Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-02 / 44.szám

lami adó után a kötelezett 5°/

0-es iskolaadó 5800 frtot tesz ki. De a helyi népiskolai kiadások összege is csak 5800 frtra rug-e ? Bizony tul jár az a húszezren is, tehát m^jF idáig is évi 14000 frttal adunk ki többet, mint más élelmes városok, pl. Gyöngyös, Baja, Balassa-Gyarmath, Hatvan, Újpest stbiek, ahol a népiskolák ellátása javarészben állami uton történik és az illető községek és városok legföllebb helyi pótlékkal kedveskednek az állam által fontartott iskoláknak. A helyi kir. tanfelügyelőség élénken sürgeti a népiskoláknak hat osztályúvá való kikerekitését. A város már szívesen megoldotta volna e kérdést, de erői annyira ki vannak immár meritve, hogy arról, a város terhére, komolyan gondolni egyáltalán nem lehet. Hogy mégis valami létesülhessen, a város tanítói közreműködése mellett az összeírással teszi meg a kezdeményező lépést, mely ha elkészül : csak akkor tudjuk magunkat orientálni, hogy mily módon és mily méretekben kell az iskolák tovább fejlődésének kérdését saját erőikből, vagy államilag megoldani. Addig is türelemmel és bizalommal várjuk a fejleményeket. Egy tanférfiú. Tud. út Esztergom, június I. A törvényhatóságnál és városoknál, vármegyéknél, használatos az agyonütve elintézésnek ez a módja : > Tudomásul vétetik,* Ha vaj amely mozgalommal a város nem rokonszenvez, ha a kasszája üres, vagy politikai tekintetben opportunusnak tartja, hogy ne mondjon se itfent, se nemet, akkor ugy intézi el az illető felhívást, hogy tudomásul vétetik. Nem ritkán azonban olyankor is használják ezt a módot, amikor ez kényelmesebbnek látszik egy kis fejtörésnél. A kereskedelmi miniszter a párisi világkiállítást ajánlta figyelmébe a városnak. A világkiállításon Magyarország nem akar mögötte maradni a többi államoknak s a törvényhozás külön kormánybiztosságot szervezett, amely már most működik, hogy a magyar osztály kiállítása a versenyből győzelmesen kerüljön ki. Ezt a miniszteri rendeletet tehát nem azért írták, hogy az J esztergomi tanács is megtudja, hogy 1900-ban Parisban világkiállítás lesz, arról kioktatnak az újságok. A lelkes hangú leirat utal a magyar ipar fejlettségére és még sok egyébre, a kiállítás előnyös kihasználására és számit nem arra, hogy a városok tudomásul vegyék az ő lelkesülését, hanem az ország dicsőségére munkába hívják helyi iparukat. Esztergom eléggé iparos város. Iparosaínak száma 300-nál több. Ezt a számot a segédek fölemelik ötszázon tul. Ennyi iparos közt bizonyosan találkozik, akinek valami önálló terve, speciális, vagy mindennapi praktikus gyártmánya volna. Nemcsak a segéd nincs azonban abban a helyzetben, hogy munkájához az anyagot a saját pénzén szerezze be, de az önálló iparosnak is lehet olyan költséges előállítású iparcikke, a melynek összegét üzletétől nem vonhatja el. A tehetséges, szorgalmas, ambiciózus iparosok támogatása céljuk kivitelében tehát a város feladatra a párisi világkiállításra, a mire készül az egész világ. A támogatás megrendelés és segélyezésből áll. Vegyen föl a város az 1899—1900 évekre egy összeget, és hivja föl az iparosokat, hogy világkiállításra alkalmasnak vélt munkáik terveit terjeszszék be záros terminusra a városhoz, amely azután megrendeléseket fog tenni, részben kedtek. Tisbe velük játszott s telt tőgye ott lóhálódzott fürtös fejük felett, » Virginia! Jó volna egy kis tejet szopni!« >Te ! Anyánk üresnek találná a kectéflj} tőgyét s majd kikapnánk. Aztán miből csinálnának sajtot ?« »Csak egy keveset, csak egy kortyot. Ide nézz, Virginiait S Pali a puha mohaszőnyegen heverve, oda húzta magához Tísbét, mely nem bánta bármit tesznek is vele s tőgye bimbóját szájába kapva, kedvére szopott. »Elég már Pali ; kikapunk anyától! »Jaj de milyen jó, Virginia. Milyen meleg, milyen édes U Virginia nem emlegette többé az anyjukat, nem jutott eszébe, hogy kikap, ő is odaheveredett a kecske alá s tőgye másik bimbóját a szájába kapta. Egymás mellett hevert a két fürtös hajú píros orcájú szőke fejecske, miközaen Tisbe örömében mekegett, hogy könnyítettek duzzadó tőgyén. A két gyerek néha-néha egymásra pillantott s bohókás kacaj csendült ajkaikról : olykor el kellett ereszteniök a tőgy bimbóját s a kiáradó tej mind a nyakukba gyöngyözött. Szoptak mindaddig, mig csak torkig nem laktak, akkor Pali tele sziva pofácskáját tejjel, Virgina arcába fecskendezte, ki "nagyon megharagudott s illetlen magaviseletű öcscsét jól lehordta. A Ne vesztegesd az Isten ajándékát!

