Esztergom és Vidéke, 1898

1898-04-09 / 29.szám

szárnyánál felmerült többlet-munkáért járó 40,000 frt azért, mert ezen összeg kölcsönvételét a belügyminisztérium nem engedélyezte, nem engedélyezte pedig azon okból, miután ezen szükséglet a felterjesztésben nem volt kellőleg megokolva, illetve számszerűleg kimutatva. Hogy a többletmunka a kaszárnyánál mi okból merült fel, azt a verebek is tudják és székiben csiripelik, hogy a honvédelmi miniszter rendeletére történt, mert a hadsereg minden századának létszáma 9 emberrel felemeltetett. A belügyminisztérium eme leiratára a választ megadni nagyon könnyű dolog, mert a honvédelmi minisztérium rendeletét kell csak felterjeszteni, meg a vállalkozóval megejtett végleges leszámolást és ezen két okmánynyal az ügy tökéletesen fel van derítve, teljesen be van igazolva, hogy mire kell a városnak a 40,000 frt. Ez a felterjesztés azonban máig sem történt meg és a város nyögni fogja a kamattöbblet terhét, mert a folyó évi költségvetés tárgyalása alkalmával ezen kínossá vált ügyet olykép intézték el, hogy a még szükséglendő kölcsönnel együtt vétessék fel a 40.000 frt is. De hát miért lett ez ügy kínossá és miért nem lett már reges régen elintézve? Azért, mert e végleges elszámolást uem tudják felfedezni. A tárgyalás során, mig a számvevő és mérnök határozottan állították, hogy a végelszámolást már évekkel ezelőtt beterjesztették, azt az illetékes bizotságok rég le is tárgyalták, addig a felterjesztést elkészíteni hivatott tényezők a végelszámolásról mit sem tndnak és ezt a kinos konroverziát végig hallgatta a képviselő testületet anélkül, hogy az ügy felderítését követelte volna. Természetesen a Grünvald testvérek vállalkozók nem várhattak az ő lejárt követeléseik kielégítésére addig, míg a végelszámolás valahol a lomtárból előkerül, hanem kérelmezték, mint tudjuk a város tanácsától, hogy eme 40.000 frt követelésük valódiságát ismerje el, mely elismerő határozat alapján a pénzt fel is vették a válalkozók az esztergomi takarékpénztártól 6°/

0-kos kamat mellett a kamatfizetést pedig magára vállalta, a, város mely kamatösszeg mai napig már 5000 frtra rug. Bizony az ilyen eljárással megérhetjük, hogy a felmerülő kamat kielégítésére a másik 40,000 frot is kölcsön veheti a város. A tűzrendészet. Egy város életében a tűzrendészet helyes megalkotása egyik eminens érdeket képez. A város egyesítése után Szttamás, Ersek-viziváros és Sztgyörgymező területén fennállott megyei tűzoltóság létjogosulsága megszűnt, s mint az egyesítésnek természetes folyománya, az volna helyén, hogy a két tűzoltó testület egyesitessék. Egyrészt a gyámoltalanság, másrészt a személyi versengés a legnagyobb szerencsétlenség okozója lehet, mert mit látunk tüzesetek alkalmával? Azt, hogy a városi tűzoltó testület tagjai sorából alig egy két tűzoltó jelenik meg a veszedelem színhelyén, nincs tűzoltó a fecskendő húzására, ugy kell mindanyiszor rekvirálni az ott ácsorgó közönségből. Mit igazol ez ? Azt, hogy az öregebb tűzoltó testületi tagok koruk és testi szervezetüknél fogva, bármily lelkesedéssel is viseltessenek az ügy iránt, nem igen hajlandók az életük, egészségük kockáztatásával járó védelemben résztvenni. A közönség csak bámulni megy a tűzhöz, azt tartván, miszerint azért fizet a város, azért hoz oly nagy áldozatot a tűzoltóságra, hogy a tűzoltók ojtsák el a tüzet. Hát ez a gondolkozásmód, magánál a tűzoltó testületnél fennálló ez az állapot megjárja csendes időben előforduló kisebb tüzeseteknél, de fog történni akkor, ha a fél várost mi fogja fenyegetni a veszély? Kit fog érni a felelőség az ilyen mulasztásért? Bőségesen megvannak a védelmi eszközök, de ember nincs. A fennállott megyei tűzoltó egyesület csupa ács és kőművesből állott, azon elemekből, kik a mentéshez legtöbbet értenek és ezt az elemet kizárják a tűzoltók sorából, miért? azért, mert a két egyesületet nem tudják egygyé alkotni. Nyugdijszabályzat. A tisztviselők nyugdijszabályzata egy évtizedet meghaladó kinos vergődés után megalkottatott, a papiros meg a tinta, amit rá eddigelé elfogyasztottak, bizony szép sommá pénzt tenne ki és mi van vele ma is? Nyugszik, mint annyi