Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-05 / 45.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐPIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — % frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIxMÁNL,aptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Szécl^cí>yi-tcr, 330. száEQ. Kéziratot nem adunk vissza. Városunk jövedelmi forrásairól Esztergom, június 5. A városok helyzetét és közigazgatásuknak reformját a sajtó nemcsak folytonosan éber figyelemmel kiséri, hanem nagyon sok üdvös eszmét is bocsát világgá és valóban meg is érdemli a figyelmet, mert senki sem tagadhatja, hogy a városok, mint a vidéki közélet gócpontjai, vannak hivatva a felvilágosodást és a magyar nemzeti eszmét terjeszteni. Hogy a városok a reájuk váró feladatoknak megfelelhessenek, köztudomású, hogy tetemes áldozatokat hoznak és teszik nagyobbrészt ezt saját polgáraiknak jövedelméből, mert kevés városnak adatott meg a szerencse, hogy céljaik elérésére saját vagyonnal rendelkezzenek, a fejlődő élet pedig mind nagyobb terheket ró reájuk, ugy, hogy a városok ma már saját érdekűiknek és céljaiknak rovására minden anyagi megtérítés nélkül, nagyon sok és terhes feladatot teljesítenek. Esztergom szab. kir. város szintén nem tartozik azon szerencsések közé, kik nagy vagyonnal birnak és igy kénytelen rohamos fejlődésével járó terheit polgárainak jövedelméből fedezni. S e mellett elodázhatlan építkezések, sok, sok ezer j forintra rugó befektetések előtt áll. Ennélfogva ujabb jövedelmi forrásokról kell gondoskodnunk, amelyek a város polgárait egyenletesen és a mi fő, igazságosan terheljék, miután a természetes forrásból, mint az ingatlanok- és vámbevételekből származó jövedelmeket szaporítani nem lehet, bár az ingatlanokból várható jövedelmek szaporítására az erdőmester megtette a maga célszerű propozicióit, de a hivatalos lassú eljárás folytán az ingatlanok jövedelme ez idő szerint nem hogy emelkednék, hanem csökkenik, figyelemmel kell lenni arra is, hogy ne a szegényebb osztály terheit szaporítsuk, mert evvel annak leteli zési alapját támadnánk meg és leginkább a kisipart sújtanánk. Jövedelmi forrásokul jelentkeznek : 1. a községi pótadó emelése, 2 a fogyasztási adók emelése és célszerű kihasználása, 3. a vámtariffák emelése, végre 4. a házbér krajcárok. Lássuk ezeket egyenként; 1. A községi pótadó emelését sem időszerűnek, sem célszerűnek nem tartom, nemcsak annak úgyis horribilis magassága, de amiatt is, mert a községi pótadó alapját képező egyenes állami adók reformja küszöbön áll és mert jelenlegi adórendszerünk rossz és hiányos, a szegényebb osztályt jobban sújtja, mint a fizetőképesebb vagyonos osztályt, különösen pedig, mert azt ismét csak azok fizetik, akik eddig is viselték a város terheit. 2. A fogyasztási illetékek emelése a legcélszerűbb és igazságosabb jövedelmi forrás, mert a város összes polgárait terheli, azokat is, akik a községi adózás terheit nem viselik és feltehető, hogy épen ezek fogyasztanak nagyobb mennyiséget \ kisebb részletekben róható le, ugy, hogy a fogyasztó észre sem veszi, miszerint azáltal a község jövedelmét is gyarapította ; de a kormány ezen adók emelését nem akarja megengedni, valószínűleg azért, mert ő akarja azt értékesíteni és kihasználni. Hogy a fogyasztási illeték emelése, a fogyasztás mérvére csekély befolyással van, leginkább bizonyítja az, hogy a kormány a fogyasztási adómegváltási összeget 3 évről 3 évre folyton emeli, emelte legnagyobb mérvben 1893—95- évekre, amidőn előtte való években az italadó a város által bírt kizárólagos jogosultság mellett tetemesen magasabb összegben szedetett, mint a törvényes adó; utalhatnánk itt a dohány-jövedékre is ; a szivarok ára folyton emelkedik és a fogyasztás nem csökken, hanem szintén emelkedik. Természetesen a fogyasztási illeték emelése a közszükségletet képező élelmi cikkek, — mint a hus — adójának emelésere senki sem gondol. 