Esztergom és Vidéke, 1898

1898-03-31 / 26.szám

óvás terén, ha nem is az első, de bizonyára nem is az utolsó hely illeti mesr. Számord Ignác. Tudományos célú ásatás a szentkirályi földeken. Ismerteti: Némethy Lajos. Esztergom, március 31. Ama ásatás, melyet 1895. november hava 5-ikétől december hava 13-ig végeztünk, feltárta volt előttünk a jeruzsálemi sz. Já­nos lovagok szt. István király tiszteletére épitett három absisját, az egyik csarno­kot egészen és a másik két csarnokot csak részben: mert ezeknek többi része Adorján József gazdának rozszsal beve­tett földje alatt terült el, sőt egy része még Bagi János fölejébe is terjedt. Előbbivel az egyezkedés létre nem jött, de a szigorú téli idő is gátolta a további munkát. Az ujjabb ásatásnak, melyet 1896. késő őszén foganatosítottunk, feladata volt a templom homlokzatának alapfa­lait és a két csarnoknak még fel nem tárt részeit felkutatni. Miután Adorján József és Bagi János gazdáktól kedvező föltételek mellett az engedélyt földeiknek felásásához meg­kaptuk, a munkát jó munkaerőkkel két irányban foganatosítottuk. Az egyik ol­dalon, nyugatról kelet felé a templom homlokzatának alapjait ástuk, ki a má­sik oldalon északról déli irányban a templom keleti hossz-falát tártuk fel. E két irányba haladva a templom délke­leti sarkában találkoztunk. Már az első ásatással feltárt alapfalak tanúskodtak a mellett, hogy a templom előtt csarnoknak kellett lennie, mint erről már az első sábalaku oszloptöredékeket. Vannak ezek*közt vörös márvány, kemény mészkő, sőt homokköböl készültek is. Találtunk oszlop-talpazatokat és oszlopfőket. Van­nak kapitélek levéldisszel, melyeknek motívumai a XI. századra visszavezet­hetők. Az ormozatot viselő homlokzatfalat nemcsak alapjában találtuk meg, ha­nem igen erős volta következtében még a felső fal is megmaradt, némely he­lyen több mint egy méter magasság­ban. Kivált sok találtatott a felső fal­ból ama helyen, ahol a benső hosszfal találkozik a homlokzattal. A benső hosszfal itt alig néhány centimé­ternyire volt a föld alatt, ngy hogy a szántóvasnak okvetlen abba meg kellett akadni. E felső falak mind faragott négyszögű köböl voltak rakva és oly szilárdak, hogy a legnagyobb erő­megfeszitéssel sem lehetett azokat szét­szedni. Kivált szilárdul tart a kővé vált faltapasz. Az alapfalak a legtisztább aprószemü homokba vannak fektetve, és két, sőt három méter mélyek. Többnyire fara­gott fehér mészkőből vannak készítve, de vannak részletek, melyek vegyes kö­vekből rakattak. Ezek amazokkal nem egy időbben készülhettek. Az ormozatot tartó homlokzat főfal előtt vele kapcsolatosnak látszó falazat­részleteket találtunk, melynek célja sza­bálytalan voltuk miatt nem volt megha­tározható. Ortelius müvében létező ké­pen támpilléreket látunk; lehetséges, hogy ezek is támpillérek maradványi voltak. De inkább tartom e falmarad­ványokat valamely későbbi ismeretlen célú építkezésnek, mely a főfallal szervi Összeköttetésben nem volt. Sőt legvaló­színűbb, hogy ezen részek a felső fal­ból hullottak alá, midőn azt lőporral szétvetették. Évkönyvünk 46. lapján beszéltünk, Ezt akkor az arányokból ismertük fel. Most midőn a homlokzatfal alapjait feltártuk, azt észleltük, hogy a vele egyenközüleg futó benső fal sokkal vastagabb, mint a külső : mert a benső fal volt rendel­tetve a templom ormozatát viselni. A külső fal pedig a templomhoz hozzá épitett csarnok fala volt. A templom keleti hajójának külső hossz­falával párhuzamosan futó benső falat is megtaláltuk. Ez csak az oromzatot viselő falig terjed. Ami szintén amellett tanúskodik, hogy a templom előtt csar­nok volt. Méretei a csarnoknak széles­ségben 19 m., olyan mint a templom szélessége, mélységen 6 m. Hasonlít e csarnok, mely nem volt más, mint lovag­csarnok, a rhodusi anyaház lovagcsar­nokához. l j Az alapokban felismerhetők a pillé­rek alapfalai és ezek könnyen reáve­zetnek a rajtok volt ivezetek irányára és alakítására. Az oszlopok és pillérek különfélék voltak az épület-csoportozatban Talá­lunk hengeralaku és nyolcszögü ha­l ) Rottiers, Monumens de Rhod.es. A közölt rajz a szentkirályi lovagok templomának teljesen kiásott alapfalainak része, melyet Schedl Arnulf főgymnásiumi sz. Benedekrendi tanár ur volt szíves felmérni és lerajzolni. E rajzot egybevetve az Első Évkönyvben közzétett rajzzal, könnyen meghatároz­ható, mit tártunk fel az utóbbi ásatás alkalmával. A mi a leleteket illeti, az utóbb kiásott részletben kevesebbet találtunk, mint az előbbi ásatás alkalmával. En­nek okául azt vélem, mert e részben a falakat kevesebb föld fedte s igy e rész inkább feldulatott. mint a többi részek. Csalj: egy sirt találtunk a ho­mokban, amelyben a csontváz eredeti fekvésben volt. De annál több csontot találtunk szétzúzott állapotban szana­szét heverve. Figyelmet érdemelnek a megolvadt harangérc, vagy bronc rész­letek. Hihetőleg az itt állott harang­lábon megolvadt harangokból hullottak alá. A különféle ércleletek között ér­dekes az acél nyil. Igy már most magunk előtt láthat­juk a teljesen feltárt templomnak alap­falait. Hazánkban a sz. János lovagok­nak első feltárt és tudományosan is­mertetett temploma ez. Követtük ebben Franciaország példáját. Ott például a Guyenne tartományban (a régi Aqui­tániában, mely a mostani Gironde departement egyik része) a sz. János lovagok összes rendházai behatóbban vannak felktitatva, ismertetve és a még meglevők vagy már romokban fekvők le vannak rajzolva ily cimü becses mű­ben : „Hospitaliers de St. Jean de Jerusalem en quyenne depuis le XII. siécle jus'quen 1793. etc. par Le Bon H. áe Marquessae. Bordeaux 1866. Igen üdvösen cselekedett tehát tár­sulatunk, midőn a millenáris évben e rendkivülileg érdekes és becses romo­kat kiásatta s igy a hazánk történeté­vel szorosan egybekapcsolt s nemes vérből származott lovagok történetét ily, eléggé meg nem becsülhető adattal gazdagította. Sőt ez által impulzust adott a rendnek magyarországi törté­nete megírásához ; azért méltóbban nem is lehetett a millenáris évet társula­tunknak befejeznie, mint hogy az évnek utolsó napjain fejezte be eme tudomá­nyos ásatását. Társulatunkban felmerült az eszme e kiásott romokat ugy konzerválni, mint az aquinkumbeliek fentartartatnak. Eh­hez okvetetlen szükséges lett volna a szántóföldeket, melyeken azok elterül­nek, megvásárolni. Továbbá a nagy mennyiségű kihányt földet, mely né­mely helyen a falak mellett egész dombbá emelkedett, eltávolítani; a fa­lakat az idő viszontagságai ellen meg­óvni és végre valakit azok gondozásá­val és megőrzésével megbízni. Erre zsenge társulatunk a mostani anyagi viszonyok között nem vállalkozhatott; azért elhatározta, hogy az 1897. éven át közszemléletre a romokat nyitva hagyja és csak késő ősszel temetteti be ismét, A betemetési munka 1897. nov. és december havában megtörtént és pedig oly óvatosság mellett, hogy a földbir­tokosok megelégedésüket nyilvánították és kijelentették, hogy társulatunkon semmiféle követelésük nincsen. A kiásott leletek a társulat múzeuma számára egybegyűjtve őriztetnek. Arra nézve pedig, hogy az építkezés anyaga, a kövek minősége és alakja is megte­kinthető legyen: ama néhány falrészek köveit, melyek a felsőbb falakról egy­kor lőporral lelövettek, az ásatás al­kalmával pedig a főfalak közt feküdve megtaláltattak, oly helyen és oly mó­don helyeztem el, hogy azokat az ér­deklődők könnyen megszemlélhetik. A vízivárosi plébánia háznak a várhegy oldalában, az egykori Vitézféle függő kertek falaihoz hasonló ciklops falat állíttattam, melybe a sz. Lőrinc temp­loma alapjaiból felszedett óriási köve­ket és a vároldalban, meg a plébánia ház területén talált, egykor hihetőleg sz. Adalbert basilikájának alkatrészeit képezett faragott köveket elhelyeztet­tem. Emlékül pedig a falban alkalma­zott márványlapra e feliratot vésettem : LAPIDES E RVDERIBVS iEDIVM S. ADAL- i BERTI. S. LAVRENtflI ET GRVCIGERORVM IN SZENT­KIRÁLY. HVC OONGESSIT 1897. L. N. VAD. ET. P. Betegsegélyzo Pénztár. Esztergom, március 30. Az esztergommegyet kerületi beteg­segélyzo pénztár vasárnap d. u. tar­totta IV, évi rendes közgyűlését a vá­mháza