sok fontos ügy és alig hisszük, hogy egyhamar feltámadjon, mert azt az összeget, melyet a nyugdijalapra szántak, reá fordítják a gymnásiwnra, meg a víztoronyra. Sajátságos, hogy éppen a nyugdijkérdés az, mely sehogysem akar megszületni, pedig ugy a városnak, mint a tisztviselőknek egyaránt az volna az érdeke, hogy a nyugdijszabályzat mielőbb életbe lépjen, a városnak azért, mert a tisztviselők megkezdenék a nyugdíj alapba való fizetésüket és igy kilátás volna arra, hogy majdan a nyugdíj alap fedezné a tisztviselők, avagy azok özvegyei és árvái nyugdiját, a tisztviselők érdekében pedig azért, mert hovatovább mind nagyobb öszszegre fog rúgni a nyugdíj alapba fizetendő járulék. Senex, SelyemtenyésztésUnkrol. Esztergom, április 9. Midőn a selyemtenyésztést 1893-ban nálunk meghonosították, a legszebb reményekkel néztünk a biztató jövő elé. Azonban már a rákövetkező 1894. év termésátlaga jelentékenyen alábbszállotta reményeinket, mert nemcsak a terméshozam kicsinysége, hanem a vele járó kezelés drágasága, sőt a szederfák hiánya arra a jogosult feltevésre szolgáltattak okot, hogy a nálunk még gyermekkorát élő selyemtenyésztés, a gyermekkorral járó halandósággal véget ér. A vérszegény intézmény csakugyan elérte immár sorsát : a csendes haldoklást, melynél a halotti szertartást és temetést a mindig kitartó ebediek és bartiak fogják a nyáron végezni. Igen, az ebediek és bartiak, mert alig hisszük, hogy jövő éven is vállalkozzanak a selyemtenyésztésre azért, hogy termeivényeikkei ugy mint az idén, 3—4-szer Érsekújvárba vándoroljanak, ahol a gubóbeváltást eszközlik. Esztergom, mint felügyelőségi és gubóbeváltási központ megszűnt létezni s e helyett Érsekújvárt szemelte ki a győri felügyelőség, hogy mi okból ? azt talán maga sem tudná helyesen indokolni. Folytonos kísérletezés jellemzi az eddigi eijárast, mely inkább tetemes költséget, mint gyümölcsöző hasznot hozott az életképesnek ígérkező intézménynek. Bácska, Torontál és Krassó-Szörény stb. alvidéki megyék más képet nyuj tanak ez intézményt illetőleg, ahol a tenyésztők tömegesen kínálkoznak ugy annyira, hogy a petekiosztásnál rendőri assistenciát kell igénybe venni, hogy ki-ki a jelentkezés sorrendjében jusson az előjegyzés szerinti petemennyiseghez. Azon a vidéken nem is jóravaló aszszony, aki a nyarat elmúlni engedi a nélkül, hogy mint tenyésztő ne szerepeljen; — miért is, hogy életrevalóságát — a többiek szemében beigazolja: ki-ki törekszik a tenyésztésben aztán résztvenni. E vetélkedő buzgalom szüli aztán azt, hogy azon vidéken százezrekre rug a selyemtenyésztéssel foglalkozók száma. De tehetik is, mivel a szederfák nem szórványosan, hanem úgyszólván erdőstül állanak rendelkezésre a köztelkekben, sőt a magánházak környéke sem áll pusztaságban, avagy akáccal kerítve, hanem mindenhol tömegestül áll a szederfa, tehát lombhiány miatt semmi aggodalmat nem kell táplálniok. A mi vidékünk tenyésztésénél kiváló hiba volt a szederfahiány, vagy legalább is ennek távol volta. Magában a felügyelőségi szabályzatban is van egy kiküszöbölésre való pont, mely azt tartalmazza, hogy a tenyésztő község határában megszámlált, köztelki szederfa-mennyiség arányához képest kellett a felügyelőnek tenyésztőt szerezni, melyért állásával járó felelősséggel tartozott; tehát hogy állását e téren ne kockáztassa: kénytelen volt kedvező és kecsegtető termés kilátások által tenyésztőket megnyerni és rábeszélni s ha ez némileg sikerült: a felügyelő nyakára küldött petedobozokat kelleténél nagyobb számban bízta a kikeltő gondjaira. Midőn a peték kikeltek, rendszerint nem birták a kikeltők helyenkint szétosztani, mert a tenyésztés elején néhányan visszavonulván attól, a megmaradt hernyókat vagy megsemmisítették, a mi ritkán történt, mert nem merték; — hanem a létező tenyésztőknek njra kiosztották. A tapasztalatlan tenyésztő kezdetben örült a hernyóknak, mert kevés táplálékot és helyet igényeltek, — de később, midőn a hernyócsalád növekedett, nagy mértékben növekedett egyrészt a terjeszkedés, másrészt pedig a táplálék szükséglet úgyannyira, hogy ezen esetben • rendkívül elkedvetlenedtek a tenyésztők, mert mig kezdetben padon