Esztergom és Vidéke, 1898

1898-06-02 / 44.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelenik Vasárnap és csütörtökön, ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLtMÁNL-aptulajdonos kiadókért: DR. PROKOPP GYülxASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nylltterek és hirdetések küldendők Szécl}eqyi*tér, 330. szánj. •-•>• Kéziratot nem adunk vissza. Tanköteleseink összeírása. Esztergom, június i. A népoktatási törvény vonatkozó §-a elrendeli, hogy a tankötelesek összeírását helyenkint a politikai község közigazgatási hatósága végeztesse évenkint, és pedig : minden év márczius és április hónapjában azért, hogy a rákövetkező tanév előtt már tisztán meg lehessen állapítani, váljon osztályszaporulatra, vagy egyéb idevágó iskolai intézkedésekre nincs-e szükség ? Esztergom városa egy kiküldött közegével jól-rosszul végeztette ezen munkát. Jól-rosszul, azért mondjuk — mert történtek egyes években lelkismeretesebb Összeírások a szerint, a mint azt az összeíró szorgalma, munkássága és ügyszeretete magával hozta és az adott körülmények rendelkezésére állottak. Mert oly helyzetben, a midőn az összeíró csak vasár- és ünnepnapokat választhatja az összeírás foganatosítására, a mennyiben köznapokon családot, pl. földmives népünknél, otthonában nem talál, s itt is rendszerint hiányos adatokat és bemondásokat nyer \ tehát igazán szólva : pontos, kifogástalan összeírásra teljesen számítani nem is lehet. Hogy ha pedig az összeíró számtani pontosságát egyéb élvezeti, vagy nyugalmi tekintetek befolyásolják, akkor pláne, sutba való silány összeírást kap a város. Minthogy Esztergomvármegye tanfelügyelője kiváló súlyt helyez arra, hogy jelenlegi kultuszminiszterünknek Esztergom oktatásügye iránt táplált meleg érdeklődését és kiváló jóindulatát állandósíthassa, sőt ezt Esztergom népoktatása javára idején értékesíthesse, Esztergom polgármesterével érintkezésbe lépett és célhoz vezető njánlatait megtette. Tekintve azt, hogy Esztergom népoktatási ügyének mikénti rendezését csak egy helyes és nagyobb pontossággal egybeállított összeírás alapján lehet eszközölni, azért Maiina Lajos polgármester Esztergomváros férfi — tanítótestületét értekezletre hívta össze, melyen kifejtve nézeteit és a kormánytól remélhető kedvezményeket felsorolva, a tankötelesek összeírására, a jelen tanév folyamán, a tanítókat kérte fel. Mint minden hasznos intézménynek meleg pártolói voltak Eszter gom tanítói, ugy a saját érdekkö rükbe tartozó összeírás teljesitésétő sem idegenkedtek, habár a törvén) rendelkezései attól őket felmentik Ez értelemben dr. Fehér Gyula igaz gató elnöklése alatt a tanítók ujabt értekezletet tartottak, hol dr. Fehéi Gyula igazgató a polgármesteréhe; hasonló álláspontra helyezkedvén kivételesen a férfi tanítók által esz közlendő összeírás szükségét azza okolta meg, hogy mindaz ideig nem felelhet meg a város az iskolák sza poritására irányuló követelménynek mig tiszta képét nem látja a tan kötelesek létszámának. Bár nem kö telezhetők a tanítók ezen munka latra, mégis azt véli, hogy a helyzei végleges tisztázása és rendezés* tekintetéből fölötte kívánatos, ha Í tanítók a város helyzetét, a mondót összeírás szempontjából, sőt mél tányossági tekintetből is megkönynyitik. Legtöbb okot szolgáltatott a ta nitók által végzendő összeírásra azon körülmény, hogy a Szenttamás kerületbe tartozó iskola népessége nem állott arányban a kerüíetbeli iskolakötelesek létszámával. Igy pl. az elmúlt tanévben egy kis után nézéssel közel 25% tanköteles lőn a beirottak közé igtatva, holott a kéznél levő összeírás ezen percenttuális létszámról hallgatott. Az anyaváros népiskoláinál hasonló tünetek nem igen mutatkoznak, mert az itt lakó polgárság kötelességszerűig felkeresteti idejében gyermekeivel az iskolát, — tehát iskolázatlan tanköteles ezen területen — legyenek a szülők a legszegényebb néposztályhoz tartozók, — csak kivételesen találkozik. Mindazonáltal a tanítók kezéből várt össszeirás kiváló értéket képvisel, melynek alapján már a jövő tanévben tudni fogjuk, hogy iskoláink állapotával hányadán vagyunk. Arra számtani bizonyossággal el lehetünk készülve, hogy iskolaszaporitás és új tanerők alkalmazása feltétlenül szükséges, — tehát