nézetem szerint az asszonyok Vácott öltöznek legrosszabbul. Az idegenek klikkje a harmadik, mely ismét alfajokra oszlik, de ezeket már fölösleges jellemeznem. Kí ne ismerné Magyarországnak ezt a gyógyithatlan baját ? Adja az ég, hogy Örökké álljon szép hazánk ; de, ha majd eljön az abszolút fagykor s valahol a Beszkidek tövében az utolsó Magyar szivének utolsó dobbanása hallatszik, csak akkor szűnik meg nálunk a kasztrendszer, annyi sok magasztos, nemes eszmének kérlelhetetlen gyikosa s minden társulás lehetetlenitője. Ettől eltekintve azonban, a fürdő egészen modern, hatalmas szállodákkal, vendéglőkkel, kávéházakkal, villanyvilágítással, vízvezetékkel, csinos fürdőházakkai, villákkal, parkokkal, — no és végre egy olyan ős fenyveserdővel, amelyhez foghaló Magyarországon több nincsen ; de valószínűleg Európa egyéb részében is csak kevés lehet. A bártfai ősrégi székesegyházat nagy költségekkel már évek óta restaurálják ; ennek a templomnak a tornyain dolgoznak most a munkások. Valóságos állII várhegyről. — Levél a szerkesztőhöz. — Esztergom, július 22. Mióta megkezdődött a Bazilika tetőzetén levő koloszszális, de művészeti szempontból teljesen értéktelen szobrok eltávolitásának nehéz munkája, majdnem naponkint felsétálok a várhegyre, hogy a kőmonumentumok alábocsátásának érdekes látványát élvezzem. E sétáim alatt mindég örömmel tölt el annak látása, hogy hatalmas főszékesegyházunkról a bíboros egyházfő és a káptalan egyaránt szeretettel és bőkezűséggel gondosványerdő veszi körül a tornyot s ezeket a hét, nyolc emelet magasságra egyberótt fenyőgerendákat a földszintről mintegy négy emeletnyire támasztja egy fenyűszál. Soha se hittem volna, hogy még ilyen vastag és ilyen hosszú fatörzs is lehet a világon. Ez a fenyőszái pedig a bártfai erdőből való s azt mondják — lehet, hogy egy kis lokálpatriotizmussal — a bártfaiak, hogy nem ez volt erdejüknek a legnagyobb s legvastagabb törzse. Azt lehet mondani, hogy az összes sétautak ebben az őserdőben terjednek el. Néhányat már bejártam belőlük s most már van fogalmam arról a kevésbbé , kényelmes, de nem sokkal árnyasabb sétáról, melyet Stanley a legsötétebb Afrika legsötébb őserdőiben tett meg. Ide fölösleges az esernyő, melyet különben már három napja egyebütt is nélkülözni tudunk. Es az a csönd, az a félhomály, az az illat ! Ide jöjjön imádkozni, akinek zajos a templom búgó orgonája, akinek a szive nem emelkedik föl a hivők énekével. Ide jöjjön elmélkedni, akinek módjában áll egy két holdújságig elcsapni magától a világot. Itt megleli önmagát, megtalálja a nyugalmat ; megtanul feledni s újra fog rem elleni ! B. Szabó Mihály. kodik s a belső restauráció után a külsőt is — bár még csak részben — eszközöltette s az új szobrokra is közel hetvenezer forintot szánt s nem sajnál csupán az ablakok tisztogatására néhány száz forintot kiadni. Egyszóval a kép : a Bazilika kifogástalan, impozáns, mesteri, de a rámája, oh de a rámája mennyire disszonál vele ! Mintha a hatalmas épület egy elhagyatott, elvadult park közepén állana! Még mindnyájan jó emlékezünk arra az időre, amikor a boldogult Símor János hercegprímás nagy költséggel teljesen helyrehozatta a Bazilika környékét, amely azelőtt még kulturálatlanabb, vadonnabb volt, mint