Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-22 / 41.szám

ami ha be nem következik, a lakás­viszonyok tekintetében, szemben a fentebb jelzett családnövekedéssel, csak rosszabbodás állhat be, ami­nek azután a következménye lesz az, hogy városunkat itt hagyják mindazok, akik nincsenek idekötve : magánzók, nyugdijasok. Ilyenek pe­dig évenkint szép számban megfor­dulnak városunkban, körülnéznek s eltávoznak Pozsonyba, Grácba, Sopronba, ahol fele áron sokkal modernebb lakást találnak. A közérdek szempotjából minden­esetre nagyfontosságú a felvetett kérdés és érdemes arra, hogy a hatóság behatóan foglalkozzék vele. És én, néhány megjegyzésemmel, éppen ezt a célt óhajtottam elérni. Mert a mai statusquo további fenmaradása úgyis elég mostoha körülmények között tengődő váro­sunknak csak tovább decadencet-t okozná. J­A színházból. Esztergom, május 21. A színházi szezon vége felé kozeledik ) s habár közönségünk nem is látogatta oly érdeklődéssel az előadásokat, mint az ily fejlett műizléssel bíró közönségtől, amilyen az esztergomi, várhattuk volna, mégis az eredmény kielégítőnek mond­ható. Az indolenciának okát részben a szin­ház fizikai helyzetének is kell betudnunk, mely a nyári idjárásban valóban elriaszt­hatja a legmagasabb müélv-zetre vágyó publikumot is. De részben tekinthetjük a közöny okának azt ís, hogy a reper­toár a szezon ke detén nagyon ódon volt s : most sem elég eleven. Nagy hiány a jó választott operettek kényszerű mel­lőzése, mert zene nem lévén, a csekély kar mellett ez a színi műfaj alig kulti­válható, pedig közönségünknek jó része az operettek bolondosságaiért s kellemes zenéjeért jár színházba. Általános tekintetben azonban ugy a szereplő művészeket illetőleg, mint a darabokat tekintve, a szezon egész produk­vagy rablók megemészthetik, ha neszét veszik. Csak Zsofának mutatta meg a rengeteg bankót. És elrejtették a Szűz Mária kép alá. Azután nyomban előhoza­kodott a vigyorgó Jankó, hogy milyen szép lesz ezután az életük. Majd vesznek egy kis földecskéi, meg két trhenkét, aki tejet is ád, meg a földet is meg­szántja. Bizony, milyen jó is lesz az ő Zsofája mellett. — Milyen szép is lettél te, Zsofa, mióta nem láttalak. Meglásd csak Zsofa, majd veszek én neked szép selyem szok­nyát, magamnak is uj halinát! Hej, mikor majd együtt megyünk a templomba, hogy fog irigykedni az egész világ. Zsofa fanyarul mosolygott s Jankó bá­multa ostoba, mozdulatlan szemével, majd ő is mosolygott Zsofára. Pedig ha tudta volna, hogy Zsofa most a szegény Lus­nyákra gondol, aki valamelyik város valamelyik utcájban éhezve-szomjazva, fáradtan kiáltja : Van-e valami dró­tozni ? Már egy hónapja nem látta Lusnyákot, amióta Haluskát meghozta prüszkölő, átkozott masina. Horti Béla. (Folyt, köv.) tuma nem sok kívánni valót hagy hátra. Kiválólag sikerülteknek mondhatók a drámák, milyenek a »FoIt mely tisztit*, a »Becstelenek«, különösen az előbbi melynek előadását Breznai Ilona, Csigeés Tóvölgyi — a viszonyokat tekintve — mond­hatni oly művészi nívóra emelték, amely valóban dicséretére válik a társulatnak, mig az utóbbiban (Becstelenek) Kovács direktor alakításai legjobbját mutatta be. A vígabb múzsa termékei közül a »Kuk­takisasszony« előadása érdemel külön kiemelést, melynek cimszerebében Re­víczki Etel mutatta be nem köznapi rutinját. Az operettek legkiválóbbja a »Bányamester* volt, melynek értékét