1 Tisbe tőgye anélkül is erősen megcsappant s ki tudja, hogyan kikapunk érte anyuskától.« »Majd azt hiszi, hógy beteg a szegény pára s azért nincs t#fe.« »Persze ! majd elhisz ám ilyen ostoba beszédet.« «Nem bánom én akár hogyan lesz; gyere ide és szopd tele szádat tejjel, aztán háborúsdit játszunk s lefecskendezzlik egymást tejjel.» Még egyszer emlékeztette Virginia öccsét az anyuskára és a kikapásra, de aztán ő is tovább szopott, de azt nem merte tenni, hogy a tejet öcscse arcába fecskendezze. Azt gondolta, hogy a moha és a zuzmó, valamint a több| növények is bizonyosan szomjasak lesznek, sorra járta hát őket s rózsás ajkairól tejcseppeket hullatott reájuk, magában dönögve : «Nesze egy kis tejecske, kedves szamóca, neked is kedves málna !» A hamis Palkó azonban nem volt ilyen szánakozó, a meleg fehér folyadékkal folytonosan fecskendezte nénjét. Amig csak egy cseppecske tej volt Tisbe tőgyében, folytatták pajzán játékukat s a háborúskodást. Midőn néhány nap múlva Pali és Virginia a hosszas szabadság után kedvenc segélyezi az iparost, hogy kiállítandó cikkét előállíthassa. A félretett miniszteri leirat a város közönségéhez van adreszálva, a tanácsnak és a közgyűlésnek módjában lesz a polgármester ur által ajánlott tudomásvételt tudomásul nem venni s reményeljük, hogy ezt meg is cselekszi. Ez a jelentéktelen, a város háztartásába beilleszthető szubvenció a helyi ipar fejlesztésén szintén lendit, mig ha minden város olyan patriarhálisan gondolkoznék a leirat felől, mint a polgármester úr a mieinkről óhajtja, akkor az ipar és kereskedelem nagy világversenyében a magyar ipar érvényesülési törekvései szintén csak «tudomásul vétetnének. > —y. Az iparosok nyugdíjügye. — Saját tudósítónktól. — Esztergom, június i. Esztergom városa végre egy országos fontosságú ügyben vezető szerepet játszik". Nem a hivatalos város, hanem ez Ipartestület révén, melynek ügybuzgó, fáradhatatlan elnöke Dóczy Ferenc hozta napirendre az iparosok nyugdíjügyének | fontos, komoly és régóta vajúdó kérdését. Az esztergomi ipartestület kérelmére hivta ugyanis Össze az Országos Ipar-! egyesület pünkösd vasárnapjára a hazai \ ipartestületeket, amelyek a nagy fontos- J ságu kérdés iránt illő érdeklődést tanúsitottak. Kiküldött tudósítónk e fővárosi értekezletről következőképen számol be : Az esztergomi ipartestület kezdeményezésére pünkösd vasárnapján országos értekezletre gyűltek össze a hazai ipartestületek küldöttei az országos iparegyesület egyik helyiségében. Küldöttekkel képviselve voltak az ipartestületek közül az aradi, bezdání, békés-csabai, budapesti, csornai, czeglédi, egri, esztergomi, győri, kalocsai, kecskeméti, kiskőrösi, komáromi, körmendi, kőrösladányi, nagyszalontai, pankotai, soroksári, szegedi, mulató helyüket újra felkeresték, a gesztenyefák alatt egy uj virágot találtak. Amerre csak Virginia a zöld moha és a fehér zuzmó között a tejcsöppeket elhullatta, gyöngyvirág fakadt, melyeknek karcsú szárán fehér cseppekhez hasonló hófehér, illatos csengetyük himbálóztak. Ezóta nő az alpesi réteken a gesztenyefák árnyékában ez a kedves virág, egy gyönyörű tavaszi napon születve, amikor Pál és Virginia még nem csak a könyvekben élt, hanem az emberek átkozódásaitól még be nem mocskolt égboltozat alatt is. 2. Az ibolya regéje. Amikor a tél legelőször szállt alá a földre s ez szomorúsága jeléül minden virágtól, minden levelétől megfosztotta magát, a mennyboltozat is fátyolt vont arca elé nagy elkeseredésében, mivelhogy a földet oly kietlennek, oly egyhangúnak látta. A fold és a meny gyásza heteken, hónapokon át tartott, mig végre megérkezett a tavasz, örömöt és meleget árasztva a két vigasztalhatatlanra. Ekkor öromkönynyek hullottak alá az égből, melyek a föld kebelébe behatolván, ott ibolyákká változának. Máté