manapság ; rendezett ligetet teremtett a kis prairiekből, diszkertet, rózsás oázist a bozótból, valóságos parkot az egész várhegyből. A székesegyházhoz vezető utak állandóan jó karban voltak tartva, állandóan nagy figyelemmel gondozva. Ez idők elmultak. A várhegyre vezető utakat kimosta a zápor, lehámlott róla a kavicsréteg, itt besüppedt, ott kidomborodott, sokszorosan megnehezítve a meredekre való feljutást. És egy részben éppen a körülményben keressük az okát a főszékesegyházi ünnepi istentiszteletek nagy néptelenségének, dacára hogy maga a remek kar vonzhatná a külömben nem túlságosan ájtatos lelkeket is. Az egykori park pedig úgyszóllván egészen eltűnt. A rózsafák, díszcserjék részben kipusztultak, részben teljesen elsatnyultak ; a bozót- és a prairíe korszaka újból visszatért. Az útmentén hosszú hónapok óta hevert téglahegyek (csak most hordták el az utolsót a gépgyári építkezéshez) kipusztították egészen a selymes pázsitot ; nem maradt egyéb nyomukban csúnya törmeléknél. Az útkarfák nagy részben szintén dülekező, megrongált álfapotban vannak s sértik a járókelők aestetikai érzékét. S ez állapoton főleg azért ütközünk meg, mert be nem következésének megakadályozása, vagy már most megszüntetése aránylag kevés költséggel járna, bár ha tetemes összegbe kerülne is, akkor is meg kellene lennie, de mégis lehetne, mert ily célra a pénznek nem szabad hiányozni. Egy-két fenyűgrupp, néhány virágpartie odafenn a nagy plateaun, hogy átváltoztatná egyszerre az egész millieu-t ? S legalább a füvet kellene rendesen sarlózni, hogy ne legyen annak valóságos rét-szinezete. Tisztelt Szerkesztő ur, szíveskedjék e soraimnak b. lapja egyik legközelebbi számában helyet adni, mert annak, azt hiszem mostanában némi aktualitása van. Hallottuk, nagy Örömmel hallottuk a rég várt hirt, hogy bibornok érsekünk a j'óvo hó folyamán közénk látogat. Ez alkalommal bizonnyára nem fogja elmulasztani székesegyházának megtekintését. Hogyan hatna reá, ha abba — oly hosszú távollét után — egy elhagyott vadonon kellene .jutnia, amilyenek a kastélyok parkjai, amelyektől urok állandóan távol van. Lehet is, kell is a hiányon addig segíteni ; meg kell adni a remek festménynek a megfelelő, habár egyszerű is, de stils^erü keretet! . . . Kiváló tisztelettel H. T. Esztergom, július 23. — Előfizetőinkhez. Tisztelettel kérjük hátralékos vidéki előfizetőinket, hogy a hátralékos előfizetési dijakat postafordultával be küldj ék. Tisztelettel: a kiadóhivatal. — Személyi hirek. Andrássy János alispán betegségéből teljesen felépült s hivatalos működését megkezdette. — Dr. Földváry István városi főügyész augusztus hó elején több heti pihenésre a borosznói fürdőbe utazik. — Dr. Burány Gergely c. tankerületi főigazgató, városunk jeles fia, hosszabb tartózkodásra közénk érkezett. — Soror Aegidía Cirkvenicán. A cirkvenicai »László gyermek otthon «*főnöknőjévé Fray Aegidia irgalmas nővér, városunk leánya neveztetett ki. Az. Ő kipróbált kezeibe az áldásos intézet sorsát a legjobb helyre helyezték el. — Egy művésznő közöttünk. Báró Braunecker Ernesztin, a jeles festőművésznő, akinek Végh Györgynét ábrázoló portait-je a tavaszi budapesti vernisage-on általános tetszést aratott, mint Hamar Árpád t. megyei főjegyző családjának