tanácstermében az érdekelt munkaadók, alkalmazottak és kiküldöt­tek jelenlétében dr. Walter Gyula el­nöklete alatt, a ki is elnöki megnyitó­jában nagy hatással fejtegette a mun­kásügyet, különös tekintettel a mind­inkább terjedő szocializmusra. Percekig tartó taps és éljenzés követte a remek beszédet, mely a közgyűlés egyhangú kívánatára a pénztár évkönyveiben lesz megörökítve. A beszéd elhangzása után nagy lelkesedéssel kívánta a közgyűlés, hogy dr. Walter Gyula elnöknek, aki e nemes hivatásit intézményt megte­remtette és négy éven keresztül nagy odaadással és buzgalommal vezette, jegyzőkönyvi köszönet szavaztassák. Majd Erős Soma pénztári titkár olvasta fel az igazgatóság jelentését, mely a pénztár jelen és elmúlt négy évi műkö­déséről számol be. Bevétele volt a pénztárnak az elmúlt négy év folyamán 62843 forint 51 kr. Kiadása 56846 frt 91 kr. A bevétel és kiadás közötti különbözet 5996 frt 60 krral több bevétel, melyből 500 frt le­tétben van — 5496 frt 60 kr pedig a tartalékalap gyarapítására fordíttatott. Kiadott a pénztár a lefolyt négy év alatt táppénzekre 14846 frt 40 krt, — gyógyszerekre 8606 frt 38 krt., — te­metkezési költségekre 1739 frt 80 krt., -— kórházi költségekre 5190 frt 93 krt., fuvarokra 482 frt 40 krt., — bába­dijakra 273 frt 65 krt., — orvosi-tisz­teletdijakra 11897 frt 75 krt., stb. A tagsági mozgalom : az 1897. év folya­mán 4984 bejelentett és 4827 kijelen­tett egyénre rúgott. Kezelve lett az el­múlt négy év alatt 15439 biztosított tag és 6422 ingyen kezelt családtag. Az elmúlt 1897. évben 1466 biztosított tag és 1685 ingyenes családtaggal több vette a kezelést igénybe, mint az előző 1896. év folyamán. Ezen kivül tápdijban és kórházi ellá­tásban részesített betegek száma volt: 736 férfi, és 36 nő, megbetegedések száma 1105 férfi, és 36 nő, tápdijas na­pok száma 9372 férfi és 498 nő és kór­házi napok száma 1645 férfi és 180 nő. Gyermekágyi segélyt 32 nő 32 eset­ben 519 napra vett igénybe. Táppénz 1173 esetben 10389 napra, 4069 frt 13 kr. fizettetett ki, mig a 20 heti tel­jes segélyezést 13-an merítették ki. Meghalt 16 tag. Az igazgatósági jelentés bevezető része behatóan foglalkozik a munkás­ügy kérdével és a közgazdasági téren nyilvánuló nagy anyagi ellentétekkel, az elemi csapásokkal, melyek különö­sen ez évben nyomasztó sulylyal ne­hezedtek hazánkra, melyek nagyban növelik a köznyomort ós bő tápot nyúj­tanak a mindinkább terjedő szocialis­musnak. Foglalkozik továbbá a lefolyt év kedvezőtlen egészségügyi statiszti­kájával, melynek fő okát az elemi csa­pásokban, a hosszan tartó tél, nyári vízáradások, rossz termés és az ezzel kapcsolatos betegségekben adja. A pénztár magasabb igénybevételét nagyban előmozdítja ama körülmény, hogy alapszabályai az ország többi pénztáréihoz arányítva túlhumánusak, a mennyiben a tagok családját is ingyen orvosi és gyógy segély ben részesiti, ami a receptura felét meghaladja, ép ugy az orvos igény be vitelét is. A számtalan balesetekből kifolyólag is nagy kiadásai vannak a pénztárnak, melynek rendezését a törvényben már kimondották, de még most sem történt intézkedés. Foglalkozik végül a jelentés a megye gyógyszerészeivel, a kik az eddig nyúj­tott 20% engedményt 10°/ 0-ra redukál­ták, a módosítás végett felterjesztett alapszabályokkal, melyek jóllehet csakis a tapasztalat által sürgetőleg követett módosítást tartalmaztak, jóváhagyást nem nyertek, az országos betegsegélyző­kongresszussal és annak kifolyásaként eszközölt felterjesztésekkel, az igazga­tósági és felügyelő-bizottsági ülésekkel, a többi bizottság üléseivel, az év ese­ményeivel, az orvosi és biz. férfiúi szol­gálattal, kiknek működésükért köszöne­tet szavaz, köszönetet szavaz továbbá a megyei közigazgatási hatóságoknak, Esz­tergom szab. kir. város tanácsának pár­tolásukért, Zsiga Zsigmond, Salgó Sán­dor és Schleiffer Mátyásnak jelentékeny ademányaikért, végül mindazoknak, a kik a pénztár érdekeinek megóvásában és előmozdítása körűi tevékeny részt vettek. A szépen összeállított jelentés-

Next

/
Thumbnails
Contents