Esztergom város közönsége ismét halaszthatlan tanügyi kiadások előtt áll, ha ugyan az államkormány remélt segítsége e téren be nem következik. Itt az idő, hogy Esztergom terhes népoktatási ügyi kiadásaiból valamelyes részt az állam számlájára írhasson. Esztergom ugyanis 116,000 frt állami adót fizet Ez álAz .Entergom & WM tárcája. Ixa Francé. Ez a te rózsád. Utca, város Pacsirtaszóval van teli, Mikor tüzel a nyári napfény, E kis rózsába perzseli. Szivem fölé kitűzök egyet, Oh, nem a nyár hajtása ő7 De szivemé, amely ilyenkor Rakott, mosolygó rózsátő. Es elfelejtem, hogy e rózsa Egy rég besüppedt sirt jelöl, Halott sziv álmodik alatta Egy új feltámadás felöl. Makai Emil. A dal. A dalt ki érti igazán ? . . . Csupán aki megírta, A lelkéből kisírta. Az olvasó firtatja; *Beh csengőn, könnyedén szól, Bár rossz a rime néhol!* A költő elborongva : *Beh mély is volt a bánat, Melyből e nóta támadt}* Gáspár Kornél. Mantegazza „l/i rág regéiből" — Az »Esztergom és Vidéke* fordítása. — 1. A gyöngyvirág regéje. Pál és Virginia két kis parasztgyerek volt a Lago Maggiore partján, amidőn ez egynehány évszázaddal azelőtt megj szűnvén jéghegynek lenni, a hosszú jégkorszak bilincseitől felszabadult földet erdők kezdették ellepni s a rétek, szines virágokkal és üde, bársonyos fűvel borítva, illatos szőnyegekként terültek el a gesztenye- és bükk-rengetegek között. Testvérek voltak, a fiú hat s a leány nyolcz éves s reggelenként együtt távoztak a kunyhóból, egy-egy darab fekete kenyérrel kezükben, hogy birkáikat és kecskéiket a legelőre hajtsák. Csak dél íelé kerültek haza, hogy szüleikkel ebédeljenek s rendesen jól kifáradva, nem a sok futkározástól vagy dologtól, hanem mert sokat kaczagtak és sokat játszottak. Se czipőjük, se kalapjuk nem volt, de olyan eleven vérű, vidor gyermekek voltak, hogy minden szavuk madárcsicsergéshez hasonlitott; kaczagtak egy-egy 'mellettük eldöngicsélő méhecskének, a jaját fura mozdulataiknak, egy-egy ótokban heverő kődarabnak, amelyben negbotlottak. .Az a kis erdő, melybe nyájukat legelőre hajtották, közel feküdt szüleik kunyhójához ; ott kövekből egy kis hálákét raktak maguknak, amelyben öszszeszorulva és leguggolva csak alig férlek el, mint a madár-fiókák a fészekben. A kecskék és a birkák a közeli hozóikban és réteken kóboroltak s csenge:yűik hangja felváltva csilingelt e nagy nagányosságban a két boldog gyermek /idámabb és hangosabb kaczagásával. A hosszú órák perczenként teltek. Vlajd aprő kosarakat fontak hajlós recettyéből, majd a fagyal-fa bogyóiból íészitett lánczokkal ékesítgették fel májukat. Az üde tiszta levegőben gyakran izakitotta félbe játékukat az éhség s >lyankor mohón haraptak kemény fetete kenyerükbe, ami pompásabban izett nekik a nyárson sült szalonkánál, ragy a fogoly pecsenyénél is. Ez éhségcsillapitó eddegéléseknek iem volt határozott idejük, kivévén azo;at a napokat, melyeken Virginia valóágos lakomát készített s azt egy darab gesztenyefa levelekkel letakart csilíámpaán feltálalta. Olyankor két-három fogás 5 gyönyörködtette Ínyüket, az évszakok zerint szamóczából, málnából vagy szelerből, vagy pedig áfonyából és gesztenyéből, melyet a szikla lábánál rakott tűz parazsában sütöttek meg. E lakomát kaczagásuk messze csengő zenéje kisérte, mely ilyenkor sokkal vidámabban és harsányabban hangzott mint egyébkor. Sőt vendégük is volt a lakomához, Tisbe, a fehér kecske, amelyiknek fekete csillag volt a homlokán, Virginia kedvencze. Amikor az asztal meg volt terítve, Pali kilépett a házikó ajtajába s a két tenyeréből tülköt formálva elrikkantotta magát: »Bé, bé, bé!f Tisbe akármilyen messzi volt is, rögtön megértette miről van szó s bégetve ugrándozott barátaihoz, kik Összeölelgetve és csókolgatva repkénylevéllel vendégeitek meg őt s egy-egy darabka sóval meghintett fekete kenyeret is juttattak számára. Egyszer a két gyerek egészen mámoros volt, nem bortól, mert ennek a ne-, vét se ismerték, hanem a túláradó pajzán életkedvtől. Jó ebédjük volt, rendkivüli íogás is került az asztalra, egy darab sajt, melyet előző napi vacsorájukból tettek félre ez alkalomra. Lakoma után kimentek a szabadba s ott hengergőztek a zöld mohán és a fehér zuzmón, beleharaptak a fűbe igazán bolond os kecske-módra visel-