vendége, városunkban tartózkodik. — A Kovácspatakból. Kies nyaralótelepünk érdekében legutóbbi számunkban megirt sorainknak annyi eredménye máris van, hogy a részvénytársulat igazgatósága a legközelebbi napokban ülést tart,, amelyek fő tárgya a sérelmes intézkedés tárgyalása lesz. Mint értesülünk,, az igazgatósági tagok nagyobb és tekintélyesebb része leghatározottabban állást, fog ellene foglalni s igy remény éljük, hogy *a kérészéletű kísérlet nagyobb kárt nem fog okozni. — A szerdai katonazenekari hangversenyen az előkelő, közönség oly nagy számban vett részt,, mint az idén még egy alkalommal se,, ugy hogy az este valóságos nyári mulatsággá nőtte ki magát, amelyen a négyeseket 30—35 pár táncolta, és még az éjféli különhajó is megtelt közönséggel. —Ma este vidám társasvaesora volt odakünn, amelyet Schleiffer Lajos vendéglős rendezett s amelyben törzsvendégei vettek részt. — Az igazgatóság a telepen az ifjúság részére hintát állíttat fel s a nép mulattatására két automatát rendelt. Éppen lapunk zártakor vettük Niedermann János vezérigazgató úrtól a következő nyilatkozatot, amely azonban aligha lesz utolsó szó a vitás kérdésben : cBecses lapja legutóbbi számában egy közlemény jelent meg, melyben kifogás alá vették a 10 kros belépődíj szedésére vonatkozó intézkedésünket. Nagyon sajnáljuk, hogy a sajtó kifogással élt ezen méltányos intézkedésünk ellen, de nem vagyunk azon helyzetben, hogy ezen intézkedésünket megváltoztathassuk. Nem pedig azért, mert a Kovács-patak területén foganatosított intézkedések, melyek a közönség kényelmére irányulnak és tetemes kiadásokat okoztak. Azoktól a látogatóktól, a kik a kiránduló helyet igénybe veszik a nélkül, hogy tetemes kiadásainkhoz más uton hozzájárulnának : jogosan követelhetjük, hogy a megszabott csekély 10 kr dijat fizessék, hogy igy azok is hozzájáruljanak azokhoz a kiadásokhoz, a melyeket a részvényesek a közönség érdekében és kényelméreáldozatul hoznak. A mi pedig a propellernek korábbi, nem 7 és fél órai, hanem egy negyed 8 órai indulását illeti, az nem szeszély szüleménye, hanem azon kényszerítő oknál fogva történt, hogy a piopeller egy negyed 8-kor teljesen tömve volt, hogy a közönség életbiztonsága szempontjából és azon súlyos felelősségnél fogva, a mellyel a társulat a közönséggel szemben tartozik, igy és nem másként kellett intézkedni; felelőségünk teljes tudatában más alkalommal is igy fogunk tenni, ha a közönség életbiztonsága igy parancsolja. Teljes tisztelettel Az igazgatóság. — Halálozás. Városunk egyik matrónája : a hetvenötéves Özvegy Lőwy Jakabné szerdán elhunyt. Nagy és előkelő J család gyászolja, közöttük veje : dr. Helcz ' Antal polgármester és fia: dr. Lányi Adolár fővárosi hírlapíró, lapunk volt h. szerkesztője. A buldogultat pénteken nagy résztvevő közönség kisérte sirba. Á haláláról kiadott gyászjelentés következőképen hangzik : Dr. Helcz Antalné — Ida férjével és gyermekeivel, HofTer Mihályné — Emma férjével, Wollraann Kázmérné — Gizella férjével és gyermekeivel, Lányi Manó nejével és gyermekeivel, dr. Lányi Adolár nejével, ugy a maguk mint a testvérek, sógorok, sógornők s az összes rokonság nevében mélyen megszomorodott szívvel jelentik özv. Lőwy Jakabné született Schmitz Róza úrnőnek f. hó 20-án,