Esztergom és Vidéke, 1898
1898-07-24 / 59.szám
Néhány szó a városi házipénztár 1897. évi zárszámadása- és mérlegéről Esztergom, július 23. IL A zárszámadásnak, ilietve a számvevői jelentésnek tételenkénti áttekintése arról tesz tanúságot, hogy a város gazdasági és egyébb jövedelmei dehogy eredményeztek igen tekintélyes több jövedelmet, ahogy azt a számvevő ur állítja, ellenkezőleg jóval alámaradtak az előirányzatnál. A szántó földek, a kőbányák bérletéből, az üveggyár használatáért, a téglaházi bérletből, a halászati jogbérletből kevesebb folyt be. Több folyt be az előirányzatnál 2576 frt 01 krral a város és kövezetvámból, mely eredményt a számvevő úr a házi kezelésnek tulajdonítja, pedig legyünk csak igazságosak s rögtön rájövünk, hogy nem a házi kezelés, hanem az egyesítésből kifolyólag a vámsorompok killebb helyezése, az állandó dunai hid okozta forgalmi szaporulat az, amely a vámjövedelmet megemelte, és határozottan merjük állítani, hogy \\ .öitep És lile' táPGaja. Kalandra Vágytam... Kalandra vágytam, mint ifjú agglegény, Ki a szerelmet kissé ismerém, Nem mint a gyermek, ha bajsza serdül, Már olvadoz a szörnyű szerelemtül, Nem ugy mint a «házas» embereknél járja, Hogy majd elhal a szerelemtül párja, Vagy mint a hatvan éves vőlegények szokták : Arcuk pirul, mihelyt ha látnak szoknyát . . . Hanem miként azt férfi lélek tudja, Ah, mert ezernyi a szerelmek utja ! A szomszéd asszony éjsötét szemén E nagy szerelmet gyűlni véltem én. És néma ajka, mintha szólna, hivna : «Ah, nincsen üdv, sehol csak karjaimba!» Ha piktor volnék, esküszöm az égre ! (Uram bocsa' e kis bűnömet érte ! De hogy ha csak előttem leng alakja Már a sejtés a vérem felkavarja . . .) Lefesteném, hogy látná minden ember, Hogy egy asszonynak lenni milyennek kell. Kalandra vágytam. Fogtam hát a tollat, — Az- ember ilyet szembe ugy sem mondhat, S leirtani ugy, hogy költő se tán jobban, Hogy itt belül a sziv csak érte dobban, Megírtam azt is, hogy mi volna vágyam . . . Már mint azt szokták férfiasan, bátran; S végül megirtam, hogy ha meg nem hallgat «Ahol talállak, ti észbontó ajkak, Ah, nem fogok útjából félre állni! . , . Megcsókolom, történjék aztán bármi.» dér let utján ez a jövedelem még nagyobb lenne. Ez időszerint nagyon szerelmesek vagyunk a házi kezelésbe, hogy miért, azt egyikünk sem tudná megmondani. Az eredmény, az éppen nem igazolja valami nagy vívmánynak a házi kezelést, mert a 2576 ! frt több jövedelemről már kimutattuk, 1 J jhogy honnan származik. 1 ! Emlékezünk reá, hogy a városi | főjegyző egy közgyűlésben akként j nyilatkozott, hogy volna bérlő, ki j 10,000 frtot adna a vámbérletért, j már pedig mit igazol az ily önkényItes ajánlat? Azt, hogy nyilvános árj lejtés utján 15.000 frt volna a vámbériét ára, mert azt csak nem képzeli senki, hogy az ily önkénytes ajánlat megüsse azt az összeget, 'melyet versenytárgyalás utján ^elérni j lehet. | Két megszívlelendő okot hoztak . fel azok, kik a házi kezelés mellett j kardoskodtak. Az egyik az volt, j hogy meg kell tudni a városnak, hogy valólójában mit jövedelmez a vámbérlet. Erről már tudomást szereztünk. A másik ok pedig az volt, hogy házi kezelés mellett ez a jövedelem egyéb közvetett jövedelmekkel karöltve fejleszthető volna. Hogy mi gátolja a vámbérlet fejlesztését különösen, erre akik ezzel foglalkoznak, azt válaszolják — hogy a főkáptalannak Szenttamás területén fennálló helypénzszedési joga, amely jog érvényesítésével meg van bénítva nemcsak, hanem meggátoltatok a helypénzszedési dijaknak egészséges alapokra való fektetése. Hát elismerjük, hogy ebben a válaszban sok igazság rejlik és bizony csodálatos, hogy az ősiség, stb. eltörlése után. ily jogok egy város területén máig is fennállhatnak és meggátolhatják a városnak pénzügyi boldogulását, azonban mi ugy tudjuk, hogy a városnak még csak reménye sincs arra, hogy a főkáptalan helypénzszedési jogát a közel jövőben magához válthassa, mert a főkáptalan — bizonnyára nem egészen alapos számitások alapján, •— oly horribilis összeget kér, amelyet a város meg nem fizethet. Hát már most a város talán évtizedeken át összedugott kézzel fogja ezt az állapotot szemlélni és más irányban mit sem fog cselekedni aziránt, hogy ' a vám- és helypénz címen több jöj védelmet biztosítson magának ? Látjuk, hogy meg van a nembánomsag, a nemtörődömség oly kérdések iránt, melyek javíthatnának a város nyomorult pénzügyi állapotán, de mégis el nem tudjuk képzelni, hogy ez a nembánomság annyira mehetne, hogy a város létalapját tennék kockára. El