Esztergom és Vidéke, 1898
1898-06-05 / 45.szám
sát találja abban, hogy kövezetün ket nemcsak fentartanunk, hanen fejlesztenünk is kell; az eddigi kö vezetvám jövedelem ezen célok elé résére pedig elegendő ek nem mutatkozott. A csekély emelést azok viselik, a kik az áruk befuvarozásával a kövezetet leginkább igénybe veszik. 4. A házbér krajcárok, vagy lakrész adó behozatalát leginkább £*jánja az, hogy ezt szintén fizetnék azok is, akik egyébként a községi terhekhez nem járulnak; de ha figyelembe vesszük aí úgyis magas lakbér viszonyokat, okszerűnek szintén nem mutatkozik, különösen ha figyelembe vesszük, hogy ezen adózási rendszer — progressivitás nélkül — a szegényebb osztályt jobban sújtja, mint a megfelelő községi pótadó emelés ; ennek illusztrálására álljon itt néhány példa : Egy középiparos fizet évi 100 —150 frt házbért, melytől egy forint lakbér után 1 krajcárt véve alapul, 1 frt — 1 fii; 50 kr. házbérkrajcár volna fizetendő ; ezen iparos ugyan 100—150 fit. jövedelem után fizet 10—15 frt, III. osztályú kereseti adót, ha a községi pőtadót 3%-al emelnők, mert ez felel meg az 1 kr. házbérkrajcárnak, ez utóbbi esetben az az iparos csak 30—45 kr, községi pótadóval fizetne többet és nem 1 frt, avagy 1 frt 50 kirak K. kereskedő fizet 600 frt lakbért, a házbér krajcár csak 6 frt lenne ; mig 2500 frt jövedelemtől 250 frt III. oszt. kereseti adója után 3% emeléssel 7 frt 50 krt fizetne. F. nagykereskedő fizet 500 frt lakbért és fizetne 5 frt házbérkrajcárt ; 4000 frt jövedelme után a 3 0 /°-os adó emelés már 12 frtot tenne. M. ügyvéd fizet 300 frt lakbért, a házbérkrajcár 3 frt. — 1000 frt jövedelme után a községi adója is 3 frtal emelkednék. Hozhatnék fel több példát is, de ugy hiszem, felesleges ; ezekbőt is kitűnik, hogy a szegényebb osztály, különösen az iparos osztály volna a házbérkrajcár mellett inkább megterhelve, mint a megfelelő 3%-os pótadóemelés mellett. Házbérkrajcár, mint jövedelmi forrás tehát, ha a legvégső szükség szorítana, volna behozható, de akkor is progressiv alapon, vagyis 100 frt lakbérig például 5 / 10 kr, 200 frtig 1 kr, 300—400 frtig 15 /io kr, ezenfelül 5 kr, ezáltal az igazságtalan megterhelés kiegyenlítést nyerhetne. Mindezekből kitetszőleg, csakis a fogyasztási illetékek kihasználása a legcélszerűbb és okos jövedelmi forrás. A bor, sörbehozatali, szikvizadó közgyűlésileg elvben be van már hozva, de végrehajtva nincs. A fogyasztási adócikkek mérsékelt megadóztatására is készített már tervezetet a számvevőség. Egy másik forrás, a melyre most utalni akarok, — talán nem uj — de sok érdekbe ütközik és igy bajosan hiszem, hogy megvalósulhatna, pedig minden eddig előlismertetett forrásnál jövedelmezőbb és üdvösebb volna, ugy a városra mint a polgárokra nézve és ez a községi kötelező tűzkár elleni biztosítás; kiszámithatlan előnynyel birna ez mindkét félre, nem volna a tűzoltási évi kiadás a biztosító társaságok pénztárának ajándékozva, mert hisz amit az egész Esztergom arra ad ki, — az a biztositó társaságoknak váik hasznára : sőt fejleszthetnénk a tűzoltási szervezetet, és ez mind meghozná gyümölcsét mindkét félnek; olcsóbb is lehetne a biztosítás, mint most és mégis hasznot hajtó a vá roanak; olcsóbb lenne a polgárok nak és mégis biztosabbnak érezné magát, mert tudná, hogy egy igen jól szervezett tűzoltóság védelmezi vagyonát, és pedig ugy a saját, mint városa érdekében. Nem szégyen tanulni senkitői sem, még ha az illető cseh, vagy német is ; tanuljunk tehát tőlük. Ausztria igen sok kisebb városában községi takarékpénztár létezik, miként ezt a «Pesti Napló* f. évi 107. számában is megemliti. Ezen községi takarékpénztárak a mellett, hogy nagy hitelnek örvendenek, hiszen a község garantiája J alatt