Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-02 / 44.szám

E teljesen helyesnek talált s többször megéljenzett beszéd után élénk eszme­csere fejlődött nem ugyan az intézmény megvalósítása — a mennyiben azt mind­annyian üdvösnek és szükségesnek talál­ták, hanem a szervezés módozata fölött — vájjon országosan, avagy az ipartestü­letek kebelében létesittessék-e ? Többen szólaltak föl pro és contra, mig Dóczy Ferenc újból szót kért s ügye­sen irá körül a célt, melyet ez intéz­ménynek a testületek kebelében leendő szervezésével elérni akar, hogy t. i. a tagok, továbbá a tagok és testület kö­zött szorosabb, bentő érintkezési viszony létesüljön, hogy a testületek szerény hatásköre szélesbüljön, s az önkormány­zati jog a testületi életben továbbra is fönntartható legyen, végül mert ily mó­don az intézmény kedvezőbben adminis­trálható. Igen helyesen hivatkozott e helyütt a betegsegélyző pénztárakra, melyek szintén decentralizált keretben működnek s elvitázhatlanul eredménye­sebben, mintha országos alapon szervez­tettek volna Budapest központtal. Egyidejűleg kérte, hogy uj üzletet alapitó iparosnak az öná'iósígi jog jóval magasabb összeggel legyen megváltható — ez, úgymond, nemcsak gyatapitaná a nyugdíj alaptőkéjét, de részben korlátozná a ina már gomba módra szaporodó kon­tárok számát is. Hoszszas és beható eszmecsere után, amelyben részt vettek : Nemesszeghy An­tal (Komárom), Nikdits Péter. (Arad), Barna Manó (Eger), Sárkány Ferenc (Budapest), Áchim János (Békés-Csaba), Pataky Jó­zsef (Balogfalva), Horváth István dr. (Budapest), Kiss Ferenc (Arad), Wa­nitsek Rezső (Esztergom), Sztandori An­tal (Szőlos-Györök), és mások, végül Gelléri Mór elnök a hozott határozato­kat a következőkben foglalta össze : 1. Az országos értekezlet mindeiiqk^ előtt hálás köszönetét fejezi ki az esz­tergomi ipartestületnek, hogy e kérdést újból naptrendre hozta. 2. Az értekezlet kívánja, hogy e fontos kérdés az összes hazai ipar­testületeket foglalkoztassa, amig a végső cél : egy országos iparos nyug­díjintézet, elérve nem lesz. 3. A biztosítás az iparosok összesé­gére nézve kötelezővé teendő. 4. Addig is azonban, amig a cél elérhető, az ipartörvény módosítása alkalmával módot kell nyújtani arra, hogy a mai ipartestületi szervezet mellett is le : yenek nyugdíjintézetek létesíthetők és ezek szervezete minta­alapszabályokban állapitassék meg. 5. Ezekben a minta-szabályokban kell kimondani, hogy minden iparos, aki üzletet alapit, iparigazolványa ki­váltása alkalmából a nyugdíjalapba egy bizonyos összeget törzsbetét gya­nánt köteles befizetni. 6. Ezenkívül melegen ajánlja az or­szágos értekezlet az összes hazai ipar­testületek figyelmébe, hogy kebelük­ben elaggott vagy szerencsétlenségbe jutott társaik, ezek özvegyei és árvái segélyezésére alapot teremtsenek, me­lyekből idővel az orsz. központi inté­zet legyen létesíthető. 7. Mind a két intézet létesítésére nézve a részleteket az orsz. iparegye­sület, a- hazai kereskedelmi és iparka­marák és az illetékes hatóságok támo­gatásának kikérése mellett, dolgozza ki az ipartestületek központi bizottsága, a munkálatainak eredményéről tegyen az ipartestületeknek jelentést, még pe­dig legkésőbb a jövő évi kolozsvári kongresszus alkalmával. 8. A központi bizottság eme tárgya­lásain való részvételre a kisebb ipartes­tületek is feljogositandók s e célból a tárgyalásokra jó eleve meghívandók. 