Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-22 / 41.szám

VÁEOSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. Megjelelik Vasárnap és csütörtökön. ^LŐFIZETÉSI ÁRAK i Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — l frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁIxMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYUbASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések küldendők Széctjertyi'-tér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. •<•— Lakásviszonyaink. Esztergom, május 21. Sajátságos, de igaz az a panasz, hogy nálunk csak a magánosok, még pedig a kiválasztott magánosok érdekei nyernek támogatást, kielégítést és alig történik valami a a nagy közönségért. Igy pl. évről évre jobban halljuk a panaszokat a nagy lakásszükség miatt, amely még tetemesen fokozódni fog az ezredváltozással, amenynyiben az eltávozó 8—10 család helyett 30 egynehány család költözik hozzánk. Bizony elég volna a lakásdrágaság is s most és a közel jövőben még fokozottabb mértékben (mert nagyon kedves opitimisták azok, akik a lőrincutcai bérházzal az egész kérdést megoldottnak tekintik) nehezedik a lakásszükség azokra, akiket a sors megfosztott attól a talpalatnyi földtől is, melyen hajlékot, biztos otthont építhetnének. És a legszomorúbb e dologban az, hogy éppen azokat, kik a művelt középosztályt képezik, (főleg a tisztviselői kar) vannak a legjobban sújtva. Nem rég volt. a házi érnegyed. A költözködés mindig elemi csapás, de különösen az nálunk, ahol nincs szabályrendelet, mely azt üdvös korlátok közé szorítaná s igy a lakók teljesen a háziurak kényének vannak kiszolgáltatva, amire nézve a legutóbbi Szent-GyÖrgynapról is ékesszóló példákat hozhatnánk. Nos, és mi a költözködés akkor, ha nincs hova költözni? Ilyenkor, lakásváltoztatás idején minduntalan belebotlunk egy-egy szomorú alakba, csoportba, amely utcáról-utcára járva keres fedelet. E sorok irója februárban bejárt valami harminc ilyen lakót cserélő lakást és alkalma volt közvetlen meggyőződést szerezni a nehéz, sok tekintetben tarthatatlan állapotokról s maga beszélt egy állami tisztviselővel, aki kénytelen már hónapok óta szalmaözvegyeskedni, mert családja számára megfelelő lakást nem talál. Esztergomban egy a legszerényebb igényeket is alig kielégítő lakásért 200—250 fttot kell fizetni. Ha azonban a forgalomba esőbb utczákat vesszük, ott már 3, 4, esetleg 5 szobás lakásért 4—500 forint a legkisebb lakbér. Már most honnan teremtse elő a szegény tisztviselő, szerényebb üzletember ezt a pénzt, amikor fizetése alig elég a mindennapira s ha van külön lakásbére, az 100—200 írtnál semmiesetre sem több. Mindenesetre nélkülöz — mert végre is kénytelen a drága lakást kifogadni, hiszen nálunk a külsőségek után ítélnek, — 5 ha betekintünk »drága* hajlékába, |nem az öröm, de a gond, kedvtelenség, szomorúság képe tűnik a j szemünkbe. Azonkívül a háziurak nagyon is tudatában vannak annak, hogy Ja közönség mennyire reájok szorult s éppen ezért ugyancsak válogatónak a lakókban s éreztetik az úgyis eléggé sújtott bérlőkkel pozíciójuk supremáciáját. Egyik kijelenti, neki 'gyermekes család nem kel!, másik csak olyat fogad, aki maga festet, J maga gondoskodik kályháról aki nem tetszik, elküldik gúnyosan a Tabánba vagy a Szt.-Tamás minta tisztaságú hegyére. | És mind e bajokon egy kis jóakarattal lehetne segíteni. Első sorban a Simor ^dnos-utca. kiépittetésével. ' Csodálatosképen nincs nálunk építkezési kedv, dacára hogy a bér' házspekuláció okvetlenül beválnék. ' Azonban a Simor-utcai parlagon heverő, raktárnak használt telkek 1 tulajdonosait egyszerűen kényszeri|teni lehetne az építkezésre. Csak elő kellene keresni az Önök mult | számában megénekelt levéltárból aA a közgyűlési határozatot a kapcsolatos kötelező iratokkal együtt, amely kimondja, hogy ez ingatlanok oly feltétel mellett adatnak az illetőknek, hogy kötelesek azon legkésőbb harminc év alatt lakóházat épiteni, ellenkező esetben a tulajdonjogot elveszítik. Egész sor lakóház épülne e réven s jó lesz sietni az épités kierőszakolásával, mert