állanak, szépen virágoznak és gyümölcseit az illető városok élvezik ; osztalékot nem adnak, hanem a város szükséges beruházásaira, csinosbitására, közszükségleteire bőven osztják a jövedelmet. Nem kelne el Esztergomban is egy ilyen községi takarékpénztár ? Ezen takarékpénztár alaptőkéjének nagyobbitására lehetne fordítani a gyámtartalék-alap vagyonát is ; ide volnának elhelyezhetők a város által kezelt alapok fölös pénzei, mint takarék- vagy chekk betétek. Most, midőn a városi költségszükséglet évről-évre növekedik, elhalaszthatían szükségesség a fedezeti rész növeléséről is gondoskodni. H. T. §. A honvéd tisztképzés. Folyó hó derekán nyílik meg a jelentkezés az uj honvéd tisztképző intézetekben a felvételre. Testet öh tehát az a törvény, amelynél szivesebben és osztatlanabb rokonszenvvel rég fogadtak Magyarországon törvényjavaslatot, mert ezzel a magyar nemzet egyik régóta hangoztatott kívánsága valósult meg, mert a honvédnevelő intézetek felállításával tér nyílott a magyar ifjúság zömének, hogy mint katonatiszt, megtalálja boldogulását az élet utjain és szolgálhassa a haza érdekeit. A törvényhatóságok, a városok siettek kimutatni örömüket, hálájukat az uj törvény behozatala felett alapítványi helyek létesítésével, annál sajnálatosabb, hogy dúsgazdag főuraink és főpapjaink között mindössze öten nyitották meg jól kibéllelt Wertheimjüket. A vármegye törvényhatósága is talált néhány cimet, amelytől biztosan reményiette a hazafias érzék és a »noblesse ob'iges elvén a nemes célra való hazafias áldozatot, de csalódott, mert as egy fó'káptalan találta csak meg pénztárkulcsát s igy megyénkből mindössze két alapítványi hely van : a főkáptalané és a törvényhatóságé. De ha már a főpapság és a főúri osztály nem cselekedte meg, itt az ideje, hogy legalább a polgárság bebizonyositsa, hogy kellő mértékben tudja méltányolni az uj - intézményt. Itt az ideje, hogy megdöntessék az a vád, hogy nem bírnak elég érzékkel a katonai pálya iránt és azért túlnyomó a közös hadseregben az osztrák tiszti elem. Akik jó sikerrel végeznek, a honvéd hadapród iskolában, minden nehézség nélkül közös hadseregbeli tisztekké is lehetnek és kívánatos is, hogy a közös hadseregben minél több honvéd hadapródiskolát végzett növendék találjon felvételt, hogy a közös hadseregnek is elegendő magyar tiszt állhasson rendelkezésére. A mai tiszti hiánynál, mely honvédségünknél még szembeszökő és amely a felállítandó uj honvédezredeknél még érezhetőbb lesz, ily fölösleges tisztekre a legközelebbi évtizedben nincsen ugyan kilátás, de a honvédtisztképző intézetek üdvös eredménye csakis évek multával fog mutatkozni és azért kívánatos, hogy az uj honvédnevelő intézetekben már október 1 én bekövetkezendő megnyitásuknál teljes legye?i az első évfolyam létszáma. Ezért buzdítjuk a szülőket, kiket egészséges, jó előképzettséggel bíró fiúkkal melyet elrejteni iparkodott, mintha isteni illattá változott volna benne, mely az égfelé szállt, mint a boldog szerelmesek sóhaja. * Ekkor történt, hogy egy szép tavaszi napon Flóra, a virágok istennője, leszált a földre gyermekei látogatására ; a sűrű hüs erdőben üldögélve, vidáman mulatozott a kis ibolyákkal, melyek körülötte virultak. Flóra nem tépte le, hanem isteni kezeivel gyöngéden megsimogatta őket s gyöngéd illatukat, mely érintésétől a szokottnál erősebb volt, ugy vitte ajkaihoz és ugy szítta be. Az istennő olympusi vidámságában páratlan védelmezője volt minden virágnak, különös szeretetében (legalább nyilvánosan) egyiket sem részesítette, nehogy többi gyermekeit elbúsits?. De ha magára maradt, vagy azt hitte, hogy egyedül van, a szive hajlamát nem tudta mindig eltitkolni s e reggelen is bizonyságát szolgáltatta, hogy a kis ibolyát minden virágok felett legjobban kedveli. Enyelgéseí közepett igy szólt hozzá ; >Kedves ibolyácskám, szivem kis vi-. rága, miért vagy te annyira szerény ?