Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-21 / 58.szám

AZ „ESZTERGOMVIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA. jy eijjeleqik Vasárnap cs csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY K Ált MÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYÜIxA. Szerkesztőség és kiadóhivatal : (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők SzccÍ}CQyi"tcr, 330. szánj. Kéziratot nem adunk viasza. Néhány szó a városi házipénztár 1897. évi zárszámadása- és mérlegéről. Esztergom, július 19. I. Néhány évvel ezelőtt — ugyancsak a városi házipénztár zárszámadása —- és mérlegének e lap hasábjain történt méltatása alkalmából, mig egyrészt elismeréssel adóztunk a számvevő úrnak ezen nem kis fáradsággal járó munkálatért, mert hisz a múltban hiába kutattunk, kerestünk a zárszámadás, meg a mérleg után, az nem volt feltalálható sehol és igy a képviselő-testületnek éppen nem állott módjában megvizsgálni az utalványozó hatóság eljárását, másrészt azonban már ugyanakkor figyelmeztettük a számvevő urat, hogy a címek szerint összegezett zárszámadás sehogy sem kvadrál a nagyon is vékony indokolással kisért azon jelentésével, melyben a költségvetésileg előirányzott bevétel-, és kiadásokkal szemben kimutatja, hogy tö b, vagy kevesebb a bevétel, avagy a kiadás. Hogy ezen jelentésében cimek szerint, az előirányzott, a valóságos, a több, vagy kevesebb bevételt, avagy a kiadást miért nem összegzi, I azt felfogni nem bírjuk, pedig né| zetünk szerint ez a számvevő úrra [valami nagy munkatöbblettel éppen ! nem járna, ellenben arra nézve, 'aki a zárszámadással foglalkozik, | nagy könyebség volna, mert az illetőnek nem kellene előbb a vég! bői kalkulálni, valljon a csupa nu| merusokból álló zárszámadási kivo' nat cím szerinti összege megfelel-e ja jelentésben felsorolt cimek sze| rinti összegnek. | Ha valahol, úgy a számadásoknál 1 áll az, hogy annak könnyen áttekint| hetőnek kell lennie. Tudjuk azt, hogy |a képviselőtestület tagjai közt szá' mosan vannak olyanok, kik az ily valóságos labyrintussal, a számok |nagy halmazával nem igen szoktak | foglalkozni, pedig ezek is tudni kívánják, hogy a város polgármestere, tanácsa egy egész éven át a közvagyonnal miként sáfárkodtak. Alakiság szempontjából tehát csupán ez a megjegyzésünk, és arra ! kérjük a számvevő urat, legyen szijves ezt a jövőben megszívlelni. I Köztudomású tény, hogy a zárszámadás és mérleg alapján érdem| legesen megbírálni nem lehet azt, | valljon a városi magisztrátus és az ; intéző közegek a költségvetéssel | nyert felhatalmazásnak, az ez alapon I hozott határozatoknak megfeleltek-e, |vagy sem és különösen, hogy miiként feleltek meg. Ennek alapos |megbirálásához sem a mérleg,-sem a zárszámadás, hanem maga a leizárt évi számadás és az ahhoz csa» tolt okmányok beható áttanulmányozása szükséges. | A számvevői indokolás csak azt | tárja szemünk elé, hogy az egyik, jvagy másik tételnél az előirányzatinál több, vagy kevesebb fizettetett ki, az egyik helyen több kiadás, a | másik helyen megtakarítás történt, ! de arról egy szóval sem ad felvilágosítást, hogy az 1897. év végéivel fennmaradt 62*234 frt 13 kr cselekvő hátralék honnan került elő, ennek megszüntetése mily esz • közökkel volna elérhető, ki és mi az oka annak, — hogy ily horribilis összegű követelés állhat fenn akkor, mikor a város adózó polgárai valósággal görnyednek a terhek súlya alatt; egy szóval sem emlékezik meg arról, hogy az ezen hátralékok megvizsgálása és javaslattétel végett kiküldött bizottság eddigelé mit cselekedett. Atról sem ad felvilágosítást, hogy a költségvetésileg előirányzott, de mint a számvevők szeretik mondani, > megtakarított összeg« miért is takaríttatott meg, valljon nem-e oly intézmény maradt megvalósittatlanul, melynél a megtakarítás nem érdemszámba megy, hanem a kötelesség teljesítésének hiányát igazolja. Mindezek pedig oly kérdések, a melyeknek megvilágositása a számvevő úrnak volna legfőbb feladata. Természetesen ehhez nemcsak idő, hanem beható tanulmányozás is igényeltetik, es nézetünk szerint akkor, midőn azt látjuk, hogy ez irányban a képviselet részéről az évi számadás utján behatóan ki sem