Esztergom és Vidéke, 1898

1898-07-17 / 57.szám

kásos szabályokból. Mennyi bennök az ujitás, nem tudjuk. A tanév történetében említésre méltóbb eseményt nem igen találunk, csak a * nevezetesebb mozzanatoké között volt egy bájos ünnepség, amelyet a »kedves belnövendékek« rendeztek június 21-én. Ekkor volt ugyanis ünnepies felszentelése az ő zsebpénzükből beszerzett »Santissima Bambiná«-nak. A gyermekvilág ez áhitattárgya eddig jóformán csak Olaszországban volt elterjedve. A segélyek stb. fejezetből megtudjuk, hogy a hercegprímás az elmúlt tanévben tizenhárom belső növendék teljes ellátását fedezte, továbbá az árvák és a külső növendékek karácsonyfájára 200 frtot adományozott. Gr. Mayláth Gusztáv püspök egy árva gyerek eltartására 50 frtot adott. Boltizár József vikárius a a belső növendékek egy farsangi mulatságára 20 frtot küldött. A szegény gyerekek számára adakoztak: gróf Csáky Károly püspök 50, Takarékpénztár 25, Iparbank 20 frtot. A két intézeti alapítvány esedékes kamatait 3 növendék között osztották szét. A polgári iskolába az intézet e tanévben is több teljesen ingyenes és több félfizető növendéket vett fel. A tantestület Bach M. Remigia főnöknő igazgatása alatt a hitoktatóból, kilenc irgalmas nővérből, egy világi tanítónőből és Borovicska Adolf ének- és hegedű tanítóból állott. A polgári iskola négy osztályába beiratkozott Összesen 136 növendék, ezek közül évközben kimaradt 8. Vallás szerint 120 r. k., 1 ref. és 15 izr. Kitűnő rendű az L és II. o. nem akadt. Ilyenek a III. o.-ban; Héreghy Irén, Kersch Etel, Struglicz Ilona és Somogyi Margit. A IV. o,-ban: Barta Ilona, Gargel Elza, Glauber Adrienne, Krammer Szeréna, Palik Júlia, Perinay Lenke, Somogyi Mártha, Sztraka Edith és Vértesy Margit. Az elégtelen osztályzatnak s:áma a megelőző évekéhez képest nem növekedett. Van ilyen az I. o.-ban 6, a Il.-ban 10, a IH.-ban 5, a IV.-ben 2, vagyis összesen 23. A növendékek közül miniszteri engedély alapján a helybeli kir. érseki tanítóképzőben négy növendék tett az I-ső, illetőleg II. és III. osztályból magánvizsgálatot. A belsőnövendékek közül elemi iskolás csak 7 volt, ezek közül Hegedűs Margit 11. o. kitűnő osztályzatot kapott. Bejáró növendék a négy elemi osztályban 162 volt. Kitűnő osztályzatot kapott az T. o. 12, a II. o, 5. a III. o. egy sem, a IV.ben 7. Megbukott az I. o. 16, a II. és III. o. egy sem, a IV. o. 2. u

Epilóg. beszámolván ezekben azokról az intézetekről, amelyek értesítőt adtak, még néhány szót akarunk szóllani azokról, amelyekből ily nyilvános beszámolót nem kaptunk. Ilyen mindenekelőtt a papnevelő intézet. Jól tudjuk ugyan, hogy a papnevelő intézetek az értesítő eszméjével nem rokonszenveznek s nem szeretnek semmit a nyilvánosság elé vinni, ami az intézet falai között történik, de amióta a gimnáziumot végző kispapok úgyis a nyilványos tanintézeteket látogatják, e kínai falon úgyis hatalmas rés támadt s hogy az ódon felfogás félretétele semmi veszedelmet sem rejt magában, azt ékosszólóan bebizonyította tavaly dr. Rosszival István, a volt rektor, aki egy igen érdekes, tartalmas füzetben számolt be a teológusok tanévéről. Mindenesetre kár, hogy utódja nem acceptálta ez üdvös újítását. Mert — egyebektől eltekintve — kétségtelen, hogy az értesítő nyilvánosságra hozatala elismerésül szolgál a szorgalmasaknak és buzdításul a gyengéknek a nagyobb szorgalomra. Sajnálattal nélkülözzük a városi elemi iskolák értesítőjét is. Ez iskolákban az egész város érdekelve van, általánosan ki tűnőknek vannak elismerve; igazán kár meg nem adni a tanerőknek az érdemeik nagy nyilvánosságra való hozásával is az elismerést. A város annyi haszontalanságra dob ki százakat, az értesítők költsége pedig nem volna kidobott pénz, de részben meg is térülne, mert a legszegényebb szülő is szívesen adna néhány krajcárt egy-egy értesítőért. Es ez értesítővel kapcsolatosan lehetne leközölni az iparostanonc is