9. Végre a központi bizottság és az Országos iparegyesület fölkéretnek, hogy az Ipartörvény módosításának megsürgetése s a fennebbi határoza­toknak e módosítások keretében leendő érvényesítése érdekében a kereskede­lemügyi miniszternél a szükséges lépé­seket tegyék meg. Végül a jegyzőkönyv hitelesítésére ' Dóczy Ferenc, Nikolits Péter (Arad), Barna Manó (Eger) és Sárkány Ferenc (Bpest) tagok kérettek föl. Ily sikeres eredményt ért el az esz­tergomi ipartestület elnöke által kezde­ményezett nyugdíjügy ; szolgáljon ez ugy neki, mint jól szervezett testületének Ösztönzésül a további munkálkodásra. Igaz f ismerjük Dóczy Ferenc ur Ön­zetlen munkásságát minden téren, sok­oldalú érdemei vannak, számtalan elis­merés kiseri tetteit, azonban ezen ügy kezdeményezése hálatelt emlékként fog fűződni nevéhez mindenkor az utókor iparosai részéről. Önzetlenül cselekedett, nemesen s ez egyike legszebb jellemvo­násainak. Oly fát plántált, melynek gyü­mölcsét ő már nem élvezheti, mégis me­leg ügyszeretettel ápolja, csakhogy em­bertársainak, az ifjabb generációnak 3römet, élvezetet szerezzen. Valóban büszkesége, mintaképe Esz­:ergom iparosainak, vajha társai között számtalan követője akadna! Neumayer. A koldusfillérek. — Kenyér vagy pálinka ? — Esztergom, május 28. Ezrével adja a jószívű közönség fillé­reit a koldusoknak, kik házról-házra, boltról-boltra és utcán, sétaközben rá­nyitnak az emberre, vagy elállják az út­ját minden pénteken, sokszor más napo­kon is városunkban. A humanitás iránt mindig volt érzéke Esztergomnak. Ezért, meg a dekórum megóvása végett vesz föl költségveté­sébe jelentékeny összeget a szegények segélyezésére. Ez az összeg emelkedik, a koldus szintén. A ki a városi szám­adásokat látja és a testületek, egyletek s magánosok adományait ismeri, szinte kizártnak tartja a koldulás lehetőségét. S ha mégis lépten-nyomom koldusba botlunk, ennek okát a segélyezések fel­aprózásában és a koldulás ellenőrizetlen elhatalmasodásában találjuk. A rendőr­ségnek elég dolga van a koldusokkal, ie csak a részegekkel. A szemérmes, az igazi, a segélyezésre érdemes szegényeknek szűken jut, a kol­iusoknak azonban elég jó a dolguk. Boszantó és kínos, meglehetősen ter­I íes ez az állapot a közönségre, amely 1 szegénységet ezekből az utcai alakok­3Ól itéli meg, kiknek első dolguk, amint >—3 krajcárjuk van, a pálinkázás. E miatt szólal fel az alábbi beküldött rís közlemény, amelynek indítványa a izegényügyet korántsem rendezi,, de 1 visszaélések mérséklésére nagyon al­talmas. A beküldött indítvány a követ­cező : Tekintetes szerkesztőség ! Városunk koldusait illetőleg, kik mellesleg megjegyezve összekoldult filléreiket nagyobbrészt pálinkára ad­ják a helyett, hogy maguknak a meg­felelő táplálékot megszereznék, bátor vagyok itt azon kérdést felvetni, nem volna-e célszerű, ha a rendőrkapitány felügyelete alatt álló népkonyha 1 fillé­res utalványokat bocsájtana ki, melyek 20 drbként füzetekbe kötve 10 krért a dohánytőzsdékben kaphatók lennének és a nagy közönség minden alkalom­mal egy ily utalványt, tehát 1 fillért adna a koldusnak. Ha azon megszorí­tás mellett hozatnának ezen utalványok forgalomba, hogy csak füzetekbe varrva lennének árusíthatók, akkor eleje vé­tetnék annak, hogy a koldusok utal­ványaikat pénzre visszaválthatnák és kényszerítve lennének azokat a nép­konyhában táplálék kiszolgálására ér­tékesíteni. Ezen módon, szerény néze­tem szerint, azt a hasznos célt érhet­nénk el, hogy azok a koldusok, kik főkép azért koldulnak, hogy az össze-1 gyűjtött alamizsnát pálinkára adják, városunkat mihamarabb elhagynák. Tisztelettel Egy adakozó. A levéliró eszméjét mi is igen egészsé­gesnek tartjuk, de kiviteléhez mindenek­előtt az szükséges, hogy a népkonyha télen-nyáron állandositassék. •MIWL aan nfenW rnSmmaA mJímJSKwm m> Esztergom, június I. — A kiadóhivatal kérelme. Lapunl kiadóhivatala tisztelettel félkéri a hát rálékos előfizetőket hátralékaik mielőbb