3. A vámtariffák emelése nem okszerű, miután azok elég magasak és emelése által csak az idegenek bejövetelét, a közforgalmat akadályoznánk, a piacot elterelnénk és igy lakosságunk megélhetési körülményeit nehezítenénk meg, ami Esztergom intéző köreinek, ugy hiszem, legkevésbé sem célja ; ha azonban mégis a vas- és vizi uton érkező áruk kövezetvám díjtételeit némileg megemelni óhajtja, megokoláAz Jjzterp és Vidéke" tárcája. Ha az idő . . . Ha az idő esősre válik S már ködbe bujt a nap ijedten, Biztos, kogy olyankor kötődnek A házasságok fönn a mennyben. De ha vidám, derült idő van ég, föld s minden tele fénynyel, A házasságok fönn a mennyben, Akkor bontódnak újra széjjel. Nemo, Mantegazza „Virápgéiből" — Az »Esztergom és Vidékei fordítása. — 3. Az örökzöld regéje. Mikor az ibolya legelőször megjelent a földön, virágainak szerény kedvessége és kellemes illata csakhamar számtalan jó barátot és bámulót szerzett neki. Mint a mélabús öröm gyermeke, szerette a magányt és megvetette a hiúságot s a pompa minden nemét. Mennél jobban keresték, annál inkább elrejtőzködött s összehúzta magát. Megvetette a nagy tereket és a főutczákat, úgyszinte a napfényes dombtetőket; meghúzódott szerényen és magányosan a keritések aljában, az erdők legmélyebb 1 rejtekében, a szakadékok fenekén, sőt j még a virágait is levelei alá rejtette. De ez a nagy szerénység mind nem j használt neki semmit, mert a költők és . a szerelmesek (akik amig csak szerelem [esz a földön, szintén és kíválóképen 1 költők) fel tudták Őt keresni legelrej-. tettebb búvóhelyein, leszakították és j szeretettel s tisztelettel ünnepelték. | Mig más sokkal szebb és a szemnek jobban tetsző virágokat egész életükben ! slhanyagolnak, az ibolyát királyi tiszte- j létben részesítették s ami a legjobban ; tetszett neki, a legszebb leányok keblét' diszesitette ; ő volt a szerelem jutalma. I illatát hercegnők és királynők termeiben 5 a szerelmesek lángoló csókjai közben . lehetve ki. Valamennyi virág irigyelte többé-ke- j vésbé a dicsőségét és (mily természetes j dolog) leginkább a legostobábbak és a! legközönségesebbek. A kiválasztottak j közé tartozó virágok csakhamar megvi- j gasztalódtak, mert nekik is voltak olyan J tulajdonságaik, amelyekkel vetélytársnő-, jük nem birt. »Ha az ibolyának az ég szine jutott,* igy szólt a rózsa, »az én színem a szép, leányok orcájának és ajakának színét tükrözi vissza.« »Ha az ibolyának gyöngéd illata van,* . monda a gardénia, »az enyém annál! erősebb és áthatóbb.* »Ha az ibolyának kecses alakja van,* monda a liliom, »én büszke fejemet magas száron hordom s tágas hófehér kelyhemben sok ibolya találhatna helyet.« »Ha az ibolya szerény,* monda a szegfű »én annál tüzesebb és részegítőbb vagyok.« Még a százszorszép rukerc, akármilyen szerény is különben, az irigység egy hirtelen támadt pillanatában halkan azt suttogá kis szomszédjának : »Ha te kék és illatos vagy is, én egész éven keresztül virágzóm, mig a te életed csak rövid napokig tart.* Igy beszéltek a többi virágok is. Egymás után megvigasztalódtak, a saját kiváló tulajdonságaikra gondolva s féltékenység nélkül testvéri egyetértésben éltek a kis ibolyával. Egészen másként állott azonban a do- j Iog egy közönséges növénynyel, amelyiknek se neve nem volt, se semmiféle kiváló tulajdonsággal nem birt. Ott nőtt az ibolya mellett és naponként látnia kellett a hódolatokat, melyekkel annak tömjéneztek. Ez a kis növény ott nőtt és ott éltj az ibolya mellett, levelei összefonódtak ezéivel: mind közelebb tolakodott hozzá, úgy hogy kezdett terhére válni az ibolyának. Halványkék virágai voltak s amikor a boldog szerelmesek ibolyát keresgéltek, rendesen ez unalmas szomszéd virágaira akadtak, melyeknek gyakran sikerült a kezeiket és szemeiket megcsalni. Mikor aztán ibolya helyett amannak virágát szakították le, boszankodtak és megvetéssel dobták el. E miatt nagyon felbőszült a kis irigy virág és keserű könynyeket hullatott. S mennél inkább mellőzték és megvetették, annál jobban igyekezett utánozni az ibolyát, hogy a szerelmesek legalább tévedésből letépjék s egy szép leány keblén halhasson meg, forró csókok és sóhajok között. S anynyi igyekezet volt ebben a kis irigyben, hogy lassanként sikerült neki vetélytársnője kékségét híven utánozni s nem egy ibolyacsokorban ott szorongott az ő virága is. De bármenynyit izzadott és sírdogált, az még sem sikerült neki, hogy amannak illatát is utánozni tudja. Ilyen törekvésre, ilyen gyötrő munkára a kis ibolya soha sem gondolt, sőt mindig azt hitte, hogy nagyobb becsben tartják, mint megérdemli s szomszédjának abbeli igyekezetét, hogy látassék és csodáltassék, arra használta fel, hogy magát Összehúzza és elrejtse. De jó illata szerénységével együtt fokózódék: minden kiváló tulajdonsága,