! ola beszámolóját is. Az ily értesítő ügyes, tartalmas megfelelő beosztására nézve mintául ajánlhatjuk Győr város elemi iskoláinak együttes értesítőjét. — y. A tanítóképző képesítő vizsgája. Esztergom, július 7. Guzsvenitz Vilmos úrtól, a kir. érseki tanítóképző h, igazgatójától, vonatkozással a kir tanfelügyelőnek a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén tett s a tanítóképző képesítő vizsgáját is érintő jelentésére, a következő nyilatkozatot vettük : Tekintetes Szerkesztő Ur 1 Becses lapja 56-ik számában nagy megütközéssel olvastam, hogy nagys. Vargyas Endre kir. tanácsos, tanfelügyelő ur a közigazgatási bizottságnak folyó hó 12 én tartott rendes havi ülésén az érs. képezdében végbement tanképesitő vizsgálat eredményéről olyan jelentést tett, amely, mig egyrészről a való sággal ellenkezik, addig másrészről jogosulatlan' is. A jelentés ugyanis ellenkezik az igazsággal, mert a mi benn az intézetre és annak tantestületére súlyos vádat képez, az a valóságnak nem felel meg, amenynyiben nem igaz, hogy «dr. Walter Gyula egyházmegyei főtanfelügyelő, ki a vizsgálatokat vezette, mély megbotránkozásának adott kifejezést, a silány eredmény fölött*. Ilyen megbotránkozásról sem a bizottság ülésében felvett jegyzőkönyv, sem pedig a bizottság tagjai nem tudnak semmit. Es ha a kir. tanfelügyelő ur mégis állítja, az — hogy mást ne mondjak — csak tévedésből szánuazhatik. Az egyhz. főtanfelügyelő ur kifejezte ugyan, hogy a vizsgálst eredménye nem elégítette ki, de ugyanezt konstatálta a kir. tanfelügyelő úrral egyetemben maga a tantestület is, a nélkül, hogy ez «a silány eredmény fölött való mély megbotránkozásnak* volna mondható. Sőt ellenkezőleg csak dicséretére válik a tantestületnek, ha lelkiismeretes szigorúsággal mérlegeli azokat, akiket a jövendő nemzedék nevelésére alkalmasaknak nyilvánít, annyival is inkább, mivel minden valamire való pedagógus szerint a képezde jósága nem a benne oklevelet nyert tanítók mennyiségétől, hanem minőségétől függ. A tanfelügyelői jelentés tehát abban a részében, mely az egyh. főtanfelügyelő ur állítólagos nyilatkozatán alapulva, hivatva van az intézet működését, a nyilvánosság előtt hivatalosan gáncsolni, nem felel meg a valóságnak ; de emellett még jogosulatlan is, amennyiben a kir. tanfelügyelő urnák, ha a vall. és k. okt. Minisztérium 1876. évi szeptember 2 án 20311. sz. a kelt rendeletével kiadott » Utasítást« tüzetesen vizsgálja, tudnia kell, hogy a tanítóképzők közvetlenül a Minisztérium alá tartoznak és épen azért a közigazgatási bizottság nem az a fórum, a mely előtt a tanítóképzőkről jelentés tehető. Egyébbként meglepő, hogy a közigazgatási bizottság m. t. tagjai a kir. tanfelügyelő urnák ezen, az érs. képezdéről szóló és vele hatáskörét túllépő jelentését észrevétel nélkül meghallgatták, holott tudvalevő dolog, hogy a képezdék távolról sem tartoznak a közigazgatási bizottság elé. Esztergom, 1898. július 