beküldésére. — Uj apátok. A király dr. Walthe% Gyula primási irodaigazgatót, egyház megyénk kitűnő főtanfelügyelőjét, Ven cel Antal szemináriumi rektort s Bergei János pazmaneumi vicerektort cimzete: apáttá nevezte ki. — Személyi hír. Altorjai Imre csen dőrőrnagy a pünkösdi ünnepeket vá rosunkban töltötte. — Hanisch Konrá( kapitány pőstyéni fürdő-kúráját befejez vén, ezredünkhez újból bevonult. — Dr Komlóssy Ferenc apátkanonok résztvet az erdélyi unió jubiláris ünnepélyén Ko lozsvárott. — Magos Sándor kir. itélő táblai bíró ma kezdette meg szabadság idejét. — Esperességi gyűlés. Az esztergom esperesi kerület papsága a mult hétéi gyűlést tartott, amelynek nagy eredmé nyeként hirdetik a néppárti lapok, hogj a jelenvoltak, tekintettel a Molnár János a képviselőházban ért támadásokat, nek bizalmat, szeretetet, ragaszkodást stb, szavaztak. Ez a tudósítás nem egészei hű. Mert az indítványozó csakugyar Molnár János személyének óhajtott bizal mat szavaztatni, az értekezlet azonbai Némethy Lajos vízivárosi esperesplébá nos felszólalására kimondotta, hogy a bi zalom nem a személynek, hanem által £ képviselt elveknek szól. Az egész ügy nek napirendre terelése különben a je lenvoltak többjénél erős visszatetszést szült. — Bérmálás a fővárosban. Boltizát József érseki vikárius Budapesten vasár nap a ferencvárosi, hétfőn az egyetemi tegnap a józsefvárosi és ma az ó-buda: templomban osztotta ki a bérmálás szentségét. — Névnap. Szombaton ünnepelte név­ünnepét városunk köztiszteletben állc tiszti főügyésze: Mattyasóvszky Vilmos s ez alkalomból igen szívélyes ovációbar részesült. — Rózsaszínű rovat. Rózsák hónap­jában, csak természetesen, hogy virulnak a rózsás hirek is. Csak legutóbbi szá­munkban riutattunk be egy ilyet s ime, most ujabbal szolgálhatunk. Ugyancsak piros pünkösd vasárnapján jegyezte el ugyanis Récsei Antal főkáptalani gazda­sági segéd Geiger Mariska kisasszonyt, Geiger Ferenc nánaí rendelkező kasznár, megyebizottsági tag szép és kedves leá­nyát. — Csató Antal, helyben lakó vo­natvezető eljegyezte Lencse Annát, lapunk volt főtördelőjének testvérhugát. — Halálozások. Pünkösd hétfőjén, nagy részvét mellett kisérték örökös nyugal­mába Burián Lajos alkapitányt. Testüle­tileg jelent meg a városi ti*tikar, teljes díszben vonult ki a rendőrség Nieder­mann József rendőrkapitány vezetése alatt. A városi tisztikar koszorúján ki­vül a rendőrség külön szép koszorút tefct az elhunyt ravatalára. Megható epi­zód a boldogult utolsó óráiból, hogy a mortuale iránt való kérvényt még maga diktálta a felesége tollába. Az elhunyt rendőrkapitány különben utolsó napjai­ban ev. ref. vallását a katolikussal cse­rélte fel. — Az az általános rokonszenv, melyet az elhalt alkapitány a közönség minden osztályánál élvezett, impozánsan nyilvánult az egész temetésen. A városi tisztikar gyászban jelent meg s a vármegyei celebritásaínák elsői ad­tak részvétüknek kifejezést az alispánná! élükön a temetésen való megjelenéssel és soraikba láttuk közéletünk legneve­zetesebb férfiait. Az egyházi szertartást Schreiber Aladár belvárosi plébániai se­gédlelkész végezte. A gyászfogatot fák­lyás tiszviselők s 8 díszruhás rendőr vette körül a rendőrtisztekkel egyetem­ben A rendőrség, mely valósággal oda­adó szeretettel szerette az elhunytat, aki önzetlen szivjósággal viseltetett alan­tasai iránt, diszes koszorút helyezett ra­vatalára. — Burián alkapitány azon em berek közé tartozott, aki tagadhatatlan hibái mellett, mindenkor képes volt meg­felelni hivatala kötelmeinek s aki ha mas körülmények között él, talán a történe­lem emberévé vált volna. A szó szoros értelmében zseni volt s tudása minden téren nyilvánult, ugy