Esztergom és Vidéke, 1898

1898-05-12 / 38.szám

VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^ilj elemik Vasárnap és csütörtökön. pLŐFizETÉsi ÁRAK: Egész évre — — — — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — 3 frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁGSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (hova a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések jküldendó'k Széctjeqyixtér, 330. szánj. Kéziratot nem adunk vissza. Primási birtokok kezelése. Esztergom, május li. A * Hazánk*, napilap vasárnapi számában a következő entrefilet jelent meg : »Amint megbizható forrásból értesülünk, a hercegprímás felkérésére, a földmivelésügyi miniszter*) egy háromtagú bizottságot küldött ki azon utasítással, hogy a primási birtokok kezelését megviszgálják s arról véleményt mondjanak. A boldogult Simor János hercegprímás korában mintaszerűen kezelt birtokok az uj aera alatt szakszerű igazgatás hijján válságos helyzetbe jutottak. Lóskay Jeromos, a prímás teljhatalmú kormányzójának halálával azt kellett hinnünk, hogy a primási birtokok igazgatásában egy uj, az eddiginél helyesebb irányzat fog érvényesülni s hogy a birtokok igazgatása szakszerű kezekbe kerül. Sajnos azonban, a viszonyok csak rosszabbodtak, amennyiben most Lóskay bizalmasa, Manovil gabonaügynök oly szerepet kezd játszani a nagy kiterjedésű uradalmakban, amely sem a birtokok rendeltetésével, sem pedig az azt kezelő gazdatiszti kar méltóságával össze nem egyeztethető. *) A kultuszminiszterrel együttesen. A szerk. Ha a földmivelésügyi miniszter által kiküldött bizottság a primási birtokok kezelésére irányuló tanulmányát megkezdi, előre is feihivjuk figyelmét e körülményre, mint a mely egyedüli oka annak, hogy a primási birtokok nem ugy kezeltetnek s nem oly jövedelmezők, mint Simor prímássága idején. Csak a vezetésben van hiba, mert a kezelő személyzet, a gazdatisztikar jóformán még ugyanaz, mely Simor korában oly elismerésreméltóan működött, — a gazdatisztikar uj elemei pedig egytől egyig még Lóskay kreatúrái. Ha a hercegprímás a Lóskay — Manovil-féle gazdálkodásról a kiküldött bizottság utján páratlan véleményt s hiteles információt nyer, bizton remény éljük, hogy az igazgatás szakszerű és megbízható kezekbe való helyezésével a primási birtokok kezelés és jövedelmezőség tekintetében régi hirnevüket újból visszaszerzik, aminthogy a papi javak mintaszerű kezelése sohasem volt annyira kivánatos, mint éppen most, amidőn a papi javak szekularizációja oly kedvvei hangoztatott témája a radikalizmusnak.* Közöljük egész terjedelmében a «Hazánk» ez entrifelejét, mert tudjuk, hogy az általános megnyugvást és jóleső örömet fog kelteni mindazok körében, akik óhajtják, hogy a hercegprimásnak mindazok az eszközök, amelyek magasztos céljaiban elősegíthetik s igy természetesen — jótékony, nemes lelke szándékainak kielégítésére — az anyagiak is a lehető legteljesebb mértékben rendelkezésére álljanak. Közöljük egész terjedelmében, azért is, mert a cikk — egyes személyes vonatkozású, nem egészen authentíkus részleteket leszámítva — a valóságnak általánosságban megfelel. Kétségtelen, hogy a primási birtokok jövedelmezősége Simor János halála óta megcsappant, a birtokok megszűntek a régi mintagazdaságok lenni, mivel pedig a tisztikar alapjában s előkelőbb tagjaiban tényleg az, amelyet még a legkitűnőbb : gazda a néhai primás acceptált és nevelt s amelynek arravalóságát minden szakember elismerte, — kétségtelen az is, hogy a viszonyok sajnálatraméltó rosszabbrafordulását csakis a szakképzett, reátermett, előrelátó, egyöntetű dirigálás hiánya okozhatta. S hogy dr. Kohl Medárd, a hű sáfár, betekintett a gazdasági viszonyokba, mint lajkus is, azonnal diagnosztizálta az egyre növekvő baj eredetének okát, bizonnyára] feltárta főpapja előtt a helyzet képét s bíboros főpásztorunk bölcsességére vall, hogy azonnal megtalálta a legradikálisabb módot a baj szanálására, miután gyönge egészségénél fogva az egyházi ügyek teljesen kimerítik erejét s így maga a gazdasági bonyadalmak megoldásával, ahogy elődje ; a passzionátus gazda tette, nem foglalkozhatik. A kiküldött bizottság vizsgálatának eredményét előre is összegezhetjük teendő két propoziciójukban : i. fejet a vezetésre, 2. áldozatot a befektetésekre. S az üdvös változás — a régi egészséges alapon, az egészséges vezetés beálltával — vissza fogja hozni az elmúlt arany időket is, amiből viszont — tudjuk nagyon jól — csak a nemes és jótékony mozgalmaknak lesz meg a lagnagyobb hasznuk, az inségsaj tolta könnyek fognak megfogyni. Itt emiitjük meg, hogy ugyancsak a »Hazánk*, mai számában fenti címen még a következőket b „Esztergom és Vidéke" tárcája, A jámbor Pál legény. — Az. ^Esztergom és Vidéke« eredeti tárcája. — (Vége.) — A feleségem odakünn lesz, hát csak beszéljen vele is kigyelmed. Az ugy illik, hogy az anyának is szóljon, de azt hiszem, ott már nincs semmi ellenkezés, mivel hogy nálam rendben van a dolog. No csak menjen. Avval elbocsátá Pál legényt, el is kisérte a konyháig, ahol igy szólt a raajeszteramnéhoz : — Pál legény négyszemközt akarna veled beszélni, vezesd a hátulsó szobába. Hosszú uram erre visszament s megkeresvén a jelet a bibliában, tovább olvasá Dávid király tanulságos történetét. Pál legény pedig igen jámbor arccal megkérte Boriska kezét — majesztramnétól a hátulsó szobában. Örzsébet asszony alig tudott szóhoz jutni a nagy örömtől. íme, az ő évek óta táplált titkos óhajtása teljesedett. Szegény Boriska leány a keserves csalódás után végre boldog lesz a derék legény oldalán. Oh micsoda öröm volt ez az anyai szivn_k ? Még hogy beleegyezik-e ? Ezer örömmel. Hát a férje ? Az is áldását adta! No persze, hogy. Isten áldja, pap Összeeskesse, ásó-kapa szét ne válassza magukat, kedves vőm uram ! . . . Majd, hogy kezet nem csókolt a jámbor Pál legénynek a szegény kövér Örzsébet asszony. És hogy mivel tudja, hogy a boldog házassághoz nem elég csak egy kaptafa, me