15. Guzsvenitz Vilmos h. igazgató. Ez a nyilatkozat is egyik jelensége annak az indokolatlan idegességnek, türelmetlenségnek, amelylyel a tanítói körök a kir. tanfelügyelőnek tanügyünk állapotáról szóló leplezetlen, őszinte, — fájdalom — nem mindég kedvező, de mindég a tanügy érdekében tett jelentéseit fogadják. Mindenekelőtt konstatálunk kell, hogy a tanfelügyelő a közig, bizottság ülésén nem tett jelentést a tanítóképző intézetről, csak a tankép esitő vizsgálatok eredményét emiitette fel, ami nagyon is helyén való volt, mert a bizottságnak j oga van és kell tudnia, mennyire számithat a jövőben képesített tanítókra. A törvény külömben is megadja a jogot a bizottságnak n

az Összes népiskolai viszonyokról vali' tanácskozásra" a tanítóképző pedig szintén népiskolai intézet. Intézkedni azonban nincs joga a bizottságnak, nem is intézkedett, ez a szakminiszterhez tartozik,, amelyhez a tanfelügyelő bizonyára meg is teszi a maga kimerítő jelentését. Amint illetékes helyről értesülünk,, az egyházmegyei főtanfelügyelő a vizsgálatok eredményét tényleg ^lehangolóan szomorú jelenségnek

y siralmasnak" mondotta s hogy e kijelentése nem került jegyzőkönyvbe, azért történt, mert ezt az ez iránt megkérdezett s fennebb nyilatkozó helyettes igazgató nem kívánta. Több megjegyezni valónk a nyilatkozatra nincsen azonkívül, hogy az a tanfelügyelők részére kiadott min. szabályrendelet 59. §. 4 pontjának nem ismeréséről tesz tanúságot. Esztergom, július 16. — Kórelem. Tisztelettel felkérjük vidéki előfizetőinket a hátralékos előfizetési dijak mielőbbi beküldésére. A kiadóhivatal. — Személyi hírek. Andrássy János alispán szabadságáról, családjával együtt, visszaérkezett s hivatalát tegnap újból elfoglalta. — B, Szabó Mihály vármegyei főjegyző pénteken délután hat heti pihenésre Bártfára utazott. — Palásthy Pál, az aranymisés püspök, Braunsteinbe utazott. — Hálás emlékező. Néhai Kudlik Géza ügyvéd, volt esztergomi lakos, végrendeletében városunk szegényeinek 100 frtot hagyott. A hagyatéki bíróság ez összeget 5 frt 65 kr kamatával együtt már kiutalta s a városi tanács legutóbbi ülésén kimondotta, hogy abból 100 frtot mint tőkét a «szegények szerzeménye* alaphoz csatol, a kamatot pedig kiosztja a szegények között. — Villányi Szaniszió halála. Villányi Szaniszló apát haláláról a következő tudósítást vettük: A boldogult kedden reggel hat órakor, szokása szerint felkelt és a harmadik szobába ment át, ahol gyógyszert vett be, azután inasának csengetett, a kivel valamit hozatott. Mire visszajött a legény, az apátot ismét az ágyban találta. Odalépve az ágyhoz, rémülve látta, hogy ura rosszul van, megfogta a kezét s hidegnek találta azt. Erre lélekszakadva rohant a jószágkórmányzóhoz s hivta őt a beteghez. Ekkor még dobogott a szive a boídogultnak. A kormányzó az absolutio generálist elmondotta s néhány pillanat múlva Villányi megszűnt élni. A ravatalt az apáti tempiomban állították fel, virágokkal, szebbnél-szebb koszorúkkal volt az feldíszítve, Koszorúi küldöttek : édes anyja és testvére »Kedves Bélánknak* (Ez volt kereszetneve a boldogultnak.) A bakonybéü konvent »szeretett apátjainak. «rAndrássy János és családja »a legjobb barátnak,« Reviczky Gábor »tisztelete és szeretete jeléül«, dr. Mátray Ferenc, dr. Földváry István, dr. Walther Gyula »tisztelete jeléül,« az esztergomi székház »szeretete jeléül,« s még igen sokan. A requiemet csütörtökön reggel 9> órakor