hogy nincsen tár sadalmí kérdés, amelyhez avatottságga! hozzá szólni képes ne lett volna. Már diákkorában gazdag tapasztala­tokra tett szert, mert diák évei egyrészét Wittenbergben, a tudományok ez ősi fészkén végezte. Jogi képzettsége, dacára annak, hogy jogakadémiai évei után, kvalificáló vizsgát nem tett, vete­kedett egy modern képzett ügyvédével, amellett folytonos önképzéssel foglalko­zott, mert nem jelenhetett meg az iro dalom bármely ágában sajtó termés, amelyet magáévá tenni ne igyekezett volna. Csak nagyon kevesen tudják, hogy a publicisztikával is foglalkozott, a legve­lősebb czikkeket, amelyek tőle láttak nap­világot, idegen kéz alá diktálta. — Mint rendőr, a bűnesetek kiderítésében talen­tumnak mutatkozott. A delikvensekkel nem jegyzőkönyvezett el rízsma-papi­rokat; volt eset rá, hogy egy gyilkos­ság tettesét 3 nap alatt kiderítette s Összesen két jegyzőkönyvet vett föl — Hivatalos eljárás közben a barátságos flegmája soha se hagyta el s ingerült­ségének legnagyobb jele az volt, ha civikkerét az orráról egy arcmozdulat­tal leejtette, akkor már tudhatták a/, érdekeltek, hogy nem megy simán a dolog. Temetésének derült idő kedvezett s az a permetező esö, mely utána meg­indult, mintegy elmosta a komorabb képeket életéből s barátai és ismerősei között csak a kedves alkapitány tiszta emléke lebeg. — A haldokló^századdal egy évben született Münzberger Antal nyug. póstaeílenőr és testi, szellemi frissessé­get a legutóbbi hónapokig megőrizte. Két évvel ezelőtt jegyezte csak meg ba­rátai előtt: »ugy látszik, Öregedni kez­dek, nem hallok már egészen jól.« De azért Szentgyörgymezőről naponkint le­sétált fiának a Buda-utca jól távol eső részén levő üzletéig. Halála is könnyű volt; alig néhány órát szenvedett. A 98 éves aggastyánt ma délután 4 óra** kor temették el a szentgyőrgymezei sír­kertben. — Térzene. Háziezredünk zenekara holnap elfoglalva lévén, ma tartotta meg a szokásos térzenét a Kovács-pataknál. A sétahangverseny tánccal végződött. — A más lámpása. Dóczy Antal vá­rosi számvevő levétette Frey Feren N orsz. képviselő házáról az évtizedek óta ott levő lámpást. De azí kénytelen les/. , visszahelyeztetni, amennyiben Frey Fe­renc egy beadványban kifejtette, hogy azzal a lámpával, amelyet édes atyja állított fel s amely az ő tulajdona, talán mégis csak ő rendelkezik. — A lőrincutcai építkezés. Az alispán meghagyta, hogy a Lőrinc-utcának 11*5 méter szélességéből, melyből most csa>; 2*5 méter szabad, legalább 6 métert hagyjanak szabadon s a Lőrinchídhoz a Kis Duna felöl is tegyék akadályta­lanná a közlekedést. — A városi vízvezeték. A primási víz­vezeték gépházát még e nyár folya­mán tetemesen kibővítik s újból felszere­lik. Ismeretes, hogy annak idején a her­cegprímás azt a nagylelkű ajánlatot tette, hogy bizonyos feltételek mellett a vízvezetéknek az egész városra való ki­terjesztésére hajlandó. A városi hatóság szétkürtölte akkor diadallal ez Ígére­tet és azóta nem tett semmit. Ha most sem használja fel a kínálkozó alkalmat, akkor végleg lemondhat a bíboros egy­háznagy Ígéretének nagy előnyeiről. — Pünkösd két napja az idén minden volt, csak piros nem. Sőt ellenkezőleg szürke, nagyon is szürke. Pocsékká váltak a zöldbe való kirándulások. Jupiter Piu­vius dominált. Eláztatta a szinésztársulat által a Primáskertben sok fantáziával tervezett Ős-budavári délutánt s a külön hajóval Budapestről érkezett vendégek­nek is ugyancsak kellemetlenné tette kirándulásukat. Hideg esőtől verve, di­deregve jártak végig a kirándulók a programúiba vett helyeket. Jogos panaszí: yettünk különben egy előkelő fővárosi családtól, melyet vasárnap déli 12 órakor

Next

/
Thumbnails
Contents