Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-31 / 26.szám

ESZTERGOM és VIDÉKE VÁROSI ÉS MEGYEI ÉRDEKEINK KÖZLÖNYE. M^á1

c

^

e

PÍk Vasárnap és csütörtökön. ELŐFIZETÉSI ÁRAK : Egész évre — — —- — 6 frt — kr. Fél évre — — — — — S frt — kr. Negyed évre — — — 1 frt 50 kr. Egyes szám ára: 7 kr. Felelős a szerkesztésért: MUNKÁCSY KÁLMÁNLaptulajdonos kiadókért: DR- PROKOPP GYULASzerkesztőség és kiadóhivatal: (boYa a kéziratok, előfizetések, nyiltterek és hirdetések [küldendők Szécfyepyi-tcr, 380. szán). Kéziratot nem adunk vissza. Az óvónőképzőről. Esztergom, március 30. Az »Esztergom*, f. évi 13. száma azt a hírt hozta, hogy a helybeli óvónőképző intézet O Eminenciás jának magas intézkedése folytán csak egy évfolyamból fog állani s be lesz hozva a váltakozó rendszer. Továbbá, hogy O Eminenciáját ezen elhatározásra azon körülmény vezette, hogy a vallás és közoktatásügyi miniszter is az óvónőképző intézetek számát redukálta, amenynyiben az óvodák felállítására vonatkozó törvény nem lévén végrehajtva, igen sok óvónő nem kaphat alkalmazást. Minthogy az »Esztergom* — nem tudjuk mi czélból, nyilvánosság elé yetette ezen még teljesen be nem fejezett dolgot, kénytelenek vagyunk e hírre észrevételeinket megtenni. Megjegyezzük, hogy az óvónőképző—intézet tanári testületét ez ügyben anyagi érdek nem vezeti, mert O Emenencziája kegyes volt előttünk nemesszivüen kijelenteni, hogy az esetben is, ha csak egy osztály fog fennállani, a tanári karnak teljes fizetését meghagyja. Téves az »Esztergom* azon állítása, hogy a miniszter redukálta az állami óvónőképző-intézetek számát, mert a három év előtt megszüntetett pozsonyi helyett azonnal létesített egy ujat Eperjesen. Különben a pozsonyi nem is volt szoros értelemben vett óvónőképző intézet, hanem a tanítónőképző épületében szorongott az az egy-két növendék, kik közül néhány, minden második évben óvónői oklevelet nyert. Továbbá, azon hirre, hogy sok óvónő nem kaphat alkalmazást, feleletül szolgáljon azon felirat, melyet a helybeli óvónőképző tanári testülete O Eminenciásához intézett s melyet kivonatban itt közlünk : Főmagasságu stb. Március 15-én minden magyar keblét öröm és lelkesedés töltötte el, csak az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézet tanítóinak örömébe vegyült e napon szomorúság, midőn Kegyelmes Eminenciádnak f. év március 14-én kelt 1553. számú magas leiratából arról értesültünk, hogy a Főmagasságod által áldozatkészséggel létesített kisdedovónő-képző intézet az 1898/9. iskolai évtől kezdve részben megszűnik. Fájdalommal értesültünk ezen magas elhatározásról, mert a leverő hir azon intézetnek részben való megszüntetését tudatta velünk, melyet mi fennállása óta ugy törekedtünk vezetni, hogy amaz áldozatokért, melyeket Eminenciád a nevelésügynek előmozdítására nemeslelküen hozzott, intézetünk jóhirnevével némi örömet szerezzünk. S dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy az esztergomi érseki kísdedóvónőképző intézet Kegyelmes Eminenciádnak nemcsak szégyent, kellemetlenséget nem okozott, de — szabadjon remélnünk — jó hírneve által, mely országszerte, különösen pedig a szakkörök előtt ismeretes, Főmagasságodnak megelégedését is kiérdemelte. Hogy intézetünk jó hírnévnek örvend, azt tanúsítja a nagy látogatottság ; a növendékek édes hazánk minden vidékéről ide sietnek, a legészakibb tájakról ugy, mint a déli részekből, a Dunántúlról csakúgy, mint a bérezés Erdélyből. Jó hírneve mellet tanúskodik a tanítói testületnek a »Kisdedneve1ők Országos Egyesülete* által való megtisztelő kitüntetése, egyes főranranguaknak elismerő levele, kiknek családjában óvónőink mint nevelők működnek. Emelte az intézet jó hírnevét a tanítói karnak a kisdedóvás irodalma terén kifejtett működése s az intézetnek a debreceni országos és a budapesti ezredéves kiállításon rövid pár év alatt történt kettős kitüntetése. Éppen azért, mivel ezen intézet mindenkor megfelelt hivatásának s mivel mintegy oda van nőve szivünkhöz, bocsásson meg Kegyelmes Eminenciád, ha mély alázatossággal, gyermeki hódolattal és bizalommal Főmagasságod kegyes színe elő tárjuk azon okokat, melyek alapján bátorkodunk ama véleményünknek kifejezést adni, hogy a megszüntetésre destinált intézet az esztergomi nagy terjedelmű egyházmegye területén nem csak nem felesleges, de igazán hasznos és üdvös. Eminencziád magas leirata szerint az intézetnek részben való megszüntetését azért méltóztatott elhatározni, mert: »a statisztikai adatok tanúsága szerint az óvónőképezdéket végzett nők, az óvódák csekély száma miatt, nem találnak alkalmazást-* E statisztikai adatok általában valóságon alapulnak, de az esztergomi kisdedóvónő-képző intézetre nem illenek, mert az A) alatt tisztelettel ide mellékelt kimutatás szerint az intézetben — felállítása óta — oklevelet kapót 188 óvónő ; ezek közül alkalmazást nyert 160; állást nem fogad 6 \ tovább tanul 2 ; férjhez ment 8 ; meghalt 2. Igy tehát alkalmazást nem talált összesen 10, azaz tiz óvónő. De még e tiznek is jutott volna tanítónői állás, azonban ők tanítónők lenni nem akartak. — Ez szerény véleményünk szerint, nem kedvezőtlen eredmény s arról tanúskodik, hogy volt növendékeink nem maradnak alkalmazás nélkül. 