Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-17 / 57.szám

Megjelenik Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI. ÁRAK I Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: M UNKÁGSY KÁhM ANLaptuíajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYUlrASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a Kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Spécije pyi-tér, 330. szánj. HU Kéziratot nem adunk vissza. H5rIdegenforgalmunk. Esztergom, július 13. Hogy kezdődött, hogy teremtődött meg, igazán nem tudjuk megmondani, oly észrevétlenül történt. Csak annyit tudunk, hogy még nagyon néhány év előtt a pünkösdi különhajó és a szentkereszti, augusztus 15-iki búcsúsok képezték városunk szó szoros értelmében vett idegenforgalmát. Hatalmas sugáru körben Budapest körül, a közeli városok nyári idegenforgalmát majdnem kizárólag a fővárosiak képezik, akik hacsak néhány órára is, igyekeznek kiszabadulni a házkolosszusokszaharai légköréből. Az elmúlt években eljutottak Zebegényig, Biáig, Tatáig, városunk azonban már kivül esett a kirándulási kör kerületén. Úgy emlékszünk, hogy tavaly kezdették városunkat is felfedezni, amit két körülménynek vélünk betudhatni. Elsősorban a Kovácspataknak, amely szépségének, jó levegőjének hire tágabb körben a mult évben kezdett terjedni s a fővárosiak, akik mint a lepke a fény után, futnak nyáron a zöld után, előbb egyenkint, majd mind gyakrabban és társaságban kezdettek kirándulni oda s amikor már szomszédságunkban voltak, még sem mulasztották el megtekinteni városunkat, amelynek impozáns székesegyházában eddig legfeljebb a hajóról, meg a vasútról gyönyörködtek. Nagyban előmozdították idegenforgalmunk emelkedését a kerékpár-sport kedvelői is, akik szintén a legutóbbi években kezdtek idekarikázni, s mert a tura egy dilettáns bicyclistáknak teljesen megfelelő, állandósították is az ide való rándulásokat. A Kovács-patak idei hatalmas fellendülése azután igazán örvendetes módon fokozta fel az idegenforgalmat. Mint a vándormadarak raja őszre a világító tornyokra, húzódnak a kiránduló csapatok, a merre a ligeti gloriette látszik. Es hogy megalakult helyben is a Bycikli Club, még pedig agilis, ügyes, vállalkozó szellemű fiatal tagokból, a vendégkerékpárosok száma is megsokszorosodott s a Szövetségi Szálló jutányossága is csak számuk növelésére szolgál. A sült galamb tehát iderepült; igy kell mondanunk, mert mi ugyan nem törtük magunkat érette és nem törjük ma sem. Jói megnézzük az idegeneket, megkritizáljuk őket, egy-egy bicycli-csoport láttára még mindég nyárspolgáriasan rázzuk a fejünket s morgunk valamit bizonyos köszörűsökről és ez mind az a figyelem s előzékenység, amely az idegenek állandó . látogatásának egyik legnagyobb biztositéka lenne. De mint a közönség, ugy a hivatalos város sem tesz semmit, amivei megmutatná, hogy méltányolni tudja azt az anyagi és erkölcsi hasznot, amely a kirándulók idevonásával városunkra háramlik. Pedig az ily vendégek éppenséggel nem követelők, igen szerények igényeikben, de azt mégis megvárják, hogy egy város an megtalálják azokat a primitív előnyöket, amelyeket idáig minden kis faluban megtaláltak. Pécelen, Iszaszegen mindég öntözött utcákon járhatnak, itt elvesznek a portengerben; NagyMaros, Tata külön bicycli-utat csináltat, itt a rettenetes kövezet a mélységes bukkanókkal biztos veszedelme minden pneumatiknak. A fővárossal szomszédos falvak lakossága, apraja-nagyja valósággal töri magát figyelmességben a kirándulók iránt; nálunk pedig megesett az, hogy egy egész előkelő vendégekből álló társaságnak, amely a városházán vezetőt kért, hogy rövid idő alatt minden látnivalót megtekinthessen, e kívánságát szinte ingerülten megtagadták. Hej, pedig azok a jó negyedesek, kézbesítők be sok csizmát koptatnak el — nem hivatalos küldetésekben ! . . . íme, itt a szomszédban Vácz városa, amely élelmességével, észszerű előzékenységével állandó budapesti kolóniát szerzett magának, amely nem megvetendő jövedelmet hajt a városnak. Pedig Vácz sem fekvés, sem levegő, sem fejlettség tekintetében városunkkal össze nem hasonlítható. De gondot fordit a rigorózus köztisztaságra, gondoskodott jó ivóvízről, igyekezik a városnak csinos, tetszetős külső képet adni, különösen faültetésekkel — és célját el is éri. Hát mi nem tanulhatnánk e tekintetben öcsénkből? Nem tekerhetnénk ki a nyakát ! végre két tengeri kígyónknak : az [ivóvíz és a köztisztasági szabályrendelet kérdésének ? . . . | Igaz; a hivatalos várostól mi ! semmit sem reményeihetünk, helye•sen mondta valaki legutóbb e lapjban: »az csak kriptája minden jó tervnek, minden üdvös mozgalomInak.* Hogyan reményelhetnők, hogy az az idegenekre is gondoljon, amiikor a saját véreivel nem törődik. ' Nálunk, ha egyáltalán lehet, csak | társadalmi uton lehet elérni olyas[ mit, amire az ügy halaszthatíansága, jvagy külső körülmények vaskap1 csókkal nem kényszerítik a magiszt! rátust. ! Asztria, Németország, Svajcz legI kisebb városkájában is meg van az egyesület, amelynek egyedüli célja 1 az »idegen forgalom emelésére való ' törekvés.* Azt véljük, hogy nálunk is csak ily módon lehetne célt érni, mert hogy az idegenforgalmból ! mennyi hasznunk volt, csak akkor fogjuk megtudni igazán, ha az idegenek elmaradnak. Tudjuk, hogy városunk túlságos bőviben van az egyesületeknek, amelyek erős adót rónak a polgárságra s tudjuk, hogy éppen ezért nagyon hálátlan és kényes szerep itt egy uj egyesület eszméjével foglalkozni. Dd (