és asztalon elfértek alig egy kétfülii kosár napi élelemmel; később kiszorult a család saját szobájából, konyhájából, de még a padlás sem volt elég, hanem a szomszéd pajtáját, padlását, a rokonság fedett üres helyeit is kellett igénybe venni, hogy a mohó étvágyú hernyók életét úgyszólván szekérszámra menő szederfalombbal kielégíthessék. Ehhez ismét nagy munka és fáradtság kellett, főleg ha a szederfatelep távol állott, hát a család összes tagjai a mezei egyéb munkát félbeszakítva, gyakran elhanyagolva, a napszámosnép napszámát elvesztegetve: egyedül a selyemtenyésztés szolgálatába állott, csakhogy a remélt kereset biztosítva legyen a gubóbeváltás alkalmával. De nem is merték elhanyagolni sokan a tenyésztést, mert a tenyésztési vállalat állami jellegének ismérveit nem ismervén, magokra nézve kötelezőnek tartották rendszeresen helyt állani, nehogy más terhükre rótt következmények származzanak belőle. Ez csak azon tenyésztőkre szólít, a kiknek elegendő szederfa állott rendelkezésükre. Ámde ott, a hói a tenyésztő fél szederfa hiányában szenvedett : abnormis állapotok jöttek létre. Magánházak szederfáit kérve és kéretlenül koppasztották, szép szerével nappal, ha nem lehetett, hát akkor lopva éjjel. Igy támadtak aztán különböző lombgátlások a közterek szederfáinak használatánál is, mely a tenyésztő helyzetét nagyon kritikussá tette, a mennyiben a hernyókat több napig éhezni hagyta, de az esős évad is nagy galibát okozott, — mert a nedves levél ártalmára levén a hernyónak, tehát idején kellett a levelet beszerezni, ha ugyan 8—10 kilométerre, néha a 4-ik határba is nem kellett a lombért elvándorolni. Az ilyen tenyésztőfelek hernyói 6—7—8 hét után sem birtak begubózni, tehát az iszonyú fáradság meg volt, — de eredmény a beváltásnál vajmi kevés, —• mert az éheztetett hernyó kis gubót adott, a miből néha 1000—1500 is felment egy kilóra, ellenben a jól táplált és idejében begubózott bábokból 400—500-ig elég volt egy kilóra. Mikor aztán a tenyésztő fél a beváltási helyiségbe lépett, az előirt szigorú szabályok érvényesítésének volt alávetve, melyet a beváltó felügyelő állási és vagyoni felelősséggel betartani tartozott. Itt kezdődött az osztályozás, melytől a tenyésztő iszonyúan megrémült, mert szeme előtt lebegett azon rendkívüli fáradtság és gond, a minek eredményét immár kevésre becsülik. A legutóbbi beváltásnál a gubók kóczolása is elő volt irva, mely a beváltás gyors lefolyását annyira lehetlenitette, hogy egyes tenyésztők úgyszólván napokat áldozhattak volna e munkára, ha attól a felügyelő áldozat- és szolgálatkészsége meg nem kiméli. Néhányan megtérítették ugyan külön e czélra felfogadott napszámos-gyermekek diját, de többnyire a felügyelő sovány fizetéséből nyert az fedezetet. Es mégis akadt egy intelligens feljelentő, a ki a felügyelő osztályozás- és kóczolásra irányuló, felsőbb rendeletben gyökerező eljárását kifogásolva azt önjogiínak minősítette, sőt magának kárpótlást igényelt a felügyelő fizetéséből. Mondhatni: a mily zaklatott és gondterhes kenyérkereset volt a tenyésztő-, félre nézve, nem kisebb zaklatottság és kényelmetlenséggel van egybekötve a felügyelő működése is. A ki ez állást közelről ismeri : koplalva és nélkülözve, az soha sem kérne belőle, mert egyrészt nyugdíj-jogosultsággal nem jár, másrészt a többnyire nyugalmazott katonatisztekből álló felsőbbség aláirásos meghagyásától sokat szenved, ha ugyan ezen állástól idején meg nem szabadul. Persze, azt hiszik az intéző selyemtenyésztési központi urak, hogy nálunk is bácskai állapotok vannak, a hol nem kell fogdosni a tenyésztőket, hanem tömegestül maguk jelentkeznek. Azon a vidéken egy-egy község tenyészt aránylag anynyit, mint a mi vidékünkön 3 vármegye. Nálunk az alvidéki megyékétől teljesen elütő módon kellene a tenyésztést megkedveltetni. Teljesen egyforma rendeletekkel és eljárással nálunk czélt csak akkor érnek el, ha a szederfatelepités kötelezőségét a közigazgatás államosításakor a községekre ruházzák, a miért a községek elöljárósága felelősséggel tartozik. Mig ez be nem következik, bizony a selyemtenyésztés ügye inkább visszafejlődést, mint előrefejlődést fog mutatni.