g e

g

v bőrvágó, hát a maga részéről is hozzá akar járulni a családi boldogsoghoz. íme, itt vannak évek óta gyűjtögetett fiilérrei ebben a harisnyában. Ezt mindjárt oda is adja, mert hisz senkinél jobb helyen nincs, mint Pál legénynél. O azon majd talpat és bőrt vesz, s forintokat kap a húszasokért mind! Aztán vesznek egy szép házat, egy kis szőlőt, oh Istenem, de szép lesz, ha majd unokák . . . A jámbor Pál erre elbúcsúzott illendően, azt mondván, most elmegy a főtisztelendő úrhoz és megkérdezi, hogy mikor kell gyónni, és mikor lesz a hirdetés. El is ment. Azonban a kalács, mit Örzsébet aszszony sütött, már azóta igen égett szagot kezdett terjeszteni, mit a szolgáló bejelentvén, a majsztramnénak dologhoz kellett látnia. Amig a félig égett mákoskalács a tepsiből előkerült, megkenyődott, megigazitódott, megforgattatott s újra tepsibe kerülvén annak rendje-módja szerint most már egészen megsült, amig ismét elővétetett, fölszereltetett és a tálba elrakatott, addig eltelt egy negyed óra, mialatt se Özsébet asszony, se a két lány, kik ezalatt hazakerültek valami látogatóból, a világért sem ért volna rá házasságról, vagy más ilyen hiábavaló dologról beszélgetni. De ezek után Hosszuné asszonyom mindkét lányát magával vivén, bement az első szobába, honnan a majsztram, bejezvén Dávid király történetét, épen kikészült a feleségéhez. — A Pál legény megkérte tőlem Boriska kezét, szólott a majsztrammné. — Vagy mit beszélsz, monda bosszúsan Hosszú uram, a Piroskáét kérte meg tőlem, Most Özsébet asszonyon volt a csodálkozás sora. — Megbolondult kigyelmed ? Hisz Boriskát szereti és Boriska is szereti őt. Ugy-e lányom ? (Boriska némán integetett igent.) Hát ki beszélne itt Piroskáról? El ment a kend esze? — De bizony a tied ment el. Hiszen csak nem vagyok süket, sem bolond. Tőlem világosan a kisebbik lányom, a Piroska kezét kérte meg. Oda is adtam. Még az egyezer ötszáz pengő forintról szóló könyvet is oda adtam. — Én meg az ezüstforintjaimat ! — Tyhű, lángoló teringette, itt valami baj lesz, — monda a majsztram meghökkenve. Hol van a legény ? A jámbor Pál legénynek volt az udvarróf egy kis benyílója. Itt aludtak ők ketten együtt Horváth Andrással, de mióta annak kitették a szűrét, csak egyedül hált benne. Oda rohantak be mind a négyen, hát a szoba üres. Se ruhanemű, se semmi, a Legény elvitte az összes cók-mókját. Lázas keresés, amig Piroska felkiált: — Itt az asztalon valami levél van! — Hamar a pápaszemem, hadd olvassam, igy a majsztram. A levél a jámbor Pál legény öreg betűit mutatta és ez állott benne: tlgen tisztelt majsztram ! Bocsássanak meg, hogy ilyen hirtellen (két 1 el) itt hagyom a házat, de hát nekem már nem lehet megházasodni, mivelhogy én házas ember voltam, csak nem akartam szólni, mert a régi feleségém haszontalan asszony volt, most . meggondoltam a dolgot,, visszamegyek hozzá Szlavóniába, hátha azóta megjavult. Ne keressenek, mert híjába. A takarékpénztári könyvet és ezüst forintosokat elvittem emlékbe, de a harizsnyát (zs-vel) itt hagyom. Teljes tisztelettel Pál legény. A harisnya csakugyan ott feküdt a levél mellett. * * * Hát biz ez rettentő egy eset volt. Szétterjedt az egész városban, még az