Pál. (Folyt, köv.) sziráki, szőlősgyöröki ,tőketerebesi, törökszentmiklósi, ujfalusi, vörösmarti, zsámbéki és zsolnai, itt volt továbbá az ipartestületek központi bizottságának képviselete és az országos iparegyesület. Ezenkívül mintegy hetven ipartestület jelentette be irásbelileg a határozatokhoz való csatlakozását. Az értekezlet elnökévé Ráth Károlyt és Gelléri Mórt választották meg. A jegyzőkönyv vezetésére pedig Ahim János és Neumayer Károly (Esztergom) kérettek fél. Dóczy Ferenc, az eszme kezdeményezője, mint előadó tüzetesen ismertette az iparosoknak azt a törekvését, hogy Öreg napjaikra nyugdíj legyen nekik biztosítva. Rámutatott az eddig történtekre és abbeli óhaját fejezte ki, hogy ebben az irányban országosan szerve zék a mozgalmat s főleg, hogy az ipartörvény módosításával az ipartestületeknek a saját -kebelükben való nyugdíjintézet megalakítására megadassék a jog. Beszéde legérdekesebb része következőképpen hangzik : Vannak vélemények, melyek szerint az iparos kérdést megoldani fölötte nehéz akként, hogy ezzel mintegy minden érdek egyaránt kiegyenlítést nyerjen — én azonban ép az ellenkezőt bátorkodom állítani s azt mondom : nyujtassék mód az iparosnak arra., hogy állásához mért tisztességgel élhessen ; mert hiszen nem annyira a nagy tőke és nagyipar tette tönkre a kézműiparos osztályt, sem maga a vámközösség, hanem azon túlszabadelvűség, mely részben az 1872. évi, részben az 1884. évi ipartörvényben nyert érvényesülést az ipaiengedélyezésben. — Itt rejlik a hiba, ezt az állapotot kell orvosolni. Nem kívánjuk visszaállíttatni a régi céh kiváltságokat, hanem azt igenis szükségesnek tartanák, hogy az iparosnál ép úgy mint bármily más foglalkozású egyénnél megkívántassák a keüő szakképzettség, mely képesili őt arra, hogy iparos minőségének megfelelni is tudjon. Ez azon indok, melyből az oly sürgős orvoslást igénylő bajok származnak. E cél elérhetése pedig az iparosoknak föladata; —• igaz ugyan, hogy közvetlen érdekeltek vagyunk, de nem szabad feledni, hogy elsősorban magyarok s a magyar hazának oly hű polgárai vagyunk, mint bármely osztályhoz tartozók. Ez állitásom valódiságát, igazolja kedves hazánk története, melynek lapjain megörökítve van ama lankadatlan áldozatkészség és szeretet, melylyel az iparosok a haza iránt mindenha viseltettek ; de másrészről meg van azon érdeme is, hogy példás családi élete és szorgalma által számbavehető kontinensét szolgáltatta a tudomány s az ezen pályán működőknek. Talán nem esem túlzásba, ha azt állítom, hogy az e téren működőknek 5o%a ip

ari leszármazásé. Hogy tehát sérelmeink az ipartörvény revíziója által gyökeresen orvosoltassanak, szerény indítványom oda irányul, intézzen a jelen országos értekezlet egy ujabb fölhívást az ország összes ipartestületeihez oly értelemben, hogy az ipartörvény revíziója s a nyugdíjpénztár létesítése érdekében legközelebb tar* tandó ujabb értekezletre küldjék megbízottaikat, kikből azután egy bizottság választassák, melynek föladata leend kidolgozni ama pontozatokat, melyek célunk elérésére szükségesek. Történt már intézkedés az ipartörvény revíziójára, sőt az ország iparegyesületnák ez irányú föliratára válasz is érkezett a nmélt. ker. minister úrtól, azonban ez kevésbbé nyújt orvoslást sérelmeinknek s reménysugár sem lelhető fel benne jövőbeni boldogulásunkra. Azért éljünk a közmondással: »hmber segíts magadon, az Isten is megsegít.* Tömörüljön az ország iparossága egygyé s nemcsak föliratban terjessze elő kívánságait, hanem egy monstre deputatióval járja be az összes minísteriumot; az országgyűléshez pedig emlékiratban tegyen fölterjesztést s minden egyes testület kérje föl orsz. gyűlési képviselőjét az ügy támogatására — ezt nemcsak kizárólag az iparosok érdeke, hanem az ország általános közérdeke is megkívánja.