különben a Város egyáltalán elveszíti fentartott jogát. Igy a legészségesebb utcában egész sereg jó lakás kerülhetne ki, ami jóllehet egyes háziúrnak zsebét érzékenyen érintené, a közjót azonban mindenesetre nagyban emelné. A második mód lenne az építkezési kedv előmozdítására, alkalmas uton-módon megszerezni azt a rendkívüli adókedvezményt, amelyet a törvény oly városoknak biztosit, amelyekben az építkezési kedv nyilvánvaló. Magunk is beszéltünk több oly polgárral, akinek ugy a kedve, mint a tőkéje meg volna az építkezéshez, de a horribilis adó miatt — bizony inkább kuponokat vág. Ha egy-két vállalkozóbb szellemű polgár akár jószántából, akár kényszerítve megkezdi az építkezést, — ismerjük a mi Pappenheimereinket — utánzói tömegesen fognak akadni, Hz .Esztergom és Iliié

1 tárcája. Hadnagy Uram . . .! Hadnagy uram, hadnagy uram! Mi a [baji — Menjünk haza, rögtön itt a zivatar. Semmi fiam, nagyobb baj az én nekem, Rútul megcsalt, mást szeret a kedvesem t Hadnagy uram, hadnagy uram! Mi a [baji — Gyerünk haza, utolér a zivatar. Félek, nagyobb baj is van a világon, Szeretőmet más ölében találom! Hadnagy ttram, hadnagy uram ! Mi a [baj? — Zúg a szélvész, nyakunkban a zivatar. Mehetünk már vértől, viztől megázva, Majd megszárad a szegedi stokházba! Torbágyi. Haluska Jankó. — Az ^Esztergom és Vidéke* eredeti tárcája. — (Folytatás.) Egyszer hogy, hogy nem, a Haluska Jankó Zsofája kivált társnői sorából s egyenest odaállított a pisztrángozó Lusnyákhoz. — Hé Lusnyák, van-e sok pisztráng ? — Hehehe, Kacagott Lusnyák, de egy kukkot sem szólt, csak bámulta a Zsofa vidám kék szemét és megint nevetett. — Szeretnék pisztrángot vacsorálni, folytatta a szép szőke asszony. — Hihihi, nevetett újra Lusnyák. — Jó kedved van Jankó, vágta oda a menyecske. — Hehehe. De jó ám. — Hát miért van jó kedved ? ••— Örülök Zsofa. — Miért Örülsz Lusnyák ? — Mert idejöttél hozzám. — Hát miért nem jöttél hozzám te ? — Nem mertem Zsofa. — Ej Lusnyák ! Ha én Lusnyák volnék, senktől sem félnék. Látod Jankó, ha én azt mondom, hogy félek, hát azt meg lehet bocsátani, mert én asszony vagyok, aztán az uram sincs itthon . . . Most is félek haza menni. A többiek már messze járnak, sötét lesz . , . Kisérj haza Jankó ; . . Erre megint csak nevetett Lusnyák, és feltápászkodott horgászó helyzetéből. Mikor talpra állott, szemét a Budatin vára mögül emelkedő holdra vetette. Zsofa is arra fordult. — Nézd Lasnyák. milyen szép ! — Nagyon szép Zsofa. Még jó darabig bámulták a kelő holdat, aztán mind a ketten elindultak szó nélkül menve az illatos fenyűerdőn keresztül. III. Egyik napon Haluska Jankó Zsofája kimaradt a munkából. A többi Zsofa összeröffent, s el kezdték szólni a Haluska Zsofáját. De ott volt ám Tyapaj Jankó oldalbordája is, aki külömben Lusnyák hét nővére közé tartozott, s aki tüstént védelmére kelt Haluska Zsofájának. — Ne bántsátok Zsofát. Zsofa többé nem jön közénk, mert elrontja a képét a gyár füstje. Most már van módja hozzá. Haluska Amerikában sok pénzt keres. Zsofának is küld haza eleget. Minek is jönne dolgozni. — Hát a bátyád, a Lusnyák f sziszegte Hacony Zsofa. — A bátyám, a Lusnyák végzi a maga dolgát, nyelvelt vissza Tyapaj Zsofa. — A Zsofa körül ? — Körüle is, ha neki úgy tetszik. — No, én nem szeretnék Zsofa lenni, mikor haza jön Haluska, dörmögött Riba Jankónak a vénségtől megkérgesedett Zsofája. — Irigyled ugy-e ? szólt Tyapaj Zsofa. — Irigyli a Belzebub. IV. Két év múlva hire terjedt, hogy Haluska Jankó megjött Amerikából. Es ez nem volt hazugság. Zsofa ugy tett, mintha örülne világjáró Jankójának, a valóságban pedig sajgott a szive a fájdalomtól, mert Lusnyák is elindult messzemesszire, a jó ég tudja hova, egérfogókat árulni és drótozni. Haluska Jankónak pediglen jól mehetett a sora Amerikában, mert holmi kis vagyonnal tért vissza. Igaz, hogy megsántult egyik lábára, de szerzett sok-sok pénzt, amennyi tiz Jankónak sem volt együttvéve. Bölcsességét is tanult a nagy világban. Megtanulta, hogy nem szabad elárulni a jó módot, vagy legalább is titkolni kell, mert a szentirásbéli molyok,