Fichteínstein grófkisasszony szerepében Mányai Aranka adta meg, enyelgő kedv­vel zengve szerepét, finom csengésű hang­ján. Bravúros ügyességet fejtett ki a komikum terén Szatmáry az »Ingyen­élőkben«, mig Földvári az »Ördög mát­kájában* és »Szökött katonában* aratta a legnagyobb diadalt. A lefolyt színházi hét több kellemes estét nyújtott s előadások nívója kellő művészi magaslaton állott a mi színi vi­szonyainkhoz képest. A mult pénteken ifj. Szatmáry Árpád­nak, a társulat jeles komikusának jutalom­játékául a »Csikós* adatott. Kár, hogy a túlságosan ismert és régi darabot a közönség közönye ez okból látogatat­lanul hagyta s a jutaluiazottnak a cím­szerepben pompás brillirozása alig része­sült a megérdemlett elismerésben. Mel­lette kitűnt Mányay Ananka, mint Kis Bálint leánya, meg Földváry József az Andris bojtár szerepében; Kőszegi az ifjú földesúr: Ormódi Antal szerepét na­gyon ridegen jelenítette meg, Vasárnap Szigligctynek a »Szökött katonát cimű színműve adatott nagyon gyér közönség mellett, ami azonban nem hangolta le szereplőinket, mivel legsikerültebb előadásaiknak egyikét mu­tatták be. Hétfőn a «Pró6aliázasság» hozott csekély közünséget, mely sok élvezettel tapsolt a darabb bohó jeleneteinek, me­lyeket Kovács (Hajdú Bokor Bérezi), Ádám (Kanócz Gyuri) és Mányai (Ka­nócz Biri) oly temperamentumosán ját­szottak meg. Nem hagyhatjuk említés és kiemelés nélkül itt Mányai Arankát, kinek dis­krét és egyszerű eleganciával, az any­j nyira bántó affektáció nélkül adott játéka méltán megnyerte a közönség rokonszen­' vét. Színpadi modorában és gesztusai­, ban a vonzó természetesség és kelle­I messég uralkodik a vidéki szinművész­j nők által annyira kultivált hiábavaló ne­j géd fölött. Ezen előnyökhöz járul még dallamos hangja, mely egyes énekszá­mokban behízelgő zengésű. Kedden szinre került Muiger és Barnier jeles műve s a nemzeti szinház legújabb darabja, a zBohém éleU alig számbavehető közönség előtt. A szereplők is, ugy lát­szik, mindanyian indiszpozicióval küzdöt­tek, s a kitűnő mű sikert nem tudott elérni a hatástalanul lepörgött felvoná­sokban. Egyet akarunk ez előadás alkalmából ünnepeltebb színészeink és színésznőink i figyelmébe ajánlani. Illik, hogy a színész ! a közönség azon kitüntetését, mely a tapsban nyilvánul, kellő udvariassággal és tisztelettel köszönje meg. Ezt a leg­több «vidéki> színész, különösen színésznő, azonban köteles hódolatnak veszi s elég­nek tartja, ha a színpad mélyén egy fej­bólintással viszonozza a tapsokat, mel­lőzvén a lámpákhoz jövetelt és meghaj­lást. Akiket illet, tudni fogják, mi oka e figyelmeztetésünknek. A szerdán bemutatott * Nőemancipációs nem oly darab, melytől a közönség so­kat várhatna s látszott a szereplőkön is, hogy valami erőltetett kedvvel játszák meg. Az összhangzó játék csorbát szen­vedett volna, ha Szathmáry hóbortos komikuma, Földváry (Zarándi Árpád), meg Reviczky Etel (Gerőfi Flóra) szere­pei állandó derültségben nem tartják vala a szemlélőt. Itt említjük meg a tár­sulat egyik legjobb, de pajkos művész­nőjének (legközelebb ujjal rámutatunk) azt az éppen nem rokonszenves szokását, hogy maga mulat a saját, meg parlnerei szerepein, mi igen nagy részében a kö­zönségnek vissza tetszést szült s egyál­talán meg nem engedhető kacagásban nyilvánul akkor is, midőn az éppen nincs helyén. Csütörtökön megismételték a iFeri kisasszo?iy*-t úgyszólván