foglalkozik, a számvevő volna hivatva mindezen kérdésekről alapos felvilágosítást nyújtani. A képviselő-testület figyelmébe ajánljuk ezt a kérdést, mert határoAz .Esztergom \% MM tárcája. ÉJ'bei). Olyan vagyok, mint az éjjel. Szivem telve sötétséggel: Tán az estnek bús homálya Nem egyéb, mint lelkem árnya. Haloványak a csillagok, Oly szomorúk, mint én vagyok : Mintha lelkem csüggedt képe Rezegne a csillag fény be. Emlék fakad emlék helyén. Mindegyik egy vesztett remény; S e remények most csak árnyak, Romjai egy mult világnak. Sivár a lét, lelkem árva, Lehullott e sziv virága ; Szúró tövis maradt helyén : Sokszor-sokszor csalódtam én. Csend van; csak a fák suttognak, Lágy dalukkal elaltatnak : S mig a valót elfelejtem, Megköfinyebbül szegény lelkem. Müller Nándor. A két hallgató. ! — AzsEsztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — Ugyanis a vörös orrú Dani bácsi egy j pincemulatságon rendes napi három | literjén felül még három litert elI fogyasztott. És ez jó alap volt arra, I hogy a nagy vendéglőben még három literrel gyarapitsa szesztartatmát. Eljött hát, de mivel hogy cimboráit a pincemulatság részint harcképtelenné tette, részint a szőlőhegy tövében váró óvatos feleségek gondos támogatással hazavezényelték, maga jött. Egyedül jött, de hangosan. És minden magyarázat nélkül Péter és Pál urak között foglalt helyet és öt liter bort hozatott. A két barát magán kivül volt az örömtől. Most a boldogságtól nem tudtak beszélni, de hát a vörös orrú Dani bácsi eleget kotyogott, bár a feje olykor-olykor félrebillent. Fekete Pál fölfogta a helyzet komolyságát, s tisztába jött, hogy itt nincs veszíteni való idő, hirtelen elhatározással köszörült egyet a torkán, s megnyilatkozott. — Dani bátyám ! — Mit akar öcsém-uram ? A mérnök a félelemtől megmerevedett. Ő érezte, hogy most mi következik. — Mondanék valamit, szőtte tovább a járásbiró. -— Ki vele öcsém-uram ! A járásbiró egyet nyelt. Nem kereste a szavakat, mint más bőbeszédű ember tenné ilyen fontos pillanatban; egész határozottsággal beszélt: — Mutasson be a kisasszonyoknak. Dani bácsi kitörülte az álmot szememéből, egy beteg csirke bambaságával ránézett a járásbiróra, s miközben nagyokat csuklott, megkérdezte: — Miféle kisasszonyoknak ? — A Dani bátyáméinak. — Hogyne mutatnám édes öcsém-uram. Jöjjenek. Mingyárt bemutatom. Az nem tesz semmit, hogy tiz óra van. No csak jöjjenek. Nem lehetett egyebet tenni, Péter és Pál elindult Dani bácsival. Nem a leghatározottabb lépésekkel értek a Kovácsék kapujáig. A járásbiró olyas valamit mormogott, hogy most nem illik látogatást tenni, de Dani bácsi már döngette az ablakot csengő hiján. Az ablaknál nemsokára megjelent a Kovács mama, s mikor megértette a helyzetet, szomorúan kijelentette, hogy a kisaszszonyok alusznak, de holnap igen örülnének . . . — Keljenek hát föl, dörgött Dani bácsi és az ódzkodó mérnököt és járásbirót megfogván kabátjuknál, behúzta a kapu alá, aztán bezárta az ajtót. — No most már az én vendégeim, már én parancsolok. Kapaszkodjanak belém ; majd én vezetem. Nincs gyufám. Az anyjuk azóta már gyújthatott volna valami gyertyát. A konyhaajtó nem volt bezárva, s igy sikerült bejutniok, de a remegő mérnök nem ösmerve a járást, neki ment a vizes padnak. A kannák szörnyű zörgéssel buktak le. A cselédleány édes álmából fölriadván, zsiványoknak vélte a sötétben nem látható alakokat, halálos borzalommal elrivalkodott. Dani bátya azomban pofont igért neki, ha nem hallgat, és benyitott abba a szobába, a hol Kovács mama aludt két lányával. Itt is • óriási sikoltozás keletkezett, de ez már kevésbbé a halálos borzalom sikoltása volt. Ugy látszik, a mama már fölverte lányait és értesítette őket a vendégek jövetelétől. Dani bácsi meggondolta a dolgot s nem vezette be két vendégét a hálószobába. Sőt nagy káromkodással szidván a pokoli sötétséget, mentegette magát, hogy eltévesztette az ajtót. Ezt a tévedést azomban a sok liter rovására kell írni. Dani bácsi meggondolta a dolgot s nem vezette be két vendégét a hálószobába. Sőt nagy káromkodással szidván a pokoli sötétséget, mentegette magát, hogy eltévesztette magát, hogy eltévesztette az ajtót. Ezt az tévedést azon-