« »Flóra, én nem tudom, hogy az vagyok ; arra teremtettél, hogy a gondolatokba merült magányosságnak, a határozatlan, ábrándos búsongásnak szenteljem magam és én élvezem ezt a gyönyört, melylyel érdememen felül megI ajándékoztál.« ! *De legalább magasabban hordhatnád Ja fejedet s a járó-kelők előtt büszkébbnek mutathatnád magadat.« í »Es miért tenném én azt ? Igy is annyi • a bámulom, vagyis jobban mondva kin; zöm. akik szótára-k szertelenséereit, lelI fc> > : kesedésük elragadtatott, fellengős nyilat1 kozatait rám pazarolják.* | »Nem, kedves ibolyácskám, értékedhez ! képest te nagyon is kicsiny vagy, naj gyon ís elrejtozködöl s gyakran meghalsz a nélkül, hogy magányosságod árnyékos elhagyatottságában valaki letépne « »0 Flóra, éppen akkor halok én meg legboldogabban. Ha jó barát, vagy szerető keze nem szakit ís le, életemnek rövid órái alatt mégis oly sok illatot lehelek ki, hogy a lég egészen betelik, vele s akik a rétekre és a szántóföldekre kijönnek, virágaimnak gyógyító balzsamát tele tüdővel szivják be.« »De senki se tudja, honnét származik, senki se köszönheti meg neked.« »Nem bánom én azt! En boldogan ^lok meg, hogy a levegőt jó illattal áraszthattam el, melyet az emberek, a madarak és a pillangók beszívnak s atyámnak az égnek s anyámnak a földnek hálámat leróhattam vele.« »Legalább a virágaidat teszem nagyobbakká.« »Ne Flóra, ha szeretsz, engedj olyannak maradnom, amilyen vagyok. Nagyon boldognak érzem magamat ugy s szeretnék olyannak maradni, amilyen vagyok és amilyen mindig voltam.« Flóra egy kissé elégületlenül rázta a fejét, de csakhamar lecsillapodott s a körülötte levő ibolyácskákat még egyszer megsimogatva, éppen fel akart kelni helyéről, hogy távozzék, midőn egy közeli sövény mellől panaszos hangok ütik meg a füleit: »Ki nyöszörög itt ?« >En,« szólt az ibolya vetélytársa. »Mit akarsz, miért sírsz ?« »Mert te, virágok édes anyja, még te sem méltatsz egyetlen pillantásra sem, s egészen megfeledkezel rólam, holott az ibolyát oly sok kedvezésben akartad részesíteni.« Flóra szemügyre vette a kis növényt, melyet, nem ismert, vagy elfeledett; magok az Istenek se emlékezhetnek minden teremtményeikre, nekik is meg van a maguk hazátlan és névtelen nagy tömegük. «Mí a neved ?> «Még nem vagyok megkeresztelve.» «És mit kívánsz ?» iNem szeretnék minden részemben és mindig csekélyebb lenni az ibolyánál, aki mellett születtem s aki mellett élni kényszerülve vagyok.» *De én tégedet is csinosnak talállak. Fényes, szép alakú leveleid vannak és szintén kék virágaid.* «De nincs illatuk. O Flóra, adj nekem is illatot.* «Azt nem tehetem ; a génius az első csók hatására fogantatik, melyet a teremtő teremtménye ajkára nyom és te illat nélkülinek születtél.* «De én ismerek virágokat, melyeknek erős benső megerőltetés folytán sikerült jó illatra szert tenniök.* »Igaz, de azt a saját belső részükből izzadták ki, anélkül, ohgy más illatot akartak utánozni. Te azonban az ibolyát utánzód és pedig nem nagyon ügyesen. Egyszerre akarsz vele virágozni, szerénynek mutatod magad, amilyen ő s még virágaidat is ugyanazon szinüre fested. A génius sohasem utánoz.* «0 Flóra, ajándékoz meg valamivel.* «Nos jó; virulj hosszabban, mint az ibolya. A sok ellentéte a jónak. Te még azután is virulj, amikor az ibolya régen elhervadt. «KöszönÖm Flóra. Ez már sok is. Az árnyas völgyeket s ligeteket felkereső szerelmesek ha nem találnak többé ibolyát, talán leszakítják az én virágaimat is.» «Meglehet. «Még egy kegyet kérek. Tedd virágaimat nagy óbbakká, mint az ibolyáéi.* ESZTERGOM és VIDÉKE. (45. szám.) 1898, juniu 5.