üres ház előtt, természetesen az előadás is vontatott egyhangú volt. Petit Pipin. •nU umm mim W —Uwd iYüiii ­Esztergom, május 21, — Májási ájtatosság. A vizivárosi ir­galmas nővérek templomában naponta megtartatik a májusi litánia. Zsúfolva van a templom ájtatoskodókkal, akik buzgón imádkoznak a boldogságos szűz oltára előtt, amelyet virág és fény­tenger vesz körül. Az ájtatosság cél­jaira többen kegyes adománynyal járul­tak. Nevezetesen : Simor Terézia 20 frt, gróf Csáky Károly 5 frt, Bleszl Fe­rencné 5 frt, Frey Ferencné 5 frt, Laczkó Pálné 5 frt, Mészáros Károlyné 5 frt, Mattyassóvszky Lajosné 5 frt, Magurányi Józsefné 5 frt, Tónay Pálné 5 frt, Tillmann Fanny 5. frt, dr. Rap­csák Imréné 5 frt, Vaszary Lászlóné 5 frt, Királyi Angéla 3 frt, Zubcsek Mi­hályné 3 frt, Kollár K. 1 frt, összesen 82 forint. A nemes adakozóknak ez uton is hálás köszönetet mond M. Remigia főnöknő. — Kinevezés. A főispán Simoncsics Dezső állatorvost párkányjárási állat­orvossá újból kinevezte. — A gimnázium ügye. Örömmel érte­sültünk róla, hogy a kultuszminiszter megígérte a gimnázium felépítésére kért államsegélyt s igy ez első tanintézetünk jövője biztosítva van, amint az is bizo­nyos, hogy a kormány megerősíti a köz­gyűlésnek azt a határozatát, amely a városnak az építéshez, való hozzájárulá­sára vonatkozik. Köztudomású az is, hogy a jelenlegi gimnázium épülete köz­veszélyes s fenn nem maradhatott volna akkor sem, ha egyáltalán, nem lenne mó­dunk uj építésére. Mindezeknél fogva, tekintve az ügy sürgősségét, nem helye­seljük a polgármester abbeli elhatározá­sát, hogy a régi épület bontási munká­lataival addig akar várni, mig a kor­mány kötelező okmánya megérkezik. Az épületet le kell bontani, a pénz ís meg­van a célra s igy semmi akadályát sem látjuk a bontás azonnali megkezdésének s azt annál szükségesebbnek tartjuk, mert a kultuszminiszter kijelentése sze­rint, a kormány kötelező okirata csak szeptemberre várható. Már pedig ha a bontást csak akkor kezdik meg, az épü­let télre tető alá alig kerülhet, amíg ha most elkészülnek a bontással, az okirat megérkeztekor nyomban az építéshez láthatnak. Ugyancsak a fentemiitett okok­nál fogva, az elfogadott terv alapján, az építésre a pályázatot ís mielőbb kihirde­tendőnek tartjuk. Ajánljuk az elmondot­takat a városházi intézők legbecsesebb figyelmébe. — Házi ezredünkből. Holnap lesz a nevenapja háziezredünk közszeretetben álló parancsnokának: Vojnovics Ernő­nek, Ez alkalomból ma este az ezred szép ovációban részesítette. Nyolc órakor a tisztikar a legénységgel és a zenekarral inpozá.ns lampionos menetben vonult az ezredes lakása elé, ahol a le­génység karréba állott s a zenekar szép szerenádot adott. Ennek befejeztével egyszerre hangzott fel a felkiáltás: »Hoch Vojnovics« s alampionosokból sor­fal képződött, miközben a lampionok betűi ugyané szavakat adták. Végül a tiszti­kar mondotta el jó kivánatait. — Az ez­red zenekara vasár- és ünnepekre szer­ződtetve lévén, a csütörtöki térzene el­maradt, helyette szerdán volt látogatott sétahangverseny a primáskertben. — Aranyból ezüst. A rendőrbiztosok végre megszűntek talmi •— csendőrhad­nagyok lenni. Az arany sujtást egyen­ruhájukon immár felváltotta a szerényebb ezüstzsinórzat, a kardbojtuk pedig kék­piros lett E. V. betűkkel. — Komárommegye a Kovácspatáknál. Igen előkelő, nagy uri társaság töltötte a csütörtöki ünnep