kell jönni annak az időnek is, midőn a képviselőtestület fel fog ébredni dermedtségéből és a gyámoltalansággal szemben vasmarokkal nyul a darázsfészekbe, mert mi azt hisszük, hogy dacára a főkáptalannal való állapotunknak, a vám- és helypénzszedési tariffán változtatni lehetne és pedig a városi pénztár érdekének megfelelőlég. Furcsa állapotot igazol, a fizetési előlegként felmerült 1179 frt 47 kr több bevétel. Elő volt ugyanis irányozva 1200 frt bevétel és bevettek 2379 frt 47 krt és pedig mint a számvevő ur mondja azért, mert «ezen évben a szervezési szabályok szigorú betartása mellett is 1782 frt előleg lett kiutalva és mert ennek arányában teljesíttetett a visszafizeA levél elment, de a válasz késett; Bosszantott is. Ily csúfos vereséget Nem szenvedett még férfi tán soha, Ha csak nem gyáva, félénk ostoba. S mint a sebzett vad, hogy ha fészke sértve Rohantam ki a csillagoltó éjbe, S amint rohantam ablaka alatt, Sötét szeméből lövelt a harag, És lázban égett mind a két orcája, S utánnam súgta epedőn : «te gyáva ...» Lévai Sándor. Bártfai levelek. — AzíEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Bártfafürdő, 1898. július 18. I. Kedves szerkesztő barátom ! Azt ígértem neked, hogy majd csak akkor írok, ha esőre változik az idő ; — de bár ez a föltétel nem következett be, mégis fölkeresem kedves és »becses* lapunk barátságos hasábjait, mert éppen az imént szállottam le a bicikliről, mert ennélfogva fáradt vagyok s mivel még nem következett be az ebéd ideje, mely ebben az ózonos levegőben ugyancsak fontos körülmény. Sietek előrebocsájtani, hogy nem egyhamar láttam olyan unalmas vidéket, mint amilyenben Budapesttől Bártfáig teljes 10 és fél óra hosszat kellett gyönyörködnöm. Lankás, halmos földek ; ittj ott síkság ; itt-ott hegyek. De ezek is i csak olyan vakandtúrás félék. Amit az | ember erre Eperjes felé lát, az sem emel| kedík túl a »polgári« hegyek fogalmán. ! Már közel állottam a kétségbeeséshez, | amikor kávéőrlőmasinánk, mely az Eperjjes-Bártfai helyiérdekű vasút elnevezés i sel hivalkodik, Bártfa szab. kir. váro! sába berobogott. Amilyen érdekes ez a városka az archeológusnak, annyira semmitmondó vidéke van, melyet én, ki már ezen a tájon égbenyúló sziklaóriásokat, sötét fenyveserdők gothikus kupoláit vártam, souverén megvetéssel szemléltem s lelkem csalódottan repült oda, ahonnét harmadéve az esős tárcákat Írtam: a Stájer hegyóriások eget ostromló rengetegeibe. Bártfától még egy félóra a fürdőhely. Mindenütt az a semmitmondó, úgyszólván jellemtelen vidék. Végre valami sötét sáv látszik a távolban ; sötétebb, mint a dombok, melyek az út két oldalán emelkednek. S mint mikor az ügyelő csengetésére föllebbben a függöny s előttünk látjuk a Sardou-féle dráma mesteri expozícióját, akképpen nagyobbodik az a sötét sáv, akképpen szűkül a völgy s — végre tiz és fél órai feszült várakozás után előttem állott egy ősfenyveserdő, melynél szebbet soha életemben nem láttam. Ennek a megszűkült völgynek a fenekében s a lankásain tarka villák, méltóságteljes szállódák s elegáns forrásépületek fogadják az embert. Az az ember, aki el van készülve arra, hogy majd elveszik a tárcáját, még abba is belenyugszik, hogy itt hagyja a kabátját s nem is sejti a szerencsétlen, hogy elevenen fog megnyúzatni a magyarországi fürdők hírnevének nagyobb dicsőségére. A nagyérdemű közönség legnagyobb része Lengyelországból való. Ebből 5O°/ 0 ol/an, aki csak most jött Gaiiciából, a füle mellett dugóhúzót hord és a testén kaftánt visel. A másik 50%" na ^ niég az elei jöttek ki Galíciából ; ezek már nem hordanak pájeszeket, modernül öltözködnek, az étteremben s egyébb nyilvános helyeken tüntetőleg magyarul beszélnek, de ész nélkül dajcsolnak, amint észreveszik, hogy nincs, aki megfigyeli őket. Az a csekély számú, egyéb fajtájú közönség pedig, amely még ezeken kívül marad — ősi szokás szerint — klikkekre van szakadva s azon mulat, hogy egymást lenézi. Az első klikk a sárosiaké ; itthon vannak, tökéletesen igazuk van tehát, amikor semmiféle jött-ment publikummal nem érintkeznek. A második a Bártfa városi polgárok i klikkje. A hímjét arról ismerheted meg, AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET 64 HIVATALOS LAPJA. M e áí CÍCI lik Vasárnap és csütörtökön. I ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 írt — kr. Fél évre — — — . — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (iiova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széctjepyi-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Mg~