Vajda Ödön zirczr apát tartotta fényes asszistenciával. Utána szakadó esőben Halbík Cziprián tihanyi' apát,, beszentelvén a halottat, kikísérte a temetőbe, hol az apátsági sírboltba temették el. Temetés után a gloriosum-misét tartotta a pannonhalmi perjel. Dacára a rossz időnek, mégis igen sokan jöttek össze a temetésre. Ott volt Vajda Ödön zirci, apát, a zirci plébános,, Székesfehérvárról két tanár, Pánonhalmáról a perjel, az ujoncmester és dr. Mazy, a pápai gymn. igazgató, Kőszegről két tanár, Esztergomból két tanár, a győri igazgazgató Acsay Ferenc, Sopronból egy tanár Szőnyeghi zirci főszolgabíró, Bély győri; főügyész, Hunkár pápai városi számvevő, a három panonhalmi jószágkórmányzó stb. Rendkívül nagy csapás érte Villányi hirtelen elhunytával szegény édes anyját és nővérét. Nem: régen temették Székesfehérvárott az apát testvéröcscsét s igy a szegények minden támasztól megfosztva csak at jó Isten véghetetlen irgalmára vannak utalva. Az örök világosság fényeskedjék a korán elhunytna ! A haláláról kiadott gyászjelentés a következőképpen hangzik : A Szent Móric-ról nevezett bakonybéü szent Benedekrendi apátság konventje szomorodott szívvel jelenti, hogy nagyságos és főtisztelendő Villányi. Szaniszló ur„ szent-Móric és vértanú-társairól nevezett bakonybéli apát, a pannonhalmi főapátság szentszéki tanácsosa,, a szentIstván-társulat tudom., és irod. osztályának, a történelmi társulat választmányának, a magyar pedagógiai társaságnak tagja, július 12 én reggeli 6 órakor szívszélhűdés következtében a végszentség feladása után az Úrban elhunyt. A boldogult született 1847. szept. 9-én ; szerzetbe lépett 1863.. szept.. 8-án ünnepélye* fogadalmat tett 1869. július 27-én; áldbr főpappá szente'tetett 1870. szept. 29-én;; 1869-től 1881-ig mint tanár Győrött, 1881-től 1894-ig mint esztergomi igazgató és házfőnök működött; apáttá avattatott 1894. aug 26-án.. Minden hivatalában teljes odaadással szolgálta Istenét és hazáját, szerzetének sok szép reményét vitte sírba. A boldogult földi: maradványai f. hó 14-én reggel 9 órakor tartandó engesztelő szent mise-áldozat után fognak a helybeli sírkertben végső nyugalomra helyeztetni. Bakonybél, 1898. július 12. Az örök világosság fényeskedjék neki í — Kinevezés. A főispán esztergomárási állatorvossá, mint előre jeleztük, Csokonay Árpádot nevezte ki. — CskÜVŐ. Dr. Pehán László budakeszi körorvos, akit városunkban is igen jól ismernek, oltár elé vezette Hafner Friczi úrhölgyet. — Tizenötéves találkozó. A Fürdőszálloda kerthelyisége f. hó 12-én ismét egy tanulótársak által rendezett találkozónak színhelye volt, a mennyiben az 1883. évben, a helybeli tanítóképző-intézetben képesítettek közül tizenheten látták ott egymást viszont. Tizenöt év előtt 24-en kaptak képesítő oklevelet, de időközben hárman elhaltak, négynek lakhelyét pedig nem sikerült kitudni. A szívélyes és örvendetes viszontlátás és ismerkedés után legelőször is volt kedves tanáraikat látogatták meg, kik közül csupán dr. Walther Gyula főegyházmegyei főtanfelügyelőt és Eitner Elemér főszékesegyházi igazgatót találták otthon, a kik láthatóan jóleső örömmel fogadták volt tanítványaik hálás ovációját. D. u. két órakor közös ebédhez ültek, a melyen dr. Walther Gyula és Eitner Elemér egykori tanárok is részt vettek. A felköszöntők sorából nagyban kimagaslott dr. Walther Gyula főtanfelügyelőnek a tanítói állás magasztosságáról, valamint Eitner Ele-