délutánját a Kovács­pataknál, komárommegyei urak és szép asszonyok Sárközy Aurél főispán veze­tése alatt. Nagyon jól érezték magukat a kís paradicsomban s miután alaposan megtekintették, besétáltak mindent, tánc­mulatságot is rögtönöztek. Majd külön propellerrel jöttek be a városba, hogy a bécsi hajóról le ne késsenek. A főis­pán és családján kivül — legnagyobb részben családostól — itt voltak: Giczy Dénes alispán, Sárkány Ferencz főkapi­tány, Asztalos Béla t. megyei főjegyző, Vitausek Károly m. aljegyző. Emánuel Sándor és Szűcs Jenő főszolgabirák, Bara­nyai Géza, Ordódy Pál, Jankovics Aladár földbirtokosok, Schlosszer Ferenc ügyvéd, Erdélyi Gáspár, m. főjegyző, dr. Berinkey László, marquis Gosanie tüzérkapitány, Duma Ferencz tüzérfőhadnagy és Ehrlích főhadnagy hadbíró. Az első kirándulás­sal teljesen meg voltak elégedve s bi­zonyára lelkes hívei lesznek a jövőben a mi szép ligetünknek. — Tanácsülés volt szerdán a város­házán, melyen — hivatkozással a szer­vezési szabályrendeletre — elutasították a tisztviselők abbeli kérelmét, hogy a délutáni hivatalos órák 3—6 óra helyett 2—5 óráig tartsanak. Pedig a kérelmezők abbeli érve, hogy a megyei tisztviselők, akik 2—5 óráig dolgoznak, évenkint 12 font, mig ők csak hat font gyertyát kap­nap, méltányossági szempontból tekin­tetbe vehető lett volt. — A mensa eea­demica alapja javára io'írtot utalványoz­tak. — A tavalyi szigeti árvízkárosultak hátralékos fübére fele részének elenge­dését fogják ajánlani a közgyűlésnek. — A mészégető kemencéket használatra s a fasina Ölét 70 krjával oly feltétel mel­lett hajlandók Nagy Pálnak adni, ha kö­telezi magát a városnak szükséges mész méter mázsa ját 70 krajcárért szállítani. — Végül több kereskedőt megbüntettek a tanoncszerződések kötésének elmulasz­tása miatt. Helyeseljük a szigort; el­végre a tanácsvégzéseknek érvényt kell szerezni. — Az ipariskola ügye. A Major Tá­nos kitűnő igazgatása alatt álló iparis­kola fentartására a város ezer forint ál­lamsegélyt kért. A miniszter előbb 200, majd most 500 frtot utalványozott. Pe­dig az 1000 frt se lett volna sok, tekin­tettel arra, hogy az iskola évi fentartá­sa 2400 frtba kerül s a szükséglet még emelkedni fog, amennyiben a hete­dik tanerő alkalmaztatása is szükségessé vált, Az 1000 frt mellett is a város ál­tal fedezendő hiány 1200 frt lenne. A város tanügyi célokra oly rengeteg össze­get áldoz, hogy lehetetlennek tartjuk, miszerint a jól informált szakminiszter a kért államsegélyt teljes összegben meg nem adná. — Az alkapitány helyettesítése. Unger Hugó rendőrfogalmazó, mint a beteg Burián Lajos alkapitány s Hauslohner István rendőrírnok, mint Unger helyet­tese már megkezdették működésüket. — Diákok kirándulása. A gimnázium hatodik osztályának tanulói szerdán dél­után a Knauz Nándor által felfedezett Ákos-palota romjaihoz rándultak ki s azokat — Szabó Szylveszter tanár be­ható ismertetése közben — alaposan megtekintették. — Bicycli-láz. Meglehetősen későn, de azért hozzánk is eljutottak a morbus Bicyclianus bacillusai. A századvégi be­tegség rohamosan terjed. Este, a setét­ség beáltával, egyszerre benépesül a Széchenyi-tér köröndje s egymásután je­lennek meg a páciensek és megkezdődik a körbefutás, amely — az imbolygó lámpákkal — igen csinos látvány; van is elég néző mindég, különösen a gyön­gébb nemből. Általában a mieink hamar

Next

/
Thumbnails
Contents