másrészt tudjuk, hogy ez egyesület nem egyesek, nem egyes testületek, de az egész lakosság érdekeit szolgálná s közvetve minden egyes polgárra kiterjedne haszna s éppen ezért azt hisszük, hogy az intelligens és józan % lakosság nem fog idegenkedni az eszmétől. Hisz egyesek már úgyis kezdenek eszmélni. Az idegenforgalom biztos jelei : a látóképes levelezőlapok, a dedikációs apró csecsebecsék már megjelentek az üzlet-kiraka. tokban. Amint ez egyesek, ugy egyesült erővel, összeállva az egész közönség el fogja érni azt, hogy városunk állandó és kedvelt kiránduló1 (

helylyé válik, ami hogy mit jelent, a főváros hirtelen meggazdagodott j környéke eléggé mutatja. Elmondván általánosságban néze! tünket, legközelebb részletesen előadjuk, hogyan, mily módozattal véljük megalkotandónak az emiitett egyesületet. Peregrinus. Az elmúlt tanév. — Mozaik az értesítőkből. — Esztergom, jtilius 16 V. Vízivárosi nőnevelő intézet. Ez az értesítő sokban külömbözik attól a kettőtől, amelyeket megelőző cikkünkben ismertettünk s a külömbség semmiesetre sem válik előnyére. Az értesítő leöld boritékán azt olvassuk : Közli az igazgatóság. Hogy átolvastuk annak 65 oldalát, szinte sajtóhibának tartjuk, ezt a jegyzést. Mert nincs statisztikai hivatal, amely szárazabban, ridegebben, majdnem gyorsírói rövidséggel dolgoznék, mini ahogy ez értesítő anyaga komprimálva van s ahogy például a tanév története cimű rovatban a napi események tárgyalva vannak, annál bővebbek és érdekesebbek egy ügyvédi határidő naptár jegyzetei is. A füzet egész összeállítása azt a benyomást kelti, hogy vagy lázas gyorsasággal, elkésve készült s Így az anyag feldolgozására idő nem maradt, vagy pedig aki az összeállításra vállalkozott tette ezt minden lélek, minden kedv, a tárgy iránt való szeretet nélkül. S éppen ezért tartjuk sajtóhibának a füzet jelzését. Nem állíthatták össze a füzetet ugyanazok, akik valóságos talentumok abban, hogy amint a csöndes kolostor minden legsötétebb zugát barátságossá, vonzóvá tudják alakítani, úgy komoly feladatuk mintaszerű teljesítése is minden lépten-nyomon magán viseli a finomság, a lelkiismeretesség, az igazi nőiesség minden varázsát. Ha közöttük járunk, a minden külsőségben és minden foglalatosságban mutatkozó csiny, izlés, tapintat valósággal elragad, s a beszámoló mind e munkájukról. t^r°kvísü»;ről, száraz, rideg, mint egy logaritmus tábla. S mert ilyen, semmiesetre sem adja hű képét ennek a valóban kitűnő, mintaszerűen kezelt, derék intézetnek, ami pedig az értesítőnek mindenesetre egyik célja volna. A valódi meleg színek felhasználása, az intézeti élet detaillos festésével mindenesetre többet használt volna az intézetnek, mint az ily akadémikus fagyarsággal való imponálás eredménytelen megkísértése. Reményeljük, hogy az intézet igen tisztelt vezetői szerény megjegyzésünket nemcsak nem veszik rossz néven, de mint valóban az intézet érdekében mondottat, . figyelmükre méltatják. Maga az értesítő külömben Keményfi Kálmán intézeti hittanár hazafias lendületű ünnepi beszédével kezdődik, amelyet a tanintézet március 15-iki ünnepségén tartott. E beszédet az internátus új házszabálya követik, amelyek az elmúlt tanévben léptek életbe s amelyek semmiben sem külömböznek a hasonló intézetekben szoAZ „ESZTERGOM VIDÉKI GAZDASÁGI EGYESÜLET" HIVATALOS LAPJA.