2. Ugyancsak az A) alatt ide csatolt kimutatásban vörös tintával vannak feltüntetve azon óvónők, kik az esztergomi főegyházmegyében nyertek alkalmazást. E kimutatás azt bizonyítja, hogy magában a főmegyében több, mint 50 oly óvónő működik a tanügy terén, kik az esztergomi kisdedóvónő-képző intézetben szerezték meg oklevelüket. Mi lett volna ez 50 intézettel, ha Eminencziád óvónőket nem képeztet? És mi lesz az egyházmegye katholikus iskoláival a jövőben, ha az intézet részben való megszüntetésével az ismételten hirdetett pályázatokra sem óvónő, sem tanítónő nem jelentkezik ? A jelen azt mutatja, hogy nagy átalakulás előtt állunk, a férfiak mind kevesebben keresik föl a tanítói pályát s igy a közel jövőben még nagyobb tanitóhiány áll be s ezzel már most kellene számolni. És hogy az intézetünből kikerült növendékek, mint tanítónők is megállják helyüket, erre nézve felhozhatnék több tanféríiunak elismerő I nyilatkozatát, azonban csak azt emiitjük meg, hogy Vargyas Endre kir. tanfelügyelő ur, ki vasvesszőt suhogtat Esztergom megye tanítói felett, míg számtalan okleveles tanítót keményen megró, sőt a megye elhagyására kényszerit, addig -ez esztergomi kisdedóvónő-képző intézetben képesített óvónőket, mint tanítónőket is dicséretre méltatja. Ezt az által értük el, hogy az óvónő-képző intézetben a tanítói testület, fáradságtól vissza nem riadva, a növendéket a rendes órákon kivül a népiskolai módszerre is tanitj , tudván azt, hogy igen sokan az elemi oktatás mezején fognak működni. Az óvónőképző tanítói testülete annyira szükségesnek tartja az intézet fennálását, hogy épen a mult hónapban tartott módszeres értekezletén arról tanácskozott, miképen lehetne az óvónőképzőt a tanitónőképzővel akként egyesíteni, a mint ezt a nm. vallás és közoktatásügyi m. kir. miniszter ur a jelen iskolai év elején ez eperjesi óvónőképzővel tette s a többi intézettel is tenni szándékozik, hogy igy a tanítónői pályán működő növendékeink — mint tanítónők is — a törvényes kvalifikáczióval bírjanak, 3. Az esztergomi érseki kisdedóvónő-képző intézetnek részben való megszüntetése által egy csonka intézet maradna fenn. A mai korban, midőn a csonka intézeteket egyremásra kiegészítik, alázatos véleményünk szerint, visszatetszést keltene, ha éppen Kegyelmes Eminencziád, a ki egészen a tanügynek áldozta drága életét, kinek szive a nevelésügygyel összeforrott, tenné csonkává az intézetet. 4. Még az esetben is, ha az intézetünkben képesített óvónők nem nyernének is alkalmazást, az intézet nem felesleges, különösen a mai vallástalan korban. Meghozza ez intézet áldásos gyümölcsét azon nők szivében, kiket képezünk, beplántálván keblökbe a vallásos ér zületet, meggyőződést, hogy majdan ez életben, mint anyák, vallásos szellemben neveljék gyermekeiket, mert ha az otthon nem szent hajléka Istennek, ha nem vallásos anya neveli a gyermek értelmét és szivét, nem is lesz abból a gyermekből hasznos polgára a hazának. Kegyelmes Urunk! Ne méltózI tassék vakmerőségnek venni, hogy fenti kérelmünket terjedelmes megokolással bátorkodtunk felterjeszteni, de miként a jó szülők minden követ megmozdítanak gyermekeik megmentésére, ugy mi is megkíséreljük megmenteni azon intézetet, melyet bölcsőjétől ugy vezettünk, ugy igazgatunk, hogy most már életképesség© kétségbevonhatatlan s a vallásos szellem alapvetésében fontos missziót teljesít.* E feliratot az intézet igazgatója f. év március 24-én adta át OEminenciájának, ki igen szívélyesen fogadta s kegyesen megígérte, hogy a feliratot figyelemmel fogja tanulmányozni. Választ, az idő rövidsége miatt, természetesen még nem kaptunk. Ha Ó Eminenciája végleg ugy j dönt, hogy a váltakozó rendszert . hozza be, Esztergom ismét veszít, mert mig az intézetnek 70—80 növendéke volt, ezek évenkint 15—20 ezer forint forgalmat hoztak a városba, melytől ezentúl elesik. Lehet, hogy a városnak sok jóakarója (?) ennek is örül. Akármi történjék is az intézettel, a tanári testület megtette a magáét, vigasztalja az a tudat, hogy habár egyesek folyton áskálódtak is az intézet ellen, az mindenkor megállta helyét; a tanári kar ugy teljesítette kötelességét, hogy az intézetből kikerült óvónőket a kisded-